Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
vilit pnlttérfil •gyiHftiff • % Ügyes konyhakertészek XVII. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM Ara 70 tiller um ÁPRILIS 17, VASÁRNAP Afrika ereje Történelmi szemtanúi vagyunk az évtizedekkel ezelőtt még „titokzatosnak” nevezett Afrika hatalmas változásának. Fekete-Afrika népeinek millióit tegnap még vásári áruként ad- ták-vették, ma néger diplomaták kormányfőkkel, miniszterekkel tárgyalnak a világ fővárosaiban. A nyugati kommentátorok nem győzik elégszer hozzáfűzni beszámolóikhoz, hogy egyenrangú partnernek bizonyulnak Ghana vagy Guinea, Belga-Kongó, vagy Kenya politikusai. A nemzeti felszabadító mozgalmak pedig egyre erősödnek, s már nincs olyan szöglete Afrikának, ahol ne égne a talaj a gyarmatosítók lába alatt. Nemrég még Belga-Kongót „mintagyarmatnak” tartották Nyugaton, azzal az érveléssel, hogy Kongóban állítólag az imperialista rendszer békésen megfér az afrikai lakosság érdekeivel. A kongói nemzeti felszabadító harcnak hatalmas fellángolása elhamvasztotta ezt a képmutató legendát, és innen is vissza kell vonulniuk a gyarmatosítóknak. Ezekben a napokban az újságok fö helyen tárgyalják az afrikai eseményeket, amelyeknek jelentősége messze előre mutat, történjék az a Dél-Afrikai Unióban, vagy Guineában, vagy Ghana fővárosában. A történelem egyik helyen a fehér rabszolgatartók kínos hátvédharcait örökíti meg a jövőnek, a másik helyen a szabadságukat kivívott feketék le- bírhatatlan igazságát, az emberi jog nevében kihirdetett szabadság programját jegyzi fel. Mindössze két évvel ezelőtt Ghana fővárosában Akkrában tartották meg a független afrikai országok első konferenciáját, amely ünnepélyesen deklarálta, hogy az afrikai népek még a mi nemzedékünk életében elnyerik, illetve visszanyerik függetlenségüket. A program határideje változott. Most Conakryban, a szabad afrikai országok új követeléssel léptek elő, amely Fekete-Afrika erejét sugározza: 1962-ig minden afrikai ország nyerje el függetlenségét! De addig még sok nehéz harcot kell megvívnia a fekete óriásnak. Harcát a szocialista világ, a gyarmati sorból nemrég felszabadult népek egyre bővülő családja és a tőkés országok közvéleményének túlnyomó része is támogatja. „A zendüléseket semmi esetre sem lehet úgy tekinteni, mint a kormány faji megkülönböztetési politikájának reakcióját. A zavargások időszakonként visz- szatérő jelenségek, amelyek semmi összefüggésben nem állnak a szegénységgel és az alacsony bérekkel.” Werwoerdnek, a Dél-Afrikai Unió miniszterelnökének megdöbbentő szavai ezek, amelyekkel ő „helyes megvilágításba” próbálja helyezni védtelen afrikaiak tömeges legyilkolását. A miniszter- elnök brutálisan értékeli a helyzetet. Verwoerd elismeri, hogy az afrikaiak nem szívlelik a jelenlegi rendszert és időről- időre fellázadnak ellene. Kormányának szerinte pusztán az a feladata, hogy biztosítsa az ilyen felkelések erőskezű és azonnali leverését A faji megkülönböztetés politikájának logikájából kiindulva, mondhatni valóban „realisztikus óvóintézkedéseket” tett ez a hírhedt gyarmatosító. A dél-afrikai rendőrséget, sőt a hadsereg egész struktúráját is úgy szervezték át, hogy az megfeleljen a nagymérvű zendülés elnyomására. Minden „alkalmas” fegyvert összevásároltak a „Saracen” harckocsiktól kezdve — az automata fegyverekig. Sőt, még az új afrikai városokat — amelyeknek Sharpeville egyik- tipikus példája — is úgy szervezték, hogy megfeleljenek a „biztonsági” követelményeknek: minden egyes városban olyan félkör alakú teret építettek, amely elég széles ahhoz, hogy egy Saracen mintájú harckocsi tüzelés közben teljes kört írhasson le tengelye körül. Dél-Afrika azonban nem szigetelheti el magát a világ többi részétől. Ez az ország olyan kontinens