Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-17 / 115. szám

Az ember űrutazásának küszöbén

ffPtiyi. wt 1. oldalról.)

A* alábbiakban felsoroljuk, '■»ilyen várost* fölött halad *1

az űrhajó-szputnyifc május 15-én. moszkvai időszámítás szerint':

San Francisco — 15.11 óra; London — 15.30 óra; Melbourne — 17.52 óra; Ottawa — 20.07 óra.

A képzelt űrutas közérzetéről tudósítanak az űrhajó jelzései

Sinka József csillagász, az Űrhajózási Bizottság titkára a kö- •etkezoket mondotta: Kutatási

Szempontból a vasárnap fellőtt ftrszputnyiknak kettős jelentősége is van. Egyrészt a 2500 kilós utasfülkét a szükséges adatok „lekérdezése” után leválasztják, másrészt továbbra is fennmarad a szputnyikra felszerelt másik, csaknem másfél tonnás tartály, ’»mely értékes adatokat szolgáltató műszereket tartalmaz. A felső légkörben szerzett „információit” az eddigi szputnyikokhoz hasonlóan, az óriási űrszputnyik rádió- ítávkőzlő-rendszer segítségével továbbítja, melyet akkumulátorok lés napelemek táplálnak. i Az utasfülke műszerei azonban,

É

z eddigi mesterséges holdakkal zemben, merőben újszerűek. A [kutatók ugyanis most elsősorban erra kíváncsiak:

hogyan hat az emberre a világűrbe felbocsátásakor a rakétának jelentkező gyorsulása.

IKzt kvarc, vagy más alkalmas jkristályból készült nyúlásmérők- jkel tanulmányozzák. Bár a Föl- fdön már eddig is nagyszámú, |gyorsulással kapcsolatos kísérle.- fbet végeztek, emberekkel és ál- fiatokkal egyaránt, mégis, most /újabb vizsgálati adatokat kérnek fáz új szputnyiktól. A földi méré- tsek ugyanis nem tükrözhetik tel- kjes alapossággal a szükséges adagokat, mert

vezető útjuk során nCmcsak a gyorsulás hat, de számolni kell bizonyos rezgésekkel is, amelyek a hajtőművek működésétől keletkeznek.

Ugyanakkor mindez meglehetősen [erős zajjal, hanghatásokkal jár j együtt. Végül,, ahogy emelkedik a rakéta, úgy változik a kabin falára kívülről és belülről ható nyomások aránya, s az utolsó fo- jkozat kiégése után ugrásszerűen áll elő a súlytalanság, állapota. A földi centrifuga kísérletekkel mindezeket a körülményeket tö- ) kéleteser nem lehet előállítani. — A mostani ürszputnyikkísérlet során megvizsgálják, hogy

megfelelő-e az utaskabin anyaga, szigetelése, tömítése;

milyen pontosan tartható benne a hőmérséklet, hogyan működnek a levegő tisztítására hivatott berendezések és miképpen zajlik le a súlytalanság körülményei között a belső, mesterségesen előállított légáramlás.

— Bár ezzel az űrhajóval ember még nem emelkedett a magasba, de

érzékszerveit tökéletesen helyettesítik az utaskabinba szerelt műszerek.

Ilyen vonatkozásban szinte érdektelen, hogy az utaskabin visz- szatér a földre vagy sem, mert a műszerek bármikor, a rakéta minden helyzetéből jelentik: hogy a képzelt ember hogyan érzi magát.

— A negyedik szputnyik utaskabinja — mint erről már a jelentések is beszámoltak —, leválasztás után a légkör sűrű rétegeiben elég, ami ugyancsak rendkívül hasznos megfigyelésekre ad lehetőséget. Az utaskabin zuhanása során ugyanis a visz- szafelé ívelő pálya minden apró részletét is megfigyelhetik, s

ennek birtokában a továbbiakban tökéletesíthetik a visszatérés földi vezérlését.

