Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-10 / 162. szám
CJCls emberek — fuujij sátrak .liog nyílt ax erdei napközi a »oslói erdőben A Nyírlugosi Állami Gazdaságban tekintélyes területen termelnek téli almát. A gazdaságban egyre nagyobb terel hódit a racionális gyümölcstermelés. Néhány éve ötven holdon ültettek törpe almafákat s a területet esöztető öntözésre rendezték be. A gyümölcsösben, mikor szükség van rá, üzembe helyezik az öntöző-berendezést, s ahogy a növények igénye megkívánja, rövid idő alatt 30—40 milliméter csapadékkal megegyező vízmennyiséget permeteznek a talajra. A fokozott gondosságot nagyon meghálálja a törpe gyümölcsös. A hat éves fiatal fák az idén hatvan mázsás termést ígérnek holdanként. Új térkép a Holdról A szovjet csillagászati és geodéziai társaság üzbég tagozata háromszinnyomású térképet adott ki a Holdról. A térkép a Hold terepalakulatainak valamennyi elnevezését tartalmazza. Szemléltetően bemutatja a „tengereket”, hegyvonulatokat, krátereket és a holdfelszin más képződményeit. A térkép feltünteti a „Lunyik-II” becsapódásának helyét is. Az új térképen rajta van a Hold túlsó, tőlünk nem látható oldala is. Jól elbújva a fák között egy nagy tisztáson terpeszkedik a tábor. Még keresnem sem kell, a hangos gyerekzsivaj jó útmutató. ÜUöröru- hás, zászlós „posztok” fogadnak a „bejáratnál”, s máris körülvesz egy csomó kiváncsi gyerek. Van itt kisebb, nagyobb, szőke, barna, de mind csupa elevenség, huncutság — már belekóstoltak az erdei szabadságbaPár perc múlva rettentő jóba leszünk, és a „srácok” ha'almas botokkal felszerelve körülvezetnek a táboron „dicsekedni”. — Tetszik látni, itt fogunk pihenni ebed után — mutatják a nagy, 30 személyes sátrakat, köz.ük az egész- ■ ségügyi . — És a Töl- j gyes csárdába járunk j majd ebédelni — s ol- 1 dalról sandítanak rám, hogy vajon mit szólok hozzá? — De a napköziből hozzák az ebédet! — árulkodik az egyik, — s vége a hatásnak. — Azért csuda jó itt lenni — sóhajt fel mellettem Döss Imi, és még jobban szorongatja a virágcsokrot, ami a tábormegnyitón ad majd át. — Mi az, hogy jó! — Csillan fel Józsi szeme, — hogy mi mindent lehet majd itt csinálni! A kislányok a nevelők körül üldögélnék a fűben. Éppen nagy tárgyalásban vannak Molnár Andrásáéval, mikor odaérek. — Nagyon örülünk mi is ennek a tábornak mondja a tanárnő — nagyon jó a gyerekeknek. Csak nekünk kell mégjobban résen leróni, mert itt több lehetőség van a pajkosságra. Abban pedig sosincs hiány. — Hát aztán mit fogtok itt csinálni? — kérdem a gyerekektől, s azonnal ömlik a válasz, hogy „reggel 9-kor hoz ki bennünket a külön villamos, aztán játszunk, eszünk, pihenünk, kirándulunk, bogarat meg növényeket gyűjtünk, no meg lesz tábortűz, szalonnasütés, szereptanulás” — tódítják — és ki tudná még elsorolni mi minden... A tábor hirtelen elcsendesedik, kezdődik a megnyitó ünnepség. Lévi Sanyi vezényszavára vi- gyázzba merevedik a gyermeksereg, Sanyi jelent a táborvezetőnek, aztán felcsendül a hagyományos úttörő induló. Oláh Gábor táborvezető üdvözli a vendégeket, a gyerekeket, s megköszöni a vállalatoknak a tábor szervezésénél nyújtott segítséget. Különösen melegen szól