Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
c/L tanya szikrázó, hideg csendbe burkolózik, nagy, hófehér ég borul fölé, összeolvadva a hópehellyel. Öreg Gellért András'egy pillanatra megáll az udvaron, hóna alatt a kévényi kukoricaszárral, nézi a havon tollászkodó varjúsereget, belehallgató- zik a nagy ásító csöndbe, amelyben elnyújtózik az alig élő táj. Áll és figyelj az öregember. Figyeli, hogy messziről, a hófel- legek alól előbukkan egy kicsi fekete pont. Nő, növekszik aztán, lassan kivehető lesz, hogy lóhátas ember az illető. Az ő tanyája felé igyekezne? ..Majd elválik” — üti el magában és mostmár szépen befelé ballag. — Valaki jön. Talán a postás — szól oda feleségének, aki a szoba legmélyén a kemence mellett üldögél, fekete ruhája, kendője őt magát is bele- olvasztja az ablaktól távoli sarkok sötétes félhomályába. — Majd ideér — mondja az asszony halkan, csak azért, hogy mondjon valamit, de a leány, a legkisebb, aki még — ki tudja, meddig — idehaza van, a horgolást letéve óvatosan az ablak felé fordul. Tekintete elkalandozik a messzi- ségbe, mert nagy dolog már az is, ha a magánynak ebben a tengerében feltűnik valaki a pusztán. A vendég megáll a kapu előtt, a lóról leszáll. Odabenn várakozásba csendesül a háznép. De annyira, hogy meg is rezzennek kissé, amikor nyílik az ajtó és harsány hangon Szabó Jani — a tanácsi Szabó, a hivatalsegéd — köszön, s lép be friss hideget hozva. — Agyonisten jónapot — és tempósan kezet nyújt az öreg Andrásnak, az asszony meg a lány felé csak biccent. — Mire végzik András bátyám? — Mi még csak-csak, hanem Te, fiam...? — Én-e? Hét ezt a kis papírt hoztam. Meghívó. — öblösíti meg a hangját a legény. — Megfáztál, ugye, az úton? — Majd megmelegszem — szól Jani és szeme a lány felé villan. A lány felé, aki erre a kendőjét kezdi igazítani, s visszanéz a legényre, amikor az már apjára tekint ismét. ro Jután gyűlés. Nem lesznek sokan. A legjobb gazdákat hívják. így magának is ott kellene lenni. T- Dehogyis vagyok én a legjobb gazda — morogja zsörtölődve az öreg, de titokban jól esik neki, hogy a másik így megtisztelte. — Miről lesz szó? A csoportról? — Arról hát. Húsz helyre hordtam én ki az idézést este óta... — No, igyál egy pohár bort. — veszi elő Gellért András az üveget. A legény — mielőtt szájához emelné a poharat, megint, most már másodszor néz a lányra, ugyanazzal a villanó tekintettel, mint az imént. Amint az előbb, most is megütközik ezen az asszony, Gel- lérthé. Miért nézegeti ez a Jani azt a lányt ilyen huneutan? Ugyan miben törheti a fejét? Az meg, a kis bolondja ni hogy elpirul. Akár a karmazsin. Még ilyet! .Felrémlik előtte a bál. Igen, a szilveszter: bálon egyszer odajött hozzájuk a Jani. Táncoltak vagy kettőt e lánnyal, Júlival, később valahogy eltűnt a forgatagban Csak egyszer látta még az éjszaka folyamán, összekapaszkodott , a komáival. Gajdoltak ahogy a torkukon kifért. Há hogy danolni nem tud a fiú az biztos. Egyébként egészei jó kiállású, pirosarcú. s olya' harsányan tud nevetni, hog1 hangzik a ház. Mindenki az mondja; jódolgos legény vol az -apja földjén is. Csakhá otthagyta. Kell is ezeknek ; föld! — Nem az volt a baj András bátyám, szeretem en a tőidet. Dehát 22 éves létemre odaálijak anyámhoz, adjon már 10—20 forintot... Meg tudom én azt keresni. No ugye. Amikor mindenki pénzt keres, én otthon üljek? — Igyál fiam még egy pohár bort — válaszol Gellért, de olyan hangsúllyal, mintha dicsérni akarná a legényt, hogy •jól beszél, neki van igaza... Aztán fűzik a szót tovább, lassúdad lejtéssel, gondolkodva közben