Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
PIRKADÁS UTÁN Kismaréknyi falu, ránézésre az ember nem is hinné, hogy menynyi a titka! A gyerekek az iskolában egy hónap alatt tovább jutnak a számolással, mint ahány ház van Fejércsén. Az egy szál hajításhosszú utcájával úgy elrejtőzik Bereg mélyén, hogy még a kétágasok fölé kapaszkodó Nap is csak nagynehezen lel rá .., Korai kép De pirkadás után, amikor kattannak a köpönyegajtók akasztói, megcsattan a kondás friss cs.erdí- tőjú ostora, kenj'érsütés, meg meleg tej illatát hordozza a levegő, új életre kap a termelőszövetkezeti falu apraja-nagyja. így megy ez már január 16 óta: felkelj, cigarettasodrás, azután a ,,Szikra” központjában ü-zszor tgs, vagy ka- lappöpcintés, és ... Hát igen. Kezdődik a nappal, a legújabb, és egy kicsit még mindig ott lebzsel a tegnap az esetlen félszavakban, a szemöldökre rogy-' ráncokban, é& néha a káromkodásokban. A fejércsei enioer is azon lelte magét, hogy a világ dolgai nagy fc.duiatot tesznek, dönt a falu, ő sem lóghat ki. Mi tagadás, rosszul esett akkor még a jó szó is, hogy nem éiet az élet ilyen ezeréves egyhelyben-topogáesal. Mert a megszokás .. ; És most, néhány hónappal később is nehezen enged a görcsös ragaszkodás. dl történet folytatása — Nehezen, de enged,;, Hegyi Gyula, a téesz fiatal ag- ronómusa tele lelkesedéssel árulja el, hogy a munkához szokott fejércsei Rezek nyomán minden egyes napfelkeltével tisztább, világosabb lesz az emberek gondolkodása is. Mert ott v.an Komáromi Béla, Komiéi Sándor, meg a középkorú Kovács Endre. Nemcsak a munkájukkal mutatnak példát, hanem a jövőbe látó ember gondolkodásával értenek szót az új. a szokatlan miatt kételkedőkkel. Mert aki kenyere javát eddig Fejércsén fogyasztotta el, annak a szájából elgondolkoztató a szó.: lehetett volna az a kenyér már nagyobb is, fehérebb is ..: Tollbamondás Halkul a szokallanság zaja, me- I legszik a megértés, a közelebb J kerülés hangulata. És ez nem amolyan „szépet mondás”. A fejércsei határ a koronatanú- Kikerekednek az arcok, ahogy „tollba mondják”: — A környéken sem talál olyan szép munkát, mint a mienk. — Lesz kenyér, több mint tavaly, az egyéni időben. Hiszen a kalászosok utolsó négyzetcentiméterével is idő előtt .végeztek, a kapásokkal meg | háromnegyedrészben már készen ! vannak. Ez a „több. mint tavaly’' megállítja a szó sodrát. Azaz hogy kis szünet után még nagyobb erővel újul ki, Hiszen nincs manapság ember Fejércsén sem, aki ne tenné fel újra és újra a kérdést: helyesen cselekedtem-e? Az már- már igazolást nyert, hogy a több kéz, a több akarat mennyivel többre képes az egyedüli kínlódásnál. Mégis. nyal, a nagyfiúval. Ha sötétedései icazeui.v a nun iol a n.olgg haló lovakról, s a központban kórbe- gyülnek, füstölni egy kicsit — ezt höoyják-vetik meg, újra és. újra. fáradhatatlanul. Es még valamit! r* Őszinte epilógus Hogy akár tetszik, akár nem, ők türelmetlenek- dó, jó mondják, előbb pénzt kell csinálni, azután orvosságért szaladni a patikába, — de mégis — csak rosszul esik nekik 3 „mostohagyermekség". — Kémek, ezt nehogy félre íriam, inkább segítsek rajtuk. Nincs villany, s az idén aligha jöhetnek szóba. Nincs kultúrház, a mozi ts hetenként csak ev'^zer „vándorol” el hozzájuk. Ehhez is pénz kellene, jel tudják. De rz áruellátásban mégiscsak lehetne lendíteni. Egy „mindenes” bolt van a faluban, ahol fűszert, háztartási cikkeket, m?g pálinkát lehet csak kapni. Pedig másra is szükségük volna, anélkül, hogy más faluba biciklizzenek. Nem nagy óhaj. — Hiszen korántsem köve telezőéről van szó, mert a világ zajától messze eső Fejéross lakosai megszokták a szerénységet. Csak most, hogy erejük növését érzik, olyan jólesik bízni. Nem rejtik véka alá, hogy ők még idegenkednek a gépektől, a traktort is ör- döngős dolognak tartják, s amit tesznek, azt a két kezükkel csinálják. De ha napfényes vasárnap délutánonként végigülik a kapuk eltőtti lócákat, s elörvendeznek a jószágállomány felerősödésén, meg