Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-04 / 104. szám
Az amerikai szenátus megszavazta a külföldi segélyprogram törvényjavaslatát Washington. (TASZSZ): Eisenhower elnök az amerikai üzleti élet képviselőinek washingtoni összejövetelén beszédet mondott. Beszédét elsősorban az Egyesült Államok külföldi segélyprogramjának törvényjavaslatát tárgyaló kongresszusnak szánta. Meg akarta győzni mind a hallgatóságát, mind pedig a törvényhozókat arról, hogy az úgynevezett kölcsönös biztonsági program költségvetésének lefaragása „megsemmisítő hatással lenne mind az Egyesült Államokra, mind pedig a vele szövetséges szabad világra”. Eisenhower azzal, indokolta az Egyesült Államok évi költség- vetéséből hatalmas összeget kiszakító külföldi segélyprogram megszavazásának szükségességét, hogy ha az Egyesült Államok kevesebbet költhetne a külföldi hadseregek fejlesztésre és a külföldi katonai berendezésekre, ez „új nemzetközi feszültséget és újabb belső problémákat idézne” elő. Eisenhower beszédével csaknem egyidőben tartotta ülését az amerikai szenátus, amely a kért 4174 millió dollár helyett — 60 szavazattal, 25 ellenében 4125,6 millió dollárt szavazott meg a külföldi segélyprogramra. A törvényjavaslat most a kongresszus két házának egyeztető bizottságához került, ahol összhangba hozzák a képviselőházban, illetőleg a szenátusban megszavazott összegeket. SZTRÁJKBA LÉPTEK AZ OLASZ POSTAI DOLGOZÓK Róma, (CTK): Kedden a kora reggeli órákban egész Olaszországban 24 órás sztrájkba léptek az olasz postai és távirdai dolgozók. MEGNYITOTTÁK A NAGYKÖZÖNSÉGNEK ANNA FRANK HÁZÁT Ámsztcrdam, (AP): Anna Frank amszterdami házát, ahol emlékezetes naplóját írta, kedden ünnepélyesen megnyitották a nagyközönség számára. Az angol alsóház vitája a kudarcot vallott rakétatejlesztési programokra pazarolt óriási összegekről London. (MTI): Duncan Sandys légügyi miniszter, az angol alsóházban kérdésekre válaszolva kijelentette: eddig 52 millió forintot költöttek olyan hadirepülőgépekre és rakétákra, amelyeknek fejlesztését abbahagyták, mert bebizonyosodott, hogy védelmi célokra használhatatlanok. A vitából kiderült, hogy az úgyI nevezett „kék villám” rakétára j eddig 100 millió forintot, a munkáspárti kormány által megkezdett „Fecske” típusú vadász- repülőgépekre körülbelül 42 millió fontot, a ,,C’ mintájú irányított lövedék fejlesztési programjára pedig 23 millió fontot költöttek. Nacionalista provokáció Bagdadban Bagdad. (MTI): Bagdadban a n^ájus 1-i felvonulás után pro- •-okált összetűzés történt. Az AFP és a Reuter iroda jelentése 6zerint az ünnepi felvonulásról hazatérő munkásokat az iraki főváros Kark nevű nacionalista városnegyedében imperialistabérenc elemek megtámadták, tövekkel megdobálták. A táma- 4ás következtében keletkezett és másfél órán át tartó összetűzés csak a megerősített rendőrosztagok megérkezése után ért véget. Az iraki katonai kormányzó hétfőn kiadott közleményében hangsúlyozta, hogy a hatóságok erélyes intézkedést tesznek az imperializmus szolgálatába szegődött elemek felszámolására. A közlemény szerint az összetűzésnek öt halálos áldozata és ötven sebesültje van. A NATO értekesiet első napja nyolcezer szuronyos katona őrizetében Isztanbul,! (MTI): Hétfőn este Isztanbulban nyolcezer szuronyos török katona őrizetében véget ért a NATO minisztertanácsa