sokat. — Azt mondod, te is eljössz a gyűlésre? Aztán minek? — Hátha megtetszik, amit ott hallok. De még Te is eljöhetnél Júli... Gyűlés lesz elvégre. Van ott hely neked is. Estére meg úgyis televíziós adás van a kultúrházban. — Lánynak mi keresnivalója van a gyűlésen — fagyasztja le apja a lány arcán rebbenő mosolyt. — András bátyám! De hiszen Lesznek ott fiatalok! Én is az „lennék, nem igaz? — szól Jani és semmi kis bajuszát igazgatja. — Te ne szólj közbe fiam. Igyál. Egy jó óra alig telik el, s indulnak is — szánon hármasban. A fiatalok hátul foglalnak helyet, Jani az ő lovát odakötötte a harmadiknak Gellérték két lova mellé. Siklik a szán, a lovak patája nyomán a hó porfelhői szállnak fel. Frissen kocognak, de Gellért András erősen tartja a gyeplőszárat. Az ő fejéből úgy kiszállt a néhány pohár bor mámora, mintha ott se lett volna, már egy kis borzongás is végigfutott rajta az imént, hogy meg kellene igazítania térdén a pokrócot. Mi lesz a gyűlésen? — Ezen jár az esze váltig. ★ ellért András tudja, hogy mire visszafelé porosz- kálnak a lovak, az c életében valami új kezdődik. Régen várta a hívást, tudta, hogy ennek így kell lenni. Szoktatta magát a gondolathoz, már attól kezdve, hogy először tagosítot- tak errefelé, hogy az ő földje végében megjelent egy nagv csapat ember .az ,,Új Barázda” tagsága. Szó se jpla: akkor még kötötte az ebet a karóhoz, hol dacosan, hol pedig szinte köny- nyekig elérzékenyülve mondogatta magában: nem és nem. Ö nem lesz mások cselédje. Aztán látta, hogy amíg ő az asszonnyal vért izzadva vágja a búzát és a fáradságtól már az étéi se ízlik nékik, amoda, túl a jegenyesoron, kombájn forog . körbe-körbe, ott bizony már nem izzadnak annyit. Urasabban végzik a dolgukat, ami azt juttatta eszébe, hogy hiszen lám csak; milyen a világ, mintha ő látszana botos cselédnek, ezek mellett a géppel arató emberek mellett. — Gyia te! — leggyintett egyet az ostorral a lova^ feje fölött, s kocogna^ egy irdatlan hófelleg felé. Hátulról kuncogás hallik, hátranéz, a Jani gyerek épp most gyújt rá sebbel-lobbal egy Kossuthra. Gellért András arra gondol, milyen szépen, megvannak amazok ott a szán hátuljában. Egymással vannak elfoglalva, így aztán ő megint csak magára marad a gondolataivl. Elhagyják Rosszerdőt,' a határnak ezt a már csak nevében riasztó részét, ahol a hó rengeteg emlékét is eltakarja: itt forgatták ők a földet kettesben a feleségével, jó 30 évvel ezelőtt egy zsengés tavaszon. Még lovuk se volt, kínlódtak rengeteget. Nagy homokbuckákat hordtak el fogat híján taligával — micsoda rettenetes egy munka volt az. A felesége már mlndenórás volt az Andris gyerekkel, egyszercsak leomlott a földre, úgy vitte a karjaiban az első tanyához; de jó is, hogy sietett vele, mert alig, hogy bevitte, meglett a gyerek. Azontúl egyedül hordta a földet sokáig. Másfélévi munkája feküdt a szőlőben, amikor pedig még a telepítést sem kezdte el. Az újabb három évbe került, mert az oltványt se tudta, dehogyis tudta egyszerre megvenni. Milyen öröm volt, mikor először szüreteltek róla! Mennyi baj hárult el a fejük fölül, azután, hogy erre a szőlőre számíthattak. Ebből vették a saját tanyát, ez a szőlő terem a mai napig is, bár mostmár újra kellene telepíteni. Gellért András tervezte is ezt az újra telepítést, de most már nem bízik hozzá. Ilyen nagy munkához kicsi már az ő ereje. Még ha idehaza lennének a gyerekek. De ezzel a lánnyal, aki utolsónak otthon maradt, ő sem sokra megy. A fiúk elmentek. Nekik már jobb, mint néki volt. Az ifjabb András bányász lett. Nagy pénzt keres, azt