Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

vilit pnlttérfil •gyiHftiff • % Ügyes konyhakertészek XVII. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM Ara 70 tiller um ÁPRILIS 17, VASÁRNAP Afrika ereje Történelmi szemtanúi va­gyunk az évtizedekkel ezelőtt még „titokzatosnak” nevezett Afrika hatalmas változásának. Fekete-Afrika népeinek millióit tegnap még vásári áruként ad- ták-vették, ma néger diploma­ták kormányfőkkel, miniszte­rekkel tárgyalnak a világ fővá­rosaiban. A nyugati kommen­tátorok nem győzik elégszer hozzáfűzni beszámolóikhoz, hogy egyenrangú partnernek bizo­nyulnak Ghana vagy Guinea, Belga-Kongó, vagy Kenya po­litikusai. A nemzeti felszaba­dító mozgalmak pedig egyre erő­södnek, s már nincs olyan szög­lete Afrikának, ahol ne égne a talaj a gyarmatosítók lába alatt. Nemrég még Belga-Kon­gót „mintagyarmatnak” tartot­ták Nyugaton, azzal az érvelés­sel, hogy Kongóban állítólag az imperialista rendszer béké­sen megfér az afrikai lakosság érdekeivel. A kongói nemzeti felszabadító harcnak hatalmas fellángolása elhamvasztotta ezt a képmutató legendát, és innen is vissza kell vonulniuk a gyar­matosítóknak. Ezekben a napokban az új­ságok fö helyen tárgyalják az afrikai eseményeket, amelyek­nek jelentősége messze előre mutat, történjék az a Dél-Afri­kai Unióban, vagy Guineában, vagy Ghana fővárosában. A történelem egyik helyen a fe­hér rabszolgatartók kínos hát­védharcait örökíti meg a jö­vőnek, a másik helyen a sza­badságukat kivívott feketék le- bírhatatlan igazságát, az embe­ri jog nevében kihirdetett sza­badság programját jegyzi fel. Mindössze két évvel ezelőtt Ghana fővárosában Akkrában tartották meg a független af­rikai országok első konferen­ciáját, amely ünnepélyesen dek­larálta, hogy az afrikai népek még a mi nemzedékünk életé­ben elnyerik, illetve visszanye­rik függetlenségüket. A prog­ram határideje változott. Most Conakryban, a szabad afrikai országok új követeléssel lép­tek elő, amely Fekete-Afrika erejét sugározza: 1962-ig min­den afrikai ország nyerje el függetlenségét! De addig még sok nehéz har­cot kell megvívnia a fekete óriásnak. Harcát a szocialista világ, a gyarmati sorból nem­rég felszabadult népek egyre bővülő családja és a tőkés or­szágok közvéleményének túl­nyomó része is támogatja. „A zendüléseket semmi esetre sem lehet úgy tekinteni, mint a kormány faji megkülönbözte­tési politikájának reakcióját. A zavargások időszakonként visz- szatérő jelenségek, amelyek semmi összefüggésben nem áll­nak a szegénységgel és az ala­csony bérekkel.” Werwoerdnek, a Dél-Afrikai Unió miniszter­elnökének megdöbbentő szavai ezek, amelyekkel ő „helyes megvilágításba” próbálja he­lyezni védtelen afrikaiak töme­ges legyilkolását. A miniszter- elnök brutálisan értékeli a hely­zetet. Verwoerd elismeri, hogy az afrikaiak nem szívlelik a jelenlegi rendszert és időről- időre fellázadnak ellene. Kor­mányának szerinte pusztán az a feladata, hogy biztosítsa az ilyen felkelések erőskezű és azonnali leverését A faji meg­különböztetés politikájának lo­gikájából kiindulva, mondhatni valóban „realisztikus óvóintéz­kedéseket” tett ez a hírhedt gyarmatosító. A dél-afrikai rendőrséget, sőt a hadsereg egész struktúráját is úgy szer­vezték át, hogy az megfeleljen a nagymérvű zendülés elnyo­mására. Minden „alkalmas” fegyvert összevásároltak a „Sa­racen” harckocsiktól kezdve — az automata fegyverekig. Sőt, még az új afrikai városokat — amelyeknek Sharpeville egyik- tipikus példája — is úgy szer­vezték, hogy megfeleljenek a „biztonsági” követelményeknek: minden egyes városban olyan félkör alakú teret építettek, amely elég széles ahhoz, hogy egy Saracen mintájú harckocsi tüzelés közben teljes kört írhas­son le tengelye körül. Dél-Afrika azonban nem szi­getelheti el magát a világ töb­bi részétől. Ez az ország olyan