része, amely hallatlan ütemben ébred saját nemzeti öntudatára. Július elején, amikor Belga-Kongó is elnyeri függetlenségét, az önálló és független afrikai országok ereje még erősebben döntögeti majd a fehér szupremácia „felsőség” utolsó bástyáit is. A határok gyenge alkotmányok: ha fel is tudják tartóztatni az embereket, semmi esetre sem tartóztathatják fel az eszmék áramlását. Afrikában pedig manapság az eszmék olyan politikai realitások, amelyek felett a harckocsiknak nincsen hatalma. „Noha nyilvánvaló volt, hogy a dél-afrikai kormány könyörtelen igazságtalansága előbb, vagy utóbb kimeríti ? Dél-Afrikai Unió négereinek sztoikus türelmét, semmi sem csökkent- heti az ottani események meghökkentő tragikumát. A nemzetközi közvéleménynek erőteljesen el kell ítélnie a tömeggyilkosságokat, amelyeknek áldozatai védtelen, elnyomott lények. Majdnem ugyan ilyen meghökkentő, hogy a dél-afrikai fehérek is milyen vakon mennek a további események elébe. Forgószelet teremtenek, de sem politikai, sem pedig erkölcsi vonatkozásait még csak fel sem ismerik. Az utóbbi tíz- év alatt fokozódott az elnyomás, sőt gyakorlatilag rabszolgasorba döntötték a feketéket. A dél-afrikai kormány elment odáig, hogy hivatalosan megtagadta a négerektől a tanulás jogát, kivéve azt az alapvető képzést, ami alkalmassá teszi őket a fizikai munkára.” E szavak az egyik nagy amerikai lapban láttáé napvilágot. Utalnak a négerek helyzetére és keserű szavakkal bírálják az ottani négerüldözést. Sok harc és küzdelmes esztendők várnak még az afrikai népekre. Azokra is, akik már elnyerték függetlenségüket, s azokra még több, akik erejüket megsokszorozva harcolnak emberi szabadságjogaikért, állami függetlenségükért. A függetlenné vált országokban is ott vannak még a gyarmati rendszer képviselői, s befolyásukkal visszahúzó erejükkel komoly mértékben számolni kell, s mint minden függetlenséget elnyert fiatal államnak, az afrikai államoknak is nagy problémát jelent a társadalmi rend megválasztása. Befejezték a burgonya iijtetését a Balkányi Állami Megyénk egyik legnagyobb ve- ! tőburgonyatermelő mezőgazdasági j nagyüzeme a balkányi. Éveken j keresztül 350—400 hold burgonya terméséből látták el vetőgumó- | val a termelőszövetkezeteket. Az | idén a gazdaságban a tavalyi 350 | hold helyett 570 holdon termelnek burgonyát. Ekkora területen időben és pontos munkát géppel végezhetnek. Három burgonyaültető gépük így is közel három hétig volt teljes üzemben. A burgonya ültetését a hét végén befejezték a balkányiak és nemsokára megkezdik a csíráztatva ültetett és szárfelhúzásosan termelt vetőmagnak való burgonya növény- ápolását. A komlódtótfalui Két Vadas Testvér Termelőszövetkezet ügyeskezű kertészeit mutatjuk be. Varga Ferenc, Nagy Miklósnó és Rápolti Károlyné szorgalmukkal vívták ki a tagság elismerését. A képen azt a műveletet örökítettük meg, amikor a paprikapalántákat külön-külön tápkockába helyezve rakják a melegágyba. Ezek a palánták aztán már nem sínylik meg a kiültetést. Hasznuk az, hogy korábban hoznak termést, s az jobban értékesíthető. (Foto: Hammel.) A gyümölcstermelés 15 éves távlati tervét vitatta meg as országgyűlési képviselők megyei csoportja Az országgyűlési képviselők Szabolcs-Szamtár megyei csoportja szombaton ülést tartott Nyíregyházán az ÉM 6. számú Mélyépítő Vállalatának kultúrtermében. Az ülést Benkei András elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, a csoport elnöke nyitotta meg. A képviselők Vincze József elvtársnak, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettesének előterjesztése alapján a gyümölcstermelés 15 éves távlati tervét vitatták meg. A megyében jelenleg 24 500 hold gyümölcsös van, amelynek zöme téli alma. Ennek mintegy nyolcvan százaléka a szocialista mezőgazdasági