tárgyalásainak első napja Az értekezlet ' színhelyére, a városháza elé hétfőn három ízben is tömegek vonultak fel és tüntettek. Az épület bejáratánál négyszáz tüntclö adót hangett elégedetlenségének és követelte, hogy adjanak szabadságot a török népnek. A katonaság beavatkozott és a tüntetőket szétoszlatta. A héfőn este véget ért tanácskozások azt mutatják, hogy megmerevedett a nyugati hatalmak álláspontja. A megbeszéléseken — mint a NATO szóvivője sajtóértekezleten közölte — a tagállamok megegyeztek a berlini és a nemet kérdésnek a csúcsértekezleten való megvitatásában. A bonni kormány ellenzi ugyan, hogy e kérdésekről szó esséK a párizsi kormányfői találkozón, a NATO mégis annak napirendre tűzése mellett foglalt állást, de ugyanakkor a két összekapcsolt kérdést ugyanúgy kívánják „megoldani”, ahogy Bonnban szeretnék. Herter ösztökélésére megállapodtak abban, hogy a csúcsértekezleten indítványozni fogják Németországnak „szabad választások” alapján történő egyesítését. Ha a Szovjetunió a nyugati tervet nem fogadja el, akkor az amerikaiak a berlini kérdés „átmeneti rendezésére” terjesztenek elő javaslatot. A külügyminiszterek azonban egy szóval sem említették meg a nemet békeszerződés megkötésének szükségességét, arról sem beszéltek, hogy a két német kormány képviselői üljenek össze tárgyalni egymással. Viszont a NATO-tanács jóváhagyta Herternek azt a követelését, hogy a nyugati csapatok maradjanak Nyugat-Berlinben „a lakosság védelmére”. A leszerelés kérdésében ellentetek vannak a franciák és szövetségeseik között. Kiváltképpen az amerikaiak ellenzik azt a francia követelést, hogy már a leszerelés első szakaszában valósítsák meg a rakétafegyverek ellenőrzését. A Kelet és a Nyugat kapcsolatairól is tárgyaltak hétfőn este, de a vita még nem fejeződött be. Itt is megoszlanak a vélemények, mert a franciák sürgetik, hogy a Szovjetunióval együtt tegyenek erőfeszítéseket a gazdaságilag elmaradott oriiíágok megsegítésére. A többi nyugati ország ellenzi ezt az óhajt. Nem döntöttek arról a javaslatról sem, hogy a Nyugat a csúcsértekezleten kérje a Kelet ég Nyugat kapcsolatait szabályozó elvek meghirdetését. A koreai nemzetgyűlés elfogadta Li Szin Mait lemondását További tüntetések Dél-Koreában további zavargásokat csak a kommunisták rendezhetik, mondotta. A moszkvai rádió kommentárjában megállapította, hogy az ideiglenes dél-koreai kormány Li Szin Man nyomdokain lépked és amerikabarát politikát folytat. A kormány élén álló Huh Csüng hosszú ideig Li Szin Man jobbkeze volt. az ideiglenes del-koreai kor- mány — mini az AP jelentéseit- ből kitűnik — kedden kiadott, öt pontból álló nyilatkozatában készségesen vállalta, hogy továbbra is merev antikommunista politikát folytat. Li Szin Mannák mindössze azt vetette szemére, hogy kommunistaellenessé- gének „nem tudott tartalmat adni”. Űfabb tüntetés Szöulban SZÖUL, (MTI): A dél-koreai nemzetgyűlés keddi plenáris ülésén elfogadta Li Szin Man lemondását — közölte Kuak Hoon, a nemzetgyűlés szóvivője. A szóvivő szerint a dél-koreai diktátor lemondása ellen egyetlen képviselő sem szavazott. Hírügynökségi jelentések szerint Dél-Koreában tovább folynak , a tüntetések. Puszan városában — immár harmadik napja — húszezer diák követelte a nemzetgyűlés feloszlatását. A rendőrség és katonaság páncél- kocsikkal igyekezett