Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

„A jövőt szolgálni: minden tanulmány és kutatás végcélja66 Dr. Merényi Oszkár az irodalomtudomány kandidátusa leit HÉTFŐN DÉLUTÁN a Ma­gyar Tudományos Akadémia felolvasó üléstermében egy ér­tekezés nyilvános vitája után dr. Merényi Oszkár, a Nyíregy­házi Közgazdasági Technikum Pénzügyi Tagozatának igazgató­ja elnyerte „az irodalomtudo­mány kandidátusa” című tudo­mányos fokozatot. A magas akadémiai képesítéssel a tudo­mányos minősítő bizottság első­sorban Berzsenyi Dániel életé­vel és műveivel foglalkozó' munkásságát ismerte el. Ezek a művek a következők: Berzse­nyi Dániel összes költői művei az MTA kiadásában, Berzsenyi verseinek ős-szövegei, a költő kiadatlan és ismeretlen levelei, Berzsenyi prózai művei az MTA kiadásában, a költő életrajza, összes művei a Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában, Ber­zsenyi emlékkönyv és az MTA- nak 1959-ben benyújtott kétkö­tetes 'Berzsenyi monográfia. Az Akadémia ugyanakkor kifejezés­re juttatta elismerését a szer­ző harmincéves irodalomtörténe­ti munkájáért. Az olvasó meg­kérdezheti: milyen más témák­kal foglalkozik még dr. Meré­nyi Oszkár? A válasz: a ma­gyar irodalom fejlődését, a ha­ladó magyar irodalomkritika főbb képviselőinek életét és munkásságát (Bessenyei, Köl­csey) a magyar romantikus lírát, az irodalom és a társada­lom összefüggését kutató tanul­mányok is foglalkoztatták a szerzőt. Minden remény meg­van ax-ra, hogy a Berzsenyi mo­nográfia is rövid időn beiül ki­adásra kerül. Ezenkívül még 1960-bán kiadja az Akadémia a Kölcsey Ferenc életét és mű­veit ismertető, eddig kiadatlan és ismeretlen dokumentumokat, továbbá a Bessenyei György is­meretlen periratairól szóló könyvet. Ezenkívül ugyancsak sajtó alatt van a Berzsenyi Dá­niel életéhez és műveihez tar­tozó ismeretlen és kiadatlan do­kumentumok kötete. A SZERZŐ TUDOMÁNYOS MÜVEI elsősorban a reform­kor, s az ezt közvetlenül meg­előző kor irodalmával foglalkoz­nak. mivel a szocialista iroda­lomtudománynak az is feladata, hogy a klasszikusainkban meg­lévő haladó értékeket felszínre hozzák. Merényi, érdeklődése azonban nagymértékben irányul a jelen irodalmára is. Felsza­badulásunk utáni irodalmunk­ban az iskolában való tanítása tartalmi és módszertani problé­máiról több alkalommal előtex-- jesztett-tanulmányait é? javasla­tait a Művelődési Minisztérium elismeréssel fogadta. A szerző tehát a múlt kutatása közben is éppúgy, mint a jelen prob­lémáinak kimunkálásakor egv- úttal a jövő feladatait tartja szem előtt, hisz végeredmény­ben minden tanulmánynak és kutatásnak ezt a végcélt kell szolgálni. Ezt a célt szolgálja, hogy a Berzsenyi Dániellel, Bessenyei Györggyel és Kölcsey Ferenccel foglalkozó munkái megjelenése után a nyíregyházi irodalmár elsősorban a mai magyar iro­dalom problémáival és annak a szocialista kultúra keretében betöltött és betöltendő hivatásá­val akar foglalkozni. Vidéki kutató nagyon nehéz körülmények között dolgozott a múltban. A Magyar Tudomá­nyos Akadémiának ez a meg­becsülése azt is jelenti egyúttal, hogy fokozott segítséget nyújt tudományos életünk vezetősége a tudományok vidéki művelői­nek is. S hogy Merényi Oszkár él ezzel a lehetőséggel, arra szép példa, ahogy maga ismer­teti terveit. — MUNKÁSSÁGOM MAG­VÄT a Berzsenyi disszertáció képezi, amely először mutat rá azokra a haladó tényezőkre, amelyek e nagy költő életmű­vét jellemzik mind amellett, hogy korának gondolkodása egyéb tekintetben is — tehát haladást gátló tényezőivel — megtalálható a munkásságában. Az új és a régi harcának izga­tó problémája az, ami egy ilyen nagy klasszikus író művei­nek igazi tartalmat és érdekes­séget ad. Az újság a műben éppen az, hogy az ii'odalom és társadalom elszakadhatatlan kapcsolataira mutat rá. A ma­gányosan élő költőről kiderült, hogy nagyon sok, eddig ismeret­len szál fűzte kora