Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-19 / 144. szám
Falusi napközi A vizsga éve lesz az 1960=as esztendő az állami gazdaságokban Vidáman játszanak napközi otthonukban a jékei gyermekek. Hammel J. felvétele. Fehér botos emberek Ezelőtt a vaJi embernek csak » koldusbot, vagy a „szobafogság” jutott osztályrészül. Ma minden épkézláb ember, a vakok is megbecsült tagjai a társadalomnak és ott vannak az egészséges emberek között a munkában, a tanulásban, a szórakozásban. A Háziipari Szövetkezet élüzem, s a jó munkának egyik szerény tényezője a fehér botos bácsi: Károlyi Antal. A Gorkij mozi előtti vitrinben a 6-os Mélyépítő Vállalat kiváló dolgozóinak fényképei között is van egy világtalan ember, Kántor János, a vállalat telefon- központosa. „A vakok ügyének ■fejlődése során mindinkább bekapcsoljuk a munkaképes vakokat a mindennapos termelőmunkába — írja levelében Ambrozi Géza, a vakok szövetségének titkára. Ez állandó teendő, s ezért érdemes szót ejteni megyénkben is erről, a termelés irányítása és más fontos feladatok mellett időt és figyelmet szentelni c kérdésnek is. Minél több vak embert helyezünk megfelelő munkakörbe, annál több munkaerőnk lesz, csökkentjük az ország szociális kiadásait és visszaadjuk a világtalanoknak az életbe vetett hitét, bizalmát. Ehhez a munkánkhoz kérjük ezúttal is a vállalatok, intézmények, hivatalok, a különböző szervek, gyárak vezetőit, munkatársait: továbbra is segítsenek, hogy minél több világtalan dolgozó találja meg helyét a társadalomban.” Bízunk benne, hogy e néhány sor eljut azokhoz, akiknek szól: mindnyájunkhoz — és még nagyobb emberséggel gondoskodunk megyénkben, városunkban a vakokról. A [epfeüetíebb sztfä mezőgazdasági nagyüzemek, az állami gazdaságok már több, mint tíz esztendős múltra tekinthetnek vissza. Az elmúlt időszak eredményei és balsikerei formálták, alakítot'ák az állami gazdaságokat, s ezekben az években rakták le mindenütt a nagyüzemi szocialista gazdálkodás alapjait. A mezőgazdaság egy sajátos, élő és holt anyag keverékével gazdálkodó termelési ága a népgazdaságnak. A különböző termelési eszközökkel előállított éiő növények és az „üzemeltetett” élő állatok produktuma jelentkezik termékként a [ ráfordított munka hatására. Mindamellett hogy az élő anyag sajátos tulajdonságait kihasználva, sok esetben ahhoz alkalmazkodva szükséges a termelést véghezvinni, van egy tényező — és ez az időjárás — amely jelentősen befolyásolja az eredményeket. Ilyen körülmények között kellett az állami gazdaságoknak évről-évre dolgozniuk, növelni a terméseredményeket, fokozni a termelékenységet. Az elmúlt év a | megye állami gazdaságainak ! történelmében fordulópont volt: valamennyi gazdaság vállalati eredménnyel zárta az évet, s nem is akármilyennel .mert ez összesen nyolcvanegymillió forintot tett ki. A hároméves tervet befejező és az ötéves tervet megalapozó 1960-as esztendőben megnövekedett feladatok állnak a gazdaságok előtt. A termelés nagyfokú növelését a termelékenység gyarapításával, az önköltség csökkentésével, a munka jobb szervezésével, a dolgozók széleskörűen kibontakoztatott aktivitásával sikerül elérniük. II feladatok ’‘.S azzal is hozzájárultak az állami gazdaságok, hogy a termeX em szerencsét próbáló, hanem jövőt alapozó reményeket táplálva ' jött a lüktető, zsongó fővárosból szőke, kék szemű feleségével a szabolcsi dombok közé, az új arcú faluba, Vitkára Hollósi Béla. Otthagyta a Daru és Kazángyár kertészetét és barátait. Ida, a szőke, törékeny munkásasszony is búcsút vett a gyártól... Bár fájt, nagyon fájt megválni a lányoktól, szövőgépétől, de mégis megtette Béláért, kettőjük boldogságáért, jövőjéért... Hisz Bélának barátja a föld, a pacsirtafüttyös határ... A két fiatal a gyulai gazdaságban ismerkedett össze, ahol a fiú agronómuskodott, Iduska pedig a szüneteket töltötte hasznos munkával. Az élet sodorta őket Pestre, aminek nem nagyon örült az öreg Takács Mihály, Iduska apja. Meg is volt a boldogság Eleken, amikor Idustól levél érkezett. Fogta is a tollat a szövetkezeti gazda ,hogy jó szerencsét kívánjon az ifjú házaspárnak... — Örülök, hogy eljöttetek Pestről, s Béla termelőszövetkezetbe ment. Csak azt sajnálom, hogy távol vagytok tőlünk — írta az öreg. i tagadás, Béla is örült, de bezzeg az