Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

Hruscsov elvtárs beszéde a román pártkongresszuson

(Folytatás az 1. oldalról.)

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára emlékezteti arra, hogy a békés együttélés politikájával közvetlenül összefügg az SZKP XX. és XXI. pártkongresszusán meghirdetett tétel, amelynek értelmében a mi időnkben a háború nem elkerülhetetlen.

— Aki ezt nem érti — hangsúlyozta Hruscsov, — az nem bízik a munkásosztály erejében és alkotó képességében, lebecsüli a szocialista tábor hatalmát, nem hisz a szocializmus nagv vonzóerejében, holott a szocializmus teljes világossággal bebizonyította fölényét a kapitalizmussal szemben.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy

ha az imperialisták mégis háborút robbantanának ki, a szocialista tábornak lehetősége van arra, hogy véget vessen ennek a háborúnak.

Emlékeztetett az 1956-os év eseményeire, amikor Franciaország, Anglia és Izrael megtámadta

F.gyintomot, hogy megfossza függetlenségétől. Hruscsov kijelentette, „a mi közbelépésünk véget vetett ennek az imperialista háborúnak. Ez talán nem a szocializmus ereiének megnyilvánulása volt?” — kérdezte Hruscsov A szónok megjegyezte, hogy

mindez 1956-ban történt, ma pedig a Szovjetunióban olyan hatalmas hadieszközöket teremtettek, amelyekről az imperialistáknak még teljes elképzelésük sincs, hiába hajtanak végre felderítő repüléseket.

Hruscsov ugyancsak emlékeztetett rá, hogy a szocialista tábor meggátolta a Szíria és Irak ellen tervezett agressziót.

A Dél-Kóreában, Törökországban, Tajvanon és Japánban végbement eseményeket érintve Hruscsov kijelentette:

„Az amerikai imperialisták kalandor-politikájukkal annyira leleplezték magukat, hogy nem csupán a szocialista országok népei előtt váltak gyűlöletessé, hanem a velük szövetséges államok népei előtt is”.

— Azokban az országokban, ahol még nem ebrudalták ki az amerikai imperialistákat, egyre jobban halmozódik a nép dühe, érnek a tiltakozás erői. Már pedig, mint ismeretes, ha a villám cikkázik, azt menydörgésnek kel] követnie!

Hruscsov „ nyilvánosan kapott arculcsapásnak” nevezte Eisenhower tokiói látogatásának elhalasztását. „Mint mondani szokták, ki mint vet, úgy arat. Az Egyesült Államok kormánya azonban egyenlőre csak a háború magjait szórja el. „A japán nép becsapta a hívatlan amerikai vendégek orra előtt az ajtót és ezzel az egész világnak megmutatja, hogy gyűlöli az Egyesült Államok imperialista politikáját és annak japáni helytartóját, Kisi miniszterelnököt.

Az amerikai militaristák Japánban támaszpontokat létesítettek. E politika, amely a Szovjetunió és a népi Kína ellen irányul, a nemzetközi feszültség I egyik legfőbb forrása — állapította meg Hruscsov és hangsúlyozta, hogy

a japán nép a területén levő idegen támaszpontok ellen vívott harcával voltaképpen a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a hidegháború megszüntetéséért küzd.

Hruscsov azt kívánta a japán népnek, hogy vívja ki a rákény- szerített egyenlőtlen szerződések

és egyezmények hatálytalanítását, s kifejezte azt az óhaját, hogy a jap^n kormány saját népének

„Üdvözöljük a jupi

és baráti kezünket nyújtjuk feléje!” — mondotta Hruscsov.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára felhívta a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió már akkor is békeszerető politikát folytatott, amikor egyedül állt szemben az imperialista államok hatalmas táborával. Hozzáfűzte: — A Szovjetunió ezt a politikát folytatja ma is, amikor a békeszerető erőknek már kétségtelen fölényük van a háborús és agressziós erőkkel szemben. Ez az álláspontunk azon alapul, — hangsúlyozta Hruscsov, — hogy törhetetlenül hiszünk a szocialista rend szilárdságában, a mi rendszerünkben, és ezért bizonyosak vagyunk a szocializmus jövőjében.