társadalmá­hoz és szembefordult sok tekin­tetben a kor elmaradott, reak­ciós gondolkozásával. A ma­gyar reformkorszak előzményei a XVIII. század-végi, a francia forradalommal összefüggő hatá­sokra vezethetők vissza, és ezek eszmei kimunkálása volt mű­Égr enyíló ablak Cj magyar film, Dayka Margit Kossuth-díjas kiváló művész főszereplésével. A film az ifjúság erkölcsi kérdéseivel foglal­kozik. A napjainkban játszódó érdekes történet két fiatal fő­szereplőjét főiskolai hallgatók: Németh Lajos cs Sztankay . t \ István alakítják. . vem egyik fő célkitűzése. Vilá­gossá vált, hogy a társadalmi fejlődés kényszerítő hatása alatt az ii'cdaloniban a haladó elemek olyan íróknál is jelent­keztek. akiknek nehéz volt át­törni az elszigeteltség, s az ez­zel együttjáró elmaradottság korlátáit. A RÉGI, NAGY MAGYAR ÍRÖK műveinek megismerése igazolja a szocialista irodalom­tudománynak azt a felfogását, hogy minden nagy írónk, köl­tőnk valamiképpen a haladást szolgálta. Ezt igazolják az én kutatásaim is. Nagy szeretettel dolgoetam disszertációmon, mert annak anyagát sok fárad­sággal, nekem magamnak kel­lett kiásnom sokszor régi könyvtárak és levéltárak anya­gából, úgy, hogy. annak minden sora egyúttal élményt is jelent számomra. A legnagyobb él­mény, hogy ezzel segítettem felmutatni a múlt igazi érté­keit, mert ezeknek a szocialis­ta kultúrába való beillesztése, feldolgozása immár halasztha­tatlan feladat. Érdemes volt dolgozni, mert az elismerés a jól végzett munka tudatát erő­síti. Hozzá teszem még, hogy pedagógiai és közéleti munkás­ságomat soha sem választottam el tudományos működésemtől. Az iskola, a társadalom és a tudomány ugyanis elválasztha­tatlan összefüggésben vannak egymással, az egyik cél előme­netele a másik kettő fejlődését is szolgálja. (Kopka János.) Győri Illés György: ' ' kopogó bakancsok Kopogó bakancsok, dobogó szívek, fegyverek, emberek, katonák várják a parancsot. Zászlókat visznek és vonul a század meg tovább. És vonul a század kemény sorokban, míg újabb parancsot ad a hon. Hol búgnak a gyárak, utcára dobban a fegyveres munkáshatalom. Megindul e gárda a jobb világhoz, vérszínű zászlója a remény. A munka világa erőt sugároz a Holnap bimbózó peremén. Ha jönne a Tegnap, fegyver dörögné, hogy nem lesz a tőke úr Soha, hogy cselédre nem csap minálunk többé az intéző, csendőr ostora. A csillagos főkön, tüzes szemekben a kor tündöklő fénye ragyog. A proletárösztön fegyelmezetten előre viszi e századot. Hol kalászok érnek, s zúgnak a gépek, értelmet, hitet, ízt ad a föld, s míg szállnak az évek, dobbanó léptek, a munkásosztály ritmusa döng... Má jusi köszön tő Köszöntelek új nap ragyogása, melyben életünk friss dala kél. Köszöntelek fáknak dús virága, köszöntelek táncos tavaszi széi. Köszöntelek apák útján járó csillogó szemű szép ifjúság, köszöntőm fellegekbe szálló nótáitoknak ritmusát. Köszöntelek hosszú harcos évek győzedelmes nagy bizonylata, köszöntelek zsongó szabad élet kitárult színes távlata. Köszöntelek vörös zászlótenger alatt vonuló nagy sereg, acél öklű milliónyi ember — Szabad Május 1 köszöntelek. Török László. Felszabadult- népünk kulturális élete a számok tükrében Rendkívül érdekes kötet hagyta el a napokban a sajtót. A Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó három és íélszáz oldalon mutatja be — a felszabadulás óta először — azokat a statisz­tikai adatokat, amelyek híven tükrözik azt a hatalmas kultu­rális fellendülést, amelynek dol­gozó népünk részese lehet (Ma­gyarország művelődési viszo­nyai 1945—1958). A kötetet a Központi Statisz­tikai Hivatal Kultúrstati'sztikai Osztálya állította össze. Ne gondoljuk azonban azt, hogy egyszerű számhalmazt kapunk a vaskos könyvben, ellenkező­leg, a kimutatások szinte alá­rendelt szerepet játszanak, tisz­tán csak dokumentációs erejük van .ugyanakkor a világosan és tömören megfogalmazott elem­zések, magyarázatok