Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-26 / 150. szám
Hinni kell rendületlenül Az új tcrmelőszö\etkczctí községek dolgozóinak küldöm. A földek hosszan egymáshoz simulnak s bölcsen, mint sok-sok szorgos gondolat; vagy, mint a kérges, dolgos, erős ujjak — egymáshoz kötve testvér-sorsokat. Az egyedülít elfujja a szél is — az Idő sürget s nem lehet már várni — ha sokan vagyunk semmi meg nem rémit; a sarat együtt kell már itt megállni! Gond is feszül tán gyakran homlokunkon, amíg az „enyém” a „mienk”-ké érik, de okos az, ki szabadul a gondtól s úgy, mint a ruhát, leveti a régit. Az út, amelyre most tettük a lábunk — hinni kell rendületlenül, hogy szép lesz. Ha átlépte már önmagát az ember és összefog: nagy-nagy dolgokra képes. Jövőbe nézünk új-csillogású szemmel, K miként a tüdő, tágul itt az élet — bár zsenge még, de dolgozunk, hogy egyszer, — mint a vetésről — mondhassuk: beérett. ■— Krecsmári László — Megjelent- a Jósa András Múzeum évkönyve Hosszú hónapok munkája után megyénkben első ízben jelent meg a múzeum legújabb munkásságának mintegy összefoglalását jelentő évkönyv. A könyv közel háromszáz oldalon, gazdag képanyaggal illusztrálva adatokat és tényeket közöl a régésze* néprajz, irodalomtörténet, művészettörténet, képzőművészet megyei vonatkozásaiból. A Kötetben olvashatunk a paszabi, új kenéz! ásatások eredményéről, s az egész megyében végzett avarkori kutatásokról, az avarkori leletek feldolgozásáról. Megyei műemlékeinkről két tanulmányt foglal magába a kötet, érdekes dokumentumokat ad közre 1556 évi keltezéssel a Szabolcs megyei dézsmajegyzék feldolgozása. Hiedelmek, babonák, régi népszokások és ma már kiveszett mesterségek közül a salétromfözés a témája két másik dolgozatnak. Szemere Pál kiadatlan kritikai műve Kölcsey ellen és Berzsenyi mellett — címet viseli egy húsz oldalas tanulmány. Végűi egy kortárs megemlékezése zárja a gazdag évkönyvet, a múzeum alapítójáról, Jósa Andrásról. A könyv utolsó része 13 képes táblán mutatja szemléltetően a múzeum értékes leletei közül a könyvben feldolgozott anyag tárgyi bizonyítását. A könyvet tizenegyen írták, közöttük országos nevű tudósok. Az összellítás munkáját Csallanv Dezső, a múzeum igazgatója végezte. A könyv ízléses kivitelben a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában jelent meg 1120 példányban. A következő kötet is kiadás előtt áll. JÓZSEF ATTILA monumentálisra mintázott portréja néz le a teremre, a szobor talapzata alatt a pianitió; körül gyermekek sokasága. A terem közepe üres, mintha színpad lenne maga, körül úgy rakták a széksorokat, ahogyan a díszletek sorakoznak a színházban. Csak néhány kislány és kisfiú mozog a tóién, az ütemes zenére, az oktató figyelmeztető szavai, mozdulatai kíséretében. Balett-próba a József Attila Művelődési Házpan. Lehetne másutt is, akárhol a megyébe, volt és talán van másutt is A gyermekek is lehetnének másutt is; dolgozó emberek gyermekei. Sok anya, nővér ül a terem legszélén, dolgos kezüket pihentetve térdeiken, vagy összefűzve maguk előtt. CSEND VAN, a zenén kívül. A sok-sok gyermek is ügyel, bírálva nézik társaikat. Figyelnek az anyák, testvérek. És mintha figyelne a szobor is. József Attila ismert, gondokba merült, meg nem alkuvó tekintete mintha átsütne a szobor mozdulatlanságán. Vajon kérdezné-e a nagy proletár költő: kell ez? Hogy a ma gyermeke a balett sima mozdulataival játsszon a mamák előtt? Kell, hogy