A szocialista eszmék világ- győzelméhez nem kell világháború. Ezek az eszmék győzni fognak abban a békés versenyben, amelyet a szocializmus országai a kapitalista országokkal vívnak.

Hruscsov beszélt azokról a sikerekről, amelyeket Románia a

életbevágó érdekeit, ne pedig más imperialista államok érdekeit vegye irányadónak.

n nép bn for harcai

szocialista gazdaság és kultúra fejlesztésében, a dolgozók jólétének fokozásában, bel- és külpolitikájának megvalósításában elért, s hangsúlyozta, hogy ezek a sikerek annak az előrelátó és bátor vezetésnek köszönhetőek, amelyet a Román Munkáspárt

Központi Vezetősége, élén Ghe- orghiu-dej-zsel megvalósít.

Hruscsov megállapította, hogy az ipar fejlődése tekintetében

Rcmáiiip mopa mögött hagyott több európai kapitalista államét.

összehasonlította a szocialista Románia fejlődését Törökország és Görögország fejlődésével és rámutatott, hogy Románia a termelés emelkedése tekintetében

messze maga mögött hagyja ezeket az országokat, ugyanakkor,

amikor Romániában az ipar — ideszámítva az építőipart is — az ország nemzeti jövedelmének több mint 60 százalékát adja, Görögországban ez az arány nem haladja meg a 32 százalékot.

Hruscsov kifejezte azt a meggyőződését, hogy

nincs már messze az az idő, amikor a népi Románia, amely tegnap még elmaradott, gazdasági tekintetben függő ország volt, egy sorba kerül sak, ipari tekintetben fejlett szocialista országgal.

Hruscsov a továbbiakban kijelentette: — A kelet-európai népi demokratikus országok dolgozói, miután megteremtették a nép: hatalmat, sikerrel hozzák létre a leghaladóbb társadalmi rendszert, a szocializmust. Politikai és társadalmi téren Nyugat-Európa országai a történelem félre eső zugaiba kerültek. Egyelőre még hivalkodnak gazdasági fejlődésük magas színvonalával. A . szocialista országok azonban ebben a tekintetben is több olyan nyugat-európai országot utolértek, amelyek élenjárónak tartották magukat. A szocialista államok fejlődésének üteme olyan gyors, hogy ezek az országok rövidesen a sarkára lépnek olyan nagy kapitalista országoknak, mint Franciaország és Olaszország.

— Úgy vélem, nem kell már sokáig várni arra az időre, amikor a kapitalizmus országai gazdasági tekintetben is az ilyen féreeső zugokba jutnak. Egyszóval:

a kapitalizmus távlatai nem szívderítőek.

nista kollektíva megtisztelő rangjáért.

— A Szovjetunió a legközelebbi évtizedben megoldja fő gazdasági feladatát és nemcsak a termelés abszolút mennyisége, hanem az egy főre jutó termék- mennyiség tekintetében is túlszárnyalja az Egyesült Államokat, a kapitalizmus leghatalmasabb, leggazdagabb országát. Hruscsov ezután bejelentette:

— Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány jelenleg az SZKP 1961. évi XXII. kongresszusára készül és a Szovjetunió 20 éves távlati tervén dolgozik. Főként ez a távlati terv lesz a gerince annak a programnak, amelyet a párt a kommunista társadalomnak a Szovjetunióban való felépítése érdekében megvalósít.

Hruscsov a továbbiakban megállapította, hogy

„a szocialista országok siker- sorozata olyan többlépcsős rakéta, amely szüntelenül előre viszi a világ népeit a' kommunizmus röppályájára”

A ízónok hangsúlyozta: — A szocialista világrendszernek az a jellegzetessége, hogy a gazdasági élet fejlődésének legteljesebb összehangolását követeli meg minden országtól és megköveteli az ésszerű munkamegosztást az egyes országok között. Hruscsov rámutatott, hogy azok a tanácskozások, amelyeket erről a kérdésről folytattak, nagy hasznára válnak a szocialista tábornak. Ügy vélem — fűzte hozzá

— hogy a jövőben is együttesen fogjuk megoldani a szocialista világrendszer fejlődésének főbb kérdéseit.

