Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-10 / 162. szám
Harasztiig József: D ohán vg vár ba n Ott állok a nagy teremben egy automata gép előtt, moraj mozgatja arcomon a dohányszagú levegőt és a gép, az csupa csavar, körmönfont, okos masina: csupa pörgés, csúszás, vágás és nikkeles az oldala. Mormogó órjas géporoezlán- Hassal a földön és Joli, , a szép szemű szelídítő barna dohánnyal eteti. Zudul a gép, s a nagy kerék dacosan kattan, nem forog. Joli belenyúl, s elindul — ez igen! — milyen nagy dolog... és elfelejtem, hogy van tudós, vannak gépészek, mérnökök; Jolit nézem áhítattal! Indul a gép, már zúg, dörög és úgy szeretném, ha rám nézne Árad bennem a tisztelet. Porszem vagyok a teremben. Joli meglát és rámnevet A varázslat szertefoszlik, moccan bennem a férfigőg: — nem nagy dolog — hetykélkedem — Tisztítni kell az etetőt! —» „Szakértőén nézegetem a cigaretták halmazát, s lopva a haját és válla gödörkés fehér hajlatát Mosolyog, ón tréfálkozom. Zúgnak a gépek, sorba hét és egyszerre csak megállóit csikorogva a nagy kerék. Konok volt a géporoszlán. Hasalt a földön dühösöen. Villogtak acél fogai nem mozdítja meg senkisem azt hittem, de felnyitotta Joli a gépe mellkasát, s megláttam az alkatrészek szédítő, fényes halmazát: tengelyek, fogak, huzalok tömegétől úgy szédülök, s érzem azt, hogy Joli megnő, en percről, percre törpülök. Joli szexei, kutat, csavar, feledi már, hogy ott vagyok. Nem mozdul a géporoszlán, s lábamat váltva izgulokMost dühösen mordul a gép, csattogtatja a fogait!... Joli győzött, én csodáltam és mondott nekem valamit. Nem hallottam a morojban. Néztem a formás kezeket és éreztem, hogy csordulásig tölti szívem a tisztelet! Nyíregyháza, 1960. június. Bővítik a Louvre-t JÓTEVŐK André Malraux francia kultuszminiszter nemrég bejelentette, hogy a párizsi Louvre-t a világ legnagyobb múzeumává bővítik ki. Az átalakítási munkálatok több szakaszban történnek: az első öt évig tart. Miután a pénzügyminisztérium kiköltözött a Louvre Rue de Rl- voli-bsli szárnyából, ott most 50 kiállítási termet nyitnak meg- Ez az első és legfontosabb munka, amely lehetővé teszi, hogy a Louvre pincéiben elraktározott több, mint 6000 mű-alkotás a nyilvánosság elé kerüljön. A ládákban elraktározott művek közül több, mint száz kép korai holland festők alkotása (7 db. Rembrandt és vagy 20 Van Dyck), továbbá a XVII. századi holland iskola több, mint 300 képet, XVIII. századi francia festők közei 500 műve, valamint sok értékes, alig ismert barbisoni iskolához tartozó, impresszionista és post-impresszionista mű. A Louvre építkezési programja évente mintegy 2.5—3.5 millió dollárjába kerül a francia államnak. $ /> falu népe úgy ismeri í egymást, mintha egy J famíliába tartoznának. * Talán azt is tudják, hogy melyik házban mi fő a fazékban. Kovács Kati néniről is tudják, hogy valamilyen betegség miatt nem szülhetett gyerekeket• Csak a másokéban gyönyörködhet irigykedve. Férjével együtt kapálással, aratással töltötték életük nagy részét, míg összekuporgattak három hold földet. Az öreg Kovács abban dolgozott, s esztendeje úgy hozták haza a barázdából: a fejében megpattant egy ér. Pár nap múlva eltemették. Azóta Kati néni gazdálkodott, amíg bírt. A munka, meg a gond és bánat egyre soványí- totta, ette erejét. Annyira legyengült, hogy már templomba sem járt, csak otthon imádkozott, hogy az isten minél előbb küldje érte a halált Esténként jött ki csak a házból t* kiült a kiskapuba, hogy lássa az embereket, hallja