azon, hogy az állattartásból szép pénz üti a markukat, nyugodtabfean hajtják álomra tejüket Angyal S. Pályázati felhívás i a marxizmus-.'eninizmus esli eivetemánek 1960-81. A Szabolcs-Szatmár megyei páitbizotlsag felvételi pályázatot hirdet a myrxizmus-lenioizmus esti egyetemének 1960—61, tanévére. Az egyetem célja, hogy párt-, állami-, és tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szervezett marxista-len:nista oktatását, egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő .3 év., A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és magyar munkásmozgalom történetét tanulják. A tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. A marxizmus-leninízmus esti egyetemének vizsgáit elfogadják a szakegyetemeken, vagy szakas- piranturákon kandidátusi minimumként. Az egyetemen hetenként egyszer kötött foglalkozás van (előadás, osztályfoglalkozás), amelyen a részvétel kötelező. A tanévére i,andíj egy évre 150.— Ft, mely .elevenként fizethető. Az egyetem hallgatóinak az M. T. rendelet alapján évi 24 nap tanulmányi szabadság jár. Az egyetemre való felvétel feltételei Felvételüket kérhetik, akik egyetemi, - főiskolai végzettséggel, vagy ennek megfelelő által-ne« műveltséggel rendelkeznek, és a-ciiiUiasnu<. öZuiva^gbs infcu'/.iütci ií>.nereteket mar megszerezték. Az egyetemre pártonkívühek is xéihetik felvételüket Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola hallgatója. A pályázatot a Szabolcs-Szat- rnár megyei Pártbizottság ágit, prop. osztályára kell beküldeni 1960. május 30-ig. Mellékelni kell egy részletes önéletrajzot, az illetékes pártszervezet ajánlását és a vállalat, intézmény igazolását a jelentkező jelenlegi munkaköréről. A jelentkező hallgatók felvételi vizsgát tesznek néhány fontosabb marxista műből. A jelentkezett hallgatók a felvételi vizsga anyagát f. évi május X—30-ig átvehetik. A Magyar Szocialista Munkáspárt Szabolcs megyei Bizottsága. A tejiisemieh húsvéti ajándéka Nagy hajrá volt az eimúlt héten a nyíregyházi Tejüzemben A tejei és tejtermékeket árusító boltok a korábbiaknál sokkal nagyobb igényt jelentettek be a húsvéti ünnepekre, ami az üzem dolgozóitól jól szervezett és megfeszített munkát követelt. Na, ponta nyolcezer liter tejet adtak a város és a megye lakosságának. A hét folyamán kétezer pohár tejfel, ezenkívül négyszáz liter tejfel és száz máz^a vaj került ki a tejüzemből fogyasztásra. — Mi a garancia? . így mondják, s önmaguktól is választ várnak. Jól tudják, szerényen terveztek, amikor egy munkaegységre még harminc forintot sem gondoltak. De jobb ez így, mintha a „holdba” képzelikL tek volna. Hogy több le3z, mérget vesznek rá. Akkor pedig ... Jön a számolás. És ez furcsa. Ha például egy közepes családban ketten hatszáz egységen felül teljesítenek, húszezer forintnál több várható. Hozzá a háztáji, a házkörüli bevétel- — s mindez tisztán, a kötelezettségek, az eiaprózás nélkül. j Ha kondul a harang, s az ug- rágnyira lévő határból hazazörögnek a kocsik az emberekkel, ebédre — erről tart a szó, az asszony« • „Orofe fiatal“ Őszinte megbecsülésből cs szeretetből nevezik így nun- »társai Fcttmann Márkus bácsit, aki immár három évíize- 'et töltött el a kereskedelemben. Az utóbbi hét év alatt már tem közvetlenül a vevőkkel tárgyal, hanem a nagykereskedelmi vállalat raktárában dolgozik. Nagy szaktudását itt *m tartja titokban. A gyermek-konfekció ruhák kiadásakor mindig van néhány jó tanácsa az eladást illetően. Az „örök fialai" jelző frissesége és állandó jó kedélye miatt ragadt reá. (Foto: Hammel) FELTÁMADÁS lem tudom, nem akarok megsérteni senkit. Ne értsenek félre, ha egy kérdéssel kezdem mondókámat. Csupán arra várok feleletet másoktól és sokáig vártam magamtól is, vajon mi örpme lehet valakinek abban, hogy töviskoszorút rak az emberek fejére, megkorbácsolja, s halálos szomjúságában ecetes spongyával kínálja? Ügye megértették jól a kérdést? Azt is, hogy a töviskoszorút, a korbácsot, a spongyát nem a