— Arra kell törekednünk

rendszerünkön belül, hogy a szükséges termékek maximális mennyiséget állítsuk elő, minimális munkaráfordítással.

(Folytatás a .. oldalon',

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocializmus gazdasági sikerei döntő jelentőségűek, csakúgy maguk a szocialista országok, mint az egész nemzetközi helyzet fejlődése szempontjából.

— Maga az élet győz meg bennünket minden nap arról, — mondotta Hruscsov — hogy minél nagyobbak a szocialista világ eredményei a gazdasági építésben, a népjóiét emelésében, a kultúra fejlesztésében, annál gyorsabb a mi általános előrehaladásunk, annál erősebb a kommunizmus eszméinek a széles néptömegekre gyakorolt befolyása.

— Közel van az a történelmi óra — jelentette ki Hruscsov — amikor a világ népei végérvényesen tudatára ébrednek, hogy a kapitalizmus pusztulásra van ítélve és meggyőződvén az új társadalmi rendszer előnyeiről, ezt az új rendszert választják, mint az emberiség fejlődésének legmegfelelőbb, s egyedüli észszerű és boldog útját.

A Szovjetunió belső helyzetéről Hruscsov kijelentette: —Röviden szólva, sikereink csodálatosak. Hazánkban jól mennek a dolgok. — Hruscsov hangsúlyozta, hogy

a szovjet bel- és külpolitikának a XX. és XXI kongresz- szus határozatai által megszabott fő vonalát következetesen és sikeresén valóra váltják.

Sikeresen teljesítik a hétéves tervet, amely az ipari termelés 1,8-szeresére történő emelését irányozza elő. A mezőgazdaságban is óriásak az eredmények. Hruscsov közölte, hogy ebben az évben jók a terméskilátások. Hangsúlyozta az adók megszüntetésének és a csökkentett munkanapra való áttérésnek nagy nemzetközi jelentőségét. E nagyszabású szociális intézkedésekben a világ népei példáját látják annak, hogy a szocialista állam miként gondoskodik a nép jólétéről — mondotta Hruscsov.

Hruscsov ezután azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan oldják meg a Szovjetunióban a lakásproblémát, s kijelentette-csupán 195u-ben a Szovjetunió városaiban több mint 2 millió 200 ezer lakást, faluhelyen pedig több. mint 800 ezer házat építettek. fi -> egész héféves terv idején (19^9—1965.) 15 millió lakás épül.

— A Szovjetunióban évente több lakás épül, mint az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Nyugat-Németor- szágban, Dániában, Svédországban, Hollandiában és Svájcban együttvéve. A Szovjetunió az első helyet foglalja el , a világon az ezer lakosra jutó épülő lakások száma tekintetében.

— Ennélfogva — állapította meg Hruscsov — ezen az életbevágóan fontos területen a Szovjetunió szemléltetően bizonyítja a kapitalizmussal szembeni fölényét, hiszen a kapitalizmus nincs abban a helyzetben, hogy megoldja a lakásproblémát és milliókat kárhoztat arra, hogy nyomortanyákon vagy hajléktalanokként éljenek.

Hruscsov kijelentette: — A

szovjet társadalom termelőerői annyira fejlettek, hogy ma a hétéves terv előirányzatán felül további 25—30 milliárd rubelt fordíthatunk a közfogyasztási cikkek termelésének növelésére, i anélkül, hogy csökkentenünk kellene figyelmünket a nehézipar iránt.

— A szovjet nép becsülettel teljesíti azokat a nagy kötelezettségeket, amelyeket a legközelebbi hét esztendőre vállalt. Több mint 5 millió munkás és szakember, ezer meg ezer vállalat versenyez a kommunista munkás, a kommunista brigád és a kommuLASSÚNK TISZTÁM!