mondja, jövőre, ha igaz, meglesz a pénz az autóra. Apja azt ugyan nem hiszi — autó, még mit nem —, de igaz, ami igaz: háza már van a gyereknek. Laci fia sofőr, kétezret keres és csak elüldögél a kormány mellett. Arany élete van, bár hogyha hazajön, sokszor mondja, hogy mennyi dolga van a sofőrnek, hogy az milyen nehéz szolgálat, de az öreg Gellért András csak mosolyog ezen. Gondolja magéban: beszélj, csak beszélj. Azért mondod, hogy nehéz, mert nehezebbet nem próbáltál... gyerekei sorsából értette meg először, hogy más az élet körülötte. Annyira más, hogy ő egészen megbékült a világgal, de t.alán először önmagával. Várta a hívást, várta, hogy majd neki is szólnak, tőle is megkérdezik, mit tudna hozzátenni ehhez az újuló világhoz, ő, Gellért András, a tanyás. a hallgató mezők vallató- ja. És ő most azzal a gondola * tál van, hogy a hívásra nem bújik el. A múlt és a jövendő ölelkezett a .gondolataiban, hiszen aki érti, megérti a múltat, annak jó barátja az eljövendő idő is. Útja közben most elért ahhoz a földhöz is, amit tizenöt évvel ezelőtt. a földosztáskor neki mértek ki. Nem volt nagy darab, a család után kapta. Akkor is a községbe hívták, s ment, hogy_ porzott az út a nyomában. A ’községháza nagytermében egy hosszú asztal piros terítővei letakarva várta őket. Az ünr.ervségen, ahol a piros teritős asztalnál arról beszéltek, hogy a grófot nem engedik többé visszajönni, hallatt- szott gz asszonyok szipogása, de volt olyan, aki férfi létére is könnyezett. Akkor is kevesen .voltai- ott. A földosztó bizottságba akiket beválasztottak. Annak ő is tagja volt,, segített igazságot tenni... — Jónapot szomszéd! — szakítja félbe az emlékezést egy hang, amely a jelen világba rántja vissza Gellért Andrást. — Nini, a Czinu sógor — eszmél — Jónapot! Befelé a községbe? — Oda. Fölvehetnének szomszéd. — Az lehet! — És már áll is a szán, hogy egy pillanat múlva újból elinduljon, az újabb utassal, aki az első ülésre, mellé kucorodik. — A gyűlésre? — kérdi a szomszéd. — Aha. Hát maga? — Én is. — Nem is gyűlés lesz az, hallja. Azt mondja Bajkó Bözsi: népnevelők jöttek a faluba. Nincs mese. Azt mondják: belépsz paraszt, vagy megdög- lesz... — Azt azért tán mégse mondják — .csitítja Gellért András. — Dehogynem, hallja. Tudom én. amit tudok. Nem paraszt az egy se. Mit tudják ezek, mi fáj a parasztnak... — Hát magának mi fáj, sógor? — kérdi Gellért kicsit ki* hívóan. — Mi baja van? Dobra verték a házát? Elpusztult a hízó? Jégkár van a szőlőben? — Az nincs. A hízó is meghízott. A házamat is befejeztem. Nem az itt a baj András bátyám! Hanem, ahogy ezek a népnevelők beszélnek az emberrel ! ff/ agával már beszéltek? — Velem? Még nem... — vallja be a kis cipgár, izgága ember. — Hát akkor miért van úgy oda? Gellért András neheztel a sógorra. Meg is mondaná neki a magáét, de még meg talál sértődni az árva és leszáll itt a hó közepén, pedig a község még messze van. Sajnálná, ha gyalog kéne neki taposni a havat. — Mert félek, sógorom. Bözsi az mondja: bányászok. — Bányászok? Nohát! Azoktól? — Idegenek, nem a magunk fajták. — Az én fiam is bányász — csattant az öreg hangja. — Mi félni valója van azoktól? Ide figyeljen: Az ember csak azoktól fél, akikről azt hiszi, hogy ártanak, árthatnak neki. Hát az én bányászíiam, meg az a sok bányászfiú, akinek paraszt az apja, az akarna ártani a szüleinek? Mi? Hát én mondom magának, cudar az olyan, aki saját vérében nem bízik. Akkor kiben bízhat és ki bízhat őbenne? Csendet parancsol magára Gellért András, nem akarná, hogy még jobban elragadja ennek az orráig látó