kislányok — küzdve a gyermek darabos mozgásával — könnyű ívben ugorjának, hajoljanak, lábujjhegyen szaladjanak, karjukat szelíd mozdulatokra kényszerítsék? Vajon összerántaná-e bozontos szemöldökét a költő, mint annyian mai emberek: nem a proletárkultúrához tartozik a balett, semmi szükség erre a mai1 gyermeknevelésben? Vagy enyhülne arcán a szigor? DEHÁT MIÉRT NE TARTOZNA a munkások államában a kultúrához a balett? Lehet-e ezen ma már vitatkozni? Elmúltak azok az évek, közel a felszabaduláshoz, amikor a régi „nagyságák és méllóságák” untba. A kicsinyeknek helyet kerítettem. Az orvos készségesen segített és megtett mindent a betegekért. így került Aranka a gyermekszanatóriumba, az anyja pedig más szanatóriumba. A kicsiket a rokonok vették pártfogásukba. Szeptemberben Aranka elárvult helyére nem ültettem senkit. A kis pajtásokkal hetenként írtunk levelet. Karácsonyra sok szép ajándékot vett az osztály, s boldogan küldték el szeretetük jelét, a nagy csomagot. Aranka édesanyja karácsonyra egészségesen, megerősödve került haza. őt is ellátták a kispajtások az ünnepre. A félévi bizonyítványkiosztás után az egyik vasárnap három VII. osztályos kislány állít be hozzám egy idegen kislánnyal. Ez utóbbi szó nélkül a nyakamba ugrik és megcsókol. Meglepetésemben szóhoz sem jutottam. Igen értelmetlenül nézhettem a gyerekekre. — Ncih tetszik megismerni? Aranka vagyok. Alig tudtam felocsúdni a meglepetéstől. Gyönyörű, tej- lett, erős, egészséges kislány állt előttem. Még gondolatban sem tudtam sehogyan összehasonlítani az én vézna Arankámmal. — Meggyógyultál? — Teljesen. Tizenkét kilót híztam. — Szinte hihetetlen. Mit mondott az orvos? Járhatsz iskolába is? — Igen. Nincs semmi bajom. — De elmaradtál a tanulással. Mi már a féléven is túl vagyunk. — A szanatóriumban is tanultunk keveset. — Tornázni is, szabad? — Igen. Így került vissza hozzám Aranka. Most már több ideje volt a tanulásra. Édesanyja belépett a termelőszövetkezetbe, hogy legyen miből eltartani a családját. Aranka gondozta ugyan a testvéreit, de szabad idejében eljárogatott hozzám s hamarosan pótolta a tanulásbeli hiányosságokat is. A VII. osztályt is jó eredménnyel végezte el. ★ Aranka az idén a VIII. osztály legjobb tanulói közé tartozik. Harmadszorra ez okozott gondot nekem, vele kapcsolatban. Vétek volna nem taníttatni tovább, de az édesanyja hallani sem akar róla. A kislány fájó szívvel nyugodott bele az anyai döntésbe. De én nem! — Miért nem engedi továbbtanulni Arankát? —-v Tetszik tudni, hogy ö a legnagyobb. Ő segít nekem. Meg aztán nincs pénzem a taníttatására. — Mit csinálna akkor, ha még most is beteg lenne, vagy talán meghalt volna a lánya? — Szegények vagyunk, s még ruhát sem tudok adni rá, nemhogy kollégiumot fizessek. — Aranka jó tanuló. Biztosan kedvező feltételek mellett vennék fel. Nem kerülne többe, mint itthon. — Nem tudom odaadni, nem tudom. Én mégsem hagytam annyiban a dolgot. Januárban nálunk is megmozdult a föld. A falu szövetkezeti község lett. Négyszeresére emelkedett a tsz. földterülete és taglétszáma. Szép terveket kovácsoltak a közös gazdálkodásban. Elmentem hát a tsz elnökéhez. Előadtam Aranka dolgát. Kértem a segítségüket. A tsz elnöke csak annyit kérdezett: — Értelmes, okos gyerek? Érdemesnek tartja tovább taníttatni? — Feltétlenül. — Akkor taníttatni fogjuk. Megbeszélem a vezetőséggel. A napokban a Vili. osztályosok szüleit értekezletre hívtuk egybe. Ott volt a párttitkár, a tsz-elnök, a tanácselnök is. A továbbtanulás fontosságáról, a nagyobb tudás szükségességéről volt szó. A szülők örömmel egyeztek bele gyermekük felsőbb iskolába íratásába, csak Aranka édesanyja nemakart kötélnek állni. Aranka taníllatási költségeit mi vállaljuk — szólt a tsz elnöke. Könyveiről, ruházatáról is mi gondoskodunk. Magának nem kerül egy fillérbe sem. Így csak beleegyezik? — Igen — hangzott a válasz. Így talált Aranka egy olyan nagy családra, amelyben sok gondos apa segíti az élet útján. Így érzem én is Arankát egy kicsit az én lányomnak. Hát ezért a legkedvesebb tanítványom. Tudom, hogy nem fogok csalódni a lányomban. Az én szívem szeretete dobog az ő szívében is. Az ő szívének szeretete meghálálja nagy családjának, a tsz-nek, a hazának, hogy mellette állanak, segítik s új utakra vezetik az ilyen Arankákat. gyan kritikai készségük 1« fejlődik. És fejlődik sok más, aa önfegyelem, a viselkedés, a figyelem összpontosítása. Az együttes munka öröméből fakadó közösségi érzés. A ma gyermekei. Nézd meg őket, s válaszd ki, ha tudod, melyikük apja dolgozik nehéz szerszámmal, melyikük orvosi műszerekkel? Válaszd ki, ha tudod, melyikük nagyapja éhezett, mert nem volt kenyere? József Attila búskomor arca néz el felettük. De mosolyogna tán, ha élne, s ölbe kapná mind. sikknek tartották a rosszul öl- tözöttséget, a gondozatlan hajat, a takarítatlan lakást. Mert a múlt nyomora eltűnt, a munkások és parasztok öltözni kezdhettek végre, szépültek a lakások, mint ahogy szépült az egész ország. Ezek a „műproletárok”, a letűnt uralkodó osztály tagjai hivalkodtak azokban az években úgy, hogy munkaruhában mentek el az Operaházba is Budapesten. JÓ LÁTNI ezeket a gyermekeket. Jó látni szép mozgásukat, komoly figyelmüket, ahoGyőri Illés György: Nem bánthat senki sem ! Szemedbe nézek, s mindent látok: pasztellkék fent az ég. Kezed fogom, s a nagyvilágot érzem, hogy csodaszép. Téged látlak, erezlek bárhol, a nyár vagy, a vidék, — s emlékeim foszló szatyrából kihull egy régi kép .., Kékszemű volt, a haja barna, ívei gesztenyék. Hajnalszínű volt még az arca, s ijedt, mint egy veréb. Durván lökték a selymes fűre. Rémülten hallgatott és mit sem értve tűrte, tűrte hogy bántsák a gazok. Majd hóhérjai fegyvert kértek, nem gyötörték tovább. Ekkor hallottam meg szegénynek egyetlen sikolyát: — Ne bántsanak! Én még nem éltem! — És elfulladt a nyár és szörnyű csend lett kint a réten és megjött a halál. Fehér kezével nyomta, fogta a sárga csillagot. A hajnalarc vért írt a porba és alkonyszínt kapott... Míg fejedet keblemre hajtod, kísért a messze kép, s míg csókolom a piros arcod, piros lesz fent az ég. Lobban a láng, a nap szikrája, s felízzik a szívem: téged kedves, te féltett drága nem bánthat senki sem! Hosszú az út hazáig t j magyar film 1945 január eleje. Már két hete tart a főváros ostroma. A gyűrű egyre szorosabbra zárul Hitler katonái körül..; Csepel határában, a gubacsi hídnál magános házikót tesznek tönkre a németek, s a törmelék alól pöttöm fiúcska bújik elő* Jóska az, a család egyetlen életben maradt tagja. Mi történik vele? Hogyan kap ismét otthont, anyát, apát? Erre ad választ a film. Rendezte: Máriássy Félix, a főbb szereplők: Jóska alakítója a kis Sebők Misi, Csűrös: Solti Bertalan, Csürösné: Bulla Lima, Schmidt: Szirtes Ádám, Teles: Ráday Imre, Telesné: Bara Margit. 7 'Tjátie dázse.1 céttila iz&bta alatt