Hankovits Aladárnéról és Balicza József városi iskolagondnokról. Szavai után a gyerekek következnek: vers, ének, tánc, tréfás jelenet, tarka-barkán váltják egymást. Eközben vetély- társ is támad: a „színpad” felett, az öreg tölgy ágára költözködő két „hangos” sárgarigó személyében... A 230 gyerek nevében Horváth Évi mond köszönetét •— s mire a vendégek magukhoz térnek, tele van az ölük virággal• — Gyerekek, ne oszol* jatok szét —- hallom Hankovilsné hangját, —, mindjárt fagylalto. kaptok! — Ami erre következett az valószínűleg még az öreg erdő előtt is ismeretlen volt... Ez, a boldog zsivaj kísér el a „kapuig”, no meg Marika, aki utánam lo- : holt, mégegyszer elúj**, ságolni boldogságát: hogy: itt most már egész nyáron nyaralni fog... — bodnár —# A kék Hiiuá yywnekei Egyiptomi diákok ISyíregyháxán Készül az új híd A NÍLUS ÉVEZREDEK ÖTA édesanyaként szereti gyermekeit, s áradásaival újra és újra éltető vizet, hordalékot visz a szomjazó földekre. Azonban a „mostoha apa”, a gyarmat- tartó imperializmus, nagy mohóságában éppencsak annyit hagyott meg a Nilus gyermekeinek, az egyiptomi fellahok- nak, amiből nyomorúságosán tengethették életüket. Az egyiptomi nép néhány éve elzavarta a mostohánál is mostohább idegeneket, fellélegzett, bilincstől megszabadult teste nagyot nyújtózkodott, s összefogva a testvéri szír néppel, megkezdte új, szabad világának megteremtését. A tanulni vágyó egyiptomi fiatalok elmentek a szélrózsa minden irányába, hogy más népeknél elsajátítsák a maguk hasznára a fejlett gazdálkodás, gyógyítás, kereskedelem tudományát Hazánkban is tanulnak egyiptomi egyetemi diákok. Már második esztendeje, hogy a mezőgazdasági egyetem tanulói másodéves korukban Magyarországon sajátítják el az agrár- tudományt. A hazánkban tartózkodó egyetemi fiatalok egy hónap múlva térnek haza. Ezt a néhány hetet országjáró ta- nulmányúttal töltik el, hogy megismerkedjenek hazánk mezőgazdasági termelésével a gyakorlatban. ORSZÁGJÁRÓ tTJA SORÁN látogatta meg a Nyíregyházi Kertészeti Technikumot és tangazdaságát ötven vidám egyiptomi fiatal. Képet alkotni mindnyájukról külön-külön igen nehéz lenne. Robbanó életerő, forróégövi temperamentum, kedvesség, őrök vidámság — ez jellemzi őket Az érdeklődésüket lekötő sok látnivaló tanulmányozása közben is adódott alkalom, hogy néhány fiatallal közelebbről megismerkedjem, akik ízelítőt adtak itteni életükről, s elmondották, milyen lehetőségeik lesznek hazájukban az egyetem elvégzése után. Mohamed Martada, magas, komoly, szemüveges fiatalember előbb a magyarországi tapasztalatokról beszélt. Meglepő, de a szakma helyett azt említi legfontosabb tanulságként, hogy milyen jő, amikor Magyarországon tanulhat, és tanul is. Az igazgató, a munkás, a paraszt egyaránt képezi magét—Az én apa fogorvos — mondja tört magyarsággal. — De van földje is, harminc fed- den. (Egy fedden 4200 négyzet- méter). Ha elvégzem az egyetemet, a közigazgatásba, vagy szüleim földjére megyek dolgozni. Majd a parasztok megváltozott életéről beszélgetünk. Elmondja, hogy a függetlenség kivívása után megtörtént a földreform. A nincstelen parasztok földhöz jutottak. S a falvakban amolyan kölcsönös egymást