Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

Uj9 modern tejbegyűjtő épült J í szakanyáron Ebben az évben új, modern tejteegyűjtőt építettek Tiszakanyá- wn. Az igazán tiszta kis tej- ümsk vezetőjét, Lenyu Andrást dzeaéri, aki egyben a falusi KK&Z-szervezetnek is titkára. Hamarosan a legújabb gépekkel szerelik fel a begyűjtőt. Már kaptak melegítőbojlert, amóniás hűtőt, s ezután érkezik meg a vízszívó motor és tej hűtő. Az épület üzemi beruházással' épült 150 ezer forintos költséggel. A kis üzemben naponta 1400 liter tejet gyűjtenek be. Májusban 61 ezer 200 liter tejet továbbítottak Budapestre. Az olvasztár A vasöntödében ta­pad az ing az ember­re. A formázok és óntök rövid• nadrág­ban dolgoznak. Min­dig olyanok, mintha gőzfürdőben lennének. Szellőt a munkahely, de az ajtóktól távo­labb már nem érezni, hogy a szellő mo­toszkál. A ventillá­torok működését se érezni, amikor kint szélcsend van. Az öntők sietnek a tégelyekkel, hogü mi­nél előbb a forma­szekrényekbe öntsék az izzó vasat, mert süti a bőrüket. Jánvari Gyula ol­vasztárnak különösen „forró" a helyzete. 1400 fokos izzó vasat csapol. Szikrázva, fröccsenve folyik a vas, öt-hat méterre is szinte perzseli az emberek bőrét. De megszokták. Az ön­tők gyorsan cserélik és viszik az izzó vas­sal teli tégelyeket. Messzebb húzódnak aztán a műszak vé­gén, mikor kezdődik a salakozás. Az ol­vasztárnak akkor is ott a helye a kupo­lánál. Hosszú vas­rúddal kiveri a du­gót a lefolyó csator­nából, s a vas úgy ömlik a földre, vágó­dik a másik kupoló oldalának, hogy tű­zijátéknak látszik a jelenet. Mikor vége a sa­lakozásnak, lecsenge­tik a műszakot, Ján- vári összeadja hogy hány csapolás volt. Odakiáltja a műve­zetőnek; — 45 adag!... Tudja, hogy a nor­ma 40 adag volt. Jól teljesített kedden az öntöde. Fáradtan jön ki az olvasztár az | öntödéből, s megy a j fürdőbe egy hideg j zuhanyra. O. A.' Önteltség, szerénység A z emberek naponta néznek ^ farkasszemet a láthatatlan ellenséggel, az önteltséggel. Alig teszünk pár lépést, már ott van a sarkunkban; ez igen, ezt jól csináltad, ezt csak te oldhattad meg így. És nem az ókori, és mégis veszélyes kóron múlik, hogy az áldozatok száma mind kevesebb, a megfertőzöttek pedig legtöbb esetben gyógyíthatók. Az emberek tökéletesednek, béklyó­kat raknak az önteltségre, he­lyette az egészséges önbizalom kap teret. Talán az előbbi kije­lentés olvasásakor valaki megin­gatja a fejét és azt feleli: írjon bárki bármit, nekem nincs a sar­kamban semmiféle csodabogár, bennem csírája sincs az öntelt­ségnek. Meglehet, az emberek többsége józan gondolkodású, tisztafejű, kevesebben 'vannak az öndicsekvők, a spanyolviasz fel­találói. De még ezeknél sen, árt néhanapján az őszinte önvizsgá­lat, vajon nem furakodott-e be a parazita az emberbe, nem lap­pang-e ott, hogy alkalmas pilla­natban „átvegye” a hatalmat, a parancsolást, az egyén irányítását. Mert semmi kétség, megtévesz­tő tünetei is vannak e furcsa betegségnek. Csak a kezdőknél jelentkezik olyan formában, hogy menten felismerhető. Ilyen páci­ensekkel gyakran adódik alka­lom a találkozásra. Legutóbb is, az egyik hóna alatt táskát szo­rongatott, mint a kártyások a királyt, az ászt, legalább tizen­két oklevelet rakott az asztalra, bizonyítva, nem éppen eldobni való valaki. Ezt meg lehetne erősíteni, ha nem gondol a jám­bor szemtanú minduntalan arra, vajon hányadik fórum előtt te­regette ki okleveleit barátunk, mondván, hogy ő nem eldobni való. S mindezt az önteltség lá­zában, s egy másik bacillus, az önzés sugallatára, hogy kedves hozzátartozóját kis kerülővel Nyíregyházán előnyös helyzetbe segítse. (Nem sikerült neki.) Egy másik ember, — akiről a máso­dik szó után sikerült kimutatni a diagnózist, — azzal állt elő, majdnem felelősségre vonó han­gon, hol élhetek én, hogy nem ismerem a nevét, mikor az egész T-i téglagyár vele van tele, a képe is kint van a bejárati táb­lán, a Népszabadság is foglalko­zott a személyével. Amolyan fricskázó módon, de kétségtelen leereszkedőn még egy viccet is .elmesélt az újságírónak naivsá- gáról, majd