Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-10 / 85. szám
AZ AKTATÁSKÁSOK • » ünnepi sorok hétköznapi emberekről •Ki ne hallott volna a megyébe»-, a : ki.svárdai Vulkánról? így hívják, így emlegetik ma is megyénk eáyik leghíresebb üzemét, a Budapesti Fémszcrelvénygyár egyes számú gyáregységét. [Vajon csak arról nevezetes ez az üzem, hogy 748 dolgozó szürke- és temporöntvényeket, radiátorokat, épület-szerelvényt, kéziszerszámokat, párhuzamos satut gyárt? Bent, a füstös falak között fehéren izzik a fém, tűzszikrák pattognak az izmos emberek körül, akik a .műszak idején gépek, formák mellett szorgosokdnak. Nincs megállás, sürget az idő, minden perc új' formát, új darabot jelent — és senki sem akar lemaradni II« kezdődik Ha kezdődik a műszak, a Jakus- brigád, a radiátorosok brigádja már rég a helyén áll a formázok körül. Míg az öntőbrigád önti, ez a brigád formázza a gyár új ter- melvényét, a radiátort. Formákba rakják a magtámaszt, ráhelyezik a magot, ami a radiátor belső üregét adja, ismét berakják a magtámaszt, s viszik is a 30 kilós kettős szekrényeket. Géppel préselik, kézzel szállítják — ez a brigád munkája. De nehogy azt higyje valaki, hogy egyszerű, könnyű dolog ez 544 szekrényt visznek a műszak alatt, s az sem mindegy, hány százalék lesz a selejt. Mert selejt Vajon saját és brigádjának szégyenére. Mert nagy szégyen az, ha az ember a fekete táblán az utolsó helyre kerül. Aztán ha letelt a műszak, a fürdőben eltűnik az emberek arcáról a korom és az olajíolt, s csupán aktatáskás, elegáns „hivatalnok'1 lép ki a bejáraton. Mert nem tudni ilyenkor, hogy ki a hivatalnok és ki a segédmunkás. Egyformán csinosan öltözködik itt mindenki, s nem hiányzik senki hóna alól a divatos elemózsiás- aktatáska. A Vulkánba ugyanis mindenki aktatáskával jár, mint egykor régen Harmathi úr, a volt igazgató. Akkor talán csak neki volt ilyen szép táskája, a műszak... lehet könnyen a magíővésnél is a formázásnál, lehet folyatlansági selejt, s még ki tudja, hányféle. S új gyártmány a radiátor, hiányzik az a 20—25 éves gyakorlat, mint a pestieknél. Mégis utolérték őket: a pesti radiátorgyárban 10—12 százalékos selejttel dolgoznak. A brigád az első hónapokban 20 százalékos átlagselejttel termelt, ez a szám azonban már a múlt hónapban 10,4 százalékra csökkent. S ez sem elég: a brigád új oélja lemenni a nyolc százalékra. Harcokba, kemény csatákba kerültek ezek a számok, miért ? élet, az épülő új családi házak, iskolák, ünnepek és hétköznapok tiszteletére. Elhatározták, hogy tovább csökkentik az önköltséget, s még több eredményt mutatnak fel a termelésben. Miért versenyeznek? Miért „hajtanak? Mit akarnak? Csak úgy kaphatunk érthető feleletet, ha megismerkedünk velük. Mert ki is az a „Jakus-brígád"? Férfiak, 12 férfi Anarcsrói, Ajakról, Kisvárdáróí, sokfelől. S ha egyiküknek nem megy, lemarad, otterem a társa és csinálja, segít. A táblán pedig íej-fej mellett állnak a számok. A brigád: Jerkus István, 25 éves barna fiatalember, nős, most épített a keresetéből házat, ó a „kettes számú magberakó”. 1953 óta dolgozik a Vulkánban, szereti, szorgalmáért becsüli mindenki. A brigád: Punku Miklós, 26 éves, alacsony, izmos formázó, három gyermek apja. ö is házat épített, s most szertné szépen bebútorozni, úgy, hogy kombináltszo- ba, hangulatlámpa is legyen benne. A brigád- Bállá Miklós 28 éves családapa, aki szintén azóta épített házat, amióta itt dolgozik. A brigád: a többi Jerkus, meg Balia, a többi fiatalember, családosok és nőtlenek, mindannyian megkeresik a 2000 forintot, a hangulatlámpát, vagy motorkerékpárt, s mindegyiknek van szép lakása, tisztességes otthona. Ezért.: i A brigád indult a kongresszusi versenyen. A verseny célja az volt hogy növeljék a mennyiséget. Amikor egy nap alatt 160 darabot készítettek, azt mondták: „kevés! 300 kell!” Amikor háromszázat, megint azt mondták: „kevés! 560 kell!” S így jutottak 1300-ig. Így gyártottak húszezer négyzetméter radiátor helyett 26 000 négyzetmétert. Ez volt a kongresszusi verseny. brigád” címet, mert ezek az emberek nem nyugszanak, mindig többet és többet akarnak. Május elsejétől már két munkahelyen kezdik meg az új munkát és versenyeznek május 1, versenyeznek augusztus 20, november 7 — az Még csak annyit... Mégcsak annyit, hogy ezek az aktatáskás emberek, akik műszak után elegáns ruhában sietnek kifelé a gyárkapun, megváltoztatták a történelmet . i Győri Illés György Versenyzászlót kapott a Gacsályi Dózsa Tsz Aztán jött a felszabadulási verseny. Célja az volt, hogy az eddigi 600-as mellett megindítsák a 700-as radiátorok gyártását is. Teljesítették, már kezdhetik a sorozatgyártást. S minden remény megvan -arra, hogy a brigád a napokban -elnyerje a „Szocialista MM«« »»«»»« Ünnepélyes közgyűlést tartott a közelmúltban a gacsályi Dózsa Termelőszövetkezet. Ekkor e napon adta át Antal elvtárs az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei bizottsága nevében a kongrfesszúsi versenyzászlót. A tagság nevében Beke Sándor elnök vette át a zászlót, kifejezésre juttatta a tagság örömét és azt az elhatározását, hogy a kedvező adottságok felhasználásával ebben a gazdasági évben még jobb eredményeket mutatnak fel a növénytermesztés és az állattenyésztés terén, Barla Árpád községi»levelező egységesek”, „megtört a pártegység”. És valóban? Nem! Csupán sok olyan új kérdéssel találkoznak a szövetkezetivé lett községben, amelyen többet kell vitázni, gondolkozni, mint korábban; sok új probléma előadódik, amiről természetesen nem mindig mondanak egyértelmű véleményt. Egyes elvtársak fenntartással fogadják a pártba belépett új tagok, és tagjelöltek véleményét. Ha nem egyezik pontosan az ő elképzelésükkel, máris megkongatják a „vészharangot”. A másik helyen, Tiszakere- csenybcn lebecsülik a pártcsoportok szerepét! „Nem nagyon megy itt semmi”. — hangoztatták a járástól érdeklődőknek, így volt? Nem, mert a pártcsoportokban dolgozó kommunisták sokat segítettek a Tsz vezetőségnek a vetőmagok összehordásánál, az elnökválasztásnál, mindenütt, ahol szükség volt a pártszervezet józan, tárgyilagos részvételére. Bizonyára sokan kibővithetnék a példák sorát saját tapasztalataikkal. Végül is arra a tanulságra jutunk: a sötét színek festegetőit nem a szerénység, az egészségesen többre, nagyobbra törekvés jellemzi, hanem az egészségtelen ön- clégedetlenség, vagy az önbizalom, a kezdeményezés csorbulása, s ez rontja a közhangulatot. Legalább ilyen „lelki vámszedő” a rózsaszínű, hamis illúzió. Ezek képviselői a másik végletbe hajlanak, mindent kedvezőnek, rózsásnak ítélnek meg. még ha az a rózsaszál gyakorta szúrja is a kezüket. Élcelödve kirakatpolitikusoknak szokták nevezni őket, akik a babérok reményében kifelé és felfelé mutatják a szépet, a jót, s közben takargatják, nem látják, vagy nem akarják látni a bajokat, a tényleges helyzetet. Újkenézen már a leváltott tanácselnök hosszú ideig ámította önmagát és a felsőbb szerveket a községbeli állapotokkal, míg a tsz- szervezésnél lehullt a máz, kiderült, hogy komoly hibák fordultak elő a község vezetésében, a helyi politika és társadalmi életben. A fehérgyarmati községi pártbizottság volt titkára sem ismerte a községet, s az átszervezés után kicsúszott, a lába alól a talaj. Kisvarsányban és Gyürén azzal nyugtatják magukat a kommunisták, hogy minden jól van, és nem veszik észre a pártegység lényeges lazulását, a széthúzást, az egyéni érdekek hajszolását. Lónyán korábban úgy vélekedtek: „nincs semmi különös”, — pedig volt. A pártszervezet tagjainak háta mögött „funkcióvadász” emberek ketté akarták szakítani a falut, két tsz-t akartak — „maguknak”. Ebbe persze bekapcsolódtak segítőtársként olyan emberek is, akik nem szívesen nézik a falu új arculatának alakulását. Az önnyugtatás, a helyzet ferde ismerése vezetett ide, hogy a pártszervezetben arról beszélték; „minden rendben halad a községben”, s közben nem így állt a dolog. A „rózsaszínű felhőktől” nem látták Tiszakere- csenyben, hogy a községben alaptalan, ellenséges rémhírek befolyásolják a hangulatot. A Barabási Állami Gazdaságban a pártoktatásnál tapasztalták a járási pártbizottság munkatársai a helyzet megtévesztő megítélését. Mindig jó jelentéseket kaptak a pártoktatásról, s a vizsgán derült ki a szépítkezés. Nagyon veszélyes az önámítás, a valóságos tény felnagyítása, akarva-akaratían megbénítja az embereket, nem ösztöriöz a botlások kiküszöbölésére. Az álképfestés mindenképpen idegen a pártélettől, a közélettől. A ködösítés — ami a hiányos politikai és szakmai képzettségből, a jellembeli fogyatékosságokból táplálkozik — elvonja az erőt és a figyelmet a tényleges helyzetről, irreális képet továbbit a párt vezetőinek. Ellene a pártszervezetekben, tömegszervezetekben és munka- lyeken szükséges jelentőségéhez mérten felvenni a küzdelmet, szükséges a helyzet józan megítélésére nevelni egymást és önmagunkat. így kaphatunk jellemző, élethű, „szocialista-realista képet” a való helyzetről. Páll Géza. Azon az éjen Azon az éjen álmodtak a földek, a szél terített tiszta füszagot, s a tintaszínű égen füstölögtek, í , vörös máglyák, a hold, s a csillagok. Meleg kenyérről álmodott az alvó, s új rendről, melyben büszke, és szabad, a dombokon a fák,»levélbe hajló, t gyümölcsöt érlelő dús ágakat. Mezők álmodtak friss tavaszi zöldet Kemény ekét, és elvetett magot, telt tornyok, és falak, — derékba törtek — pirosló téglát, s csípős mészszagot. Azon az éjen frissítő szelekben tisztult az ég, a szp, a gondolat, s a messziről jött béke átölelte, az élőket, s az érte haltakat. Akik meghaltak, örökké szeretnek, hitüknek fénye nem kopik soha, és akik élnek, csak akkor születtek. Tiznöt éve, akkor éjszaka. Azon az éjen álmodtak a földek, a szél terített, tiszta fűszagot, s a tintaszínű égen füstölögtek,' • ‘vörös máglyák, a hold, s a csillagok. Valami új hírt zümmögtek a drótok, messzire szállt a rétek illata, s egy megmaradt tetőre ráfonódott, a Rend Örök ötágú Csillaga. MESTER ATTILA; Kádár János fogadta a szovjet küldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szombaton fogadta a hazánkban tartózkodó szovjet küldöttséget, amely K. T. Mazutöv vezetésével résztvett Magyarország felszaba- ! dulása 15. évfordulójának ünnep- j ségein. A fogadáson jelen volt Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Ty, F, Stikov, a Szovjetunió nagykövete^ A fogadás után az MSZMP Központi Bizottsága ebédet adott ? szovjet vendégek tiszteletére. Ifjabb Visinszkij követi az apját Magas, szőke férfi i kopogtat be a Tisza- szalkai Gépállomás egyik irodahelyiségébe. Nemcsak a ruhája, ő maga is csupa olaj, mint ahogy az egy munkából jött traktoroshoz illik. Maszatos arcából csak szeme csillog ragyogóan. Barátságosan, vidáman ráz kezet a közelebb állókkal. Mindjárt a főagro- nómushoz fordul. ' — Dolgom volt j erre, egy kis baja esett á traktoromnak, aztán gondoltam, megpróbálom elintézni ezt a gyermek-ügyet is. — Miféle gyer- : mek-ügyet? : — Hát tudják, hogy a fiam most tize..nyolc éves, mindig városra akart menni dolgozni. Eleget vitatkoztunk vele. nem nagyon lehetett meggyőzni, hogy jobb lesz itthon, mint városon, menni egyik munkahelyről' a másikra. Most végre sikerült. Szeretném, ha traktorost nevelhetnénk belőle. Ahogy beszél, ki- ej téséből nem lehet megállapítani, hogy lengyel származású, de a ragozással azért még baj van. (Hiába, a mi magjai- nyelvünk már ilyen). Több mint húsz éve ke-' rült Magyarországra. Már kilenc éve dolgozik a gépállomáson, de a munkájával még eddig semmi baj sem volt. Munkatársai nagyon szeretik tudásáért, örök jókedvéért. A kollégák meglepetve néznek egymásra, amikor e. váratlan bejelentést hallják. — De miért nem szólt legalább egy pár nappal hamarabb? — jegyzi meg a főagronómus — most nincs itthon az igazgató elvtárs sem. — Hiszen szóltam volna én már régen, de nem csak rajtam múlott a dolog. Tudják, milyenek ezek a mai fiatalok! Nem tüdőm, egymást bblondítják-e meg, vagy mi lehet az oka, de egyik sem akar otthon maradni. Hát azt hiszik, hogy olyan könnyű volt meggyőzni? örülök, hogy végre sikerült. Most már csak azt szeretném, ha én faraghatnék belőle jó szakembert. — Én azt hiszem, nem lesz semmi akadálya — biztatja a főagronómus, s közben talán arra gondol, hogy az ifjabb Visinszkijből is éppen olyan jó traktoros lesz, mint az idősből. Visinszkij búcsúzáskor olyan büszkén húzza ki magát, ahogy csak egy olyan apa képes, akinek már tizennyolc éves fia van. Bizonyára már látja is a fiát a traktoron. Rövidesen ketten járnak majd Lónyáról dolgozni,.. {Gál Béla) 3