köszönésüket. Jobban esett ez, mint egy tányér meleg étel. A községi KISZ-szervezet esti gj/űlésen róla folyt a beszélgetés. Lakatos Juci, aki a szomszédiában lakik, vázolta a helyzetet. — Csak 62 éves Kati néni. tlhetne még pár évet. Keservében nem főz, nem eszik. Pedig lenne miből■ Nincs kedve élni. Most is panaszkodott, hogy nincs megkapálva a kukorica, a krumpli és aratni kellene az árpát, mert nincs mit adni a sertésnek. Napszámosra nincs pénze. Azt mondom, hogy tenni kellene valamit. Segítsen rajta a KISZ- szervezet... A lócákon mozgolódni kezdtek a fiúk és lányok. A titkár türelmetlenül dobolt az asztalon. Virágh Feri törte meg a csendet. — Azt beszéljük meg inkább, hogy mi lesz vasárnap a tánc- mulatsággal. — Van idő megbeszélni, mit türelmetlenkedsz! — intette le a titkár. — Előbb ahhoz szóljatok, amit Juci beszélt. sák Piri összesúgott a a szomszéd fiúval, az- ,—y ) tán pirosra gyúlt arc- cal mondta: — Mi ketten szívesen elmennénk kapálni. Ki jön még? Csak Virág Feri nem tartotta fel a kezét, és Szabó Vera. A leány mindjárt magyarázni kezdte az okát. — Én ... hisz tudjátok — Miskát várom... Irta, hogy hazajön szabadságra. A lányok nem hagyták tovább beszélni. — Tudjuk.., Maradj csak otthon Vera, a vőlegényeddel. — Hát te, Feri? — nézett Virágra Csíki Mari. Majdnem elsírta magát, olyan rosszul esett neki, hogy Feri nem jelentkezett. — Tán’ aludni fogsz vasárnap? A fiú úgy felpattant a lócáról, mint akit megcsíptek. Indulatosan nézet körül. — Azt hiszitek rólam,., hogy én csak táncolni szeretek? Te is azt hiszed, Józsi, Gyuri? —Nagyot nyelt. — Hát tudjátok meg, hogy nem megyek kapálni... Kapáljanak a lányok... En learatom a Kati néni árpáját! Ez már tetszett Marinak. Büszkén nézett rá. — Veled megyek Feri, markot szedni. Egyszerre olyan hangzava- támadt, hogy nem lehetett szót érteni. Mikor elcsendesedtek, már ki volt alakítva az arató és a kapás brigád. Megbeszélték, hogy mikor indulnak. B(j\ asárnap reggel, ami/\ J kor a Nap felkúszott \ jn az égre, a két lelkes '—' csapat már a mezőn volt. Ügy érezték magukat, mint egy vidám kiránduláson. Nótáztak és olyan serényen dolgoztak, mintha valaki buzdította volna őket• Dél sem volt még, mire végeztek a félhold- nyi árpa learatásával és hasonló területen a kukorica és krumpli kapálásával. Vidámságuktól, nótázásuktól zengett a falu, mikor végigvonultak a főucán, egyenesen Kati néni házához. Lakatos Julis maradt otthon Kati néninek főzni. Nem árulta el a meglepetést. Csak akkor kezdett a torkában dobogni a szíve, mikor hallotta a fiatalok közeledését. Kiszaladt a kapuba. Kati néni a tornácon ült. Nagyot nézett, mikor az ifjú sereg bekanyarodott az udvarra. Jókedvűen köszöntötték és 5 csendes „jó napot”-tal felelt. A csapat elé állt a titkár. Megismerte az öregasszony hamar és meg is kérdezte nyomban: — Ugye te vagy az elnökünk fia, a Sanyi? — Az vagyok, Kati néni. — Miért jöttetek ennyien? ■■— talán ócskavasat gyújttök? Mit adhatok nektek, gyermekeim? Csütörtökön este másfélévi készülődés és sok részleges siker után önálló műsorral mutatkozott be a József Attila Művelődési Ház énekkara és tánccsoportja. A beavatottak és az érdeklődők születésnapi hangulatban várták a függöny felgördü- lését: lesz-e néptáncokban és népdalokban oly gazdag megyénknek önálló népi együttese, mely képes felkutatni, feldolgozni és magas színvonalon bemutatni kallódó értékeinket? A látottak alapján örömmel és reménnyel jelenthetjük: lesz! Jóllehet a bemutató