Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

Befejeződött a megyei karvezetői tanfolyam Egy énekkar megoldásra váró problémái jesztés lehetőségeivel és módsze­reivel , új kórusműveket tanul­tak és vezényeltek. A tanfolya­mon részt vett Bay László pe­dagógus, a fehérgyarmati ének­kar vezetőjét Is. Tudósítónk elbe­szélgetett vele néhány fontos, az egész megyére jellemző problé­máról és azok megoldásának ho­gyanjáról, mikéntjéről. — Minden dicsekvési szándék nélkül mondhatom, hogy a fehér- gyarmati énekkar megbecsülést és hírnevet vívott ki magának a különféle járási, megyei és orszá­gos dalostalálkozókon. Az utóbbi időben azonban sok gondot okoz, hogy nincs megfelelő létszámú és jó hanganyaggal rendelkező cso­portunk. Ez kizárólag szervezési kérdés, mert Fehérgyarmaton szép számmal vannak emberek, akik tudnak énekelni. Van né­hány lelkes aktívánk, mint pél­dául Mészáros elvtárs is, akik sokat segítenek szervezési téren, de mindez — kevés. Az őszi kez­Megyénknek nincs szégyenkez­nivalója az öntevékeny énekka­rok számszerű és minőségi hely­zetét illetően. Ezt a megállapí­tást igazolta — többek között — a nemrégiben Miskolcon megren­dezett Országos Dalostalálkozó is. Megyénk állandóan fejlődő énekkultúrájának fontos tényezői e Nyíregyházán, Mátészalkán és Kisvárdán működő karnagy­klubok. Ezek működésének azon­ban van egy igen komoly aka­dálya. Történetesen: vasárna­ponként van a foglalkozás, és így a pihenőnap feláldozásával jár az azon való résztvétel. Helyes lenne, ha a megyei vb művelő­dési osztálya — számot vetve a helyettesítési és pénzügyi lehető­ségekkel — erőfeszítéseket tenne, hogy a karnagy-klubok foglalko­zásai lehetőleg hétköznapra esse­nek. Az énekkarok egyre maga­sabb szinten való működésének ugyancsak fontos tényezői az év- iről-évre megrendezett bentlaká­sos tanfolyamok. Az idei tanfo­lyamon karvezetőink megismer­kedtek megyénk tizenötéves kul­turális tervével, műsorpolitikai kérdésekkel, a zenei ismerettár­Nyírbátori hangverseny — Különösebb anyagi gondja­ink ezidőszerint nincsenek. Ter­mészetesen, a száztagú népi együttes — énekkar, táuccsoport J ú I I u s Hanyatt fekszem vén fa tövében s a végtelenbe bámulok... Átszűrődik a levelek közt a fény, s anyásán rámzuhog. Néha legyinti meg az ágat egy lehelletnyi fuvalom... Hangyák sürögnek s egy fűszálat rágcsál a méla unalom... Rakott szekérként vánszorog fenn egy felhő, s rajta ül a Nap, mint izzadt kocsis, kinek fején nagykarimájú tűzkalap. arcáról a verítékeseppek sugárpatakban ömlenek, s elárasztják a kalászhajú, ziháló-keblű földeket... Aratnak ma a magyar pusztán. Kasza peng. gép zúg, nóta szili... Július forró, fényes ágyán lázasan vajúdik a nyár. Krecsmári László és zenekar — működése és sze­replése nagyon költséges. Az énekkar jelenleg a községi szövet­kezeti bizottság égisze alatt mű­ködik, ami annyit jelent, hogy a kiadások 50 százaléka a ktsz-eket, másik 50 százaléka a földműves­szövetkezeteket terheli. Ez a tény — sajnos — olykor áldatlan vi­tákat szül és gátolja az eredmé­nyes tevékenységet. Véleményem szerint helyes lenne, ha községi énekkarrá alakulnánk és a költ­ségvetés alapján gazdálkodó szer­vek mindegyike, kulturális kere­te terhére, erejéhez mérten előre meghatározott összeggel járulna hozzá az énekkar finanszírozá­sához. A másik célszerű megol­dás — talán a leghelyesebb — az lenne, ha az énekkart kizárólag a földművesszövetkezet neve alatt működtetnénk. — Mit tanult a tanfolyamon és odahaza ebből mit tud hasznositani? Ügy vélem, egy karvezetőnek feltétlenül szükséges, hogy poli­tikailag és szakmailag