a kérdésekre kitérő válaszokat adva, sarkonfordult. J | e ne firtassuk a műhely tit­•*"* kokat. Találunk az élet sűrűjében mást is. Például az egyik városmenti termelőszövet­kezet elnökét annyira ellepte az önteltség himlője, hogy foghegy­ről tárgyal a megye, a járás em­bereivel. Úgy gondolja pusztán az ő bosszantására, a munka hátráltatására kopognak az aj­tón. Elnökünk a nőkkel szemben se tesz szájára hangfogót, fara­gatlan, nyegle magatartása csak kiemeli,' hogy a gyakorlott szem észrevegye az áruló szeplők nyo­mait. Bizony ide jó lenne kiten­ni a kis táblát „vigyázat ragá­lyos”. Mert nem titok, talán egyetlen kórokozó sincs ilyen fürge és mozgékony, mint az önelégültségé. Igenám, de mit szóljunk akkor, ha felismérhetet- len, ha az önfejűség, vállalati, üzemi, népgazdasági, vagy em­bertársi érdekekkel takaródzik? Ekkor mi a teendő? Az ilyen eseteket nevezik az orvosok komplikáltaknak. De mint ahogy áz orvosi konzulium előbb-utóbb megtalálja a gyógyítás legmeg­felelőbb módját, úgy a gyári, hivatali, vállalati „orvosok,” a munkások, — az egészséges nagy többség is — meg kell találja az orvosolás módját, receptjét. A legcélravezetőbb nem titkolni, hanem szemtől-szembe megmon­dani a bajt, és hozzálátni türel­mes, emberséges gyógyításához. IV errr is járna-kelne közöt- tünk annyi „önteitgyanús”, ha mindenütt így történne. Sok helyen azonban hagyják, hogy el­hatalmasodjon a baj, kivárnák, s megtörténik, hogy az operáció sikerül, de az áldozat olyannyira megsínyli, hogy nem, vagy csak későn tér magához. Sőt egyesek még „lovalják” is az illetőt, aki azáltal még önimádóbh, öndicsekvőbb lesz, szerelmet vall önmagának, nem ismer okosabb, hűségesebb, „karakánabb” embert magánál. Legtöbbször a munka­társi kollektíva, meg a pártszer­vezet terhére írhatók, ha néhol szokatlanul nagymértékben sze­di áldozatait a kór. A felelőssé­get, minden ember, párttag áa pártonkívüli úgy érzékelheti iga­zán, ha mérlegre helyezzük, mi­lyen anyagi és erkölcsi károkat okoz, ahol ez felüti fejét. A tét nem kicsi, a megelőzés nem egy­szerű, de az emberséges és párt- szerű lépés e tekintetben is meg­hozza a hatast. A betegség talaja az emberi gyengeség, a hiúság, a gőg, meg a közönséges butaság, melegágya, még az érdem nélkül adott előléptetés, a magas be­osztás, a jutalom, — főleg a fia­talok elkényeztetése, — a vezetők elvtelen ajnarozása, a hízelgés. Ha a tüneteket jó orvosok mód­jára kutatjuk, felfedezzük és jó szakértelemmel fogunk a gyó­gyító munkához, lassan eltűnik ez a nem kívánatos betegség, az emberek szerényekké válnak! j/özvetlen, készséges embe­rekké, akiket egészséges ön­bizalom és lekesedés fűt. Páll Géze Kiváló propagandistákat jutalmaztak meg Mátészalkán A mátészalkai járási pártbizottság az alapszervezeti tit­károk részére tanácskozást tartott, melyen részt vettek a propagandisták is. Ezen az értekezleten . Bartha István, "az ágit. prop. osztály vezetője ismertette a titkárokkal ’es a propagandistákkal a pártoktatásról szóló határozatot és meg­beszélték az új pártoktatási évre való felkészülést. A ter­melés segítése és ellenőrzése címmel Kállai Menyhért elv­társ, a járási partbizottság mezögazdasagi osztályának veze­tője tartott beszámolót. Az elmúlt pártoktatási évben végzett eredményes pro­pagandamunkáért közel 70 elvtárs kapott elismerő oklevelet, többen pedig könyvjutalomban részesültek. A termelőszövetkezetek jé működésének fettles szerve az ellenőrző bizottság Néhány tapasztalat a tisxabetdédi Kossuth Tss-bol jónéhány tagnál a közösség ér­dekében a tag ellenére döntöt­tek. Hasonlóan ellenőrizte a bi­zottság a favágásnál beirt mun­kaegységeket. Később aztán tö­rés állt be az ellenőrzés munká­jában, mert a bizottság elnöke pénztámok lett, hatodik hete, jú­nius közepétől van ebben a be­osztásban az új elnök, Kulcsár Béla. A termelőszövetkezetek alap­szabálya széleskörűen és ponto­san meghatározza az ellenőrző bizóttság feladatkörét. Ellenőriz­nie kell a szövetkezeti közös va­gyon kezelését, megőrzését és gyarapítását, a közös gazdálko­dást, a tagokkal való elszámo­lást, továbbá a közgyűlés hatá­rozatainak végrehajtását, az ér­vényben lévő jogszabályok és az alapszabály megtartását. rület kimérése és így tovább. Ezeknél a munkáknál szükség volt arra, hogy az ellenőrző bi­zottság is működsébe lépjen és >e csak centralizmust! Kétirányú feladni Az ellenőrző bizottság a ter­melőszövetkezetben a demokra­tikus centralizmus fontos szerve, tehát sem a vezetés nem sajá­títhatja ki, sem pedig a tagság ■ vezetéssel szemben. Más szóval az ellenőrző bizottság nem azért van csupán, hogy a munkaegy­ség beírását vizsgálja, de nem is csak azért, hogy a vezetés tisz- takezüségét ellenőrizze. Mind a két irányban tevékenykednie kell, különösen a kezdeti évek­ben van sokkal több dolga az ellenőrző bizottságnak, mint majd később lesz. A tagság szo­cialista öntudata és bizalma ala­csonyabb fokú és a vezetés is sokkal több döccenővel jár az első években, Tiezabezdéd ez év telén lett szövetkezeti község, az addigi termelőszövetkezet, területben és tagságban is megtöbbszöröző­dött. Az alakuló közgyűlésen 5 tagú ellenőrző bizottságot vá­lasztottak. A tagság egy része nem látott tisztán, hogy mennyi vagyona is van a régi szövetke­zetnek, egyeseknél pedig némi rosszszándékú bizalmatlansag is volt és ezért az alakulás után egy tételes ellenőrzést akartak végrehajtani. A banktól azt a felvilágosítást kapták, hogy a zárszámadási iratokban szereplő adatok hitelesek, a vágyom ál­lapotnak megfelelőek. Ezzel az ellenőrzés el is maradt, de to­vábbra is kétely volt több be­lépőben, . hogy ők nem látnak tisztán. Jöttek az alakulás utáni gon­dok, a leltározás, a háztáji te­Az újjászervezett ellenőrző bizottság komolyabb ellenőrzést még nem végzett. Egy leltározó bizottság a téléves leltárt elké­szítette, de az összehasonlítás még nem volt meg és ebben a munkában az ellenőrző bizott­ságnak egy tagja vett részt, de az elnököt nem osztották be. A termelőszövetkezet elnöke elmondotta, hogy a vezetőséget segíti az ellenőrző bizottság, ők is megszokták hívni az elnököt vezetőségi ülésre. A tagság azonban csak azt látja, hogy a háztájit, a munkaegységet ellen­őrzi a bizottság, de a raktár­könyveket, a pénzkezelést nem, így nem érzi azt a demokráciát, amit az ellenőrző bizottság kép­visel. Ebben a szervben is csak a centralizmust látja. Van is valami igaza a tagságnak, E visszásság forrása az — ami Kulcsár Bélával folytatott beszélgetésünkből kiderül —, hogy az ellenőrző bizottságot il­letékes szervek nem tanítják, nem vezetik bele az ellenőrzés tennivalóiba és így tényleg csak a vezetés oldaláról működnek. Elpanaszolták az ellenőrző bi­zottság tagjai, hogy sem a bank­tól, sem a járási tanácstól, de más szervektől sem keresik őket a kintjáró eívtársak. A járási tanács főkönyvelőjének, a bank revizorainak szakmai kövessé­gük lenne, hogy az ellenőrző bizottság tanításával törődjenek. A járási párt és tanácsvezetők is elbeszélgehetnének a tsz-elnö- kön és a párttitkáron kívül az el­lenőrző bizottság vezetőivel és tagjaival is. A tagság lásson tisztán A tagság bizalmatlansága nem mindig rosszindulatú a szö­vetkezetekben, ha a vezetőség­re gyanakszik, hanem a tisztán­látás hiányából fakadnak ezek a különféle nézetek. A vezető­ség és a pártszervezet állandó tá­jékoztatása mellett fontos, hogy az ellenőrző bizottság munkája révén is ismerje a szövetkezet helyzetét a tagság. A tegnapi egyéni parasztok több száz, vagy ezer hoidas gazdasag ellenőrzését egyik napról a másikra nem sa­játíthatják el, különösen nem tanítás nélkül. A szövetkezeti együttélés, a jó működés alap­vető feltétele a tevékeny ellen­őrző bizottság. Helyes lenne, ha néhány hetes bentlakásos tanfo­lyamon az alapvető dolgokra a tél folyamán kioktatnák az el­lenőrző bizottság elnökeit, de emellett a helyszíni segítség- nyújtás az a módszer, sünivel ezen a téren is előbbre tudunk lépni. Ha jól dolgozik az ellen­őrző bizottság, nemcsak a tag­ság bizalma növekszik, hanem a vezetésnek is könnyebb lesz, végsősoron gyorsabban halad elő­re az egész szövetkezet. Csikós Baiazs 3

Next

/
Thumbnails
Contents