Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-17 / 115. szám
II szovjet kormány nem vehet részt olyan tárgyalásokon, ahol a felek egyike a hitszegést tette a Szovjefunióval kapcsolatos politikájának alapjává Hruscsov elvtárs nyilatkozata a hétfői előzetes találkozón PÁRIZS, (TASZSZ): A párizsi Elysée-palotában, a francia minisztertanács üléstermében hétfőn délelőtt helyi idő szerint II órakor megnyílt a Szovjetunió, Franciaország, az Egyesült Államok és Nagy-Brilannia vezető államíérfiainak értekezlete. A palota kapujánál pompás díszruhába öltözött lovasgárdisták álltak őrt. A belső kapuhoz vezető út két oldalán felsorakozott a köztársasági gárda disz- cgységc. Az épület fölött a négy nagyhatalom zászlóit lobogtatta a szél. Kevéssel 11 óra előtt kanyarodott be a palota udvarán N. Sz. Hruscsov szovjet miniszter- elnök nyitott gépkocsija Vele együtt érkezett Gromiko szovjet külügyminiszter és Malinov- szkij honvédelmi miniszter, valamint Vinogradov, a Szovjetunió párizsi nagykövete. A szovjet küldöttség titán Macmillan. Nagy-Britannia miniszterelnöke érkezett meg a palotába Selwyn Lloyd külügyminiszter kíséretében. Ezután következett Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, valamint Herter külügyminiszter és Gates hadügyminiszter. A palota bejáratánál Debré francia miniszterelnök üdvözölte a külföldi államférfiakat. A kerékasztalnál szovjet részről Hruscsov, a minisztertanács elnöke, Gromiko külíigy- és Malinovszkij hadügyminiszter foglalt helyet. Az értekezleten Franciaországot De Gaulle elnök, Debré miniszterelnök és Couve de Mur- ville külügyminiszter képviselte. Az Egyesült Államok részéről Eisenhower elnök, Herter külügyminiszter és Gates hadügyminiszter, Nagy-Britannia részéről Macmillan miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter vett részt az értekezleten. Hruscsov a találkozón a kö- •tkező nyilatkozatot tette: — De Gaulle elnök úr! — Macmillan miniszterelnök ■! Eisenhower elnök úr! — Engedjék meg, hogy a kö- ítkező nyilatkozatot tegyem löknek. — Mint ismeretes, legutóbb az nerikai légierők provokációs elekmény t követtek el a Szov- tu ni óval szemben. Ez év máig elsején egy amerikai kato- li felderítő gép behatolt a lóvjetu.nió légiterébe, hogy eghatározott kémleladatot tel- sítsen, híreket szerezzen a íovjetunió területén lévő kato- ü és ipari objektumokról. Mién kitűnt a repülés agresszív ilja, egy .szovjet rakéta-alegység lőtte a gépet Sajnos, nem ez ; egyetlen eset, hogy az Egye- iít Államok légierői agresszív ímtevékenységet folytatnak a covjetunió ellen. — A szovjet kormány termé- etesen kénytelen volt megfele- en minősíteni ezeket a cselek- ényeket, kifnutatni hitszegő legüket, valamint azt, hogy :m egyeztethetők össze az álla- ok között békeidőben fenntar- ndó normális kapcsolatok ele- i követel ménjei vei, nem is óivá arról, hogy mindez kiáltó lentétben áll a nemzetközi fe- ültség enyhítésének feladatá- »1, a csúcsértekezlet gyümölcsö- i munkájához szükséges feltétek megteremtésével. ' Mindez hangzott a Szovjetunió Legfel- bb Tanácsának ülésszakán ondott beszédeimben, valamint az amerikai kormányhoz intézett külön tiltakozó jegyzékben. — Az Egyesült Államok külügyminisztériuma először azzal a képtelen verzióval állt elő, amely szerint az amerikai repülőgép állítólag véletlenül, minden kémkedési vagy diverziós cél nélkül sértette meg a szovjet határokat. Amikor azután e verzió nyilvánvalóan hazug voltát megcáfolhatatlan tények bizonyították be, május 7-én az Egyesült Államok külügyminisztériuma, majd május 9-én a külügyminiszter a kormány nevében kijelentette, hogy az amerikai légierők, az Egyesült Államok kormánya és személy