lépnek előtérbe és világosítanak fel az egyes területek állásáról, hely­zetéről, a másfél évtized alatt megtett nagy útról. Felszabadulás utáni életünk egyik jellemző tünete, hogy mind gyakrabban szeretünk szá­mokban gondolkozni. A három­éves, ötéves tervek mutatói egyre inkább érdeklik a más területen dolgozókat is, a ter­mésjelentések, termelési ered­mények számadatait már mind figyelmesebben olvassuk el a kongresszusi beszámolókban, adatszolgáltató jelentésekben. Salát háztartásunkban is mind­inkább magunk Is tervszerűen, számszerű elgondolások alapján végezzük beruházásainkat, ház­tartásunk feilesztését. Ebből az is következik: ahhoz is hozzá­szokunk. hogy a számokból, az adatokból olvasni is megtanul­hassunk. És meg kell mondani, hogy szívesen olvassuk, jóleső érzés­sel elemezhetjük ezeket az adatokat. A tizenhatodik szabad május elsején örömmel tekint­hetünk. vissza a megtett út te­kintélyes szakaszára, s a ta­pasztalt eredmények további munkára ösztönöznek minden becsületes dolgozót, jóérzésű olvasót. A könyv két nagy részre osz­lik. Az első, rövidebb rész -az oktatási területek eredményeivel foglalkozik. Az óvodai intéz­ményektől az egyetemek és fő­iskolák adtaiig, a tanulóképzés­től a gyermekvédelem helyzeté­nek ismertetéséig megannyi adat bizonyítja azt a hatalmas áldo­zat-sorozatot, amelyet pártunk és kormányunk, egész dolgozó népünk hoz a kulturális fel- emelkedés érdekében. A második, terjedelmesebb rész a népművelés és a sport eredményeinek számadatait köz­li. Dolgozó népünk tanulási kedvének általánosságát egy könyvkiadási adat is igazolja: öt és félszer annyi tankönyv jelent meg 1958-ban, mint 1933- ban. Megtudjuk azt is, hogy Nyíregyháza nagy írójának, Krúdynak művei a felszabadu­lás után 226 ezer példányban jelentek meg, s megyénk nagy büszkesége, Móricz Zsigmond művei jelentek meg a legna­gyobb példáhy számban: kis híján kétmillió kötetben. És ehhez hozzá kell vetni Móricz közismert panaszait, amikor a könyvnapok forgalmának ele­nyésző számáról írt 1940-ben, amikor Nyíregyházán volt eset. hogy egyetlen könyve kelt el a harmincas években. Krúdy meg szinte éhen halt, annyira nem tudott megélni remekmű­veinek „jövedelméből.” Ugyanakkor sok tanulságos figyelmeztetést is tartalmaz ez a szép könyv. így például: míg országos átlagban 1000 lakosra egy évben átlag 340 múzeum­és kiállításlátogatás jut, addig megyénkben ez a szám a sor­rendben utolsóelőtti; 42. Sza- bolcs-Szatmár megyében 1000 lakosból csak 29 jut el egy évben egyszer hangversenyre, míg az országos átlag 109. Még a színházlátogatásban is nagy a lemaradásunk: csak mindén tizedik emberre jut évi egy színházlátogatás — reméljük ez a szám nem marad sokáig ilyen alacsony. Kitűnik az összeállí­tásokból az is, hogy a mozielő­adások száma ugyan elég nagy (1958-ban közel 40 ezer), ugyan­akkor azonban a látogatottság már kedvezőtlenebb aránystó- mot mutat — s ennek az az egyetlen oka. hogy aránylag ki­csik a mozik, elsősorban Nyír­egyházáit. Örvendetes azonban, hogy az általános tömegknUu- rális előadások száma és tálo- natottscoa jóval az országos átj lag •fölött van, ami bizonyítja a TIT és a néoművelési szer- v''1- munkájának eredményes­ségét. A színházakról szóló fejezet kimutatásaiban még Nyíregyhá­za, Szabolcs-Szatmár megye térkép-részén nem találunk színházat jelző barna karikát. Az adatokat 1958-ban zárták le. Dolgozó népünk munkájának újabb eredménye a nemrég megnyílt nyíregyházi Móricz Zsigmond színház. S bizunk abban, hogy ez a létesítmény megyénk általános kuturális színvonalát is emelni fogja, s a legközelebbi kötet, amely orszá­gunk művelődési viszonyait ís- ismerteti, a múltban sokat szi­dott, analfabétizmustól és babo­nától sötétedő Szabolcs-Szat- márnak újabb és még határo­zottabb kulturális előrelépését, fejlődését, haladását tükrözhe­ti majd. (Vff 9

Next

/
Thumbnails
Contents