Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

Fiatalokkal és öregekkel a ttiristrandi 53y tágas, füves udvar köze- 1 'apró gyermekek ülnek nem szén szabályos körben. Va­lit majszolnak. Talán éppen n találom őket ilyen meg- öen nagy csendben? Lehetsé- , hogy ők még nem tudnak an könnyedén enni és fecseg- egyidejüleg, mint a felnőttek? i tarka seregből messziről ki- ik két egyformán öltözött »ruhás kislány. Csak testvé- lehetnek. A két fehérruhás néni mellett felbukkan egy alasszony is, és a két kis­írnál köt ki. Édesanyjuk, Póti iráSné. . kislányok kíváncsian néze­tek, mint afféle idegent szo- , de a mellettük lévő szőke talembert” nem könnyű tóságából kizökkenteni, nyu- tan falatozik tovább, hátat lítva ahogy volt.-. Ö még csak most jött a közibe. Tavaly még nem vet- fel. Igaz Bandi? — mondta iné, de öcsi nem sokat tő­ik velünk.- Jár dolgozni?- Hogyne járnék! Most már vannak mind a hárman, ta- j r még otthon kellett hagy- j i Bandit és hazajárni hozzá, j ;is dolgoztam. De meg is 1 y mert több mint ötszáz mun- gységet teljesítettünk a fér- mel együtt. ik még vasárnap is szívesen mennének napközibe- Szóval a gyerekek itt van- együtt, a papa és a mama ig a mezőn?- Nem egészen. A férjem lkacsapatvezető és a rizsnek i felelőse, így ő ezzel el is foglalva teljesen. lényegé- én vállaltam egy telies rész lkát, csak a férjem nevére !y a munkaegység.- Szeretnek s gyerekek nap­be járni?- Nagyon. Még vasárnap is lének már, annyira messze- ék. Én pedig jól járok sz­hogy itt vannak, nyugodtan ;ozhatom öt óráig, amíg haza t jönnek. És mindössze 1,60 ntba kerül egy gyermek na- ta. gyerekek már közben elin- ;ak. Számukra már letelt a nap. bólintok a kicsik felé. • Dehogy telt! — válaszolja né. — Meddig folytatják ; otthon a játékot' Alig le- ágyba nyomni őket. Ster, az öreg kanász hogy kilépek a kicsik után iskapun, látom, hogy alig par ■snyire tőlem, az út másik :lán botjára támaszkodva egv ebb férfi békésen szemléli a f békésebben legelésző serié- ] >t. Gondoltam, ha már a , óczi Tsz legfiatalabb „tag- ’ meglátogattam, odamegyek ! idősebbhez is. Valószínűleg | i a kicsik felének az össze­st korát... ‘ Ster József — mutatkozik és közben alaposan szemügy- 1 .•esz. rermelösaövetkexeti könyvtár ahat tkitottak a nagyhallái járásban nelkedctt az olvasók száma, > a könyvek kölcsönzési for­rta az idén a nagykállói já- könyvtárban. A könyvtár izata is nőtt, újabb letet yvtárakat alakítottak egy-egy iég termelőszövetkezetében. | i a kis letéti könyvtárak tégy 100 kötettel rendelkez- , s negyedévenként, vagy a cségletnek megfelelően rövi- b időközökben is cserélhetik yvéllományukat. A járási yvtár célul tűzte ki, hogy a s minden terrrielőszövetkeze- ■n letéti könyvtárakat szervez. faluvégon Mire is terelődhetne leghama­rabb a szó, mint Józsi bácsi „aranyaira”, a sertésekre. Az egész téeszből ezek állnak a leg­közelebb hozzá egész nap, reg­geltől estig, dehát ez egy ka­násznál nem is lehet másként. — Koca 18 van, malac pedig 25, mert még nem fialt mind. Sajnos, ez nemcsak a téesznek kevés, de nekem is, ugyanis emiatt kapok csak 12 munkaegy­séget havonként. — No, de a télen kipótolta egyéb munkával, nem panasz­kodhat — kapcsolódik be a be­szélgetésbe a hozánk lépő téesz könyvelőnő. — Az igaz, hogy akkor szépen kerestem, azért is .vállaltam el a sertéseket — tesz pontot a vita A rohodi Uj Élet Tsz-ben végére a kis nyáj őrzője és gon­dozója. „...csak kijövünk valahogy...“ Aztán a családról beszélge­tünk. Üj tagok még a téeszben, de mindjárt az élre törtek, j ugyanis már április végén elér- j ték a 400 munkaegységet, május végén 560 körül, vagyis a mun­kaegység-terv szerint húszezer körül van a keresetük. Három fia kocsis. Zoltán. József és Sán- [ dór. Aztán azt kezdem számít-! gatni, mennyit kereshetnek még | év végéig, ha már itt tartanak, j de Józsi bácsi nem jósolgat,! csak ennyit szól, miközben ar- I comró! igyekszik leolvasni a ha-1 tást: „Reméljük, hogy csak ki-j jövünk valahogy”. G. B. I Helmeczi Gábor az állattenyésztési brigád vezetője. Szakér­telme, munkaszeretete jól gyümölcsözik. Legszívesebben a fehér kocaállományt sorolja kedvencei közé. Tanyai gondok Perkedpusxtán Száztíz család él Bai kánvtól tíz kilométerre. Nem is olyan régen még valóban puszta volt itt. Nádfedeles, föld’oesüllyedt lakásokkal, ame­lyeket egyre több szép, egész­séges épülettel cserélnek ki. Jut rádióra, bútorra. Nincs még villany a tanyán, de a gyermekek szorgalmasan tanul­nak. A minap is megtelt az iskola, ézúttal azonban felnőt­tekkel: pártnap volt Perked­pusztán. öregek, fiatalok ül­tek az iskola padjaiban, ahol egykor tanultak, hogy ismer­kedjenek a külpolitikai kérdé­sekkel, az elmaradt csúcstalál­kozó okaival. Kezdetben bátor­talanul hallatták szavukat, de amikor ismertté: vált a pusztán élők előtt a Szovjetunió ellen elkövetett agresszió. egyszerű szavakkal ítélték, el elkövetőit. Hallatta szavát Élek Ferencné 77 éves dédnagymama, aki szo­rongva ült az iskola első pad­jában, mint dédunokája, s sza­vaiból kicsendült gyermekei, unokái féltése, a, háború elle­ni gyűlölete. NemzetHczi “S“ az előadásban, de falutól, ve- . zetőktől távol élő emberek kö­zött lehet-e csak erről beszél­ni? A tanyai emberek éle'e. örömei, gondjai kerültek ké­sőbb előtérbe. Nem panaszkod­tak. Elégedettek. Jól élnek, sokkal jobban, mint a cssléd- világban. Jókedvűek. Úgy él­nek, mint egy nagy csalad Nincs veszekedés közöttük, összetartanak. Mégis többet várnak elsősorban a község, a járás vezetőitől. Hiányos az áruellátás, különösen hűsítő italokból kapnak keveset. Te­lepes rádiójukat gyakran hó­napokig nem tudják használni telephiány miatt. Nincs mozi­juk. Nem kémek mozihelyisé­get. csak azt, hogy gyakrab­ban vetítsenek részükre kes- kenyfilmet. Szórakozni, műve­lődni akarnak. Már nem elég nekik, hogy jobb anyagi kö­rülmények között élnek. Az értelmet, a tudást is gyarapí­tani szeretnék, többet igényel­nek a szórakozásból. S amikor ezt teszik, jogos kívánságaikat juttatják kifejezésre. Felmerül *“nb£.;\,kí; mód, lehetőség arra, hogy a perkedpusztaiak is filmhez, na­gyobb tudáshoz, több szórako­záshoz jussanak? Nem kérnek palotát, sem villanyt egyelőre. „A könyvhét alkalmából sok szeretette} ...44 Nagysikerű regényéi, az FB—86-oí dedikálja Berkesi András buda­pesti író a nyíregyházi Kossuth téren felál ított könyvnapi bódé előtt. (Foto: Márton.) Berkesi András az Októberi vi­har és a Kopjások című regényei­vel tett szert országos hírnévre: Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy rövid másfél év alatt mintegy kétszázötven elő­adást tartott az ország különböző vidéke n, üzemekben, gyárakban, egy het.e pedig az ünnepi könyv­hét keretében Mándokon, majd Kisvárdán, a járási kultúrházban beszélgetett el az irodalomkedve­lőkkel. Ismertette írói munkássá­gát, majd vita keretében válaszolt a feltett kérdésekre. Elbeszélte az Októberi vihar születésének körülményeit, melynek harmadik keletét most készítette el, s talán a közeljövőben már napvilágot lát — Kisvárdán nagyon tetszett nekem az ifjúság érdeklődése — újságolja. — Nagyon meglepett az az aktivitás, amit főleg a diá­kok mai irodalmunk iránt tanúsí­tanak. Az irodalmi vita során szá­mos érdekes probléma is fel­színre került, összefoglalva: okos és újszerű kérdések hangzottak el. Berkesi András megyénkben Nyíregyháza után kedden Köl­esére is e látogaío.t, ahol az idő­szerű kulturális problémákról be­szélgetett el a község dolgozóival. Ezután búcsúzott Szabolcstól, azzal, hogy rövidesen újra elláto­gat hozzánk. Csallány, Mégis- várnák valamit, elsősoi ban a község vezetőitől. Azt, hogy többet legyenek közöttük, gyakrabban beszélgessenek ve­lük a világ és saját sorsukról. Érzik, mondják is, hogy kell a jó szó a. tanyán. Mennyi visszahúzó, téves nézettel küz­denek még! Nem ismerik az összefogás erejét, a benne rej­lő lehetőségeket. Többet akar­nak termelni, gépeket, műtrá­gyát kérnek, de az önmagukon való segítés módját még nem ismerték fel. Nem az ő hibá­juk. .Csak jó szót, biztatást várnak, megértést, baráti oe- szélgetést. Ritkán jut el hozzá­juk népnevelő, még ritkábban újság. Ötszázan “naknyá*„, soha nem volt pártszervezet, nincs a tanyán egyetlen kom­munista se.m. Vannak azonban becsületes dolgozók, a közös­ségért felelősséget érző paraszt- emberek, akik az önmaguk gondja mellett együtt éreznek, osztoznak másokéban is. Szen­vedélyesen szólt az egyik tanya­beli gazda a mezőőrök felelős­ségéről, arról, hogy viseljék szívükön a mező őrzését. S aki szólt, mások érdekéért is hallatta szavát. Ha csak né­hány kommunista alakítana pártszervezetet, s tartana kap­csolatot a községi, járási szer­vekkel, hirdetnék a párt poli­tikáját, terjesztenék a tudást, másként értékelnék önmaguk s más országbeliek helyzetét is. Szélszérl “‘«Sj £ homokkal,. Jtt-ott sivár, alig termő futóhomokkal. Ök is szeret­nének azonban gazdagon termő gyümölcsöst, villanyt, kul'túr- házati, jobb, könnyebb, szebb életet Csak azt nem tudjak még, hogyan juthatnak el rövid úton idáig. S hogy ke­vesebb legyen a pusztán élők gondja, több az örömük, gaz­dagabbak hétköznapjaik, láto­gassák őket gyakrabban a párt katonái. S ha mód van rá, alakítsanak pártszervezete' e népes településen is. Megéri a fáradtságot. Nagy Tibor Mikecz Mihályné könyvelő mu­tatta meg a rohodi Űj Elet Tsz fiatal gyümölcsösét. A 16 holdas almáskert jól fejlődik, idén már szép termést ígér. (Hammel József felvételei.) Egv juhról 5,7 kilogramm gyapjú a Hodászi Állami Gazdaságban ! A Hodászi Állami Gazdaság ál- j lattenyésztése sokat fejlődött az | elmúlt két esztendő folyamán, i Tehenészetben 9,8 literes az is­tállóátlag, sok tehén • hozama meghaladja a napi húsz litert. Az idei első négy hónapban el­ért tejtermelési eredmények azt mutatják, hogy a tervezett tehe- nenkénti 3147 literes évi átlagot 3300 literre tudják teljesíteni, így mintegy 25—30 ezer literrel több tejet adhatnak a népgaz­daságnak. Másik erősségük az állatte­nyésztésben a juhászat. A bárá­nyokat magasan az átlagsúly fö­lött tudják elválasztani. Az el­múlt hetekben 2170 darab juhot nyírtak meg. s a tervezett 5,02 helyett 5.7 kilogramm lett a nyírási átlagsúly. Gázálarcos tűzoltók a pincében Meggyulladt a s%én « gyógypedagógiai iskoh nineé iében a tűz fészkét. Megakadályozták, hogy nagyobb tűzkár keletkez­zék. Ez az esei figyelmeztesse a vállalatokat és intézményeket arra, hogy nagymennyiségű sze­net csak a tűzrendészeti előírá­soknak megfelelően tároljanak, és az öngyulladás elkerülése ér­dekében gyakran ellenőrizzék a szén hőmérsékletét. 3 Hétfőn délben a nyíregyházi gyógypedagógiai iskolában arra lettek figyelmesek, hogy a pin­céből ömlik a füst. A helyszín­re hívott tűzoltók megállapítot­ták, hogy a pincében tárolt nagymennyiségű szén begyulladt, s az okozta a tüzet. A tűzoltók íústgézálarccgl hatoltak a pin­cébe, majd vízzel árasztották el

Next

/
Thumbnails
Contents