szétoszlatni a tüntetőket. Teguban szintén hasonló megmozdulások voltak. Szung Jo Csan, a dél-koreai haderők főparancsnoka — ADN- jelentés szerint — sajtóértekezletén azzal fenyegetőzött, hogy a hadsereg a jövőben még kíméletlenebből lép ; fel a tüntetőkkel szemben. A főparancsnok szerint ugyans Dél-Koreában most már nincs miért tüntetni. A Szöul, (MTI): A vidéki városok után keddep délelőtt újból megmozdultak a szöuli diákok is. Mint a Reuter közli, a dél-koreai nemzetgyűlés épülete előtt nagy tömeg sereglett egybe és a nemzetgyűlés azonnali feloszlatását követelte. A rendőrség könnyfakasztó bombákat használt. Kumhe városában 15 ezer diák rendezett tömegtüntetést. Li Szin Man rendszere 400 ezer dél-koreai parasztot űzött el földjéről, — jelenti az ADN, — akik borzalmas nyomorban élnek. A paraszton 80 százalékának tavasztól egyáltalán nincs biztosítva a mindennapi kenyere sem. Az éhség és a nyomor arra kényszerű őket, hogv ezrével hagyják el házukat és földjüket. A dél-koreai mezőgazdaság hanyatlása szemléltetően mutatja, hogy a legutóbbi tizenöt év során a megművelt területek nagysága 35 százalékkal, a gabona- termelés pedig 30 százalékkal csökkent. QUO VADIS DÉLAFRIKA ? IV. A sokezernyi áldozat vére országútat egyengetett a kincskereső népvándorlásnak. Az Európából egyre érkező új tömegek már teljesen felszerelve, csapatokba sorakozva, sőt a fokföldi hatóságok által támogatva. katonai kísérettel tették meg a már kiismert útat. Három évvel azután, hogy Scalk van Niekerk holland farmer az első nagy gyémántot megtalálta, — melyet „Dél Csillagának” neveztek el, — 1370-ben a búrok Colesberg — kopje nevű kis karámjának helyén valóságos sátortábor állott, amelyben tízezer jövevény húzódott meg éjszakára. Eleinte annyi fáradságot sem vettek, hogy fából, vagy vályogból emeltek volna maguknak viskókat, kunyhókat az időjárás viszontagságai ellen. A gyors meggazdagodás vágya a kegyetlen, önző és kapzsi kalandorokból kiverte még a saját kényelmük gondolatát is. Csak sátort ütöttek és rohantak a gyémántmezőkre. És csak mikor a kapzsiság első rettenetes rohamát kiheverték, mikor már találtak gyémántot bőven és kaptak is érte pénzt, csak akkor kezdtek nagyobb kényelemre gondolni és házakat építeni. így keletkezett 1871-ben Kimberley a „gyémántváros”, amelynek még ez év végén több mint 50 000 lakosa volt, Amihez Európában évszázadok kellettek, ott a gyémántmezőkön két esztendő alatt jött létre; egy óriási kiterjedésű város, amely az akkori Délafrika egyik legnagyobb városa volt, Már az első időkben megkezdődött a gyémántkeresőknek társulatokba való szövetkezése. Ami természetes is, hiszen az első rohamban a legközelebb eső területek gyémántját szedték össze, mégpedig azt, amely a felszínen volt. A további gyémátkeresés- hez egyrészt mélyebbre kellett hatolni, másrészt az új várostól távolabbra kellett előnyomulni. A mélyebbre való hatolás rendes bányászati és kőtörési munkát tett szükségessé, vagyis ha kezdetleges, de mégis rendszeres, iparszerű üzemet kellett létesíteni, amihez egy embernek a munkaereje, szervezőképessége már kevés volt. A távolabbra való nyomulást egyrészt a vad vidék bizonytalansága és veszélyessége, másrészt a területfoglalás nehézsége gátolta meg az egyes ember számára. Mint minden vidéken, ahol természeti kincseket fedeznek fel és kincskeresők hada jelenik meg, itt is az emberi bűnök minden fajtája szabadon burjánzott. Ha az egyik kincskereső gazdag leletre bukkant, az élete többé nem volt biztonságban. Állandóan remegnie kellett, hogy valamelyik kincséhes kalandortársa álmában . meglepi, vagy világos nappal orvul lelövi, csakhogy elfoglalhassa az ő területét és megkaparinthassa összeszedett gyémántjait. így álltak össze eleinte kisebb csoportok, amelyekből lassanként egyre nagyobb társulatok alakultak ki, úgy, hogy 1871-ben már 40 kisebb-nagyobb ilyen bányatársaság működött Kim- berleyben. Orange és Transvaal búr köztársaságok nem sokkal ezelőtt szerezték vissza önállóságukat és az önállóságnak ebben az új korszakában . szinte elemi csapásként szakadt rájuk a gyémántmezők felfedezése. A két búr köztársaság bizony nagyon, de nagyon szegény és csekély értékű terület felett rendelkezett, mindaddig, , amíg g3rémántot nem találtak ott. A búr nép most rémülettel látta, mint özönli el vérrel szerzett földjét a sok jött-ment idegen. Különösen az angolok nagy száma aggasztotta őket. De meg is lehetett érteni őket. Amikor még a Fokföldön éltek és angol alattvalók voltak, megismerhették az angol kapzsiságot és rideg kalmárszellemet és tudták, hogy ahová angol beteszi a lábát, ott csakhamar egy érdek az úr: az angol kalmár- szellem- önző érdeke. Hiszen félszázaddal a gyémántmezők felfedezése előtt éppen az angol önzés elől vándoroltak ki a Fokföldről és mentek kocsijaikkal, lovaikkal és ökreikkel északnak, az ismeretlen vadonba. A búrok úgy akartak védekezni az idegenek rablóhadjárata ellen, hogy a gyémántföldeket a búr köztársaság állami tulajdonának nyilvánították. Anglia ellenben, felismerve a gyémántföldek roppant nagy értékét, régi szerződésre hivatkozva egyszerűen birtokba vette és elragadta Orange köztársaságból a Kimberley körül fekvő területet az erősebb jogán. Ekkor történt, hogy Trans- vaalban a gyémántmezőkön kívül példátlan gazdagságú aranybányákat is felfedeztek. Különösen a Witwatersrand nevű vidéken, ahol Kimberley- hez hasonlóan szinte a földből nőtt ki egy még nagyobb város: Johannesburg, az „aranyváros”. A mérhetetlen gazdagságú aranybányák éppen Transvaal köztársaság szívében feküdtek. Anglia ezt már nem nézhette tétlenül és 1877-ben azzal az ürüggyel, hogy a kafferek lázadása ellen védi meg a búrokat, hadsereggel szállotta meg a védtelen tartományokat és birtokába vette azokat most már másodízben. De az angol jármot a szabadságszerető búrok nem sokáig viselték. 1880- ben fellázadtak és 1881 februárjában a Majuba hegy tetején megsemmisítették az angol sereget. A két búr köztársaság tehát visszaszerezte függetlenségét és szabadságát. A gyémántmezőkön és az aranybányákban pedig rohamos ütemben -folyt a kincsek kiaknázása és egyre növekedett az idegen bevándorlók száma. Egykori adatok szerint 1885-ig 35 millió font értékű gyémánt került ki a bányákból, pedig ez az összeg nem foglalja magába azt a nagymennyiségű gyémántot, melyet a kiviteli vám, vagy adó megtakarítása céljából kicsempésztek az országból. Később az angol hatóságok a gyémántcsempészést 15 évi fegyházbüntetéssel sújtották. Éppen így tilos ma is valamely gyémántot megvenni, ha erről a tulajdonos okmánnyal be nem bizonyítja, hogy honnan és miképpen jutott hozzá. (Folytatjuk) Dr, Horváth Sándor, s
