Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

A Csokonai Színház két előadása

i • FÉNY-BALLADA 3

V A 15. ÉVFORDULÓN ^

V * <5

C A Nap süt itt. Varázsa végtelen. ^

C Tizenöt éve süt reánk sugara; ^

y s míg fénye átszökell a réteken, ^

y megittasulva imbolyog utána ^

C a foszló földek fénv-allelújáia.

y A fény halad, hiába sündörög

% vaksi vakond fény-átkozón utána, ^

y mert a Nap éltet, a fénye örök! «■

y Mienk a fény. A kincs töméntelen:

y gyémánt nekünk a gyárak nyurga nyáj. «

> arany aránylik künn a földeken; «

V a bánya: kincsek termékeny tanyája. *

y A fény hazánkat telt zöldben találja, s

y s a szó, mely rajta végigmennydörög, <

> minden sötét halált-hívó halála —

> mert a Nap éltet, a fénye őrök! ^

y Piros-zajlásü nagy fénytengeren «

y hajózik át hazánk, s már tovaszáll a *

y tizenöt év, mely távlatot terem: *

y homokdűnék és lankák méla tája

y testvér-szavát a hegycsúcsokra tárja,

y s míg gyári füst suhan a táj fölött,

y öröm oson az egységes határba —

C mert a Nap- éltet, a fénye őrök!

C Ajánlás:

y fme, a dal — jelenünk pici mása,

y vers-vetület; csúcsában: NEGYVENÖT...

y s íme, hazánk, amely a fény hazája,

C mert a Nap éltet, a fénye őrök! ^

y CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR. *

A pályázat mérlege :

sokat fejlődött megyénk képzó'művészeti kultúrája

MENEKÜLÉS, de hogyan? Hová? Menekülni ebből a csöndes, mesterséges börtönből, ahol még könnyeknek sem szabad folyni, s mégis, megfulladnak a lányok, megfullad az egészséges emberi élet. Menekülni Bernarda házából. Ezt érzi mind az öt lány, ezt érzi a szolgáló, s mégsem tehetnek semmit, mert a ház falainál sokkal súlyosabb bilincsek tartják őket vissza: a hazug, álszenteskedő társadalom szinte törvénnyé vált szokásai. A spanyol falunak ezer rácsa van, nem csak azok az ablakrácsok, amelyek a lányok ablakait zárják le a külvilágtól. Bernarda öt leánya a rácsok mögött szenved, egyikük már lassan az öregkorba lép, de nem ismeri, nem ismerheti az életet. Nincs egyetlen gondolatnyi szabad akaratuk, épp olyan birtoktárgyak, mint a ház, a pohárszék, s nem különbek a lovaknál.

KI EZ A BERNARDA? Ez az idős asszony, aki roppanás nélkül visel mindent, és pillanatról pillanatra szilárdan áll, akármilyen csapások érjék is? Egyedüli jelenség lenne a faluban különös, embertelen jelleme? Nem. F. Garcia Lorca nagyon is tudatosan rajzolja meg darabjában a vakhit sötétjében szenvedő falu képét, s a legkisebb lány öngyilkosságával akarja ráébreszteni kora társadalmát: ez gonosz, hamis világ, távol az emberi élettől, a józan, egészséges társadalomtól. Lehet, hogy a mi nézőközönségünknek talán túlságosan is idegen ez a feszültségektől terhes, butaságba poshadt udvarház, lakóival együtt.

PETHES GYÖRGY, a fiatal rendező lendületesen irányítja a cselekményt, s képes a zárt, terhes feszültség levegőjét megteremteni a színészek játékával. S a szereplők szinte kivétel nélkül pontosan illeszkednek helyükre, összességében igazi drámát pergetve előttünk. Nehéz a választás, a legjobb alakítások kiemelése. Ha a színpadi figurák könnyebb, vagy nehezebb formálhatóságát tekintjük, Gumik Ilona nevét kell elsősorban leírnunk, akinek talán a legnehezebb feladat jutott. Az öregedő, kissé ütődött vénlányt mesterien keltette életre, hű, átélt játékával, összetett érzelmeket kellett egyszerre ábrázolnia Máthé Erzsébetnek, a reménytelenül szerelmes, öregedő leány színpadi alakjával. Egyszerű, mégis lenyűgöző erejű játékot láthattunk tőle. A szolgáló szerepében Fesztoráczi Katalin nyújtott sokszor igen kiváló drámai perceket. Nincs hely, hogy külön-külön említsük a többi szereplőket, együtt nagyon sikerült előadást kaptunk a debreceni Csokonai Színház társulatától.

S. B.

A DEBRECENI CSOKONAI SZÍNHÁZ csütörtök esti vendégjátéka, önsi Ferenc: Fekete ventillátor című drámájának bemutatása után az a vélemény lett általános, hogy a darab bizonyos m‘rtékben csalódást keltett.

Pedig a téma valóban kitűnő. A mondanivaló az, hogy egy szegény fiúból katonai ügyésszé ,,avanzsált" férfi megérkezik a gyarmatra, ahol már az első napokban munkája akad — merényletet követtek el a benszülöttek. A légionáriusok üldözik a merénylőt és az egység parancsnoka azt jelenti az ügyésznek, hogy a merénylő egy barna leány. Az ügyész egy pillanatra megtorpan, s arra gondol: a merénylő egykori egyetemista évfolyamtársa és szerelme lehet, aki már akkor gyűlölte a hazugságot, s visszament szülőföldjére, a gyarmatosítók ellen harcolni.

EZUTÁN KÖVETKEZIK a vízió, ahol az ügyész agyában megszületnek a rémképek. Elfogják a lányt, sor kerül a kihallgatásra, s másnap kivégzés várna az igazságért harcoló leányra, ha ... ha nem volna az ügyész szállásán, — egy gyarmati vagyonos család lakásán — egy kislány, aki meg szeretné ismerni az igazságot, aki más világra vágyik, nem elégszik meg a kapitalizmus igéivel, hogy „az élet célja a pénz, hiszen azért mindent meg lehet vásárolni.” A leány elhatározza, hogy családja orvosprofesszor barátjának segítségével kiszabadítja a merénylőt, s egyúttal könnyít az ügyész lelkiismeretén, aki, ha a törvény szerint jár el, eladta becsületét: h_ elengedi a leányt, tragikus bukást ér meg. A szökés mégsem sikerült, az őrmester felfedezi a hadsereg elleni „összeesküvést”, aztán drámai fordulatok követik egymást, mígnem újra előtérbe kerül az élet: az őrmester beje4

lenti, hogy az ütközés során lelőttek egy lányosarcú barna fiút, ő volt a merénylő .; i

A DARAB VÁDOL. Lerántja a leplet a gyarmati hadsereg szadista és korrupt magatartásáról, a gyarmatosító burzsoázia erkölcstelen és kilátástalan fertőjétől.

A néző izgatottan figyelte a cselekményt, amit sajnos nem egy helyen írói, dramaturgiai, de rendezői hibák is tarkítottak. Ez is hozzájárult, hogy a debreceni együttes nem tudta megfelelően elhatárolni a tényleges történést a víziótól, s a közönség jórésze sokszor nem tudta: miamiért történik? Az ügyész látomása sem mindenütt volt hiteles. Indokolatlan történések is voltak, például: hogy ismeri annyira házigazdája családjának életét a csupán néhány órája ottartózkodó ügyész? (A vizióban.) De nem volt egészen jó a felvonások közti szünetmegoldás sem.

AZ EGYÜTTES TAGJAI közül első helyen kell említeni Szabó Ildikót, a darab női főszereplőjét, aki természetes játékával, megnyerő egyéniségével kitűnően szerepelt. Novák István ugyancsak nagyszerűen, hűen alakított az őrmester szerepében. Az ügyész: Holl István, a színmű férfi főszereplője nehéz feladatra vállalkozott, s tehetsége ezúttal — sajnos — nem bontakozhatott ki. Látszott, hogy nagyon akar, ennek ellenére túlméretezte hangját, játékát, s bizonyos erőltetettságet érzett nála a néző, ami persze nemcsak rajta múlott. A merénylőr Pásztor Erzsi játéka sem találkozott a követelményekkel, szoborszerű „vigyázállása” rontotta a játék hitelét. Az orvos: Tándor Lajos, a szobalány: Bencze Margit, s az anya: Somorjai Éva elfogadhatót nyújtottak, egy árnyalattal jobb alakítást vártunk volna Forgács Tibortól, aki egyébként az apa szerepében nem egyszer csillogtatta képességeit.

A díszlet a célnak megfelelően hatásos volt, de a világítás sokszor nem adta a kívánalmaknak megfelelőt.

K. J.

A TARKA

A tanyában nagy volt a felfordulás, katonák civilek rohangáltak, készülődtek, hogy elmenjenek valahová. Csakhogy senki sem tudta: hová, merre? Ugyanis a németek azt a rémhírt terjesztették, hogy itt lesz a döntő ütközet. Az emberek többsége nem hitte, hogy éppen a volt miniszterelnök, Kállay- tanyáján történjen meg a döntő csata. De mégis tartottak ettől, így aztán összecsomagolták a nehezen összegyűjtött motyókat és gyülekeztek a tanyaközpontban. Így szokták meg éveken keresztül. Itt gyülekeztek mindennap hajnal négy órakor, hogy az intéző, vagy a tanyagazda kiválogassa közülük az aznapi napszámosokat.

Lassan összegyűlt a tanya apraja, nagyja. Már csak a Domokos család hiányzott. Bár ők is készen voltak régen, csak Ferenc bácsi szaladt vissza, immár harmadszor is a ház mögé, az ólhoz, hogy még egyszer elbúcsúzzon a család egyetlen vagyonától, a tarkától. Ez a többéves anyakoca szinte családtagnál: számított már Domo- koséknál. Évente 20—30 malacot nevelt fel, ami bizony majdnem megfelelt egy gyengébb évi napszámnak. Így aztán a tarka nemcsak családtag, hanem az egyik kenyérkereső is volt a háznál. Érthető, hogy az öreg nehezen tudott megválni öle. Nehezítette Ferenc

bácsi búcsúját az is, hogy a kedves jószágot már csak napok, órák választották el a le- fialástól. Hiába, ott kellett hagynia. Még egyszer megsimogatta a jószágot és elindult a család után.

Az első nap csak-csak eltelt valahogy. Egyik helyről vándoroltak a másikra. Hallgatóztak, beszélgettek és ha nehezen is, végül csak eljött az este. Szalmát hintettek a földre, a gyerekek és az asszonyok lefeküdtek. Az idősebbek még beszélgettek egy keveset, hallgatták az ágyúdörgést, aztán őket is elnyomta az álom. Egyedül csak Domokos bácsi virrasztóit, a harckocsik dübörgésén és a géppuska kattogásán keresztül is az öreg disznó vajúdását vélte hallani. — Igen. Egészen biztos: most küszködik és nincs mellette senki... De lehet, hogy éhen döglött — gondolta. Nem tudta tovább türtőztetni magát. Elindult volna vissza, de a katonák nem engedték.

Reggel hirtelen fordulat történt. Mint az első fénysugár, egy szovjet katona nyitott a közös hálóterembe. „Ny emel kaput, pasli domu...” —mondta.

A többiek mivet nem értettek oroszul, cr.f': néztek a fiatal szőke fiúra, Domokos bácsi azonban — mivel az első világháborúban egy évig orosz fogságban volt, egyből megértette: szabad az út, mehetnek haza. Nem is várt egy percig sem. Toronyirányt nekivágott a tanyának. Menetközben megmegbotlott a szőlőkarókban, a venyige az arcába csapódott, de ő ezzel mit sem törődött, csak futott hazafelé. — Hátha még nem késő — egyrecsak ez járt az eszében.

Amikor elérte az első házat, megdöbbent. A tanyában mindenfelé szovjet katonákat látott. — Már itt a kút, már csak két ház, már csak egy — és amikor a ház végéhez ért, ahonnan jól lehetett látni a sertésólat, úgy állt meg, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Először nem akart hinni a szemének, aztán óvatosan közelebb ment, mint a látogató, amikor beteghez megy és fél, hogy megzavarja.

A szeme nem csalt. És a két könnycsepptől — ami megjelent a szemében — ha nem is tisztán, de határozottan látta, hogy a tarka jóízűen habzsolta a moslékot. Egy idősebb szovjet őrmester pedig olyan szakértelemmel bontogatta ki a frissen született kis malackákat a burokból, hogy azt még ő sem tudná óvatosabban, jobban csinálni...

F. F.

oka a témaválasztásnál bizonyos kényelmesség volt. Ezen a kiállításon viszont megmutatták művészeink, hogy átérzik azokat a nagy eszméket, melyek ma a mi társadalmunkat lelkesítik. A felszabadulás pátoszát szobor és festmény egyaránt meggyőzően dokumentálja. Több kép merítette tárgyát a mezőgazdaság szocialista átalakulásából, mint a legaktuálisabb témakörből, de a már megváltozott paraszti élet szépsége is kikristályosodott egykét képen. A munka szépsége, a szocialista építés lendülete csakúgy szerepel a kiállított művekben, mint a 15 év alatt arcula- tott változtatott táj is.

Eszmeileg sokat, fejlődtek művészeink, a legutóbbi kiállítás óta, vagy talán inkább azt mondhatnánk, ez a pályázat alkalom volt arra, hogy eszmei síkon is kinyilvánítsák, ami bennük volt. Ez komoly, pozitív értéke a pályázatnak. De ugyanakkor a művészi fejlődés sem marad el, ami v égeredményében érthető is, mivel művészeink nagyobb része pályájának első szakaszában dolgozik. Ez a fejlődés néha meglepő nagyságot is mutat különösen azoknál, akik eddig bizonyos útkeresési szakaszban álltak, s most találnak rá egyéni hangjukra. Az egyéni hangvétel általában az egész kiállításon sokkal jobban kidomborodott, mint az eddigieken. , ,

örvendetes, hogy a kiállítás látogatottsága a szokottnál nagyobb méretű volt, több mint ezren tekintették meg' a KISZ Zrínyi Ilona utcai helyiségében kiállított műveket. Kár azonban, hogy a kiállítás helyisége nem egészen tudott méltó keretül szolgálni.

A Budapestről lehívott zsűri" javaslatot tett a pályázatot meghirdető megyei szerveknek, a díjak odaítélésével kapcsolatosan. Jobb lett volna talán, ha a helyi bizottság együtt működik a budapesti képzőművészeti zsűrivel, s így a pályadíjakat már az április negyedikéi kiállítási megnyitó alkalmával ünnepélyesen át lehetett volna adni.

Ez a kiállítás összességében kézzelfoghatóan bizonyította, hogy nem volt érdemtelen a pályázat meghirdetése, s hogy a művészek figyelmének új témakörökre való felhívása komoly nyereségként jelentkezik helyi művészeink alkotásaiban.

K. Gy.

Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a megyei tanács és a népfront megyei bizottsága pályázatot hirdetett, amelynek egyik része a képző- művészeti élet fejlesztését célozta. Művészeink a pályázat iránt érdeklődést tanúsítottak, s az elfogadott művek kiállítása minden látogató számára bizonyos Örvendetes megállapításokra adhatott lehetőséget.

Ha emlékezetünkbe idézzük a negyedik őszi kiállításunk anyagát, a jelenleginél látnunk kell azt a fejlődést, ami azóta bekövetkezett. Akkor csak kevéssé szerepelt a mai, szocialista valóság visszatükröződése, aminek

íééáAáAAáAAAAiAAAAAAAAAAAAAAtá*tA.

Fekete ventillátor

Bernarda háza