Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-15 / 89. szám
A SZAMOS MENTÉN Nagyhalászi képek 1. Szamosbecs. Olyan kicsinek tűnik a sza- mosmenti falu rendezett, csinos portáival, hogy szinte marokra tudná fogni az ember. Az iskola — a költő szavaival — „oda rúg ki a Szamosra’’. Valóban, alig egy jó haji- tásnyira folyik a gygr'mekek birodalmától a szeszélyes folyó. A töltés és az iékola udvara között üdezöld gyepszőnyeg. Itt vívják délutánonként izgalmas futballcsatáikat a sza- mosbecsi gyerekek. Az iskola udvara rendezett és rendezetlen, kihalt és mégis mozgalmas. Az udvar tisztára söpörve, pompás fenyöcseme- tékkel és kirakott padokkal fogadja a látogatót. A tantermek csendesek, csak az udvarra rakott padok között játszogat néhány gyerek. 2. Az iskola igazgatója, Szeles Tibor kék munkaköpenyben, meszes kézzel jön elénk. Res- tellkedik, hogy így fogadja a vendéget. Mentegetőzésként mondja el, a tavaszi szünetet használják fel, hogy kimeszeljék és csinosítsák az iskolát. Majd egy pillanatra magunkra hagy, mondván: — elvonul egy kicsit „szé- p ítkezni”. Az udvaron játszadozó gyerekek az apróságok őszinteségével és leplezetlen kíváncsiságával vesznek körül bennünket. Az első osztályos^ Debreceni Ágika kedves mosollyal mondja el: — Most nincs iskola, mi csak úgy... hát játszani jöttünk ide. — Majd sorra bemutatja a többieket, a szőke, kckszemü Vajda Irénkét, Vajda Sanyit, a kistestvérét, Marikát, majd kutatóan körülnéz, Fekete Bogárt keresi. — Erre a padok alól előkerül Fekete Bogár, egy koromfekete hajú és szemű kicsi lány, „civilben” Debreczeni Mártika. Néz, néz, összehúzza gyönyörű „kormos” szemét, majd a szemünk közé nevet; — Nem is vagyok huncut! — Tovább röppen és már nem is törődik velünk. Ö most játszik. .. 3. Az igazgatóval, s kollégájával, Kondor Sándorral együtt sorra vesszük a tantermeket. Nem nagy feladat ez, mindösz- sze kettő van, s mindegyikben szorgos kézzel dolgoznak, takarítanak, meszelnek. A tervekről is szó esik, hogy rövidesen megtoldják az épületet... biológiai szertárt rendeznek be... mosdót építenek, a gyermekeknek. .. Az igazgatói lakásban telepszünk le beszélgetni. A község kicsi, lélekszámú ' alig haladja meg az ötszázat, az iskolaköteles gyermekek száma is mindössze hetven. Három pedagógus működik a községben; Szeles Tibor, Szath- m.áry Katalin és Kondor Sándor. Három éve, hogy ilt tanítanak, közülük kettő a falu szülötte — nem csoda hát, ha ismerik az embereidet, osztoznak azok mindennapi örömeiben, gondjaiban. A pedagógusi hivatásról, a gyerekekről és az emberekről beszélgetünk. A gyerekek jólneveltek, tisztelettudók. Néhány gyerekkel beszélgettünk — onnan ez a megállapítás. Mintha valameny- nyien egy család tagjai lennének. A jó tulajdonságok a szülői házból és az iskolából tapadtak rájuk. Hogyan nevel a három pedagógus? Régebben történt. Az egyik gyerek nem volt tisztában a személyi tulajdon elvével, — hogy finoman fejezzük ki magunkat —, gátlás nélkül vette magához társai írószerét, tanítójától is elemeit olykorolykor valamit. Egyetlen dúrva szót sem szóltak hozzá. Még azért sem szidták, ha iskolai feladatait nem végezte, hanyagul tanult. Viszont ez a gyerek egyszer csak azon kapta magát, hogy a többiek nem játszanak vele, nem szeretik, kiközösítik maguk közül. Elkeseredett, egyedül érezte magát. Ekkor kezdték felkarolni. Megbízták bélyeggyűjtéssel, pénzt adtak neki, hogy vásároljon. Az utolsó fillérig elszámolt. Más alkalommal száz forintot hagytak előtte — rá sem nézett. Jelenleg őrsvezető, feladatait jól végzi, matematikából kiváló, s jelentkezett középiskolába. Ennyit a gyerekekről. No és még annyit, hogy szerződést kötöttek a Dózsa Termelőszövetkezettel, s politechnikai _ akta'ás keretében a isz-hez járnak dolgozni. Munkájukért munkaegységet is kapnak, s a pénzből kirándulni mennek majd. / 4. A falusi pedagógusnak ki kell érdemelni a falu bizalmát, szeretetét. Korábban, a községben is akadtak olyanok, akik nem nézték jó szemmel a tanítókat. Az esett különösen rosszul, ha gyemekük rosszabb osztályzatot kapott. Azt hitték kivételeznek a gyermekekkel. Erre szülői értekezletet hívtak össze, ahol ott volt néhány gyerek, s ott a helyszínen feladott kérdésekre válaszoltak is. így a szülök maguk is meggyőződtek arról, hogy melyik gyereknek mit ér a tudása. A télen fonóesteket tartottak, ahol a falu asszonyai fontak, a pedagógusok felolvastak, vagy érdekesebb, közérdekű problémákról beszéltek. A fiatalok számára pedig irodalmi esteket rendeztek filmvetítéssel egybekötve. A kultúrrendczvéSóderhalászok A Szamosból értékes építkezési anyagot „halásznakEz is szükséges a komlódtótfalusi szövetkezet fejlődéséhez. (Hammel József felvétele) nyékét is rendszerint a három j pedagógus szervezi, illetve rendezi. A közelmúltban az egyik szülőt látogatták meg, aki betegen feküdt otthon, s a beteg szeméből látták, hogy a néhány perces látogatás többet ért számára, mintha bármit adtak volna neki. Akkor is igen sok gazda hallgatott szavukra, mikor a község az új, szocialista utat választotta. Sokan beszélgettek előtte velük az újról, a jövőről. Egyszóval a község lakosai szeretik a falu tanítóit, mert látják, hogy köztük élnek, gyerekeiket a jóra tanítják, érdek-! lödnek napi munkájuk, életük, iránt. Nem „nadrágos embereket’’ látnak bennük, hanem gyermekeik nevelőjét — hallgatnak rájuk, adnak a véleményükre. Ennek az a. magyarázata, hogy együtt élnek, együtt dolgoznak azokkal, akiknek gyerekeit tanítják. Sorsuk közös a faluéval. A látogatásunktól eltelt idő alatt véget ért a tavaszi szu-! net, s a szamosbecsi iskola két frissen meszelt tanterméből ismét gyermekzsivaj szűrődik ki. A tanítók újból kiviszik az is- k lásokat a „szamosmenti tornaterembe” tornázni, futballozni. Szamosbecs. Ügy mondják az egész község egyetlen nagy almáskert. Rövidesen virágbaborulnak az almafák, és élő csokraikkal mintha körülölelnék a gyerer keket, a tanítókat, az egész falut. (Béztj A nagyhalász! földmuvesszö- vetkezet nagy gondot fordít az üzletek külső-belső rendjére, a boltok korszerűsítésére és a bő áruválasztékra. Legutóbb a kendergyári boltjukat hozták rendbe, és bővítették a bolt árukészletét. Képünk az újonnan rendbehn- zott boltot mutatja be. Igen nagy keletjük van a mezőgazdasági szakkönyveknek. A szövetkezet ruházati boltjában Gálik Lajos boltvezető szak- könyveket kínál a vásárlóknak. Ebben a boltban újrendszerü könyveladást vezettek be, s így elérték, hogy havonta 2—3 ezer forint értékű könyvet adnak el. (Dorogi (elv.) Harminckétezer nvulat lőttek az elmúlt szezonban a megye vadászai Fácánnevelö-rczervátum lesz Nyírbátorban A szabolcsi, szatmári tájak kiválóan alkalmasak apróvadak nevelésére. Bár még mindig nem kielégítő megyénkben a vadgazdálkodás, az elmúlt évekhez viszonyítva azonban most már jelentős javulás észlelhető. Az elmúlt szezonban közel 32 ezer darab vadnyúl került terítékre, 9 ezerrel több, mint az előző szezonban. Ezen kívül ben a vadgazdálkodás további , javítására - is nagy lehetőségen vannak. Különösen a gépállomások tehetnek sokat a hasznos vadak védelmében. Mód van arra például, hogy kaszálás idején riasztó berendezéseket szereljenek fel a gépekre, amelyek a fácános és foglyos területeken elriasztják a fészken ülő madarakat és így megkímélik őket. Tervbe vették azt is, hogy a fácán és fogoly hasznosságáról az általános iskolákban beszélgetnek majd a gyerekekkel és az úttörőket felkérik a hasznos vadak védelmére. majdnem 900 élő vadnyúlat,, 182 fácánt és 18 darab özet értékesítettek még a vadásztársaságok. — A kemecsei apróvadas vadrezervátum 7 ezer élő nyúlat adott a népgazdaságnak. Ugyancsak puskavégre került majdnem 20 ezer szárnyas és közel 5 ezer szőrmés ragadozó. Legjobbak: a szálkái vadászok A közelmúltban évadzáró gyűlést tartottak a megye vadászai. Itt szóba kerültek a vadgazdálkodás problémái, a megye területén működő vadásztársaságok ügyes-bajos dolgai. Örömmel állapították meg, hogy a vadász- társaságok között verseny alakult ki. A tiszavasvári Petőfi vadász- társaság volt a kezdeményező, amely a mátészalkait hívta párosversenyre. Az elsőséget a mátészalkaiak szerezték meg, majd a fehérgyarmatiak és a tiszavas- váriak szereztek még sorrendben érdemeket a vadgazdálkodásban. Vadriassló berendezés a gépeken A vadászgyűlésen szóbakerült, hogy a mezőgazdaság szempontjából mennyire fontos a fácán- és í’ogolyállomány elszapörítása. Egy fogoly évi tápláléka például három és fél kiló, egy fácáné pedig négy és félkiló gyommag és kártevő rovar. Érdemes tehát védeni és szaporítani. Jelenlétük a mezőgazdaságban szinte egyszeri növény- ápolást jelent. A nagyüzemi gazdálkodás szélesedésével megyénkMegjelenik a Szabolcsi Vadász6* Egyébként a vadászok is jelentős lépéseket tesznek azirányban, hogy' tájékozottabbak legyenek a vadgazdálkodásban. Szakfilmeket néznek meg, koronglövő versenyeken csiszolják; tudásukat, saját újságjuk, a „Szabolcsi vadász” állandóan tájékoztatja majd őket az időszerű dolgokról és az „Egy nyúl-egy könyv” mozgalomban sok szakkönyvhöz juthatnak majd, Egyébként. három év alatt 15 százalékkal kívánják megnövelni Szabolcsban a vadállományt. A nyírbátori vadásztársaságot sokévi rossz munkája miatt feloszlatják és területükön fácánnevelő rezervátumot létesítenek. Halászok naplója Csendesen siklik a csónak a vízen. A sás közül vadkacsa száll fel, a vízparton pontyokat zavar meg a csónak. Mi- zsik Mihály halászati brigádvezető csendesen evez, nehogy zajt csapjon. Hálót már nem használnak. Csak horgot. Sok horog van a Tisza holt ágain, nem lehet húzni a hálót. Százával raknak le horgokat, hogy növeljék a zsákmányt. S este, mikor pihenni tér, felesége könyvet tesz elé. Számolnak. Ö tartja nyílván, ki mennyi halat fogott. önkéntelenül is azt kérdezik tőle legtöbben: melyik halász fogott legtöbb halat a közelmúltban? Nem mindegy az, hogy ki hogy 'teljesíti tervét. Élen a brigádvezető neve olvasható. Februárban 215 kiló halat adott a szövetkezetnek. Keresete harminc forint híján ötezer forint * volt csupán ebben az egv hónapban. Meggya- szai Zoltán 199 kilót értékesített. Nehéz, fáradságos munka a halászat. Megérdemlik. a jó keresetet. Azonban nem mindig jövedelmez eny- nyit a halászat. Mi- z$ik Mihály viszont keresett már ennél többet is. Emlékszik, nem is olyan régen, tizenkétezer forint volt egyhavi jövedelme. Az általa fogott legnagyobb harcsa pedig hetvenkét ' kilót nyomott. A márciust rossz időnek tartják halászatra. Bizonytalan az időjárás. Szeles. Ilyenkor kevésbé eredményes a halászat. Sokan az áprilist tartják „bolondnak”. Ök nem. Alig várták, hogy érkezzen a szeszélyes hónap. Most több eredményre számítanak. Idén többet akarnak értékesíteni, mint tavaly. 1959- ben a2 előírt 95 mázsa helyett 93 mázsa halat adtak át a szövetkezetnek a dobi halászok. Most azonban bíznak abban, hogy több szerencséjük lesz. Kolozsi Dezső 162 kiló halat fogott februárban, keresete 2244 forint volt. Ezután azonban még többre számít. S ha ez így. lesz, több hab jut városunknak, meg a helybeli halászcsárdának is f. 1.