állandóan fejlődjék, ha nem akar lemarad­ni a gyorsan iramló élet új kö­vetelményei mögött. Mindkét szempontból eredményesnek tar­tom a tanfolyamot. Egyrészt felelevenítette bennem az eddig tanultak lényegét, másrészt új kónusművekkel, módszerekkel és fogásokkal ismerkedtem meg, amiket hasznosítani tudok. (P L) A Nyírbátori Zenei Munkaközösség a közelmúltban tartotta, növendékhangversenyét. Képünk: a zenekar egy része. Munkában az ütőhangszerek. Gioa a privát életben? Gina Lollobrigida kijelentette, hogy felhagy a filmezéssel és új lakóhelyén, Kanadában kizáró­lag „orvos-feleség” óhajt lenni. A fUmszínésznő azt szeretné, hogy férje, dr. Mirko Skofie To­rontóban orvosi gyakorlatot foly­tasson. Skofie, aki 1945-ben Ró­mában doktorált, csak úgy foly­tathat orvosi gyakorlatot Kana­dában, ha előzőleg két évig segédorvosként működik egy ot­tani kórházban. Bélyegsarok A német fasiszták a második világháború alatt 27 nemzet több mint tizenegy millió tagját ölték meg a különböző koncent­rációs táborokban. Közöttük nagyszámban találunk magyar mártírokat is- Az ártatlanul meggyilkolt áldozatok tiszteleté­re a Német Demokratikus Köz­társaság több emlékeztető vá­rost létesít, amelyekben a kon­centrációs táborokban összegyűj­tött emlékeket őrzik és egyben örök figyelmeztetésnek szánják az egész emberiség számára. Az emlékeztető városok céljá­ra a közelmúltban az NDK há­rom értékből álló bélyegsoroza­tot bocsájtott ki a sachsenhause- ni tábor három meggyilkolt már­tírjának az arcképével, akikről az alábbiakban — számos bé­lyeggyűjtő olvasónk kérésére — ismertetést adunk. Lothar Erdmaun (1888—1939) egyetemi hallgató korában kap­csolódott a szocialista mozga­lomba, majd a „Die Arbeit” c. lap szerkesztője lett. A nácik uralomrajutása után letartóztat­ták és kegyetlen kínzások között megölték. Ernst Schneller (1890—1944) tanító, majd képviselő. 1933-ban 10 évi börtönre ítélték, amely­nek kitöltése után Sachsenhau- senbe szállították és rövid idő­vel ezután kivégezték. Lambert Horn (1899—1939) fiatalon kapcsolódott be a párt­ós szakszervezeti mozgalomba. Párttitkár, szerkesztő, aki letar­tóztatása után hősi magatartá­sával társai csodálatát és meg­becsülését vívta ki. A sokmillió mártír közül e há­rom hős nevét és arcképét örö­kíti meg az NDK legújabb bé­lyegsora. Legyen példamutatásuk örök tiltakozás minden fasiszta kísérlettel szemben. Két és fél év... két és Ml év... Előbb minden különösebb ér­zés nélkül fogta fel a szavak értelmét Készült rá, már vár­ta. Az utóbbi napokban vala­hogy így fogalmazta meg ma­gában: minden bírósági tár­gyalás nem kis részben forma­litás. Hiszen a vádlott tudja, hogy vétkezett, az ügyész is biz­tos a dolgában: ítélni fog. Vagy talán mégsem a for­máért van mindez? Hiszen miért akkor, hogy mindig erő­sebben, mindig őrjítőbben visszhangzik benne: ...két és fél év...? Ezt még sohasem érezte és tagadta, hogy az emlékek néha önkívületig döbbenetes erővel tolakodnak elő. Vigyék már, zárják rá a vasajtót, mert nem bírja soká. Ordítani sze­retne, állati módon, hogy maga Is megrettenjen tőle... Vagy ta­lán mégis kacagni kellene? Hogy is mondták? „Betöré­ses lopás, emberélet veszélyez­tetése bűntettében...” Igen ezen kacagnia kellene most, mégha szin igazat mond is az ítélet kihirdetője. Mert ő mindent, mindent beismert, és csodálkoz­tak, hogy semmit sem hoz fel mentségére. Csak Annát hallgatta el- Csak... Pedig minden vele kez­dődött. Ne mosolyogjon a hall­gatóság, de talán még az óvo­dában. Együtt nőtt fel velük a barátságuk és az érettségi bankettjén hajnalig csókolóz- tak. Anna