Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-07 / 133. szám

Végletei

könnyelműség

(3, oldal)

Közel négyezer pedagógus ünnepelt megyénkben

(3. oldal)

flléf prilttárfi

XVII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM. .

Ara 50 fillér

I960. JÜNIUS r KEDD

A* ífefcwann ü^y

(5. oldal)

*•

Vasárnap sportja

(6. oldal.)

A raŰTelődésügy pártleladat is a

szemüvegén keresztül vizsgálják és ítélik meg a helyzetet, ott nem születhetnek eredmények. Sajnos, ez tapasztalható Császlón, ahol bizony — más községek irigylik adottságukat — nem tudnak" komoly eredményeket felmutatni a kulturális életben. Nincs felnőtt énekkaruk, tánckaruk, s a tervbe vett ismeretterjesztő előadások is papíron maradtak. Vajon miért? Mert kissé köny- nyelműen vette ezt az ügyet a pártszervezet vezetősége, de a pedagógusok is.

Termelőszövetkezeti fai- vainkban, mondhatni, csaknem minden lehetőség megvan arra, hogy pártszervezeteink nagyobb gonddal és céltudatosan tevékenykedjenek a párt kulturális irányelveinek megvalósításáért, Ahol ezt helyesen ki is használják, miit Gacsályban, ott szép eredmények születnek. Egységesebb a falu. közelebb kerültek egymáshoz az emberek, s ha a problémákat helyesen elemezve végzi munkáját a pártszervezet s a problémákra választ is ad. ezzel az emberek tudatát formálja. Igaz, sokszor emlékezünk még mindig a sötét Szatmárra. — elmondjuk, mennyire másak ma már az emberek. De ennél tovább szükséges menni. Az olvasott, művelt emberek nevelése, ízlésük formálása is pártpolitika, pártszervezeteink fontos tennivalója. Ezért helyes. ha időközönként megbeszélik a könyvtárak, kultúrotthonok munkáját, az itt dolgozó kommunisták és pártonkívüliek tevékenységét. Legyen az irányítás fő eszköze az eszmei befolyásolás. Ha falusi pártszervezeteink szeretettel, hozzáértéssel, megfelelően foglalkoznak a kulturális kérdésekkel, sokat tehetnek azért, hogy valóban művelt emberek nevelődjenek. S mint mindenütt, itt is igen fontos a példamutatás. Nem egy hely van olyan, mint Rozsály, ahol a pártve- zetöség tagja. Kormos Sándor is tagja a tánccsoportnak. De ott vannak a kommunisták az iskola padjaiban is, ha tanulásról van szó. Ennek is köszönhető. hogy az általános iskola VII. osztályát tizenhárom téesz-tag végezte el eredményesen. Sok-sok ilyen ' példa van a megyében. S ezek azt bizonyítják, hogy a dolgozókban megvan a tanulási, művelődési szomj. Kötelessége ezzel a pártszervezeteknek törődni, nevelni, tanítani az embereket.

Ne legyen tizedrangú ügy pártszervezeteink munkájában a kultúra ügye. Foglalkozzanak vele méltóképpen. Igaz, nehéz, de nemes feladat, Mert a kommunisták, a pártszerv?- zetek mindennapos munkájának! eredményeként, növelve a dolgozó nép műveltségét, tudását, kulturális színvonalukat, valósul meg a kulturális forradalom. Ennek pedig nem más a célja mint az, hogy az új erkölcs, a szocialista jellem és magatartás, a marxilenini világnézet győzedelmeskedjék

Farkas Kalma

Fontos dolog az új kor szelleme szerint gondolkodó művelt emberek nevelése. Ez a szocialista társadalom teljes győzelmének egyik feltétele. Ezért nem helyes, ha pártszervezeteink közömbösen szemlélik a kulturális életet. Sajnos, a jellemző még az — különösen falusi pártszervezeteinknél, — hogy nem, vagy alig, és nem elég alaposan foglalkoznak a falu kultúrájával.

Több helyen ma is így gondolkodnak: „Van a kultúránál fontosabb dolog is”. „A pedagógusok dolga, csinálják ők”. Ezek káros, helytelen elvek, hiszen mint minden más munka, a kulturális forradalom véghezvitele is következetes pártirányítást követel meg. S éppen ezért elvetünk minden 'olyan felfogást, amely a kultúra fejlődésének ösztönösségét vallja. Szükséges erre figyelmeztetni, hiszen a falun végbemenő nagy, forradalmi változásoknak csak a kezdeti -időszakát élik az emberek. Bár igaz, hogy a földeket egybeszántották. de még hat a régi gondolkodásmód. a maradi, ósdi nézetek éreztetik hatásukat s ezek ellen küzdeni kötelesség. Nem szabad leszűkítem a kulturális ügyekkel való foglalkozást az iskolára. a KISZ-re. Sajnos, egyes helyeken a pártszervezetek azt gondolják: ha már megbeszélték

egy-egy ünnepi aktusra való készülődés alkalmával a pedagógusokkal, a kultúrotthon igazgatójával a műsort, ezzel mindennek eleget tettek. Nagy tévedés ez. Hiszen ez csak az 'egyik és nem is a legfontosabb területe a kulturális kérdésekkel kapcsolatos munkának.

Helyesen cselekszenek az ököritófülpösiek. Itt a pártszervezet alakított, egy kulturális bizottságot, melynek három tagja van. Nemcsak az a feladatuk, hogy segítsék az Iskola és a KISZ-szervezet kulturális életét, műsorokkal, tanácsokkal lássák el a fiatalodat, hanem főleg az, hogy a felnőtt lakosság gondolkodás- módját formálják. A rendszeres előadássorozatok. — természettudományi. agrárgazdasági ani — nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban olyan • parasztság fejlődjön, melynek látóköre tág, szakítani képes az individuális elképzelésekkel s következetes, szilárd híve annak a nagy átalakulásnak, amely falujában végbemegy.

Nyilvánvaló, hogy ilyen eredmények csak ott születhet- ;nek, ahol megvan a megfelelő, helyes kapcsolat, a pártszervezet vezetősége és a pedagógusok között. Lényeges, hogy ne valami szükséges ,rosszként fogják fel és ímmel- iámmal foglalkozzanak párt- szervezeteink a kulturmunká- val. Ahol a párt politikáját követve helye« nézőpontból vizsgálják a falu jövőjét, ott nem elképzelhetetlen olyan dolog, mint Jándon, ahol együttesen kidolgozták a község kulturális fejlődésének ötéves tervét, melyben sok szép és nemes dolog szerepel. Ahol a vözömbosseg és a lemondás

Felet! hetei len ünnep volt a tizedik Építők ]\apfa

Húszezer ember Sóstón — Szamos epitómuukást tüntettek ki

vállalatok juuiálisa kitűnően sikerült

Az építőipari

A

z időjárás kárpótolt a tavalji Építők Napjáért. Akkor egész nap esett, mintha dézsából öntötték volna. Most vasárnap gyönyörű napfényes, meleg idő volt. Reggelre készen álltak Sóstón az építőipari vállalatok nagy sátrai. Az építőipari dolgozók családjaikkal sokan már 7—8 órakor indultak Sóstóra. Az emberekkel zsúfolt villamosok, vonatok szünet nélkül közlekedtek az építők sóstói juniálisár a. Délelőtt 10 órára már jó ötezer ember volt a Sóstón.

Az évszázados tölgyfák árnyékában ünneplőruhás építőipari munkások, vállalati dolgozók sétáltak. Gyermekeik színes léggömbökkel játszottak. Szólt a zene, forgott a körhinta, és mindenfelé csengett a vidámság. Hamar fogyott a sör és a bor a sátraknál csapravert hordókból.

A* Építők Ntipju megnyitói«

10 órára a sátrak közt felállított szabadtéri színpadhoz gyűltek az emberek. A vendégek között volt Benkei András elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára. Fekszi István elvtárs. a megyei tanács vb elnöke, Kollonay Béla elv- társ, a megyei tanács vb elnökhelyettese, továbbá a tanacs építési és közlekedési"! osztályának vezetője, a városi pártbizottság ipari osztályának vezetője, az SZMT elnöke és többen mások a párt és a tanács vezetői közül.

Scheibli István az Építők Szak- szervezetének titkára tartott rövid megnyitó beszédet. Köszöntötte a 10. Építők Napján megjelent dolgozókat, és a ’ vendégeket. Ezután a városi úttörők nevében' Kálnai István úttörő köszöntötte az építőipar dolgozóit. és az úttörők virágcsokrokat adtak át az építőipar veteránjainak, kiváló dolgozóinak.

Tréfás sportműsor

Egyre nagyobb számú közönség gyűlt össze. A megnyitó után a tréfás sportműsort nézték meg. Az ipari tanulók és a munkások iskolás gyermekei sokan vállalkoztak a lepényevésre. Volt sok nevetés a lekváros arcok láttán. Majd a zsákbafutási versenyen derűit a közönség. A kötélhúzási versenyben a nős emberek mérték össze az erejüket a nőtlenekkel, s az utóbbiaké volt a győzelem. Az ifjab- bakat legjobban a rúdmászás vonzotta. A csúszós rúd tetejére szerelt bokrétán értékes tárgyak függtek. Sokan megpróbálták elérni és levenni a szép nyakkendőt, a kis autót és egyéb tárgyakat. A rúdmászó gyerekeknek meg kellett dolgozniuk a jutalomért.

Egy fiatal kőműves apát addig kért két kisgyermeke, hogy másszon fel a rúdon és vegye le nekik a huszárcsákót, meg a kisautót, míg végül az apa teljesítette kérésüket. Boldogan mutogatták mindenkinek a já- j tékokat és mondták, hogy „ezért i édesapám mászott fel a rúdra.”

^ irágcMokros építőipari veferánok

Közel száz nyugdíjas építőipari munkás is résztvett az ünnepségen. Ök voltak az elsők, akik megjelentek a Sóstón. Valamennyien az úttörőktől kapotf virággal jártak barátaik között. Jóízűen nevettek a tréfás sportszámokon, és mikor elfáradtak, a sátrak hűsében pihentek meg. Az asztaloknál sörözés, borozás közben felidézték a régi emlékeket.

— Régen nem volt ilyen ünnepünk — mondta Máchel Sándor bácsi. — Nem is lehetett. Május 1-én is csak felügyelet mellett jöhettünk ki a Hármas- dombra. Ha lett volna ilyen ünnepünk, az - is a harcos szervezkedés és tüntetés napja lett volna. Most valóban ünnepelünk és vigadunk. Más most az építőmunkás megbecsülése, mint a múltban volt! Majdnem minden tizedik munkás mellén látni kitüntetést. Jól keresnek. És minket, nyugdíjasokat is megbecsülnek. Mindig meghívnak vállalataink az Építők Napjára. Nyugdíjunk is szép. Nekem 1700 a havi nyugdíjam.

Jól érezték magukat a 60—70 évesek. Polák Pali bácsi, Pagonyi Laci bácsi és a többiek. Tanítványaikkal, régi munkatársaikkal koccintgattak a boros- pohárral.

— Én Deme Jancsi szaktár- sammal két hétig Leányfalun voltam üdülni — mondja Major András. — A szakszervezet ingyen adta a beutalót. Most jöttünk haza. Nagyon jól éreztük magunkat az üdülőben.

Kílünfefett munkálok kő/őfl

Déltájban a jóízű pörkölt fel- ’■áialása előtt, a sátrakban kitüntetéseket adtak á a vállalati

igazgatók. Kanda Fái elvtárs a2 Építő és Szerelő Vállalat öt dolgozójának: Nanszák Pál kőművesnek, Scheibli János kőművesnek, Kovács Sándor ácsr.akj Blizman József kályhásnak és Bengi József segédmunkásnak adta át az építésügyi minisztérium nevében az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. A villanyszerelő vállalat dolgozói közül László Ferenc művezető és Balogh József villanyszerelőkapott hasonló kitüntetést, Cs. Nagy Pál elvtárs, a megyei tanács építési osztályvezetője a minisztérium nevében pénzjutalmat adott át Földesi Mihálynak. a városi tanács építési osztályvezetőjének. Kiss Jánosnak a megyei tanács építési osztálya dolgozójának és Félegyházi Gábornak. a kisvárdai járási tanács ipari csoportvezetőjének.

— 35 éve vagyok kőműves.

Resztvettem Nyíregyházán sok nagy épület építésében. Mindig büszkén nézem az irodaházat, a békeházat, mert abban az én jó munkám is benne van. Most a posta tatarozását végzi brigádunk. Fizetésem pgdig 1

_3000

forint között van — mondta a kitüntetett Nanszák Pál.

— Nem bántam meg. hogy a kisiparból a vállalathoz jöttem dolgozni. Sok jó kályhást neveltem már. Most Juhász Zolit, tmret és Kubinyi Miskát tanítom kályhát készíteni. Megbecsül a vállalatom. Április 4-én Kiváló Dolgozó jelvényt kaptam, nőst meg átvettem az Építőipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést — mondta Blizman József..

Kőművesek, ácsok, asztalosok, villanyszerelők, útépítők barátkoztak. A szakmáról, meg családi dolgokról beszélgettek. Taros; András útőr például boldogan újságolta, hogy fia, Karcsi a Halászati tsz-ben könyvelő, Laci pedig a közgazdasági technikumban érettségizett. Büszke rájuk az apjuk.

Vidám délután

A vállalatok ebéddel vendégelték meg dolgozóikat és a hozzátartozókat. Délután a Móricz Zsigmond kultúrház szereplői és a vállalatok tánccsoportjai szórakoztatták a közönséget a szabadtéri színpadon. Ekkor már több, mint 20 ezer ember volt a Sóstón. A felnőttek beszélgettek, a sátrakban söröztek, vagy a színpad műsorát nézték. A gyerekek pedig sikongva röpültek a körhintán és sokan fü- rödtek a strandon.

I 61 sikerült a tizedik Építők Napja. Akik resztvettek ** rajta, bizonyára valamennyien jól érezték magukat, és kellemes emlékük marad ez az örömteli, vidám sóstói júniális.

ro. a.)