utóbbi időben olyan hír járja, hogy elszállt az ambíció ebből az alig huszonöt esztendős emberből. Talán a sok gond árnyékolta be a reményeiket, melyek szinte csőstül zúdultak az agronó- mus vállára? Nem tudni. Inkább talán a fogadtatás, a biSZERETETIK VRGYNRK zalmatlanság, amely az első percekben körülvette. — Pedig igyekvő, szorgalmas fiú — vallja róla Pálffy Jenő, a főkönyvelő. — Azt reméltem, „haza” jövünk. Hisz én is falusi lány vagyok... De mikor esőben megérkeztünk a teherautóval, még hely sem volt, ahová a bútorokat lerakhattuk volna. Majdnem sírtam... A lakást szégyélték megmutatni, mert földes, s még csak akkor meszelték... Este aztán sikerült bepakolni — magyarázza a fiatalasszony. Ida aztán meleg, tiszta barátságos kis otthont varázsolt a rideg szobából. A kellemetlen első órákat dolgos hétköznapok követték. Béla nekiesett a munkának. Alig volt otthon. Ha hazament, bújta a könyveket még éjjel is. Mindenütt ott volt irányította a vetést, tanácsokat adott a dohány palán tálásnál, munkára serkentette az embereket. Érezte, hogy nagy felelősség a megduzzadt Kossuth Tsz gazdaságának szakmai irányítása. Egyszer aztán ilyen hangokat hallott. „Fiatal ez az ember ide.” Még az öreg kommunista. Gólya István, -- akinek védeni, s nem szapulni kellett volna, — is így vélekedett: „Könyvből nézi, amit mond, de mi tapasztalatból tudjuk.” No persze az ilyesmi szurka-piszkálódásoknak megvoltak az okaik, mint a kákán is görcsöt kereső Pisla bácsinál ,akinek jogtalan követelését nem teljesítette a fiatal ag- ronómus, s azért haragudott... L lillant a kedve Bélának. ^ Bár maga is tudta, hogy kevés még az élettapasztalata, de hát azért vannak az emberek, s közöttük is elsősorban a kommunisták, a vezetők, hogy segítsenek. Sajnos, eleinte nem nyitotta rá az ajtót senki. Pedig úgy várta, hogy egyszer felkeresik. — Gyulán még húsz éves sem volt, s szerették az emberek, itt meg, itt meg... — ismétli Ida — nem tudom mi van, csak azt látom, hogy kedvetlen, mert nem megy úgy minden, ahogy ö szeretné... — Ügy érzem több megértést, több szeretetet vár. Hisz mi jó szívvel, segítő szándékkal jöttünk ide. Én kiestem még a gyárból is, s most csak egy fizetésünk van... De nem bánom! Nem a kedvtelenség kapott szárnyra az igazán kedves, komoly asszonyból, hanem férje szeretete. Hisz Ida újból falusi asszony lett, csirkéket nevel, ellátja a ház körüli munkát, kapál a kertben, s ha szabad ideje van, a szakácskönyvet bújja, mint most is. — Én a gyárban dolgoztam, nem tanultam meg főzni. Inkább igy csinálok. minthogy megszóljanak ezért. Fél, pedig erre nem lenne szükség. lési lehetőségeket ismerve, a részükre kiadott irányterveket túltervezték. Az idén különös figyelmet fordítanak a takarékosságra — ami nagyban kihat a termelékenységre és az önköltség alakulására —,. amely eddig is igen lényeges volt, de az idén ettől függ jelentős mértékben a vállalati eredmény alakulása. Ugyanis közismert, hogy az 1930 évi almatermés alakulása messze alatta marad a tervezettnek. S ha figyelembe vesszük azt. hogy az elmúlt évi nyereségnek több. mint a felét az alma adta, kitűnik. hogy ennek a fontos bevételi forrásnak az ilyenmérvű kiesése a megszokott termelési- gazdálkoíJási gyakorlat mellett nagy problémákat jelent. Mit tesznek az állami gazdaságok annak érdekében, hogy ilyen körülmények között is elérjék, sőt. túlteljesítsék a tervezett hozamot? Általánosságban elmondható, hogy az üzemek legtöbbjén már a termelési év kezdetén felismerték az idei esztendő nehézségeit, s már idejekorán megtették a szükséges lépéseket a termelési terv valóravál- tása «érdekében. Egyik ilyen eszköz volt a növénytermelés más ágazataiban a hozamoknak a tervezett feletti biztosítása. S a fejlett agrotechnikai módszerek ,a gépek alkalmazása, a kellő tápanyagbiztosítás, a megfelelő munka eredményeként kenyér- és takarmánygabonából egy mázsával, kukoricából három, és silókukorioából 30— 40 mázsával várnak többet holdanként, mint a tervezett átlaghozam. A mAcjlf fontos eszköze az IlldolW eredményes gazdálkodásnak a takarékosság. Mert nem lehet közömbös, — és elsősorban nem at állami gazdaságoknál —, hogy mennyibe kerül az egységnyi termék előállítása. A takarékosságra — Béla azt mondta, ne menjek még moziba se, mert megszólnak