Hétfőn 6 óra 5 perckor egyébként Moszkva felé menet,

átsuhant hazánk területe fölött is a rakéta s este 6 óra tájban újra elszáguldott fölöttünk.

Látni azonban nem lehetett, mert csak abban az esethen észlelhető, ha szürkületi időszakban figyeli meg az ember. Az utasfülke a Föld légkörében rendkívül erős fényjelenség közepette ég majd el. Azon a területen, ahol megsemmisül, olyan nagy fényt áraszt majd, mint amilyet' éjszaka három-négy telihold adna. Néhány száz kilométer átmérőjű területen lesz látható megsemmisülése.

140—160 milliárd méter kilogramm energia kellett as űrhajó fellövésékes

A hatalmas űrhajó energiaszükségletéről és energiafelhasználásáról dr. Nagy Ernő, az Országos Űrhajózási Bizottság titkára a következőket mondotta:

— A fellőtt négy és féltonnás szovjet űrrakéta kilövéséhez és üzembentartásához igen nagy energiamennyiség szükséges. Az űrhajó kabinját mindazokkal a berendezésekkel és felszerelésekkel ellátták, amelyekre a jövő űrhajósának szüksége lesz. Hogy csak néhány felszerelés súlyát említsük: Csaknem 200 kilogram súlyú oxigénregeneraló beren- ■ dezéssel amely

a kilégzett levegőt újjáalakítja s friss oxigénnel keverve újra belélegzésre alkalmassá teszi.

A pilóta különleges védőruhája, amely az életműködéshez szükséges állandó légnyomás fenntartását biztosítja, 25—40 kilogramm

súlyú. Különleges szerepe van az űrhajó kabinjában elhelyezett íútő-hűtő berendezéseknek is: súlya körülbelül 100 kilogramm. Egyelőre pontosan nem tudjük, hogy az űrhajó kabinjában milyen rádiókészülékeket, műszereket és észlelőberendezéseket helyeztek el, de feltehető, hogy ezeknek súlya is igen jelenté- keny. Míg az eddigi mesterséges holdak berendezéseik üzemeltetésére mindössze 150—300 watt villamosenergiát használtak lel, addig

az űrhajó készülékei ennek több mint százszorosát, 15—30 kilowattot „fogyasztják” el.

— A fizika szabályai szerint ahhoz, hogy egy 4,5 tonnás űrrakétát 320 kilométer magasságba köralakú pályára lehessen fellőni. 16 milliard méterkilogramm energia .szükséges. EzzeJ az erővel egy egykilós súlyú testet 16 milliárd méter. magasara lehetne felhajítani. Ez azonban még mindig csak az ideális, elméleti érték. A valóságban azonban — mivel a hajtóműben lejátszódó égé- igen tökéletlen — ennek többszörösét,

mintegy 140—160 milliárd mc- terkiiogramm energiamennyiséget kell biztosítani.

— A szovjet űrhajó szokatlanul hatalmas terhelése miatt az eddig használt üzemanyagnál tökéletesebbre volt szükség.

Megfigyelték a szovjet űr In jót a bajai Csillagvizsgáló Intését munkatársai

Május 16-án hajnali két óra 52 perckor a bajai Csilagvizs- gáló Intézetben, a Moszkvából küldött távirati előrejelzés aapján, megfigyelték a szovjet űrhajót.

A látási viszonyok igen rosszak voltak, de a mérés ennek ellenére sikerült. A műszereket a célnak megfelelően fotognfikus észlelésre alakították át. így a mérések pontossága és száma jden. tékenyen növekedett. Négy és fél percig mérték, a fénye ez ilatt körülbelül 2—3 másodpercenként változott. • Legközelebb 17-én, hajnali három óra tíz perckor lesz látható hazánk felett, léli irányban.

