Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-24 / 174. szám
Uj9 modern tejbegyűjtő épült J í szakanyáron Ebben az évben új, modern tejteegyűjtőt építettek Tiszakanyá- wn. Az igazán tiszta kis tej- ümsk vezetőjét, Lenyu Andrást dzeaéri, aki egyben a falusi KK&Z-szervezetnek is titkára. Hamarosan a legújabb gépekkel szerelik fel a begyűjtőt. Már kaptak melegítőbojlert, amóniás hűtőt, s ezután érkezik meg a vízszívó motor és tej hűtő. Az épület üzemi beruházással' épült 150 ezer forintos költséggel. A kis üzemben naponta 1400 liter tejet gyűjtenek be. Májusban 61 ezer 200 liter tejet továbbítottak Budapestre. Az olvasztár A vasöntödében tapad az ing az emberre. A formázok és óntök rövid• nadrágban dolgoznak. Mindig olyanok, mintha gőzfürdőben lennének. Szellőt a munkahely, de az ajtóktól távolabb már nem érezni, hogy a szellő motoszkál. A ventillátorok működését se érezni, amikor kint szélcsend van. Az öntők sietnek a tégelyekkel, hogü minél előbb a formaszekrényekbe öntsék az izzó vasat, mert süti a bőrüket. Jánvari Gyula olvasztárnak különösen „forró" a helyzete. 1400 fokos izzó vasat csapol. Szikrázva, fröccsenve folyik a vas, öt-hat méterre is szinte perzseli az emberek bőrét. De megszokták. Az öntők gyorsan cserélik és viszik az izzó vassal teli tégelyeket. Messzebb húzódnak aztán a műszak végén, mikor kezdődik a salakozás. Az olvasztárnak akkor is ott a helye a kupolánál. Hosszú vasrúddal kiveri a dugót a lefolyó csatornából, s a vas úgy ömlik a földre, vágódik a másik kupoló oldalának, hogy tűzijátéknak látszik a jelenet. Mikor vége a salakozásnak, lecsengetik a műszakot, Ján- vári összeadja hogy hány csapolás volt. Odakiáltja a művezetőnek; — 45 adag!... Tudja, hogy a norma 40 adag volt. Jól teljesített kedden az öntöde. Fáradtan jön ki az olvasztár az | öntödéből, s megy a j fürdőbe egy hideg j zuhanyra. O. A.' Önteltség, szerénység A z emberek naponta néznek ^ farkasszemet a láthatatlan ellenséggel, az önteltséggel. Alig teszünk pár lépést, már ott van a sarkunkban; ez igen, ezt jól csináltad, ezt csak te oldhattad meg így. És nem az ókori, és mégis veszélyes kóron múlik, hogy az áldozatok száma mind kevesebb, a megfertőzöttek pedig legtöbb esetben gyógyíthatók. Az emberek tökéletesednek, béklyókat raknak az önteltségre, helyette az egészséges önbizalom kap teret. Talán az előbbi kijelentés olvasásakor valaki megingatja a fejét és azt feleli: írjon bárki bármit, nekem nincs a sarkamban semmiféle csodabogár, bennem csírája sincs az önteltségnek. Meglehet, az emberek többsége józan gondolkodású, tisztafejű, kevesebben 'vannak az öndicsekvők, a spanyolviasz feltalálói. De még ezeknél sen, árt néhanapján az őszinte önvizsgálat, vajon nem furakodott-e be a parazita az emberbe, nem lappang-e ott, hogy alkalmas pillanatban „átvegye” a hatalmat, a parancsolást, az egyén irányítását. Mert semmi kétség, megtévesztő tünetei is vannak e furcsa betegségnek. Csak a kezdőknél jelentkezik olyan formában, hogy menten felismerhető. Ilyen páciensekkel gyakran adódik alkalom a találkozásra. Legutóbb is, az egyik hóna alatt táskát szorongatott, mint a kártyások a királyt, az ászt, legalább tizenkét oklevelet rakott az asztalra, bizonyítva, nem éppen eldobni való valaki. Ezt meg lehetne erősíteni, ha nem gondol a jámbor szemtanú minduntalan arra, vajon hányadik fórum előtt teregette ki okleveleit barátunk, mondván, hogy ő nem eldobni való. S mindezt az önteltség lázában, s egy másik bacillus, az önzés sugallatára, hogy kedves hozzátartozóját kis kerülővel Nyíregyházán előnyös helyzetbe segítse. (Nem sikerült neki.) Egy másik ember, — akiről a második szó után sikerült kimutatni a diagnózist, — azzal állt elő, majdnem felelősségre vonó hangon, hol élhetek én, hogy nem ismerem a nevét, mikor az egész T-i téglagyár vele van tele, a képe is kint van a bejárati táblán, a Népszabadság is foglalkozott a személyével. Amolyan fricskázó módon, de kétségtelen leereszkedőn még egy viccet is .elmesélt az újságírónak naivsá- gáról, majd a kérdésekre kitérő válaszokat adva, sarkonfordult. J | e ne firtassuk a műhely tit•*"* kokat. Találunk az élet sűrűjében mást is. Például az egyik városmenti termelőszövetkezet elnökét annyira ellepte az önteltség himlője, hogy foghegyről tárgyal a megye, a járás embereivel. Úgy gondolja pusztán az ő bosszantására, a munka hátráltatására kopognak az ajtón. Elnökünk a nőkkel szemben se tesz szájára hangfogót, faragatlan, nyegle magatartása csak kiemeli,' hogy a gyakorlott szem észrevegye az áruló szeplők nyomait. Bizony ide jó lenne kitenni a kis táblát „vigyázat ragályos”. Mert nem titok, talán egyetlen kórokozó sincs ilyen fürge és mozgékony, mint az önelégültségé. Igenám, de mit szóljunk akkor, ha felismérhetet- len, ha az önfejűség, vállalati, üzemi, népgazdasági, vagy embertársi érdekekkel takaródzik? Ekkor mi a teendő? Az ilyen eseteket nevezik az orvosok komplikáltaknak. De mint ahogy áz orvosi konzulium előbb-utóbb megtalálja a gyógyítás legmegfelelőbb módját, úgy a gyári, hivatali, vállalati „orvosok,” a munkások, — az egészséges nagy többség is — meg kell találja az orvosolás módját, receptjét. A legcélravezetőbb nem titkolni, hanem szemtől-szembe megmondani a bajt, és hozzálátni türelmes, emberséges gyógyításához. IV errr is járna-kelne közöt- tünk annyi „önteitgyanús”, ha mindenütt így történne. Sok helyen azonban hagyják, hogy elhatalmasodjon a baj, kivárnák, s megtörténik, hogy az operáció sikerül, de az áldozat olyannyira megsínyli, hogy nem, vagy csak későn tér magához. Sőt egyesek még „lovalják” is az illetőt, aki azáltal még önimádóbh, öndicsekvőbb lesz, szerelmet vall önmagának, nem ismer okosabb, hűségesebb, „karakánabb” embert magánál. Legtöbbször a munkatársi kollektíva, meg a pártszervezet terhére írhatók, ha néhol szokatlanul nagymértékben szedi áldozatait a kór. A felelősséget, minden ember, párttag áa pártonkívüli úgy érzékelheti igazán, ha mérlegre helyezzük, milyen anyagi és erkölcsi károkat okoz, ahol ez felüti fejét. A tét nem kicsi, a megelőzés nem egyszerű, de az emberséges és párt- szerű lépés e tekintetben is meghozza a hatast. A betegség talaja az emberi gyengeség, a hiúság, a gőg, meg a közönséges butaság, melegágya, még az érdem nélkül adott előléptetés, a magas beosztás, a jutalom, — főleg a fiatalok elkényeztetése, — a vezetők elvtelen ajnarozása, a hízelgés. Ha a tüneteket jó orvosok módjára kutatjuk, felfedezzük és jó szakértelemmel fogunk a gyógyító munkához, lassan eltűnik ez a nem kívánatos betegség, az emberek szerényekké válnak! j/özvetlen, készséges emberekké, akiket egészséges önbizalom és lekesedés fűt. Páll Géze Kiváló propagandistákat jutalmaztak meg Mátészalkán A mátészalkai járási pártbizottság az alapszervezeti titkárok részére tanácskozást tartott, melyen részt vettek a propagandisták is. Ezen az értekezleten . Bartha István, "az ágit. prop. osztály vezetője ismertette a titkárokkal ’es a propagandistákkal a pártoktatásról szóló határozatot és megbeszélték az új pártoktatási évre való felkészülést. A termelés segítése és ellenőrzése címmel Kállai Menyhért elvtárs, a járási partbizottság mezögazdasagi osztályának vezetője tartott beszámolót. Az elmúlt pártoktatási évben végzett eredményes propagandamunkáért közel 70 elvtárs kapott elismerő oklevelet, többen pedig könyvjutalomban részesültek. A termelőszövetkezetek jé működésének fettles szerve az ellenőrző bizottság Néhány tapasztalat a tisxabetdédi Kossuth Tss-bol jónéhány tagnál a közösség érdekében a tag ellenére döntöttek. Hasonlóan ellenőrizte a bizottság a favágásnál beirt munkaegységeket. Később aztán törés állt be az ellenőrzés munkájában, mert a bizottság elnöke pénztámok lett, hatodik hete, június közepétől van ebben a beosztásban az új elnök, Kulcsár Béla. A termelőszövetkezetek alapszabálya széleskörűen és pontosan meghatározza az ellenőrző bizóttság feladatkörét. Ellenőriznie kell a szövetkezeti közös vagyon kezelését, megőrzését és gyarapítását, a közös gazdálkodást, a tagokkal való elszámolást, továbbá a közgyűlés határozatainak végrehajtását, az érvényben lévő jogszabályok és az alapszabály megtartását. rület kimérése és így tovább. Ezeknél a munkáknál szükség volt arra, hogy az ellenőrző bizottság is működsébe lépjen és >e csak centralizmust! Kétirányú feladni Az ellenőrző bizottság a termelőszövetkezetben a demokratikus centralizmus fontos szerve, tehát sem a vezetés nem sajátíthatja ki, sem pedig a tagság ■ vezetéssel szemben. Más szóval az ellenőrző bizottság nem azért van csupán, hogy a munkaegység beírását vizsgálja, de nem is csak azért, hogy a vezetés tisz- takezüségét ellenőrizze. Mind a két irányban tevékenykednie kell, különösen a kezdeti években van sokkal több dolga az ellenőrző bizottságnak, mint majd később lesz. A tagság szocialista öntudata és bizalma alacsonyabb fokú és a vezetés is sokkal több döccenővel jár az első években, Tiezabezdéd ez év telén lett szövetkezeti község, az addigi termelőszövetkezet, területben és tagságban is megtöbbszöröződött. Az alakuló közgyűlésen 5 tagú ellenőrző bizottságot választottak. A tagság egy része nem látott tisztán, hogy mennyi vagyona is van a régi szövetkezetnek, egyeseknél pedig némi rosszszándékú bizalmatlansag is volt és ezért az alakulás után egy tételes ellenőrzést akartak végrehajtani. A banktól azt a felvilágosítást kapták, hogy a zárszámadási iratokban szereplő adatok hitelesek, a vágyom állapotnak megfelelőek. Ezzel az ellenőrzés el is maradt, de továbbra is kétely volt több belépőben, . hogy ők nem látnak tisztán. Jöttek az alakulás utáni gondok, a leltározás, a háztáji teAz újjászervezett ellenőrző bizottság komolyabb ellenőrzést még nem végzett. Egy leltározó bizottság a téléves leltárt elkészítette, de az összehasonlítás még nem volt meg és ebben a munkában az ellenőrző bizottságnak egy tagja vett részt, de az elnököt nem osztották be. A termelőszövetkezet elnöke elmondotta, hogy a vezetőséget segíti az ellenőrző bizottság, ők is megszokták hívni az elnököt vezetőségi ülésre. A tagság azonban csak azt látja, hogy a háztájit, a munkaegységet ellenőrzi a bizottság, de a raktárkönyveket, a pénzkezelést nem, így nem érzi azt a demokráciát, amit az ellenőrző bizottság képvisel. Ebben a szervben is csak a centralizmust látja. Van is valami igaza a tagságnak, E visszásság forrása az — ami Kulcsár Bélával folytatott beszélgetésünkből kiderül —, hogy az ellenőrző bizottságot illetékes szervek nem tanítják, nem vezetik bele az ellenőrzés tennivalóiba és így tényleg csak a vezetés oldaláról működnek. Elpanaszolták az ellenőrző bizottság tagjai, hogy sem a banktól, sem a járási tanácstól, de más szervektől sem keresik őket a kintjáró eívtársak. A járási tanács főkönyvelőjének, a bank revizorainak szakmai kövességük lenne, hogy az ellenőrző bizottság tanításával törődjenek. A járási párt és tanácsvezetők is elbeszélgehetnének a tsz-elnö- kön és a párttitkáron kívül az ellenőrző bizottság vezetőivel és tagjaival is. A tagság lásson tisztán A tagság bizalmatlansága nem mindig rosszindulatú a szövetkezetekben, ha a vezetőségre gyanakszik, hanem a tisztánlátás hiányából fakadnak ezek a különféle nézetek. A vezetőség és a pártszervezet állandó tájékoztatása mellett fontos, hogy az ellenőrző bizottság munkája révén is ismerje a szövetkezet helyzetét a tagság. A tegnapi egyéni parasztok több száz, vagy ezer hoidas gazdasag ellenőrzését egyik napról a másikra nem sajátíthatják el, különösen nem tanítás nélkül. A szövetkezeti együttélés, a jó működés alapvető feltétele a tevékeny ellenőrző bizottság. Helyes lenne, ha néhány hetes bentlakásos tanfolyamon az alapvető dolgokra a tél folyamán kioktatnák az ellenőrző bizottság elnökeit, de emellett a helyszíni segítség- nyújtás az a módszer, sünivel ezen a téren is előbbre tudunk lépni. Ha jól dolgozik az ellenőrző bizottság, nemcsak a tagság bizalma növekszik, hanem a vezetésnek is könnyebb lesz, végsősoron gyorsabban halad előre az egész szövetkezet. Csikós Baiazs 3