sejttette a jövendő nívós népi együttesét, ennek ellenére nincs okunk kételkedni, hogy az énekkar és tánccsoport tartalmi, technikai íel- készültsége, a művészeti vezetés hozzáértése, a pártbizottság és a tanács segítőkészsége csakhamar valósággá érleli a , régen vár gyümölcsöt. Az énekkar — Tarczai Zoltán karnagy vezetésével — elsősorban klasszikus számokkal késztette tapsra az egyre lelkesebb közönséget. A bemutató elején ugyan volt némi lámpalázzal magyarázható bizonytalanság, helyenként baj volt az intonálás- sal, de a terebélyesedő tapsvihar fokozatosan növelte a kar önbizalmát. Különösen szépen sikerült a „Zsoldos szerenád” befejező része, valamint Kodály: „Öregek” és „Túrót eszik a cigány” c. műve. A magánszámok előadói közül Stibik Katalin jó hanganyaggal rendelkezik, tiszta szövegmondása külön dicséretet érdemel. Schubert dalának előadása sikerült a legjobban. Tóth Istvánnak — Csak eljöttünk, torkát köszörülve zavartan felelte a titkár — jelenteni, hogy elintéztük a Kati néni gondját. Mintha nem hallaná jól, előre hajolt és úgy kérdezte a kis öreg. — Mit intéztetek el? — Learattuk az árpáját Kati néni és megkapáltuk a kukoricát, meg a krumplit• — Ti? Az én árpámat?... A kukorica...-, a krumpli... Egyre homályosabban látta a fiatalok arcát, mert elöntötték szemét a könnyek. Fel akart állni, de Juci odalépett hozzá és átkarolta. — Csak nem sírni tetszik, Kati néni?! öténye csücskével tö- rölte könnyeit és a fe- ' \ jet razta, bólogatva szólalt meg. — Hogyisne sírnék, mikor annyira örülök... A titkár elkiáltotta magát, — Csárdást, Kálmán! A harmonikás rázendített. Az ifjú csapat lerakta a kaszát, kapát a kerítéshez és táncra perdült. A szomszédok és az oda sereglett gyerekek vidáman szemlélődtek. Lakatos bácsi átkiáltott a kerítésen: — Lám csak, mennyi jótevője van Kati néninek! Ráadást is Kálmán! Hadd porozzék az udvar! Kati néni sápadt arca kipirult, míg a fiatalokban gyönyörködött és egyszerre szakadt fel torkán a nevetés a szemébe tolakodott könnyekkel... OROSZ ANDRÁS kellemes hangja van. Verdi: „Ri- goletto” c. operájának áriái után méltán kérte függöny elé a közönség. Sztraki Tibor zongoraszámait a bi2tos tudás, a nagy rutin és a „keringő” résznél érdekes, újszerű felfogás jellemezle. Nekünk a „Mazurka” rész tetszett jobbanA tánccsoport „Székelyforgó” jának első része nem a legjobban sikerült. A technikai bizonytalanság a tartalom rovására ment. A gyors ész már gördülékenyebb és térformában is tetszetősebb volt. A „Katona-ver- bunk” és a három képből — Háromugró, Pásztortánc, Szilágy- somlyói táncok — összeállított Magyar Táncképek az együttes jó felkészültségét bizonyították. Ifjú Kiss Horváth Béla és népizenekara — sajnos — nem állt feladat magaslatán. Imrik László koreográfiája tartalmi és formai szempontból egyaránt kifogástalan, legmagasabb igényeket kielégítő színvonalú. A szép díszlet Orosz Zoltán és Imrik László tervezését és munkáját dicsérte. Írásunk elején a jövendő megyei népi együttes születéseként értékeltük a csütörtöki bemutatót. Nos, e téren még bőven van tennivaló. Elsősorban az énekkarnak kell több népdalfeldolgozással gazdagítania repertoárját. Helyesnek tartanánk, ha a Magyar Táncképek eredeti gyűjtésből és feldolgozásból tevődnének össze. Természetesen, Rábai és Náfrádi koreográfiája ellen nincs semmi kifogásunk, de csak mint önálló műsorszámokat szeretnénk azokat színpadon látni. (péter) ^ Megyénk szülefő népiegyüttesének bemutatkozása a Móricz Zsigmond Színházban