kontinens része, amely hallat­lan ütemben ébred saját nem­zeti öntudatára. Július elején, amikor Belga-Kongó is elnye­ri függetlenségét, az önálló és független afrikai országok ere­je még erősebben döntögeti majd a fehér szupremácia „fel­sőség” utolsó bástyáit is. A ha­tárok gyenge alkotmányok: ha fel is tudják tartóztatni az em­bereket, semmi esetre sem tar­tóztathatják fel az eszmék áramlását. Afrikában pedig ma­napság az eszmék olyan politi­kai realitások, amelyek felett a harckocsiknak nincsen ha­talma. „Noha nyilvánvaló volt, hogy a dél-afrikai kormány könyör­telen igazságtalansága előbb, vagy utóbb kimeríti ? Dél-Af­rikai Unió négereinek sztoikus türelmét, semmi sem csökkent- heti az ottani események meg­hökkentő tragikumát. A nem­zetközi közvéleménynek erő­teljesen el kell ítélnie a tömeg­gyilkosságokat, amelyeknek ál­dozatai védtelen, elnyomott lé­nyek. Majdnem ugyan ilyen meghökkentő, hogy a dél-af­rikai fehérek is milyen vakon mennek a további események elébe. Forgószelet teremtenek, de sem politikai, sem pedig er­kölcsi vonatkozásait még csak fel sem ismerik. Az utóbbi tíz- év alatt fokozódott az elnyo­más, sőt gyakorlatilag rabszol­gasorba döntötték a feketéket. A dél-afrikai kormány elment odáig, hogy hivatalosan megta­gadta a négerektől a tanulás jogát, kivéve azt az alapvető képzést, ami alkalmassá teszi őket a fizikai munkára.” E sza­vak az egyik nagy amerikai lap­ban láttáé napvilágot. Utalnak a négerek helyzetére és keserű szavakkal bírálják az ottani né­gerüldözést. Sok harc és küzdelmes esz­tendők várnak még az afrikai népekre. Azokra is, akik már elnyerték függetlenségüket, s azokra még több, akik erejüket megsokszorozva harcolnak em­beri szabadságjogaikért, állami függetlenségükért. A független­né vált országokban is ott vannak még a gyarmati rend­szer képviselői, s befolyásuk­kal visszahúzó erejükkel ko­moly mértékben számolni kell, s mint minden függetlenséget elnyert fiatal államnak, az af­rikai államoknak is nagy prob­lémát jelent a társadalmi rend megválasztása. Befejezték a burgonya iijtetését a Balkányi Állami Megyénk egyik legnagyobb ve- ! tőburgonyatermelő mezőgazdasági j nagyüzeme a balkányi. Éveken j keresztül 350—400 hold burgonya terméséből látták el vetőgumó- | val a termelőszövetkezeteket. Az | idén a gazdaságban a tavalyi 350 | hold helyett 570 holdon termel­nek burgonyát. Ekkora területen időben és pontos munkát géppel végezhet­nek. Három burgonyaültető gé­pük így is közel három hétig volt teljes üzemben. A burgonya ültetését a hét végén befejezték a balkányiak és nemsokára meg­kezdik a csíráztatva ültetett és szárfelhúzásosan termelt vető­magnak való burgonya növény- ápolását. A komlódtótfalui Két Vadas Testvér Termelőszövetke­zet ügyeskezű kertészeit mutatjuk be. Varga Ferenc, Nagy Miklósnó és Rápolti Károlyné szorgalmukkal vívták ki a tagság elismerését. A képen azt a műveletet örökítettük meg, amikor a paprikapalántákat külön-külön tápkockába helyezve rakják a melegágyba. Ezek a palánták aztán már nem sínylik meg a kiültetést. Hasznuk az, hogy korábban hoznak termést, s az jobban értékesíthető. (Foto: Hammel.) A gyümölcstermelés 15 éves távlati tervét vitatta meg as országgyűlési képviselők megyei csoportja Az országgyűlési képviselők Szabolcs-Szamtár megyei csoport­ja szombaton ülést tartott Nyír­egyházán az ÉM 6. számú Mély­építő Vállalatának kultúrtermé­ben. Az ülést Benkei András elv­társ, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, a csoport elnöke nyitotta meg. A képvise­lők Vincze József elvtársnak, a megyei tanács végrehajtó bizott­sága elnökhelyettesének előter­jesztése alapján a gyümölcster­melés 15 éves távlati tervét vi­tatták meg. A megyében jelen­leg 24 500 hold gyümölcsös van, amelynek zöme téli alma. Ennek mintegy nyolcvan százaléka a szocialista mezőgazdasági