Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-28 / 177. szám
fonhatnának, ha erre használnák készítményüket. Dchát a Nyíregyházi Húsipari Vállalat nem sövénynek, hanem étkezésre gyártja ízletes áruit. A töltő üzemben korszerű gépekkel könnyítették a munkát. A keverőgépnél Szabó János dolgozza ki a „masszát”, amely innen a töltőgépbe kerül. Kolbászból kerítéstHogy szárnyakat kapjanak a kanyári fiatalok... Még ma is jólesőn gondolok -issza a kanyári fiatalokra. Termetes titkáruk, Lenyu Bandi — aki azóta már bekötötte egy lánynak a fejét — vezetésével egy esztendővel ezelőtt, ilyentájban, egy szép reggelen felkerekedtek és megkapálták a kukoricaföldeket. Akkor sok idős parasztember lepődött meg, s nem tudta 'elképzelni, hogy kik is voltak , a hűséges segítők. — És még sok hasonló cselekedet folytán növekedett a tiszakanyári KISZ tekintélye, s lett nagyobb, erősebb ez a szervezet egy esztendő aiatt. Ha csak a példamutatásra hivatkozunk, elmondhatjuk, hogy Lenyu, akit a faluban mindenki ismer és tisztel is, nemrég kapott dicséretet, mert mint tejkezelő is kiváló munkát végzett, Gé in esi bácsi j Nos, nézzük, mivel is lett nép- • szerű a KISZ, s miért beszélnek az idősebbek elismeréssel a fiatalokról? Fontos ez, hiszen még sok helyen manapság ’s hallani különböző megjegyzéseket... A tiszakanyári KISZ-szervezet vezetői és tagjai nemcsak magukkal törődnek, hanem meglátják, mi történik körülöttük, milyen gondok foglakcztatják az idősebbeket. így jöttek rá, hegy az öreg Gemesi Feri bácsi mindig arra panaszkodik, hogy kicsi az udvara, mert elfoglalja a helyet a domb, s neki mar nincs ereje azt onnan ei hordani. Nos. ezt s a tisztasági versenyben jeles helyen szerepel. Az ő példája és a vezetőség tagjainak magatartása, az ifjakkal való törődés a bizonyítéka annak, hogy ahol igazán szívükön vselik a" vezetők a fiatalok sorsát, gondjait, s olyan célokat tűznek ki eléjük, mint itt is, szívesen dolgoznak a fiatalok, s gyarapodik a KISZ-szervezei létszáma. Bár igaz: közel másfélszáz " fiatalból még csak nyolcvan a-, KISZ tagja, de ez az arány mindinkább javul. Ugyanis, a nagy munkád idején, mint most is, több olyan fiatal is részt vállal a munkából. akik azelőtt nem sokat törődtek azzal, mivel is foglalkozik a KISZ-szervezet. S az az örvendetes, hogy többségű«, nem vándorol el a faluból. homokdombja tudva, egy vasárnap reggel fel- kerekedett a KISZ-brigád és „megnagyobbította” az udvart, elhordta a dombot. Gémesi bácsi nem győzött hálálkodni a fiataloknak. A két Baglyos testvér, Háda Gyuri, Fedeles Géza, a KISZ- titkár feleségestül segítettek az idősebbeknek, özvegy Csáki Ferencivé panaszát is úgy tudták meg, hogy egy beszélgetés alkalmával megfigyelték. Alig telt el egy-két nap, máris felállították a kútgémet, s bizony az öreg nán: nagyot nézett, mikor meglátta. frelpevaló kezdeményesések Az ilyen igazán jótétemények azt mutatják, hogy a tiszakanyári szervezet vezetősége ió szellemben neveli a fiatalokat. Nem csak azzal, hogy politikai iskolát, sütő-főző, és szabó-varró tanfolyamot szervez, hanem azzal is, hogy a szervezeti szabályzat értelmében megbízza tagjait feladatokkal, s azok végrehajtását meg is követeli tőlük. A t’zes bizalmiak: Molnár Sándor, Háda György, Háda Zoltán, Lakatos Berta, Koch Edit és ifjú Bányácski Sándor becsületesen ellátják munkájukat. Kiválóan dolgozik a vezetőségi tagok között Kertész Borbála, Az ifjúsági szervezet helyiségét valóban otthonossá tették. Felsúrolták a padlóját, ajtót, ablakot pucoltak, függönyt vásároltak, most vesznek kályhát, hogy télen is barátságos környezetben lehessenek a fiatalok. Példamutató magatartást tanúsítottak az aratásban is. A Havasi Gyopár Tsz-nek az egyik vasárnap hatvan tagból álló KISZ-brigád ment a segítségére. Ezek között több olyan fiatal vnlt, mint Lakatos István és Háda Tibor, akik most ismerkednek a KlSZ-szervezettel. Működik a tánc- és színjátszó gárdájuk, s bizony ez a kis „kincses- bánya” gondoskodik arról, hogy a fiataloknak mindig legyen pénzük, amire szükséges. így szerveztek kirándulásokat, látogatásokat, nyújtottak támogatást a sportkörnek, virágokkal köszöntötték az anyákat és a pedagógusokat, s most pénzt akarnak keresni közös munkával a lillafüredi és tapolcai kirándulásra; Miért né* el a pártszervezet a KISZ fölött? Csupán e néhány momentumból is látható: nem dolgoznak rosszul a tiszakanyári kiszesek. Az ötlet, az akarat megvan bennük. Csak néha nagvoob biztatásra lenne szükségük. Ez azonban — sajnos — elmarad. El pedig azért, mert a pártszervezet nem foglalkozik problémáikkal. Egy év óta nem beszélte meg a pártvezetőség és a taggyűlés a KISZ-szervezet munkáját. Pedig erre nemcsak akkor van szükség, amikor bírál.r kell, hanem akkor is, amikor elismerést szükséges kifejezni. Flvariák ezt a pártszervezettől és a vezetőktől a kanyári íiataJck. de meg is érdemlik. Nem lehet közömbös a pártszervezet vezetőinek az, hogy hány tagia van a KISZ- nek, s bizony szükséges. hogy ők, az idősebb kommunisták is tevékenykedjenek azért, hogy az arra érdemes fiatalok megtalálják helyüket az ifiusági szervezetben Persze ez jobb kapcsolatot követel. Sajnos egyetlen fiatal nincs a kiszesek között olyan, aki a párt tagjelöltie lenne! Pedig vannak egészen kiválóan dolgozó parasztfiatalok. Soós László meg is érdem-iné, csakhogy nem törődnek vele az idősebbek. S ezért nem csodálatos, hogy a KISZ-titkár, Lenyu Bandi kedvetlen, s az eredmények ellenére is ez a hangulat befolyásolja a fiatalokat. Éppen ezért szükséges, hogy a tiszakanyári kommunisták is gondolkodjanak el a dolgon, s javítsák meg munkájukat a fiatalok körében. Tekintsék elsőrendű kötelességüknek a kiszesek nevelését. A fiatalok így még nagyobb szárnyakat kapva még jelentősebb sikereket érnek el, melyek következtében egyre több lesz az olyan ember, aki elismeréssel, és egyre kevesebb az olyan, aki csak legyintéssel válaszol, ha a fiatalok szóba kerülnek. Farkas Kálmán Naponta mintegy 35 mázsa szalámi és kolbász kerül ki a töltőbrigád keze alól. Innen függőkocsikon szállítják a füstölőre, s másnap már fogyasztjuk a friss felvágottat. Hammel József. Amikor belépett a fiú, meg a rány. ő már kiitta a feketéjét. Volt még néhány keretezett apróhirdetés a városi lapban, ezt már csak szokásból, meg időtöltésből akarta átfutni. Amíg előkerül valahonnan a pincér. Mert a pincér már vagy tíz perce magára hagyta. Délelőtt fél tíz, ilyenkor csak néha vetődik be . vendég még a „Vénlegenv- be” is. Most jött egy pár, ülnek szemben, várnak. Hiányos a világítás, még szerencse, hogy ő lámpa alatt ül, láthatja a betűket. Megérezte. hogy nézi valaki. Éppen a használt gyermekkocsi hirdetésénél tartott, amikor elömlött ra.ita a furcsa melegség. A fiatalember nézi. Nem hosszan, csak oda-oda néz. Szívesség Hagyta kis ideig, hadd lesegessen rá. Hiszen valamit csak kell csinálni, amíg nem jön a pincér..; összehajtotta az újságot, aztán gyorsan, mintha valami még eszébe jutott volna, ismét szájjelteritette. Észrevette, hogy a szembenülők csóko- lóznak, s a papírzörgés szétrebbentette őket. Szeretett volna mosolyogni. Tilda jutott az eszébe. Tilda, akivel az első világháború előtt ő is így bújdogált a presszóban. Persze, az egy jobb helv volt, el lehetett bújni a kis, kopott boxokba. De a „Vén- legényber.” nincsen box. Miért is nem ion már a pincér? Hiszen a fiatalember újra idenéz, és ő alig tudja már jobban eltakarni magat az újsággal. Legalább nagyobb lenne a lap! De kis formátum. Borzasztóan utálhatja most ez a fiatalember. Mire is gondolhat’< „Vén öregúr, tűnne már el, volna benne egy kis tapintat..A pincér csak késik, megint elcsuklik a suttogás, és ő valósággal szoborrá merevedik, nehogy ziz- zenjen a papír. Ha ez így megy tovább, belefárad. És a fiatalember fél szemmel talán mindig nézi. A pincér marad, . érzi, hogy a homlokán csípősen ül ki a verejték. .. Aztán előveszi noteszát, ír. majd feláll, s a fiatal pár asztala előtt ellépve eiibük poty- tyantja a papírt. Azok felveszik, kibontják: „Ha jön a pincér, itt a pénz, fizessék ki a duplámat. Szívességüket hálásan köszönöm...” —angyal— E'zen a napon is úgy kezdö- dött minden, mint rende- desen, mint hetek, hónapok, évek óta. A főnök nyolc előtt tíz perccel lenyomta a hivatali szoba kilincsét, fakó arcát, szürke, tompafényű szemét végigjáratta a régi bútordarabokon, majd előkotorta szekrénye kulcsát. Nyolc előtt két perccel, mint egy hálókocsikalauz, megszemlélte a szobákat, mindenki elfoglalta-e a helyét. Utánozhatatlan félszegséggel megbiccentette fejét köszönésképpen, s ment tovább. Kezet sose fogott. Először roppant szokatlannak tűnt a reggel biccentés. Az emberek gyanakodva pislogtak egymásra, meg a főnökre: mi baja, még kezet se nyújt, mi nem tetszik ennek? Később megszókták, sőt fel sem vették, meggyőződtek róla, hogy senkivel se kezel, mindenkire pedig nem haragudhat. Azért teljesen soha, azaz egészen a mai napig nem tudták megérteni. Vadalmába harapott képét, szótlan, mogorva, emberkerülő természetét, megrögzött főnöki pontosságát maguk közt kicsit el is marasztalták. Hol terem az ilyen ember, akinek nincs egy megnyerő mosolya, egy fedzveilen szava, kérdése, mondjuk arról, hogy érzi magát a munkatársa, a beosztottja.;.? Ha valaki a családja, a gyermeke nevét ki találta ejteni a száján, a főnök sziA főnök arca gorú arccal menten másra terelte a szót. Mikor Kocsis Béla egy szuszantásnyi szünetben lelkendezve újságolta, hogy elindult a fia, majd lekuporodott, cs úgy utánozta az első lépéseket, a főnök utána négyszemközt megdorgálta: ne günyögjön, ne bohóckodjon munkaidőben. Még ilyet...! „Fakírnak” tartották a főnököt a hivatalban. Csupa jégből állt a szava, az arca, a tekintete, ahol megfordult, valami láthatatlan kéz letörölte a mosolyt, a derűt az arcokról. Inkább dühöngene, kiabálna, lenne igazságtalan, csak néha-néha fordulna az emberekhez is, lenne szíve, melegség a hangjában ...! Sokszor, nagyon sokszor gondoltak erre a munka társai, minduntalan igyekeztek közel férkőzni hozzá, mögé nézni a kifejezésleien, rideg, crősvonalú. szigorú arcnak .. Három éven át nem sikerült Míg ezen a napon, július 25-én történt valami. Látszólag szürke kis epizód ... Táviratot hozott a postás Marika, a titkárnő megszokott mozdulattal tépte fel a frissen rótt sorokat. A szeme káprázott, úgy olvasta: „A kért tolókocsit n mai nappal címnek elküldtük, esetleges észrevételeit közölje velünk. Budapest, aláírás”. — Jó cg, — csapott a homlokára, s tekintete a címezettre esett — felbontottam az igazgató kartárs táviratát! Eszre sem vette, hogy a főnök pár másodperce már ott áll mellette s figyeli megrökönyödött arcát. — Hát megjött? — fordult az ámuló titkárnőhöz szokatlan hangsúllyal és a távirat után nyúlt. — Hetek óta várom. Tegnap érkezett meg a kislányom! Három évig feküdt vastüdőben! Paralízissel! Most hazahozattam. Legalább itt legyen mellettem... A kimondott darabos szavak, a váratlan vallomás megdöbbentette a főnököt magát is. Elszólta magát, a véletlen így hozta, ez a távirat... Eddig magábantartotta, nem akarta, hogy szánják, sajnálják, a rosszindulatnak örüljenek. De most felszakadt belőle minden. így talán meg is értik, miért fordítja el a fejét, ha gyereket, egészséges, vidám apróságokat lát Délután ketten is szóltak: segítenének összeszerelni a kis tolókocsit, a harmadik kispárnát ígért. Reggel más tekintetek tapadtak a főnökre, mint korábban. A főnök szemében is ott bujkált valami különös mosolyféle, de nem kerekedett ki, az előszobában ügyfelek várták, panaszosok, hozzájuk fordult, szívélyesen, betessékelve őket a süppedő fotelokba. S elkezdődött egy igazán új nap. Páll Géz• 2