üzemek kezelésében áll. A távlati terv szerint 15 év alatt a gyümölccsel beültetett terület kb. a duplájára, ötvenezer holdra növekszik. Évenként általában kétezer holdat telepítenek be. Ezt a nagyarányú fejlesztést indokolja az, hogy a megyében igen nagy terület, több. mint százezer hold silány futóhomok van, ahol a szántóföldi növény- termelés egyáltalán nem kifizetődő. A fejlesztés mellett szól az is, hogy igen sok munkáskezet foglalkoztat majd. A megye minden évben több almát ad az országnak és exportra is. Az ötéves terv végére, 1965-re már hozzávetőlegesen 18 000 vagon termésre lehet számítani A termőre fordulással együtt növekedtek természetesen a tárolási problémák. Jelenleg 600 vagon befogadóképességű tárolóval rendelkeznek az állami gazdaságok. Tavaly megkezdték a nyíregyházi tároló és feldolgozó építését, ami egy-két év múlva már részben megoldja ezt a kérdést. De még továbbiak építésére lesz szükség. A jelentés a továbbiakban szólt még a telepítés, a göngyöleg-ellátás problémájáról is. A vitában felszólaltak: Benkei András, Berki Zoltán, Czigler Elek, Madarász Istvánná, Csorvási Sándor képviselők és Pápai Márton meghívott vendég, a 6. sz. Mélyépítő Vállalat igazgatója. A képviselőcsoport á tervjavaslatot — a felszólalások során elhangzott észrevételekkel együtt — az országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottsága elé terjeszti megvitatás végett. A csoport megbeszélésére még visszatérünk. Részt vesznek az országos kukoricatermclési versenyben a gyiirci kiszisták is Gyürén, a termelőszövetkezeti községgé válás után is megtalálták helyüket a fiatalok a termelő munkában. Az ifjúság KISZ-brigádot alakított. Azt is elhatározták, hogy megművelik az idős, munkaképtelen termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságát. A fiatalság — felismerve a dolog jelentőségét — a kukoricatermelésben kíván maradandó eredményeket felmutatni. A KISZ-brigád tagjai az országos kukoricatermelési mozgalomba is bekapcsolódtak. Ünnepeltek a szövetkezetek barátai Bensőséges ünnepség volt pénteken este a 6. sz. Mélyépítő Vállalatnál. A mező- gazdasági termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésében és megszilárdításában részt- vett dolgozókat megvendégelte és megjutalmazta a vállalat vezetősége. Ott volt Benkei András elv- társ, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei oártbizottság első titkára is, aki meleg szavakkal mondott köszönetét a dolgozóknak az áldozatvállalásért és jó munkáért. Csupa jókedvű emlékezés volt ez az ünnepség, A Túristván- diban, Győrteleken, Kocsordon és Nagy- ecseden szerzett élményekről beszélgettek. A vállalattól negyvenen közel hat hetet töltöttek Túrist- vándiban. A legtöbb tapasztalatot, élményt ott szerezték. A községből Mandics bácsi. Klebán bácsi, Virágh elvtárs, Vári tanácselnök, Lengyel párttitkár neve sokszor elhangzott az ünnepségen. Tóth Gyuri bácsi, Nagy Ferenc. Tóth Imre, Tukacs, Sarkadi. Ruszka. Bodnár és a szövetkezeti útra lépett többi parasztember jó ismerőse a vállalat negyven dolgozójának. Veres Laci bácsi a nyíregyházi Úttörő Tsz-be jár patronálni, jó barátja az öreg Trifonov. — Azt mondja nekem minap az öreg „kertészmester” hogy „te Laci, elromlott a szövetkezetünk vízágyúja, nem fordul körül. Jó lenne, ha segítenétek”. Kimentem megnézni és láttam, hogy baj van a fogaskerékkel. Behoztuk a javító műhelybe és munkaidő után rendbehoztuk a masinát — sorolta Laci bácsi. Az ünnepségen megbeszélték, hogy a termelőszövetkezetekből meghívják jó barátaikat a június 5-én megrendezésre kerülő Építők Napjára. Majd Sóstón az évszázados tölgyek alatt bográcsgulyással látják őket vendégül és jó bor poharazga- tása közben együtt fognak vigadni, ünnepelni, koccintani a munkás—paraszt szövetségre.
