Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
„Éjjel vigyázunk, s munkába állunk Reggel, ha ébred a gyár .. Az ulcákou meg a gyár udvarán a szeszélyes április esője csapkod. A műhelyekben pedig már itt a május. Mintha valami láthatatlan energia szabadult volna fel, úgy készülnek, izgulnak, ünnepei- ■ nek a munkásszívek. Április 28. Olajos ruhában szorgoskodnak a munkások, piroskerekű, kékre festett lakókocsikat készítenek, ki tudja hányadikat ebben a félévben. Mert úgy igaz, az itt dolgozók azt mondják ugyan, hogy a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat munkásai, a valóságban viszont ők is érzik, hogy gyárrá nőtt ez az üzem. Lakókocsikat készít a gépállomásoknak, burgonya- ültető gépeket a szabolcsi termelőszövetkezeteknek. Lassan olyan gyakorlatra tesznek szert, amellyel már lehet nemcsak kitűnő gyártmányokat adni a mezőgazdasagnak, de gyorsan és minőségi munkát is végeznek. Nos, itt, ebben a gyárban dolgozik Maróthi Mihály lakatos, brigádvezető. Külsőre is igazi szakmunkás már, szikár, barna ember. Negyven esztendős és tíz éve géplakatos. harminc oolgczó munkájáért felelős. Olyan ember ő, aki tudja, mit miért csinál, aki ismeri mi a proletár tisztesség. Azt mondja, hogy igyekezni keli. mert sokat kell tenni ahhoz, hogy az üzem legyártsa a hatszőzadik kocsit, amivel tizennégy napot takarítanak meg ebből a félévből. Ha ez sikerül, jól ‘jár a népgazdaság s természetesen Maróthi Mihály és brigádja is. Mindegyiküknek egy világvevő rádió árát jelenti fél év alatt a szorgosabb tempó. A plafon ebben a műhelyben azt jelenti, hogy más- félszeresére teljesítik az előirt Munkások és tsz. tagok találkozója lesz Sóstón Jó hagyomány szerint a mostani május elsejét is együtt fogják ünnepelni a vállalatok dolgozói az általuk patronált termelőszövetkezetek tagjaival. Ma, ha az időjárás kedvez, a felvonulás után a Sóstón, az erdőben felállított sátortáborban rendezik meg a munkás-paraszt találkozót. A Városgazdálkodási Vállalat a nyíregyházi Úttörő TSZ-t, a Húsipari Vállalat a Béke Őre Tsz-t, a Kelet- magyarországi Faipari Vállalat a sótóhegyi Virágzó Föld Tsz-t, a Nyíregyházi Állami Gazdaság a nyíregyházi Ságvári Tsz-t,- a Nyíregyházi Fmsz. a Zalka Máté Tsz-t, a Sütőipari Vállalat pedig a Dózsa Tsz-t hívta meg vendégségbe, üzemi látogatásra és a Sóstón találkozóra. Együtt ebédelnek, szórakoznak, vigadnak majd, erősítik barátságukat. Holnaptól „új kenyér44 kapható a megyeszékhely holtjai ban Mint arról már a közelmúlban hírt adtunk, a Sütőipari Vállalat dolgozói célul tűzték ki a kenyér választékának bővítését. Hoszták igazgató közölte lapunkkal, hogy az ígéretnek eleget tesznek. Május elsejétől — a kereskedelem rendelésétől függően — a megyeszékhely boltjaiban meg lehet vásárolni a jelenleginél fehérebb, még jobb minőségű egy kilós vekniket. A próbasülés sok bizakodásra adott okot, s minden valószínűség szerint gyorsan kedvelné válik a vásárló közönség körében a 3,60-a árban forgalomba hozott fehér kenyér. Megtudtuk, hogy' a jelenleg is népszerű, egy kilós, háromferintos „kiskenyerek” is vásárolhatók lesznek. Nyolc éves a vásárosnaményi szín játszó csoport A vásárosnaményi Esze Tamás kultúrotthon színjátszó csoportja nyolcadik esztendeje szórakoztatja Vásárosnamény és a járás községeinek lakosait. A kultúrcsoport tagjai egytől-egyig dolgozó emberek, akik napi munkájuk elvégzése után járnak próbákra, illetve előadásokra. Nem kampányszerűen, hanem szervezett, tudatos munkával dolgoznak. Félévenként keresik fel új műsoraikkal a járás községeit. Az elmúlt vasárnap Aranyosapátiban