szerint az elnök-jóváhagyta programnak megfelelően katonai kémkedés céljából behatolnak a Szovjetunió területe fölé. Két nappal később maga Eisenhower elnök erősítette meg, hogy amerikai repülőgépek behatolása a Szovjetunió területére az Egyesült Államok előre megfontolt politikája volt és marad. — Az Egyesült Államok kormánya ezt a szovjet kormányhoz május 12-én intézett jegyzékében is kijelentette. Ezzel az Egyesült Államok kormánya durván lábbal tiporja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait és az ENSZ alapokmányának magasztos elveit, pedig az alapokmányon ott szerepel az Egyesült Államok aláírása is. — A szovjet kormány és az egész szovjet nép felháborodással fogadta az amerikai vezető államférfiak szóbanforgó kijelentéseit. Ugyanúgy felháborodással fogadta minden becsületes ember, aki szívén viseli a béke sorsát. — Most, amikor a négy hatalom kormányfői Párizsba érkeztek. hogy résztvegyenek egy értekezleten, felvetődik a kérdés: lehet-e eredményesen tárgyalni *s megvitatni az értekezlet előtt álló kérdéseket, amikor az Egyesült Államok kormánya és maga az Egyesült Államok elnöke nem íté” el azt a kihívó lépést, hogy egy amerikai katonai repülőgép a Szovjetunió területe fölé hatolt, sőt ellenkezőleg, kijelenti: az ilyen cselekmények továbbra is az Egj’esült Államoknak a Szovjetunióval kapcsolatos politikájához tartoznak. Miképpen lehet megegyezni egyik, vágj' másik kérdésben, amelynek rendezése szükséges a feszültség enyhítése, az államok közötti gyanakvás és bizalmatlanság kiküszöbölése céljából, amikor az egyik nagyhatalom kormánya nyíltan kijelenti, hogy politikájához tartozik a behatolás egy másik nagyhatalom határai mögé kémkedés _ céljából, következésképpen a ’ hatalmak közötti feszültség fokozása céljából? Ilyen politikát csak akkor lehet folytatni, amikor az államok hadiállapotban vannak egymással. Világos tehát, hogy e politika meghirdetése eleve teljes kudarcra ítéli a csúcs- értekezletet. — Természetesen tudomásul vesszük, hogy az Egyesült Államok kormánya meghirdetett egy ilyen politikát és kijelentjük: ha megismétlődik, hogy amerikai repülőgépek behatolnak a Szovjetunió határai mögé, lesújtunk az ilyen repülőgépekre. — A szovjet kormány fenntartja magának a jogot, hogy minden ilyen esetben megfelelő ellenintézkedéseket tegyen azokkal szemben, akik megsértik a Szovjetunió állami szuverenitását, akik ilyen fajta kém- és diverziós cselekményeket követnek el a Szovjetunió ellen. A szovjet kormány ismételten kijelenti: az amerikai katonai támaszpontok számára a területet adó államokkal szemben, amelyek a Szovjetunió ellen irányuló agresszív cselekedetek cinkosaivá válnak, kellő intézkedéseket tesz, egészen odáig, hogy csapást mér e támaszpontokra. — Ezzel összefüggésben fel kell figyelni Eisenhower elnöknek arra a kijelentésére, hogy az NDK- val kötendő békeszerződés létrehozásának veszélye miatt nem vehet részt a csúcsértekezleten, jólehet, amit ő veszélynek nevezett — nem egyéb, mint a szovjet kormánynak az a nyilatkozata, amely szerint szilárdan eltökélte, hogy véget vet az euró- P"' háború maradványainak, békét köt és ily módon az élet követelményeinek megfelelően, a béke és az európai népek biztonsága javára rendezi, többek közöt' Nyugat-Berlinben . a helyzetet. De miképpen vehet részt a szovjet kormány a tárgyalásokon, amikor fennforog az a tényleges veszély, amelyet az Egyesült Államok kormánya teremtett azzal a kijelentésével, hogy továbbra is megsérti a Szovjetunió határait, amerikai gépek repültek és repülnek majd a Szovjetunió területe fölé? Ezzel az Egyesült Államok kormánya kijelentette, hogy folytatni szándékozik a szovjet állam szuverenitása ellen irányuló hallatlan és példátlan akciókat, holott a a szuverenitás a nemzetközi kapcsolatok szent és sérthetetlen elve. — Az elmondottakból következik, hogy az értekezlet sikere szempontjából fontos,: a konferencián képviselt valamennyi hatalom kormánya nyílt és becsületes politikát folytasson és ünnepélyesen jelentse ki, hogy nem követ el egymás ellen semmiféle, az állami szuverénitás megsértésével egyértelmű cselekményt. Ez azt jelenti, ha az Egyesült Államok kormánya valóban kész együttműködni a többi hatalom kormányával a béke fenntartása és az államok közötti bizalom megszilárdítása érdekében, akkor először is el kell ítélnie az Egyesült Államok légihadcroí- nek a Szovjetunióval szemben elkövetett megengedhetetlen provokációt, másodszor pedig 1c kell mondania arról, hogy a jövőben folytassa a Szovjetunióval szemben az ilyen cselekményeket és az efféle politikát. Magától értetődik: az Egyesült Államok kormánya ebben az esetben köteles szigorúan felelősségre vonni azokat, akik közvetlenül vétkesek abban, hogy amerikai repülőgépek szándékosan megsértették a Szovjetunió államhatárait. — Amíg az Egyesült Államok kormánya ezt nem teszi meg, addig á szovjet kormány nem lát lehetőséget, hogy eredményes tárgyalásokat folytasson a csúcs- értekezleten az Egyesült Államok kormányával. A szovjet kormány nem vehet részt olyan tárgyalásokon, ahol a felek egyike a hitszegést tette a Szovjetunióval kapcsolatos politikájának alapjává. — Ha a szovjet kormány a jelen helyzetben részt venne az eleve kudarcra kárhoztatott tárgyalásokban, bűnrészesévé válna a népek megtévesztésének. A szovjet kormánynak viszont ez nem szándéka. Magától értetődik, ha az Egyesült Államok kormánya kijelentené, hogy az Egyesült Államok a jövőben nem fogja repülőgépeivel megsértené a Szovjetunió államhatárait, továbbá elítélné a múltban történt provokációs cselekményeket és megbüntetné az ebben közvetlenül bűnös személyeket, s ezzel a Szovjetunió a többi hatalommal egyenlő helyzetbe kerülne, akkor én, mint a szovjet kormány elnöke, hajlandó lennék résztvenni az értekezleten és minden erőm lat- bavetésével közreműködnék sikerében. Az amerikai katonai repülőgépek provokációs repüléseinek következeiében és főleg amiatt, mert e provokációs repüléseket a jövőre nézve az Egyesült Államok részéről a szocialista országok el- ien követendő nemzeti politikának nyilvánították, új feltételek álltak elő a nemzetközi helyzetben. — Természetesen, ilyen feltételek közepette nem végezhetjük munkánkat az értekezleten, mégpedig azért nem, mert látjuk, milyen álláspontról akarnak velünk tárgyalni: az agresszív kémrepülések fenyegetésének árnyékában. Ismeretes, hogy kémrepüléseket felderítés céljából azért szoktak folytatni, hogy háborút indítsanak. Ennélfogva elutasítjuk azokat a feltételeket, amelyeket az Egyesült Államok szab meg számunkra. Nem vehetünk részt a tárgyalásokon, még a megoldást sürgető kérdések rendezésében sem, nem vehetünk részt azért, mert látjuk, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja a megegyezést. — Az Egyesült Államokat vezető országnak tekintik a nyugati világban. így tehát az értekezlet jelenleg haszontalan idő- fecsérlés és az országok közvéleményének félrevezetése lenne. Ismétlem: a jelen helyzetben nem vehetünk részt a tárgyalásokon. ' Mi csak egyenlő alapokon, mindkét fél számára egyenlő lehetőségek alapján vehetünk részt a tárgyalásokon. — Szükségesnek tartjuk, hogy a világ minden népe, közvéleménye helyesen értsen bennünket. A Szovjetunió nem mond le a megegyezést célzó eröt’eszí- tésekröl és meggyőződésünk, hogy van lehetőség az észszerű megegyezésre, de a jelek szerint