üzemek kezelésében áll. A távlati terv szerint 15 év alatt a gyümölccsel beülte­tett terület kb. a duplájára, ötvenezer holdra növekszik. Évenként általában kétezer holdat telepítenek be. Ezt a nagyarányú fejlesztést indokolja az, hogy a megyében igen nagy terület, több. mint százezer hold silány futóhomok van, ahol a szántóföldi növény- termelés egyáltalán nem kifize­tődő. A fejlesztés mellett szól az is, hogy igen sok munkáske­zet foglalkoztat majd. A megye minden évben több almát ad az országnak és exportra is. Az ötéves terv végére, 1965-re már hozzávetőlegesen 18 000 vagon termésre lehet számí­tani A termőre fordulással együtt növekedtek természetesen a tá­rolási problémák. Jelenleg 600 vagon befogadóképességű tároló­val rendelkeznek az állami gaz­daságok. Tavaly megkezdték a nyíregyházi tároló és feldolgozó építését, ami egy-két év múlva már részben megoldja ezt a kérdést. De még továbbiak épí­tésére lesz szükség. A jelentés a továbbiakban szólt még a te­lepítés, a göngyöleg-ellátás prob­lémájáról is. A vitában felszólal­tak: Benkei András, Berki Zol­tán, Czigler Elek, Madarász Ist­vánná, Csorvási Sándor képvise­lők és Pápai Márton meghívott vendég, a 6. sz. Mélyépítő Válla­lat igazgatója. A képviselőcsoport á tervjavas­latot — a felszólalások során el­hangzott észrevételekkel együtt — az országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottsága elé terjeszti megvitatás végett. A csoport megbeszélésére még visszatérünk. Részt vesznek az országos kukoricatermclési versenyben a gyiirci kiszisták is Gyürén, a termelőszövetkezeti községgé válás után is megta­lálták helyüket a fiatalok a ter­melő munkában. Az ifjúság KISZ-brigádot alakított. Azt is elhatározták, hogy megművelik az idős, munkaképtelen termelőszö­vetkezeti tagok háztáji gazdaságát. A fiatalság — felismerve a dolog jelentőségét — a kukori­catermelésben kíván maradandó eredményeket felmutatni. A KISZ-brigád tagjai az országos kukoricatermelési mozgalomba is bekapcsolódtak. Ünnepeltek a szövetkezetek barátai Bensőséges ünnep­ség volt pénteken es­te a 6. sz. Mélyépítő Vállalatnál. A mező- gazdasági termelőszö­vetkezetek számszerű fejlesztésében és meg­szilárdításában részt- vett dolgozókat meg­vendégelte és meg­jutalmazta a vállalat vezetősége. Ott volt Benkei András elv- társ, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei oártbizottság első tit­kára is, aki meleg szavakkal mondott köszönetét a dolgo­zóknak az áldozatvál­lalásért és jó mun­káért. Csupa jókedvű em­lékezés volt ez az ün­nepség, A Túristván- diban, Győrteleken, Kocsordon és Nagy- ecseden szerzett él­ményekről beszélget­tek. A vállalattól negyvenen közel hat hetet töltöttek Túrist- vándiban. A legtöbb tapasztalatot, élményt ott szerezték. A köz­ségből Mandics bácsi. Klebán bácsi, Virágh elvtárs, Vári tanács­elnök, Lengyel párt­titkár neve sokszor elhangzott az ünnep­ségen. Tóth Gyuri bácsi, Nagy Ferenc. Tóth Imre, Tukacs, Sarkadi. Ruszka. Bod­nár és a szövetkezeti útra lépett többi pa­rasztember jó isme­rőse a vállalat negy­ven dolgozójának. Veres Laci bácsi a nyíregyházi Úttörő Tsz-be jár patronál­ni, jó barátja az öreg Trifonov. — Azt mondja ne­kem minap az öreg „kertészmester” hogy „te Laci, elromlott a szövetkezetünk víz­ágyúja, nem fordul körül. Jó lenne, ha segítenétek”. Kimen­tem megnézni és lát­tam, hogy baj van a fogaskerékkel. Behoz­tuk a javító műhely­be és munkaidő után rendbehoztuk a ma­sinát — sorolta Laci bácsi. Az ünnepségen megbeszélték, hogy a termelőszövetkezetek­ből meghívják jó barátaikat a június 5-én megrendezésre kerülő Építők Napjá­ra. Majd Sóstón az évszázados tölgyek alatt bográcsgulyással látják őket vendégül és jó bor poharazga- tása közben együtt fognak vigadni, ün­nepelni, koccintani a munkás—paraszt szövetségre.

Next

/
Thumbnails
Contents