voltak vendégszerepelni, s következő állomásuk Olcsva. A csoport vendégszereplését minden községben őrömmel fogadják, s a tehetséges alakítások, a színvonalas előadásoa után minden alkalommal elismerő taps köszöntötte őket. Almaválogatás kötelezettséget. A brigád el akarja érni ezt a szintet. Maróthi Mihály nemcsak az üzemben kiváló, jó férj és apa is. A gyárbeli' igyekezet gyümölcse, hogy általában két és félezret számol le otthon minden hónapban a feleségének, aki ugyancsak dolgozik. A munka gyümölcse legutóbb házzá érett. Csinos, kertes kétszobás lakásuk van az alvégen, s természetesen bútor is hozzá. Maróthiné dicséri a férjét, elmondja, hogy iól élnek, jut szórakozásra, s mindenre, amire szükség van. Szemük fénye két kislányuk, akiket esténként új játékra, betűvetésre tanít a lakatos. Persze igv van ez nálunk a legtöbb családban. Maróthi Mihály annyiban különbözik sok férjtől és apától, hogy a munka után nem mindig mehet naza azonnal. Kemény kiképzést vállalt, amikor magára öltötte az acélszürke egyenruhát, amikor a karjára került a vörös szalag ezzel a felirattal: munkásőr. Ezzel azt vállalta, hogy a fáradtságos napi munka után a haza védelmére készül, pontosan teljesiti munkáskatonaként is a rábízott feladatokat. Családja, városa, hazája békés életére, nyugodt álmára vigyáz. — Egyetlen foglalkozásról sem hiányzott még — mondja róla a felettese. — Ember a javából! — Az ellenforradalom edzett meg igazán —■ szól ő, amikor azt kérdeztem, nem nehéz-e, amire vállalkozott. — Akkor tudtam meg: mit jelent tulajdonképpen a munkásfiatalom. Tudom, hogy vannak még ellenségeink és vigyázni kell... Kedve«* nyíregyházi olvasó. Ma délelőtt a felvonuláson a munkásőrök kőzett találod Maróthi Mihályt sok társával együtt, akik a munkások hadseregének büszke egyenruháját viselik. ,.A mieink“ — zúgják látíukon az utak és terek, büszkén integetnek rájuk az emberek és ebben a gyönyörű májusi levegőben felcsendülnek a munkásfiatalom katonái indulójának akkordjai. „Éjjel vigyázunk, s munkába állunk Reggel, ha ébred a gyár.. Orosz András 7 ársadalmi munka Társadalmi munkával munkásőr-laktanyát építenek a Nyír- bogdányi Kőolajipari Vállalatnál. Egy lebontott üzem anyagait használják fel az építkezésnél. A lelkes társadalmi munkások alig egy hónap alatt felépítették a falakat. Hcrdinai József, Horváth József és Papp Sándor már a tetőszerkezet gerendáit szerelik az épületen. Almafavirágos szerelem Szerelmesen, gyengéden fogta körül a derekát. Nem törődött a tavaszi szellővel, amely játékosan összekuszálta őszülő fürtjeit s szemébe kavarta a csillogó homokot. A tavaszt érezte minden porcikájában s mélyen szívta be a hódító illatokat. Ettől megrészegedett s még szorosabb ra fonta ölelő karjait. Minden más meghalt számára ezekben a percekben. Nem hallotta a távolban dolgozó traktorok zaját. Nem látta a feje fölött keringő madarakat. Lenyűgözte a pillanat varázsa. Mindig, minden tavasszal magafeledt szerelmes mámor szállta meg almavirágzás idején. Nem tehetett róla. Tavaly is így volt s most, hatvanöt esztendős korában újra csak úgy vonzódott, mint lágy vas a mágneshez. Az almafák rózsaszín tüllruhája, a tiszta levegőben lebegő illatár most is fiatalságára emlékeztette, azokra az időkre, amikor Bo- riskával kettesben hallgatták a virágok között megbúvó játékos semmi suttogásait. Nem futott soha szentimentális légvárak után. Az élet realitása, ez a kegyetlen, mindig a röghöz kötötte. Tudta, ettől nem szabadulhat. De ' azt is, harcolhat, hogy ő kerülhet felül... És harcolt... És földet szerzett... És ő lett