nemcsak nagyon szép, utánozhatatlanul kedves is volt. Ha a hivatalban érdemte­lenül megsértették, Anna húsz­szor is feltárcsázta napjában, hogy meleg csivitelésével visz- szaadja az ő kedvét. És a fi­gyelmessége! Anna már kezdett egy kicsit feleség is lenni. Fél­recsúszott a csík a nyakkendő­jén — Anna megigazította; ha ki térdel te a vasalást a nadrág­jából, — Anna szeretettel össze­szidta a nemtörődömségéért... Minden olyan hihetetlenül szép volt. A tervezésen gyor­san túlestek: Anna leteszi a kereskedelmi vizsgáit, összerak­nak egy kis pénzt a nászútra... Ugye milyen ismert eset? S talán az sem okoz különösebb meglepetést, hogy a nászúiból semmi sem lett. Mert az eskü­vőre sem került sor. De miért is mondaná most ezt el? Hiszen 6 bűnbe került és... két és fél év... Anna azon az estén sokáig várta. Még az ablakot is nyitva hagyta, hogy­ha jön, lássa: vár rá. Tíz után tudott csak megszökni Gyurka bácsi jubileumáról. Gyurka bá­csi a munkatársa volt, falat kenyér ember. Az egész hiva­tal maradt, ő sem húzhatta ki magát, — majd Annának min­dent őszintén elmond. Még azt is, hogy tiszteletből kérte fel a vöröshajú gépírólányt egy táncra, pedig isten tudja miért, de utálja... Anna végighallgat­ta, nem is rendezett jelenetet- Csak végighallgatta. Pedig jól esett volna, ha akkor összeszid­ja. Nem szidta, csak... Azután elkezdődött valami érthetetlen dolog. Mostmár jól tudja, hogy csak játék volt, de nagyon rosszul sikerült. Anna hidegséget erőltetett magára, és olyan természetesen tudta csi­nálni a közömbösséget, hogy ő egészen megzavarodott bele. Először csak ugratásból ült be a bárba, — hadd hallja meg Anna, akkor majd biztosan ész­hez tér. És sokáig ott maradt. Még most is ködös az emlék, csak az újul fel emlékezetében, hogy a konyaktól zsibbadt tom- pulás nehezedett rá, és keserű mosollyal, valamirevaló gon­dolat nélkül bámulta az embe­reket. Jólesett, hogy ennyire elhagyják a fájó gondolatok. Másnap, harmadnap minden megismétlődött, Anna újra csak szótlan maradt, — hiszen most­már kevesebbszer találkoztak. S amikor újra hallotta a csi- vitelést, már késő volt. Hiába jöttek az ismerősök, s hiába sírt Anna is, kifosztottnak érez­te magát. És a konyak tovább felej tetett. Nézte a kis talpas poharat s kívánta, hogy az ital tüze felégesse a szégyenérzetét. Szégyenérzet? Igen, csak erre gondolt minden magára hagyott percében... De mindez csak já­ték volt! És ő játékból lett kocsmatöltelék! Játékból vágy- ta, hogy az itgl elrabolja gon­dolatait, utolsó fillérjeit- Már az sem fájt, hogy ő lett a téma a városban. Csak az ital, a könnyű bódulás... Kiadták a munkakönyvét és ő éjszakán­ként betört... Két és fél év... Ha Anna ak­kor megszidja... És látja, hogy így is törődik a sorsával. Sze­gény kis Anna! Miért késtél anyi ideig? Miért? r-T angyal — 7 — Milyen szervezési problémái vannak, hogy énekkara jobb hanganyaggal rendelkezzék? desnél szeretnénk egy száztagú népi együttessel bemutatkozni. Ehhez azonban feltétlenül szük­séges, hogy a községi pártszer­vezet, a tánács, a tömegszerveze­tek, hivatalok, intézmények, ktsz-ek, vállalatok, üzemek ve­zetői hathatós és rendszeres szer­vezési segítséget adjanak. Sze­rencsés megoldás lenne, ha a község különböző pontjain álló vezetők egy jól előkészített ér­tekezleten vitatnák meg a népi együttes toborzási problémáit. Semmiképpen nem szabad meg­engedni, hogy az eddig megtett úton megtorpanjunk és rák mód­jára, visszafelé haladtunk- Milyen anyagi nehézsége k vannak és mi a célszerű mego das ? Csak játék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents