Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-26 / 150. szám
Értékesebb nevelői munkát az iskolákban! Kommunista pedagógusok határozatáról Ffllunab az érettségi vizsI Ulf Ildii gálátok középiskoláinkban. Újabb „érettek” nagy csoportjai „lépnek ki az életbe”, vagy a felsőbb iskolákba, de ezentúl jellemző mar hogy önállóságuk sokkal nagyobb felelősséget ró rájuk, mim eddig. Valóban érettek már, akik az érettségi bizonyítvánnyal egyúttal felnőtté válásuk bizonyítékát is kézhez kapják? Nem lehet ezt így kijelenteni. Nem is volna helyes. Egy azonban bizonyos: olyan pontjához jutottak életüknek, amikor már jó hasznát veszik tudásuknak, nevelésüknek, mind a maguk, mind a társadalom javéra. Üj társadalmunknak felvilágosult, marxista műveltségű emberekre van szüksége, akik tettrekészen kezdenek munkához, hogy hazánkban is minél előbb befejezhessük a szocializmus építését. s hozzákezdhessünk a kommunizmus építésének nagy munkájához. Vajon mennyit tettek ez évben középiskoláink, hogy megköny- nyítsék az ifjúság útját a materialista, marxista világfelfogáshoz? Hogyan és milyen módszerekkel harcoltak az idealista gondolkodásmód ellen? (Természetesen a tananyag ismertetésén kívül.) * FffiollOC összehasonlításra blUSnCd ad alkalmat néhány nyíregyházi középiskola ez évi, ilyen irányú munkája. Érdekes, ámbár nem egészen megnyugtató, hogy a kollégiumok ósszehasonlíthatalanul komolyabb nevelést adtak az ifjúságnak, mint maguk az iskolák. A kollégiumokban, diákotthonokban külön előadások foglalkoztak a marxista- leninista gondolkodásmód megerősítésével. vitákat rendeztek az idealizmus ellen. Különösen a marxista körök munkáját kell kiemelni. Az otthonokban, kollé- .. giurnákban jól képzett pedagógusok tartottak előadásokat. A kollégisták egyébként valóságos motorjai voltak az ilyen irányú iskolai munkának is. Sokkal bizonytalanabban mérhető azonban maguknak a középiskoláknak közvetlen hatása. A Vasvári gimnáziumban pétdul » KISZ szervezeten belül folyt ilyen nevelés, a negyedik osztály rendezett anké- tot is. Ezen kívül egyes tanítási órákon, például fizika, kémia, biológia, történelem órákon, az anyaggal kapcsolatban hangzottalt el rövidebb-hosz- szabb magyarázatok. Ezek azonban itt is, és másutt is, — mert más iskolában is ugyanez a helyzet. — végeredményében a pedagógus öntevékenységre voltak bízva. A Kölcsey gimnáziumban ugyancsak az órán különösképp a fejlődéstan problémáival kapcsolatban fejtettek ki a tanárok atheista felvilágosító munkát. A Zrínyi gimnáziumban, a Közgazdasági Technikumban, s másutt, ahol a KISZ-akadémia is folyt, ezeken az előadásokon is sor kerül a> idealista nézetek elleni f el vi 1 £ ~<-«ú tások ra. A Zrínyiben például két előadást tartottak, az egyik „A vallás társadalmi gyökere”, a másik a „Vallás dogmái” címmel hangzott el. A Kossuth gimnáziumban minden osztály egy osztályfőnöki órán vett részt, amelynek tárgya a materialista világszemlélet volt. Egyedül a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben folyt igen komolyan. »tananyag szerint marxista-leninista oktatás, a „Tudományos szocializmus” óráin. S ennek az iskolának csupán három hallgatója nem .volt kollégista. Kélsénlelen,ér„‘whí ladást jelent az előző évekhez képest az ifjúság kommunistaerkölcsi nevelésében. Azonban a KISZ-szervezeten belüli nevelés nem általános, nem érinti az egész diákifjúságot az iskolákban, az iskolai előadások alkalomszerűek, és számuk nagyon kevés, az órákon történő viták, magyarázatok pedig szinte véletlenszerűek, s nagyban az órát, tartó tanár meggyőződésétől függenek. Minden iskolában találhatni harcos, a felvilágosító munkában szívesen résztvevő pedagógusokat. De még nem ez a jellemző az egész nevelőtestületekre. Ha el is jutottak- és a nagy többség eljutott a materialista gondolkodásmód megértéséhez, még bizonytalanok a szaktárgyon kívüli nevelést illetően. Éppen ezért határozott úgy a pedagógus pártszervezet tavasszal tartott taggyűlésén, hogy minden iskolai pártcsoportnak legfőbb feladata lesz az új évben az ifjúság kommunista- erkölcsi, marxista- leninista, atheista nevelés ügye. Minden iskolában van már pártcsoport Nyíregyházán. Ezek a csoportok állandó segítséget, türelmes, de határozott iránymutatást adnak a tantestületeknek. Tudatossá kell válnia a nevelőmunkának — határozták el a kommunista pedagógusok, — nem ■szabad már jövőre megengedni, hogy csak alkalomszerűen, ..ahogy sikerül” módon foglalkozzanak az ifjúsággal az ilyen komoly nevelési kérdésekben, r Felhőin hogy a kollégium. Ll tllvlUy diákotthon zárt egysége nagyobb lehetőséget teremt a nevelésnek. Az iskolában a minden nap hazajáró, különösen a vidékről bejáró diák nehezebben vesz részt az órákon kívüli foglalkozásokon. A diákotthon, s a kollégium nevelőgárdája egységesebb, mint a szélesebb iskolai tantestület. De a nehézségek ellenére mégsem lehet megérteni a kollégiumi, s az iskolai nevelés közötti e nagy különbséget, az iskolai nevelés sokkal bizonytalanabb voltát, csak úgy, ha elfogadjuk, hogy nem adtak kellő súlyt iskoláink ennek a nevelésnek, mint ahogy azt a kollégiumok és a diákotthonok zömében tették, nem csak Nyíregyházán, hanem a megye más részében is. S hozzá kell tenni: a szülők sem segítették úgy ezt a nevelést, ahogyan az egymást formáló diákközösségek az otthonokban, kollégiumokban. A pedagógus pártszervezet célkitűzése általánosabb érvényt szerez a következő tanévben az ifjúság nevelésének. Az iskolában, s nemcsak az otthonokban- is el kell érni, hogy az oktató munkát állandó jellegű, értékes nevelői tevékenység egészítse ki. Úgy valósul ez meg, ahogyan a tantestületek magukévá teszik, s ahogyan az egyes pártcsoportok hatóerejévé tudnak válni ennek a munkának. Központi színjátszó egrütíest igéméi a megye de gyengébb színjátszók Is akadnak, ezért előadásuk sem lehet teljes igényű. Hírük már kétségtelenül van, de ez sem mentes a kételkedő megjegyzésektől. Többször napirendre került a központi színjátszó csoport gondolata, de valamennyiszer elaludt. különböző nehézségekre hivatkozva. Hogy pl.: az egyes művelődési házak, üzemek soviniszták, hogy melyik szerv tudná gondjaiba venni a csoportot, s hogy nincs szükség ilyenre, mert már több kiváló csoport ts van. Könnyű bármelyik ellenvetéssel vitába szállni, ehelyütt már nem is tartjuk szükségesnek, a színjátszó fesztivál egyértelműen válaszolt ezekre. Most már csak egy javaslattal élünk: Üljenek össze a művelődési házak, jó színjátszócsoportok vezetői a megyei tanács művelődési osztályának vezetésével, hívják meg a vitára Fényes Mártát, a debreceni színház rendezőjét, aki igen nagy segítséget adott már több ízben a megyei színjátszómozgalomnak, és szakemberekkel együtt tárgyalják meg a lehetőségeket. Mert lehetőség egész bizonyosan van. Azt pedig ki nem használni: mulasztás. Emléktábla — helyesírási hibákkal Miről szól? Arról, hogy szép óz élet, amit ember élhet, emberek társaságában. S ez az élet annyira drága, hogy óvni kell minden embertelentől, óvni kell fasizmustól és háborútól, atombombától és tömeghaláltól óvni kell, minden embertelen embertől. Minden szentimentalizmus- tól mentes, egyetlen felkiáltójel ez a rövidfilm, amelynek alkotói f;lm- szerű eszközökkel, kép és zene tudatos egymásrahatásával mondják el, illetve mondják el minden nézővel: békét az emberiségnek Furcsa a film kifejezési nyelve, megdöbbentő a gyorsan egymásután pergő jelenetek ellentéte. Előbb még vad és fékevesztett tánc, aztán csontvázzá aszott testű emberek remegése a fasiszták haláltáborában. Előbb még roppant tömeg hétköznapi szórakozása, fürdőzők, aztán otthontalan öregasszonyok reménytelen kucorgása ... villogó trombiták és szakszafonok, rázkódó táncoló combok, aztán az atombomba őrült terhét cipelő repülőgép vezetőjének elmezavara, s égnek lékére, A két, aránylag kis táblán és rövid szövegben, — ahogy hirtelen megszámoltam, — 13 esetben ejtettek hibát a kőfaragók. A magyar nyelvben az épít, állít, üdít szavakat még akkor is hosz- szú í-vel írjuk, ha a szöveg minden betűje nagy. Az olyan keltezés viszont, ami a bejárattól jobbra lévő táblán látható, valósággal szemet szúr: . „március 25-n.” Ügy hiszem ezt a mulasztást ki kell javítani, hiszen naponta százán és százan állnak meg e táblák előtt, _ . amelyek egyúttal a helyesírási' hibáknak is emléket állítanak. Asztalos János. A nyíregyházi Móricz Zsig- rr.ond Színház megnyitása óta sokat hallottunk és olvastunk a kultúra e nagyszerű fellegváráról. Mindenben egyetértek azokkal, akik a legfelső fokon nyilatkoztak akár írásban, akár szóban a színház építőinek munkájáról. A tervezés, a kivitelezés, a technikai berendezés minden elismerést megérdemel. Annál inkább megdöbbentett egy mulasztás, gondatlanság, egyszóval — hiba. A színház előcsarnokában a i bejárattól jobbra és balra két * márványtáblát helyeztek el azl alapítók, illetve az ujjáépítők em-l Rcbi Ferenc: A MI NAGY CSALADUNK emelkedik a bomba jellegzetes gombája . .. haláltánc ... S a néző akaratlanul kerekre- nyitja szemét, hogy megértse a jelenetek döbbenetes egymásutánját, hogy borzadjon és gondolkozzon, igen, hogy gondolkozzon. Ki-ki ítéljen, ahogy józansága engedi. És ítél. Nem! Nem szabad engedni az atomháborút, minden embergyílkolás legszörnyűbb jét! Ki kell csavarni az őrültek kezéből a fegyvert! S végül temetőt látunk, ahol a „Homo sapiens”, az Ember sírjára majom vak koszorút. Ez feloldja a nyomasztó érzés alól az embereket, de a gondolat tovább él: békét! Hiszen szép az élet, minden ember éle'e, s hogy j szebb legyen, dolgozni, alkotni,! gondolkodni kell, béke kell. S j pusztuljanak a háborút tervező gyilkosok. A napokban a nyíregyházi Dózsa moziban láttuk a rövidfilmet. Sok, hasonlóan gondolatokat ébresztő rövidfilmet kellene játszani a játékfilmek előtt. Egyik legkedvesebb tanítván nyom a Vili. osztályos Aranka. Furcsa dolog, ha egy pedagógusnak van kedves, kedvesebb és legkedvesebb tanítványa. Egyformán kell szeretni mind, de a tanító is ember, ésf nem tudja legyőzni szubjektív érzéseit. A fő az, hogy ezt a tanítványok ne vegyék észre. Nálam nem is olyan jó dolog a legkedvesebbek közé tartozni, mert azoktól többéit és jobbat várok. Elmesélem, hogy miért olyan kedves nekem Aranka. \ VI. osztályos volt még, amikor a faluba kerültem, s tanítványom lett a többiek között Aranka is. Hamarosan feltűnt nekem a vézna, sápadt, gyönge ruházatú kislány, aki mindig szctlan, nagyon ritkán játszik a pajtásaival, és mosoly sohasem ragyogja be arcát. Az órákon sem jelentkezett, de ha felszólí'ottam, legtöbbször értelmes, pontos válaszokat adott, Voltak azonban olyan dolgok is, amelyekben igen hiányos tudással rendelkezett. Hamarosan megtudtam ennek a nyitját is. Igen sokat hiányzott a kislány. Nem volt olyan hét, amelyen cgy-két napot ne mulasztott volna, de akadt olyan is, amikor egész héten hiányzott. Nem én voltam az osztály osztályfőnöke, mégis elmentem megtudakolni a sok hiányzás okát. Piciny egy szoba-konyhás házikóban laktak. A földes konyhában Aranka a tűzhely mellett állt. Főzött valamit. Körülötte két gyermek csúszkált. A nyitott szobaajton keresztül láttam, hogy édesanyja az ágyban fekszik. Édesapja, az egyszerű munkásember, a korcsmában itta el sovány keresetét. — Beteg édesanyád? — Igen. — Mi baja van? —■ Tüdőbeteg. — Te főzöl ? — Igen. — Tudsz főzni? — Édesanyám mindig mondja, hogy mit csináljak. — ű az egyetlen segítségem, hát meg kell tanulnia mindent, hallatszott az édesanya hangja az ágyból. — A kicsiket is te gondozod? — Igen. — Mikor tanulsz? — Este, ha a gyerekek elalusznak. — Nem segít neked senki? — Pista öcsém szokott, aki most iskolában van. Délelőtt ö vigyáz a gyerekekre, meg anyámra. — Akkor miért nem jössz mindig iskolába? — Mert olyankor mosok, vasalok. — Múlt héten egész héten mostál? — Dehogy. A kertben dolgoztam. Krumplit szedtem. — Ezt nem bírod sokáig. Te is beltbetegedsz a sok munkába. — Valakinek meg kell csinálni — válaszolta csendesen. Elgondolkozva ballagtam hazafelé. Azon töprengtem, hogyan lehelne segíteni Arankán, így már értettem a sok hiányzást, a hézagos tudást. Gondolatban meghajoltam a kis 12 éves lány hősies küzdelme, nagy akaratereje előtt. Másnap az osztályban szóvá- tettem Aranka ügyét. Megmozgattam a gyermekek szívét. Mindjárt meg is beszéltük, hogy Arankának a házimunkában a lányok, a kertben a fiúk fognak segíteni. Délután már az osztály fele ott volt Arankáéknál. Szépen beosztottuk a segítés sorát. Egyszeriben levették az Aranka vállát nyomó teher nagyrészét. Nem is hiányzott többéit Aranka az iskolából, sőt egész jó bizonyítványt vitt haza az év végén. Nyáron az édesapa hirtelen meghalt. Gyomorrák vitte el. A temetés után Aranka is ágynak dőlt. Ő is megkapta a tüdőbajt. Mikor megláttam, még soványabb volt, szemei beesettek, s orcáján ott virított a tüdővész kerek lázrózsája. Itt újabb, sürgős segítségre van szükség. Nem hagyhatom a gyereket elpusztulni! Azonnal elmentem az orvoshoz és megkértem, hogy utalja be a két beteget a tüdöszanatórift Az országos színjátszó fesztivál Nyíregyházán történt bemutatói alkalmával megismerkedtünk néhány nagyképességű műkedvelő együttessel. Ezek színvonala messze felülhaladja az átlagos műkedvelő csoportokét. A fesztivál nagy elismerést keltett a megyei színjátszók körében, s ismét felvetette a gondolatot: miért nincs megyénkben egy központi, a legjobb színjátszókat egyesítő csoport? Ismét felvetette a gondolatot, hiszen a gondolat nem új. Már lapunkban is többször foglalkoztunk a kérdéssel. Nagy szükség lenne egy ilyen nagyképességű, kitűnően képzett műkedvelő együttesre nemcsak azért, mert ezt megkívánná Nyíregyháza is, hanem azért is, mert ez a csoport tudna igazán „kisugárzó” hatással lenni a megye színjátszó együtteseire, mind a játékot, mind a műsorpolitikát illetően. Hiszen van már megyénkben nem egy jó műkedvelő együttes, mint a nagykállói, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelődési Ház, a József Attila Művelődési Ház együttesei. De ezek még egyenetlenek a színjátszók felkészültségét, képességét illetően. Közöttük kitűnő műkedvelők, Szép az élet Egy rövidfilm, amely minden nyelven szól az emberiséghez