a föld ura... A harcba belerokkant,- de ő maradt végülis felül. Almáskertet ültetett a szaladó homokra s mint kikötőben a hajók, úgy horgonyoztak le a szomszéd földeken is a fiatal gyümölcsösök. Egy egész határ... Majd a gyümölcsösök sorai egybefutottak... S ő az álomból valóságra ébredt. Apránként meghódították a homokot és íme az egész virágtenger az övé, az övék lett. Az idei tavaszon már egyetlen intésre pattantak a rügyek, egyetlen akarat várta vigyázva a virágbaborulást s közösen lesik majd a tavasz nászának gyümölcsét. Az öreg brigádvezető megborzongott az esti szürkület hűvös levegőjétől. Felengedett a varázs. Elengedte a fa törzsét, amit átölelve tartott. Széttekintett kis birodalmán s elindult lassan hazafelé. A lebukó nap utolsó sugarai aranylóan csillantak meg a de- resedő hajára hullott sárga virágporon. S. A. A MÉK mátészalkai almaraktárában ugyan nincs „teltház”, de azért minden nap kiválogatnak egy-ket vagon almát, amelyet el is szállítanak a budapesti fogyasztókhoz. (Hammel József felvétele.) Négyen: ezernégyszáz közül. Egyikük rádióműszerész lesz, a másik villanyszerelő, a harmadik motortekercselö, s végül a kislány: kelmefestő. Másodévesek, ipari tanulók Nyíregyházán. Négy fiatal, négy különböző sors. És mégis, alapjában mennyire egyező vonásokat mutat életük. Hármuk munkáscsaládok gyermeke, a negyedik apja bankban dolgozik. Mas munkahelyhez köti őket a szakma, csak az iskolában találkoznak. S így együtt, mintha csak testvérek lennének. Arról esik szó, ki hol dólqo- zik, s hogyan folytatódik tovább az életük? Csak Gulyás János, a rádi műszerész dolgozik kisiparosnál, a többiek vállalatnál vannak, s ő’c erősen bíznak abban, hogy maradnak, is. De ha nem? — Attól nem félünk, hogy nem kapunk kenyeret — mosolyognak. Kell a jó szakmunkás, és egyre több kell. Nem gond ez. Minek is ilyet kérdezni? r f Ok, uíq,ij.eu Pedig Csert enák Zsuzsanna édesapja csodálkozna legjobban. ha élne. Csodálkozna, hogy a kislánya ilyen természetességgel beszél erről. A kislány apja „napszámos” volt a felszabadulás előtt, s az édesanya — ha ritkán beszél erről, a régi életükről. — keserű szavakkal emlékezik a nélkülözésekről. Zsuzsikának már egészen más. Bátor, öntudatos beszédmódja, problémái tipikusan a mai fiataloké. Aztán május elsejéről beszélnek. Mit is ünnepelünk, miért? Tudja mindenik. Ismerik május elseje történetét. De már csak történelem számukra ez is, könyvekből ismerik csak a múltat, történelem órákról, és az osztályfőnöki órán ismerkednek az ünnep jelentőségével. Készülnek a felvonulásra és az egyik nagy gond: az egyenruhákhoz sok nyakkendő hiányzik, amit most beszerezni igen nehéz. De Buda.pestre utaznak éne az intézettől. Mit is ünnepiünk, és miért? Okosan, de iskolásán fclelgetnek. „Mert a második inter- nacionálé... mert a sztrájkok .. mert még sok helyütt a világon kizsákmányolják az emberi munkát... a nemzetközi munkásmozgalom ünnepe ez. munkásszolidarttás..és sorolják még tovább. Hát igen, mindez igaz. De miért kell ilyen messzire menni? — szeretném megkérdezni. Hiszen itt vannak ők, maguk. Itt vannak, ők négyen, a nyíregyházi közel másfélezer- böl, itt van a másfélezer ifjú és leány, és a. többi, tiz és százezer az országban. Jól öltözötten, tanultán, bátran készülve a jövőre, félelem és gond nélkül „az élet kapujában”. Itt vannak, — élő törtéi nelem, — amikor igazi értékének fényében tündöklik a munka, s nyomából jólét, szépség, biztos megélhetés fakad. Nekik ez már természetes. S hogy az. — hogy az lehet mindez: természetes, — hát ezért is ünnep május elseje. S.— 7