I. A kizsákmányolás támogatása

Az ember, 'aki a Bibliát olvasgatja aztán gondolkodni kezd, furcsa és meghökkentő dolgokat tapasztalhat. Köztudomású, hogy az egyház papjai általában azt tanítják, hogy a Bibliában megfogalmazott keresztyén erkölcs jóra. nemesre neveli az embereket, erényes, becsületes életre serkent. Ám a i bibliai parancsolatokat, tanításokat olvasva méltán kiálthatunk fel: miféle erkölcs ez?!

A keresztyén vallás különböző felekezetű papjai egyöntetűen állítják, hogy isten ellen való vétek, nagy bűn a világ hívságos dolgaival foglalkozni, tekintetünket szakadatlanul az égre kell vetnünk s minden gondolatunkkal, cselekedetünkkel a túlvilági életre kell készülnünk. Azaz: lényeges a túlvilág, az itteni világ nem fontos és pontosan úgy jó, ahogy van. Valóságos istentelenség arra törekedni, hogy az itteni életünkön javítani próbáljunk, örüljön az. aki szegény, mert „boldogok a szegények” — írja Lukács evangéliuma a 6. rész 20. versében. Sőt! Mint Máté mondja az 5. rész 3. versében: ■ .boldogok a lelki szegények” is! Tehát az az istennek tetsző, a túlvilági boldogságot elnyerő ember, aki nemcsak anyagilag szegény, hanem szellemileg is:

akaratnélküli, alázatos, meg" hunyászkodott,' akiben még a vágy sincs meg arra, hogy bármit is tegyen saját maga élete megjavításáért.

Ezek a tanítások közvetve próbálják elhitetni a hívőkkel, hogy a földön meglévő kizsákmányoló társadalmi rend az isten akaratából való s annak megváltoztatásával törődni, a túlvilágról elfeledkezni, bűn. Ezért dicsérik a szegénységet. De ugyanakkor a Biblia egyes részei határozottan is kimondják: isten helyesli a kizsákmányoló rendet. Tekintve, hogy a Biblia, bár hosszú századokon keresztül alakult ki, lényegében a rabszol gatársadalomban jött létre, a rabszolgatársadalom vad elnyomó rendszerét szentesíti. Itt van mindjárt az Ószövetség első része. A Teremtés könyve 3. része 17. és 19. versében olvashatjuk: .-Mivelhogy hallgattál feleséged szavára és erről a fáról, melyről megparancsoltam vala neked. hogy ne egyél: átkozott a föld a te munkádban; Fáradsággal eszel abból életed minden napjain .. . Orcád verítékével eszed a kenveret, misten visszatérsz a földbe, melyből vétettél.” Adám sorsa tehát az elnyomottak, rabszolgák, jobbágyok, bérmunkások keserves sorsa lett: a nehéz robot. De lám, a Biblia, a keresztyén

tanítás szerint nem azért nehéz és kegyetlen a dolgozó emberek sorsa a kizsákmányoló társadalmakban, mert urak vannak ,hanem azért, mert az első ember, Ádám bűnt követett el s isten őt és leszármazottait megbüntette. A kizsákmányolás tehát nem a rendszer bűne, hanem isten szent és sérthetetlen parancsolata!

A Teremtés könyvében van még egy másik legenda, amelyik egészen pontosan körvonalazza, hogy miképpen képzeli el isten a világ társadalmi berendezését. (Tér. k. 9. rész.

21—27.) E legenda szerint Noé egyszer berúgott, „megmeztele- nülve feküvék sátorában”. Az egyik fia, Kám, nem tett semmit, amikor meglátta. A másik kettő: Szem és Jáfet betakarták „atyjok szemérmét”. Amikor Noé felébredt, értesült a történtekről, megátkozta Kámot és minden utódját s azt . rendelte. hogy ő és utódai Szem és Jáfet utódaira dolgozzanak. Ma is látni szentképeket, amelyek a Noé ősatya által elrendelt társadalmi „munkamegosztást” ábrázolják: -.Szem

uralkodik mindenek felett” felirattal trónon ülő uralkodót láthatunk, mellette ott van Jáfet, a „mindenkiért Imádkozó” pap s a harmadik a „Kám mindenkire dolgozik” személye, faekével szántó rongyos paraszt képében.

2