segítő mozgalom bontakozik ki: gépet, műtrágyát, vetőmagot szereznek be. — Ez azért még messze van a magyar termelőszövetkezettől — mondja mosolyogva Martada. HA ÖT PERC PIHENŐ VAN, összecsattannak a tenyerek, s az ősi taktusra az egyik fiatalember a kör közepére penderül, s nagy tetszésnyilvánítás közepette lejti a táncot. Megszólítom. Tálát Hassan-nak hívják. Kiderül, hogy színésznek indult Esőcsinálók — Nagyon szereteym a magyai népi nótákat — mondja és a j slágerekkel együtt sorolja a „Gyönyörű a Tisza.-.”, „Száz forintnak ötven a fele”, a „Pancsolni kislány...” általa módosított című nótákat. — És színészi pálya helyett miért választotta ezt a szakmát? — kérdezem tőle. — Nem, nem! Nem én —tiltakozik nevetve. — Csalad mondta: Tálát, színész nem kell, mérnök kell... Hát így... Farahat Abasz Elazm már nagyobb eltökéltséggel választotta a mezőgazdasági szakmát- Erről a következőket mondja: 1— Sokat a munkaszervezés terén tanultunk. És erre igen nagy szükség lesz nálunk. A földosztás után kétszáz fedden lett a legnagyobb egyéni birtok. Állami gazdaságok alakultak a volt nagybirtokok h'-’-'-i Épül a nagv gát, gyarap megművelhető terület. apámnak ötven fedden földje van, de én állami gazdaságban szeretnék dolgozni. farahat azt is elmondja, hogy szeretne négy éves ta. nulmányai után visszajönni Magyarországra doktorálni. Ugyanis, azok közül akik a négy évből egyet nálunk tanulnak, tíz százalék — a legjobb eredményt elérők — visszajöhet a diplomáját megvédeni. Számunkra érdekes epizód is tarkítja ezt a tanulmányi kirándulást. A borpincénél nincs meg a mi diákjainknál megszokott nagy érdeklődés. Szejed Naszef — akivel a Nasszer-po- litikáról, az arab-kérdésről is sokat beszélgettem — elárulja, hogy Egyiptom lakosságának több, mint kilencven százaléka mohamedán vallásű. S ezek semmiféle alkoholt nem fogyasztanak. Ezért közömbösek a borospince iránt. Azért egyike- másika, amikor a többiek nem hallják, megsúgja, hogy nagyon jó a hegyaljai bor, s csak úgyégeti a gyomrot a kisüsti- — Allah irgalmas — mondja egyikőjük suttogva. — És nagyon jól esik egy-egy pohár jéghideg sör... Samu András. Kedden kezdődik az országos borverseny A megyei borversenyek mindenütt befejeződtek, s a legjobb helyezést nyert 850 bor a jövő bét keddjén rajtol a négy napos országos rangsoroláson, amely az augusztus 23-án kezdődő budapesti nemzetközi borversenyen elődöntője lesz. Az 1959-es évjáratú borok általában igen jók, ennélfogva számottevő eséllyel indulunk majd a nemzetközi versenyen is. Különösen kiemelkednek a „mezőnyből” a tokajhegy- aljai száraz- és édes szamorodni, valamint a badacsonyi, balatonfüredi és a csopaki fehérborok. Meglepő jó minőséget mutatnak az alföldi borfajták: az idén először jutnak az országos versenyre a termőterület, arányának megfelelő számban. Két és félmillió forintért új vasbetonhidat építenek Nagy- ecsednél a Kraszna-csatornán. Kovács Bertalan vasbetonszerelő brigádjának munkáját sokan járnak nézni. A község lakói, fiatalok és idősek egyaránt, személy szerint is ismerik már a hídépítő munkásokat. Tőlük tudják meg, hogy az év végére befejezik a hídépítést és lebontják a régi hidat. a