nem most, hanem egy másik időpontban. — A megegyezéshez azonban először is az szükséges, hogy az Egyesült Államok ismerje el: elítélendő az a provokációs politika, amelyet az országunk feletti „szabad” repülések politikájának nyilvánított, mondjon le erről a politikáról és ismerje be, hogy agressziót követett el, jelentse ki. hogy sajnálja ezt. — A szovjet kormánynak mély meggyőződése, hogy ha nem a mostani amerikai kormány, akkor egy másik, ha rém a másik, akkor a harmadik megérti majd, hogy nincs más kivezető út, mint a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer békés együttélése. Vagy békés együttélés, vagy háború, J amely pusztulásba sodorja azokat, akik most agresszív politikát követnek. I — Ezért nekünk az a véleményünk, hogy bizonyos időt kell hagyni a felvetődött kérdések lehiggadására és arra, hogy azok, akikre országuk politikájának meghatározásáért a felelősség hárul, elemezzék, milyen felelősséget vállaltak, amikor agresszív irányvonalat hirdettek meg a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben. Ennél fogva véleményünk szerint nincs jobb kivezető út, mint az, hogy a kormányfői értekezletet hat-nyolc hónappal el- halasszuk. — A Szovjetunió a maga részéről továbbra is lankadatlan erőfeszítéssel törekszik a megegyezésre. Azt hiszem, hogy a közvélemény helyesen értelmezi álláspontunkat, megérti: megfosztottak bennünket a lehetőségtől, hogy résztvegyünk a tárgyalásokon. — Szilárdan hiszünk a békés együttélés szükségességében, mert ha elveszítenek hitünket a békés együttélésben, ez annyi lenne, mint az emberiséget háborúba kárhoztatni, mint beleegyezni a háborúk elkerülhetetlenségébe Mar pedig a jelen körülmények kozott világos, milyen szeren- .csetlenséget zúdítana a háború nun den népre. — Az Egyesült Államok népéhez kívánok szólani. Jártam az Egyesült Államokban, találkoztam az amerikai nép különb'»’<5 rétegeivel és mély meggyőződésem, hogy az amerikai nép ogyet- len rétege sem akar háborút. Kivételt csak a Pentagonban ülő fékeveszett kis csoport és az őt támogató militarista körök alkotnak, amelyek búsás hasznot húznak a fegyverkezési versenyből, semmibe veszik az amerikai nép es általában minden nén érdekeit s kalandorpolitikát folytatnak. — Köszönetét mondok de Creulle elnöknek vendégs/erete- teert es azért, hogy lehetővé tettalálkozásunkat Párizsban, Franciaország fővárosában Becsüljük Nagy-Britannia kormányának es magának Macmillan miniszterelnöknek az erőfesz ítéSvrl U IS. Sajnáljuk, hogy e találkozót az Egyesült Államok reakciós körei az amerikai katonai repülőgépeknek a Szovjetunió fölött végrehajtott provokációs repüléseivel megtorpedózták. ~ Sajnáljuk, hogy ez a találkozó nem vezetett azokra az eredményekre, a inelveket a világ népei vártak tőle. — Ennek szégyene és felelőssege háruljon azokra, akik rablópolitikát hirdettek meg a Szovjetunióval szemben. Mint ismeretes, Eisenhower amerikai elnökkel megállapodtunk, hogy kölcsönösen ellátogatunk egymáshoz. Tavaly szeptemberben tettem is ilyen látogatást az Egyesü.t Államokban. Nagyon elégedettek voltunk ezzel a látogatással, azokkal a találkozókkal es beszélgetésekkel, amelyeket az Egyesült Államokban folytattunk. Ezért köszönetét mondottunk. Most az Egyesült Államok elnökén lenne a viszontiátogatas sora. Megegyeztünk, hogy június 10-én érkezik hozzánk és arra készültünk, hogy illően fogadjuk a magas vendéget. — Sajnos, a Szovjetunió ellen elkövetett provokációs, agressziós cselekmények következtében • most olyan körülmények alakultak ki, hogy nem fogadhatjuk az elnököt a kellő örömmel, ahogyan a szovjet emberek szokták fogadni a szívesen látott vendégeket. (Folytatás i. oldalon.)