az asszonyok... De vajon miért?! Miért?... v egiteni kellene az időseb^ beknek ezen a fiatal asz- szonykán, s nem megszólni, Hisz közülük való. Most azzal szórakoznak, hogy a pesti divatos ruhákból bemutatót tartanak Koncz Valikával és Krasznai Margitkával, akikkel gyorsan össze barátkozott.' "" Égy éves asszony Iduska. S szülei Békés megyében élnek. Hiányzik neki az anya, a gondoskodás, a tanácsadás, s hasonlóan Bélának is. Ha csak Lengyel Pali bácsi, a téesz elnökhelyettese nem nyit rájuk ajtót, a lányokon kívül bizony nem kérdezik meg, hogyan is élnek, mi gondjuk, mi bajuk. Sőt, még vannak ,akik azt mondják: „Köny- nyű nekik, fix fizetésük van”... Igaz Farkas Feri bácsi már hívta őket tanyára mézpergetés- re... Béla meg is ígérte, hogy kimegy horgászni, s elviszi Iduskát is... Ha lassan is, de azért már oszladozik Béla körül a bizalmatlanság. Magára- talál, s visszanyeri önbizalmát. Csak több szeretetre vágynak... S ennyit megérdemel ez a két fiatql ,akik .eljöttek a fővárosból, hogy segítsenek. A vitkaia- j kon is múlik, hogy áll helyet 1 Béla, s Iduska ,a fiatalasszony, hogy szokja meg újból a falusi ' életet... De felelősek még valami ! másért is... Azért, hogy e fia-\ tál emberpár reménye valóra i válik-e, s igazi lesz-e a vitkai ! otthonuk. | Farkas Kálmán. sok lehetőség kínálkozik a gazdaságokban. Ezek közül a legfőbbek az anyag, és munkabér, az általános költségek terén lévő takarékosság, a gépek nagyobb mérvű igénybevétele. Valamennyi gazdaságban intézkedési tervet dolgoztak ki a megtakarítások fokának a megállapítására. Viszont az is igaz. hogy egynémely gazdaságban közömbösen kezdtek a lehetőségek felderítéséhez, sőt volt eset, amikor ellenszenvvel fogad'ák az egészet. A csenge- ri gazdaságban például a párttitkár ellenezte a takarékosság irányába teendő lépéseket, Barabáson pedig a gazdaság vezetői rosszindulatú tájékoztatást adtak a kommunista és pártonkívüli. dolgozóknak. S hogy esetenként maguk a dolgozók ismerik fel egy-egy feladat végrehajtásának a fontosságát és merészebben nyúlnak a kérdéshez, azt a barabási eset is bizonyítja; ugyanis a később összehívott párttaggyűlésen ‘maguk a dolgozók fedték fel a takarékosság lehe'őségeit a gazdaság vezetői előtt, A takarékossági intézkedések, a lehetőségek alaposabb megvizsgálása után a megye gazdaságaiban a dolgozók állal is jóváhagyott megtakarítás összege fedezi és kiegyenlíti az al- matermelésból származó kiesést. Hy nnufth ágazatok többit «'lltermelése és a takarékos gazdálkodás mellett egyik legfontosabb erőforrás a kibontakozott verseny. Az elmúlt év versenyeredményei fényes bizonyságát adják annak, hogy a dolgozók vállalásai nem maradtak papírformák, hanem több ezer egyszerű ember és vezető dolgozó mindennapi munkájának szerves részévé váltak. A munkaversenynek mindjobban megvannak az anyagi és erkölcsi előfeltételei a gazdaságokban. Egyre több gép, egyre fejlettebb technika áLl rendelkezésre, a fizikai dolgozók jelentős része a szakmunkássá válás útján halad, s a verseny legjobbjait érdemük szerint jutalmazzák. Az ifjúsági kukoricatermelő, silózó, exportra termelő és traktoros brigádok versenye az idén tovább szélesedett. És itt a lehetőségek valóban korlátlanok Viszont nem elég a brigádok öntevékeny, „tiszta” lelkesedé se .kezdeményezése, hanem en nek párosulnia kell a szakvezetők odaadásával is — amelj sok helyen kiyánni valót hágj maga után! A dolgozók egészséges ver- sengeni-akarását mi sem mu tatja jobban ,mint az a tény hogy kezdeményezéseik láttán, gazdaságok vezetői rájöttek: < mozgalommal sokkal többe kell foglalkozniok. A dolgozói idei versenyfelajánlásai elériki húszmillió forintot az állam gazdaságokban. iJonuánif állami gazdasá ffteyyeilft gaiban a fordu lópontot a tavalyi esztend mutatta, de az igazi „vizsgaév az idei lesz, amikor a nehez ségek ellenére kell bebizony í tani azt, hogy nem az alma at amely „mentöhorogként” szere pel, hanem, ha a gazdaságo. szakvezetőinek sokéves %jpasz talata ,a termelést befolyásai képessége —, s nem csupa annak figyelemmel kísérése — a gazdasági-, párt- és tömeg szervezeti vezetésnek a célra törő aktivitása találkozik dolgozók lelkesedésével, akko az idén is tovább léphetnek « lépnek előre a rájuk hám! feladatok megoldása terén. S. t 4