A% élet as űrhajóban

Magyar szakemberek érdekes nyilatkozata az űrhajózás

biológiai problémáiról

Az ember űrutazásának biológiai feltételeiről dr. Lukács Sándor és dr. Halm Tibor főorvosok, a központi asztronautikai szakosztály tagjai a következőket mondották el a Magyar Távirati Iroda munkatársának:

Az amerikaiak már évek óta készítik elő X—15-nek nevezett tervüket és a terv még mindig csak terv. Pedig csupán 150 km magasságba akarnak felküldeni embert egy rakétameghajtású repülőgéppel, mégpedig nem is a földről, hanem bombázógépről. A legújabb szovjet kísérlet ezzel szemben csak arra a szándékra vezethető vissza, hogy ók — messze megelőzve versenytársaikat — már a közeljövőben rendkívül nagyméretű űrhajóval kétszer akkora magasságba, sőt még magasabbra is fel tudják majd juttatni az első vakmerő utast. A bolygók viLága sok veszélyt jelent az ember szervezetére. Ellenük az űrhajóst meg kell védeni. Mindenekelőtt hoszszú időre elég levegőt kell biztosítani számára. Ha a folyamatosan működő berendezések a földön megszokott összetételben adagolnák a levegőt, akkor az űrhajón belül fenn kellene tartani az egy atmoszféra nyomást, ez pedig rendkívül nagy felesleges megterhelése lenne az űrhajó falának. Tiszta oxigén ugyanis 425 higanvmiliméternyi nyomásnál szintén Korlátlan időtartamra lehetővé teszi . a légzést. Így a falakra nem nehezedik akkora belső nyomás és a fal vékonyabb lehet .A kabin levegőjét esetleg keverni lehet héliummal és nitrogénnel, mert a tiszta oxigén fokozná a tűz vagy a robbanás veszélyét. A hélium viszont egymagában a hidrogénnél jobb hővezető lévén, a megfelelő hőmérséklet fenntartását nehezíti meg és könnyen ki is szökik a tömítéseknél. Valószínűleg a kettőt együtt lehet a legcélszerűbben felhasználni.

Nehéz kérdés a táplálkozás is. A földön megszokott élelmiszerek szállítása ilyen hosszú útra elegendő mennyiségben túlságosan sok hajtóerőt venne igénybe. Ez a kérdés még megoldatlan.

Kettős feladat lesz még a hőmérséklet szabályozása. Amíg a légkörön száguld keresztül az űrhajó, a súrlódás okozta óriási hő ellen kell védekezni. Hiszen itt már ötszörös hangsebességnél 1000 celzius fokra, vagy még magasabb hőmérsékletre melegszik fel a fal. A bolygóközi téren viszont a hideg veszélyezteti az űrhajós életét.

A világosságot egyszerű ablak- megoldással nem lehet biztosítani az űrhajóban. Már 12 km-es magasságban ötödére csökken az emberi szem előtt az égbolt megszokott fényessége, 150 km- nél pedig teljesen elsötétül, a csillagok nappal is ragyognak. Ugyanígy fognak ragyogni az űrhajóban azok a tárgyak, amelyeket az esetleges ablakon át közvetlenül ér a napsugár, a többi viszont csaknem láthatatlan marad és ez az éles ellentét szinte fájdalmat okoz a szemnek. Ezt csak mesterséges belső világítással lehet elkerülni. Az ped’g, hogy a kabin ablakán kitekintve az- utas nem talál maga előtt semmi látnivalót, egy újonnan felfedezett nehézséget, az „űr-rövidlátást” okozza: a

szem egy méteren túli tárgyakat képtelen lesz már meglátni. A Lajka-kísériet azt mutatja, hogy a súlytalanságot az állati szervezet hosszú időn át elviseli jelentősebb élettani károsodás nélkül. Emberrel tartós kísérletet még . nem végeztek, csupán 40— 50 másodpercre idéztek elő