távoli rokonnak a siránkozása. Meg aztán kicsit meglepődve veszi észre magán, hogy úgy beszél, mint aki felesküdött híve nemcsak a bányászoknak, hanem annak is, amu azok a gyűlésen majd mondani fognak. Megereszti hát a gyeplőt, hadd szaladjon a ló, gondolatai gyeplőjét pedig feszesebbre fogja, el ne ragadják valamiképp, így mennek tovább, már jól látszik a falu tornya, közelednek, de ideje is, mert sötétedik erősen. Halija, amint a háta mögött a gyéren föltünede- ző csillagokat sorolja Jani s eszébe jut, hogy ő is sorolta őket hajdanán, ő se sorolta hiáha. mprt lánv hallgatta ni is. Hagyja a fiatalokat, mert tudja; mire a csillagnézésbe nagyon belejönnének, addigra úgyis megérkeznek a gyűlésre. Valóban úgy történik. A tanácsháza előtt már egy teherautó is áll, meg háromnégy szekér, szánkó és kerékpár is egynéhány. Leszállnak, a külső istrángot Jani segítségével leveti a hámfáról, pokrócokat, subát rak a lovakra, befelé indulnak, mind a négyen. S alighogy a nagyterem ajtajához érkezik Gellért András, hirtelen földbegyökerezett lábakkal megáll. A pirosterítős asztalnál Ba- lajcza, a párttitkár mellett a fia, bányászfia állj ismerősök gyűrűjétől körülvéve. — Édesapám! — siet örvendezve a fiú. — Ó, hát maga is eljött!! Az öreg tettetett haraggal kezel az ifjabb Andrással. 76 át már nem haza vezet az első út? Nohiszen... Ezt is megértük. — Ugyan már. hiszen most jöttem. Úgyis otthon alszok. Ne féljen édesapám! Kibeszél- getjük magunkat reggelig. Balajcza megkocogtatja a ceruzával a poharat, jelezvén, hogy most már kezdődhet a gyűlés. A tömzsi, fekete ember torkát megköszörülve kezd a megnyitóhoz, de kiderül mindjárt, hogy ezegyszer nem is tartja a beszédet, mert átadja a szót a vendég bányászoknak, akik most pár napig lesznek a faluban és vezetőjük, ifjabb Gellert András, a falu szülötte. Már András beszél. És apja rá nem nézne a világért sem. — A jó gazdákat kértük ide ma estére... akiken a legtöbb múlik, hogy szövetkezzen ez a falu is... s beszél, beszél, hogy apja nem tud betelni vele. És végigvonul előtte András fia változó arca, kicsi gyermekkorától mostanáig. Mi mindent elvégzett ez a kor az emberekben, az ő fiában is! Kiemelte őket a földhözragadt életből, könyvet adott a kezükbe. Különben nem tudná az ő fia ilyen szépen elmondani a gondolatait. Egyébiránt hallotta, látta öreg Gellért, amit most itt a gyűlés színe előtt az ő fia szavakba önt. Tudja, hogy gépek érkeznek. Hogy a szocializmus a falun a földek közös megművelését jelenti. „Egy mindenkiért, mindenki egyért”. Bizony így kellene lenni... Igaza van Andrásnak. Már csönd van ismét, amikor idős Gellért úgy érzi, ezután neki kell szólnia. Fel is áll szépen, levetett kucsmával, egyik kezével a koponyáján simítva egyet, másikkal a kucsmát szorítva. Nem tudja, hogyan kezdje, szeme fiáról Czinu sógorra téved, úgy né'/ a sógorra, hogy az hirtelen zavarában csak fészkelődik a nyi- korgós széken. — Hát gazdatársak — mondja — akit a íia hív, annak el kell indulni... Ha lesz, aki utánam jón, én készen vagyok... Az asztalnál tapsolni kezdenek, amit a hallgatóság még nem vesz át. De a fejek felemelkednek a két Gellértre. S valaki megint nyújtott kézzel jelzi, hogy szólni kíván. ff lene óra felé a kultúrház- ban a televízió nézése közben arról suttognak, hogy a tanácsházán tsz előkészítő bi- zotság alakult. Szabó Jani hozta a hírt, aki most ott ül Gellért András lánya mellett. Milyen ez a Jani is! Itt. a sok lány a faluban, aki szívesei nézné vele a televíziót, aztár neki mégis tanyasi lány kell! K AU&t Ct> # • • Kovács Imre:
