Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
A ponyvától a Háború és békéig MESTER ATTILA: Juhász Lajos "IS tanít Kemecsén. Ö még emlékszik arra, hogy a legeltetési bizottság jelenlegi raktára 1913-ig lovascsendőr-istálló volt, akkor alakították át iskolává. Most is össze lehet hasonlítani a volt istállót a mai. szép tiszta, világos tantermekkel. Több mint kétszeresére emelkedett a nevelők száma is, 11 volt, ma 26 van. Més nagyobb lenne az arány, ha az 1945-ig felsőbb iskolát végzettek számát összehasonlítanánk az elmúlt tizenöt esztendőben végzettek számával. Lajos bácsi azonban nemcsak pedagógus volt, hanem könyvtáros is, tizenöt évig. Amikor átvette 1929-ben, 250 kötet lehetett, de nem szaporodott később sem, évente öt-hat új könyvet, ha kapott. — Volt sok olvasója? — Nem mondhatnám. sn- te nem volt több tíz-tizenötnél, azok nagyrésze is diák volt. — Lehetne valakit t~lálni ezek közül a régi olvasó^ közül? — Hogyne, itt van például Kozma Sándor kartársam, sokat olvasott. Most ő a könyvtáros. Ahogy későt>b kiderült, Kozma elvtárs nemcsak nevelő és könyvtáros, hanem kultúrott- hon-igazgató és mozi-üzemvezető is.. Akármiről kédpe0X san vezetett nyilvántartást vesz elő. 35? olvasója volt tavaly a könyvtárnak, vagyis harmincszor annyi, mint a fel- szabadulás előtti években általában. Most az első negyedévben 1300 kötet könyvet kölcsönöztek. Ennyit körülbelül két év alatt vittek ki régen. •Jelenleg 1200 kötet könyve van. Ahogy nézegetjük a kölcsönzések bejegyzését, több helyen szembetűnik az irodalmi igényesség növekedése. Az például nem szerepel semmilyen kimutatásban, hogy Ónody Gábor régen is olvasott, de főleg csak ponyvát. Hol tart most? Az Anna Kareninát ér a Háború és békét olvassa. Őszbe hajló fejjel ugyan, de eljutott az igazi irodalomhoz. Ékesen bizonyítja a keme- cseiek könyv-szeretetének növekedését, hogy a tavalyi könyvnapon 6 ezer forint értékű könyvet vásároltak, decemberben több mint 3 ezer forint értékű könyvet ajándékoztak a szülők a gyerekeknek. Nagy fejlődés zi. Annakidején dr. Hibján Géza a következő, hírhedtté vált kijelentésében látta a ..saját szórakoztatására” építtetett mozi lényegét; „nekem tojik Vasmegyer, Nyírbogdány, Ke- mecse összes tyúkja”. Tavaly 30 ezren látogatták a mozi előadásait, vasmegyeinek és nyír- bogdányiak nélkül. Az idén azonban alighanem sor kerül megint a környékbeliek látogatására, mert az átalakítás után itt lesz a megye első állandó szélesvásznú mozija. — Milyen kulturális megmozdulások voltak Kemecsén? — Nem nehéz felsorolni. Egész évben csak a református és katolikus iskolában volt egy-két műkedvelő előadás. Az akkori helyzetet most már elképzelni is nehéz. Két bejárat volt, az elsőn, a színpad felől csak a gazdagabbak mehettek, ők előre ültek, a szegényebbek csak a hátsó bejáraton járhattak. Ha véletlenül valaki „eltévedt”, rászóltak, hogy nem arra, hanem erre. Ma, sokan inkább hazamennek, ha nem jut nekik jegy az első helyre. — Még nem is olyan régen melegítőben is elmentek a lányok táncolni, a fjük sapkában, kalapban. Ma olyan csinosan öltözködnek, rpint városon. Érdekes volt a ruhatár Képzőművészek vázlatkönyvéből használatának bevezetése. Eleinte törték a legdrágább kabátokat is egész este, nem adták be, most már követelik, ha nincs ruhatár. Kilót!P rendezvény volt az Hí IC 5,0 idén a kultúrház- bar Az ősszel kétszer is vendégszerepeitek a Déryné Színház művészei. Az egykori találkozási helyet, u kocsmát, ma a kultúr- báz váltja fel. Egyedüli szórakozás az ivás és kártyázás volt Ma kézimunka-szakkör, szabó varró tanfolyam, rádió- és fo- to-szakkcr várja a fiatalokat Sakk, asztalitenisz, röplabda, súlyemelés közt válogathatnak. A klubhelyiségben mindenféle szórakozási lehetőség adva van. Rádió, lemezjátszó, vagy éppen a KfSZ tánczenekara segíti elő a jó hangulatot. Még az idén televízió is lesz. Olyan lelkesedéssel beszél ezekről az alkalmakról Kozma elvtárs, hogy az em^er azt gondolja, ki sem bírná talán ezek nélkül. Lassan kezdődik a mozielőadás, mennie kell. „Higgye el, most már úgy hiányzik, ha egy este véletlenül nincs semmi ilyen elfoglaltságom”. A legörvendetesebb az, hogy egyre több kemecseinek hiányzik. A község fejlesztésének tervei között nemcsak olyanok szerepelnek, amelyeket már az egész falu ismer, például villanyhálózat-bővítés, új járda építése, a mozi átalakítása, hanem olyanok is, amikre nagyon kevesen gondolnak. Modern, új művelődési otthont építenek korszerű színpaddal, nagy teremmel, külön könyvtár- és olvasóhelyiséggel, ' klubszobákkal. Ennek 1964. évben már fel kell épülnie. Ki marna arra gondolni, Hl Ilid IIC hogy a község határában a mélyfúrások alkalmával ffeltört 36 fokos vizet úgy hasznosítsa, mint azt a község vezetői tervezik? Szép uszodát, fürdőt építenek a távlati terv szerint, sőt egy víztorony megépítése után kiépítik az egész faluban a vízvezetéket és ezzel a megyében elsőként oldanák meg a korszerű vízellátást. Nagy utat tettek meg a ke- mecseiek 15 év alatt, de hogy a következő 15 év alatt hova jutnak el. talán még maguk sem mernék elképzelni... G. B. Levették dér ruhájukat a fák, és felöltöztek friss tavaszi zöldbe, kihajtották kis lombgallérjukat, s vidáman, mint a jókedvű legénye;,, a kis falukban ünnepek előtt, vagy mint mosolygó lányok, könnyű léptű, hajló derekúak, táncosak, övét napfényből fontak derekukra, s hajukba tűzték a csillagokat. t-evette téli szürkeségét az ég is. — Kéken hullámzó tavakból, kövek között, a fodrozó habokból, szőtt szálakat, lágy csobbanó esőt. s mire lehullt a dombsorok felett, tapsikoltak az ázott levelek. Jóízű szélben frissülő idő, Tavasz! — meleg szerelmet érlelő, ünnepre váró, jókedvű idő, a haragot is békítő idő, kitárult szirmot lengető, virító, mező zölditő, erdő lombosító, Testvér idő! — Az lenne ám az ünnep. Ha friss szeledtől elfelejtené az ember háborút hozó haragját, s hajló füvekkel, futó vadrózsával örök álomra össze-vissza fonná játékos kedved, a fegyvereket. A zeneiskola volt növendékeinek hangversenye Üjfajta kezdeményezést indított meg a nyíregyházi zeneiskola. Azoknak a növendékeknek közreműködésével rendez hangversenyt, — ezentúl többször is, — akik tanulmányaikat itt kezdték el és zeneművészeti szakiskolákban, vagy éppen a főiskolán folytatják azokat. Az első ilyen hangverseny április 6-án zajlott le a József Attila Művelődési Házban, a zeneiskola fel- szabadulási sorozatának befejező akkordjaként. Nem véletlen, hogy éppen ebben a keretben rendeződött meg ez a hangverseny. A felszabadulás ugrásszerű változást idézett elő zenekultúránkban. A jóformán ingyenes és a zenepedagógia megújulása folytán szakmailag is színvonalasabb állami zeneoktatás lehetőségét a népi állam teremtette meg. Míg azelőtt egy-két, szórványosan feltűnő tehetséges nyíregyházi gyerek készült erre a pályára, most tizenhat szereplőt jelzett a műsor és ezzel még nem is volt teljes az államivá vált zeneiskolából kiindult, és hivatásszerűen muzsikusnak készülő fiatalok névsora. Tegyük hozzá még: ezek az ifjú művész-, vagy tanárjelöltek tudják azt, hogy elhelyezi:e- désük körül nem lesz p-suiéma. Az állandóan növekvő zeneiskolahálózatnak még sokkal több leendő pedagógusra és előadóra van szüksége, mintsem hogy az igényeket kielégíthessük. Vikáh Sándor igazgató meleghangú üdvözlő szavai után a közönség színvonalas zongora-, hegedű-, ének és fúvósszámokban gyönyörködhetett. A lelkes tapsok azt bizonyították, hogy a nyíregyházi zeneiskola munkája jól előkészítette a budapesti, debreceni, miskolci és pécsi szakiskolákban továbbtanuló növendékeket ,hogy az ottani művésztanárok tovább bontsák ki képességeiket és tanulmányaik végeztével mint városunk és megyénk aktív muzsikusait lássuk vissza a zenei pályára nálunk kedvet kapott fiatalokat. Pászkaszenfelés Rásodorint vékony bajuszára, s kezdi: — Már nagyon éhes voltam, de anyám nem adott volna egy falatot, mielőtt a pap beszentelné a kosár ennivalót. Pedig messze volt a falunk innen, a templo- 4Tios falutól. Egész úton éreztem a báránysült szagát, meg a friss kalácsét, amiknek lenniük kellett, mert azok nélkül nem húsvét a húsvét. — Napokkal előbb készültem rá, s ezért vállaltam a gyaloglást is, hogy még anyám érkeztet se kelljen bevárnom. Apám valamivel mögöttünk jött, és gyakran szopogatta a nagybátyám korsóját, amitől itt már állandó dalolhatnékjuk volt De azért csak hallgattak. — Ott sorakozott a regiment kosár, a templomkertig, bennük annyi jóféle, hogy az egész falu kutyái ott vinnyogtak á kerítés körül, s nem győzték őket kővel riogatni. — Anyám egyszerre elpirul a sok beszéd között, és láttam, nagyon sírhatna, ha nem szégyenlené. Ugyan, miért? — Aztán megértettem. Hát egyéb sem ment ott, hogy leszólták egymás kosarát ezek az öregasszonyok, de a fiatalok sem különben. Ez csak ezt hozta, amaz meg csak azt, az enyém különb... koldus az... volt mit hallani, ha az ember csendben fülelt. Az anyám kosarát pedig saját falunkbeli asz- szony pirította, az imád- ságos Róza néni. Anyám nem szólt, csak kendőjét húzta lejjebb, s elfordult, tőlem kérdezgette, nem fázom, nincs e melegem? Nincs nekem semmi bajom, feleltem, csak nagyon éhes vagyok. A pap az elején szórta a keresztet sápadt kezével, de azért bíztam, nem soká odaér. Bár már húzódhatnánk félre, s bontaná anyám az ízletes ürühúst! De apám is meghallotta a dolgot. Szó szót követett, rövidesen még a pap is odafigyelt. „Emberek, ne csinálják ezt... — kprte szépen, megszakítva a sima rajzolgatást a levegőben, • ••ne szentségtelenítsék meg az ünnepet.” De beleszóltak az imádságos ljtóza néni rokonai is. Azok is a mi falunkból. Csinos veszekedés lett hamarosan, a vendéglátó falusiak meg csak nevették. — Lopták a bárányt, honnan lenne nekik különben?! — rikácsolta Róza néni, hogy egészen belelilult. Pedig nem loptuk, tudom, sose lopott az én apám. Ügy kaptuk, az onokatestvé- rétől, aki valami iparos lett a városon. Apám, ha ivott, két bika bátorságával döngette a bajokat. Ki kezdte? Nem tudom. Egyszerre csak három férfi tiporta maga körül a kosarakat. — Apám! Ne! Vigyáz- zék! — káltottam, de későn. Jött a pap is, de későn. A mi kosarunk csizmák alatt borult szét, s mi menekültünk a ropogó izmok közeléből. Nem tudom, mit sirattam jobban. Anyámat-e, aki betege lett a dolognak, apámat, akit három helyen megszúrtak, vagy a bárány vörösre sült húsát? Amit apám, a szegény kepés vére szentelt. S. — ÜNNEP s Munka-jelenet. Szalay Pál rajza.