súlytalanságot ilyen célra megtervezett parabolikus pályájú repülésekkel. Az űrállomások terveiben már vannak bíztató elképzelések, a súlytalanság esetleges kellemetlenségeinek kiküszöbölésére. Ott a kérdést feltétlenül meg kell oldani, mert az űrállomáson hosszabb időt, esetleg hónapokat kell embereknek eltölteniök. De éppen a hosz- szabb időtartam, és a nagyobb méretek meg is adjak ehhez a lehetőséget. Az egyik elképzelés szerint az űrállomásokat óránként 41 kilométeres kerületi sebességgel forgó gyűrű alakjában készítenék, és a centrifugális erő ha többet nem, a földi nehézségi erő egyharmadának megfelelő hatásokat valósítana meg az űrállomás lakói számára.

Az űrhajónál azonban a kérdés még megoldatlan, már pedig a súlytalanság különös játékokat űzhet az emberrel.

Az izomerő viszonylag megnövekszik. Egy jelentéktelen mozdulat, egy kis óvatlanság elég arra, hogy az utas beleverje fejét a mennyezetbe. A vérkeringés viszonylag hamar megszok- ná, de bajok lennének a táplálkozással. A falat esetleg nem megy le a nyelőcsőbe .hanem lebegve marad a garatban, vagy felszáll az orrüregbe. Pohárból nem lehet inni, mert ha az ember a szájához emeli a poharat, a víz ott nem áll meg, hanem tehetetlenségénél fogva kiemelkedik a pohárból és „továbbmegy” amíg esetleg a szomjas ember orrába ütközik, vagy akár behatol az orrüregbe. Az eddigi kísérletek azt mutatják, hogy csak rugalmas falú palackból, csövön át lehet a szájba pumpálni.

Végül — csak a legfontosabbakat említve — meg kell védeni az űrhajóst természetesen egy másik , jellegzetes veszélytől, a kozmikus sugárzás káros hatásaitól is. Ezek lényegileg megegyeznek a földi ionizáló sugárzás — röntgen, radioaktiv anyagok sugárzása, stb. következményeivel.

A kozmikus sugárzás elsősorban a Van Allen-övezetben okoz gondókat. Ezt a legcélszerűbb megkerülni, ami viszont lehetséges is .mert az övezet, amely az egyenlítő síkjában a legvastagabb a sarkok irányában elvékonyodik. Amikor pedig az űrhajó mégis kozmikus sugárzáson halad keresztül, az utas egy sugárvédő pajzson belül helyezkednék el, mégpedig úgynevezett ..magzathelyzetben” összekuporodva. Atommeghajtású űrhajónál az egyik elképzelés szerint a hajtómű működésének idejére olyan kamrába kell befeküdni, amelyet folyékony hidrogén, higany és a bor 10-es izotópja vesz körül, mert ezek elnyelik a sugárzó részecskéket, illetve a sugarakat.

Mindezeket a kérdéseket az első űrhajós útnakindulása előtt kell a leggondosabb kutatással előre megoldani. A most felküldött űrhajó ugyan még nem vitt magával élőlényt, de jelentősége a biológiai szempontból is igen nagy. Megadja majd a felvilágosításokat az utána kö-; vetkező és a már említett egyéb biológiai kérdésekre is választ' adó űrhajó elkészítéséhez.

Nyilatkozatok és vélemények a szovjet szoulnyik-űrhajóről

Moszkva: K. Nyikolaj Muszhe- lisvili akadémikus, a Grúz Tudományos Akadémia elnöke írja a Pravda hátfői számában:

A szputnyik-űrhajó óriási súlya lehetővé teszi olyan különösen fontos és változatos rendeltetésű csillagászati műszerek elhelyezé- s-t, amelyekkel földi obszervató2

A* űrhajó hőmérséklete es a*

„űr-rövidlátás4*

riumokban elvileg megoldhatatlan problémák is megoldhatók. Nagyszerű lehetőség nyílik például nagyméretű nap-fényképek készítésére és olyan napsugárzások tanulmányozására, amelyeket a földi légkör teljesen elnyel.

(Folytatás a 4. oldalonj