maga valóságában értelmezem, hanem másképp. Nem leckéztetni, kioktatni, hanem gondolkoztatni akarok. Csak így vegyék minden szavam és értsék jól, ha tán nem helyesen fejezem ki magam. Az élet engem nem a szavak művészetére tanított. Kunyhóban születtem, kunyhóban, melyre a palota vetett árnyékot, apámmal meg két idősebb bátyámmal hosszú évek alatt utcasorra való palotát építettünk, de nekünk csak a bujtosi sárkunyhó maradt; anyám ruhahegyekkel tért haza, éjfélekig gőzfelhőbe burkolózva görnyedt a mosótek- nö felett, pirkadattól pedig húz- gálta a forró vasat. Sokat fájt a feje. A vasalónők korán halnak, elment anyám is... Nem sokkal rá apámat is magához hívta, szegény apámat egy vastag vályogfal temette maga alá bontás bűzben. Míg élt, mindig mondta is; meglátod fiam, engem egyszer elnyel a sok romos ház. A háború áldozata lett apám; a bomba, a golyó nem találta el, de végzett vele az omladozó fal... Ü7Át9 Ifi ezerszer kérdezem magamtól, miért kellett^ olyan korán elmenniük... Miért..’.? A legtöbbet akkor gondolkoztam ezen és a világ sorsán, mikor ott feküdtem a lepel alatt a fekete, diófa-koporsóban. Igen. a tömjénfüstöt árasztó füstölő mellett, húsvét- kor... Minálunk, rómaiaknál így szoktuk érzékeltetni Krisztus feltámadását. S akkor negyvennégy húsvétján én voltam 'a szenvedő és feltámadó Krisztus. Órákig lapultam a kemény koporsóban és önkéntelenül borzongás. félelem kerített hatalmába. Elgondoltam: hány Krisztus halt már meg emberekért? Mert én tudtam. — apám mesélte, — nem egy Krisztust feszítettek keresztre a gonoszok. Sokat, nagyon sokat. Magam előtt láttam Kábái bácsit, az öreg ácsot, akivel 19-ben megá- csoltatták a keresztfát és arra feszítették, vagy Derecskéit, a kovácsot, akinek a karjára forró karperecét húztak, megelevenedtek apám igazi meséinek alakjai; Borku bácsi, a mezei kerülő, aki Erzsi néninek szólította a grófnőt, a fordulat után holtra verték, s jöttek valamennyien az ismert és az ismeretlen, a neves és a névtelen Krisztusok... Valahogy én min- dik ezekre a Krisztusokra gondoltam ott, meg azokra, akik némán hordták a kereszteket, a töviskoszorút, némán tűrték a rúgásokat, a megcsúfolást, tűrték a judásokat, egész életükben tűrtek. De miért? Ez visszhangzott bennem, amikor ott feküdtem a halott Krisztus mezében. Miért tűrjük a szenvedést? Hát Isten csak azért teremtette az embert, hogy szenvedjen, éhezzen? Ha az Isten jó és igazságos, miért tűri az égbekiáltó nyomort, a vérontást, a vályogviskókat, a földlyukakat, az éhbért, a kegyetlen korai halált, miért nem engedi, ha ereje van hozzá, hogy jobb legyen itt az élet?! Vágj' kiért bűnhődjek én, milyen alapon, milyen igazság szerint? Egész életem csupa görnyedés; a gyümölcse a mindennapi betévő falat... Hát ezért is legyek hálás; belenyugvó a sors rendelésébe, az Isten rendelésébe...? Hát az Isten miért veszi el a jó falatot az én számból, miért hívta oly korán magához az anyámat, miért üttette agyon az apámat és miért ád zsíros falatokat Kerecei úrnak, és bársony, selyem köntöst a feleségének... A hälntt Krisztusból a 1101(111 lázadó Krisztus lettem. Lázadó, aki kérdőre vonja az Istent a saját házában, a saját fia képében. Mire véget ért a szertartás, és a hívek átszellemült arccal, fátyolos hangon összesúgtak: Feltámadt Krisztus, — az én arcom, meg a lelkem is megnyugodott. Felegyenesedtem, mintha a föld minden emberének ereje, büszkesége belém szállt volna, a szikla elgördült a sír szájáról... A szemek könnyeztek, az ajkak imát mormoltak, én pedig kiléptem a friss levegőre, a mezők, az erdők illatába, az emherkéz-alkotta világba. A többiek talán észre se vették, hogy valóban feltámadtam... ★ Kőmives András a házépítő família „legfiatalabb” sarja ősz fejét felszegi és bátran szembenéz a húsvéti feltámadás hallgatóival. Ha a festők az emberi bensőben hullámzó érzéseket ecsetelni tudják, Kőmives András egyéniségében megörökíthetik a feltámadt, öntudatra ébredt embert... Páll Géza. 2
