Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-10 / 85. szám
Ssputnyik-parccllák a mezőgazdasági technikumokban Leszokott a dohányzásról..? Újsághír: Tekintélyes orvostudósok véleménye szerint a tüdőrák ' egyik fő okozója a cigaretta. MÁR TÖBBSZÖR ELHATÁROZTAM, de valahogy mindig elmaradt. Most aztán „nincs mese!” Komoly tanulmány tárgyává teszem ezt a kérdést. Előbb egy pipás ember szájrákjának története döbbentett meg, most ez az orvosi hír. Az orvosoknak pedig hinni kell. ez a gyógyulás első feltétele. Én hiszek, hiszek a végtelenségig... Azaz várjunk csak! Lassan a hittel. Előbb fontoljuk meg a tényeket. Olvastam egy grúz parasztról, aki csekély 143 esztendejével vígan pöfékelt rövid meggyfaszárú pipájából. Amikor megkérdezték tőle, mi a titka hosz- szű életének, így válaszolt: „Az edzett, szabad élet, >a kemény munka, meg a pipa.” Egyik nagyapám — igaz, hogy csak 86 évet élt — utolsó kívánsága egy pipadohány kiszívása volt, nem hiába dohányoskodott világéletében szegény. A falunkban élt egy öreg patikus. Azt szivarozás közben ütötte meg a guta, amikor arról értesült, hogy a szakácsnéját tettenérték a béresével. Ez a patikus a száj- hagyomány szerint közel járt a 30 évhez. Most is ismerek több öreg embert, akik dohányoznak és kutyabajuk. A régi Friss újságban olvastam több olyan úriemberről, akik nikotinmérgezésben haláloztak el, amikor kiderült, hogy a kezükre bízott pénzt valaki elsikkasztotta. De- hát ezek az esetek nem rákról szóltak, így obligon kívül maradhatnak. Az igazat megvallva, hallottam olyan rákban elhalt emberekről is, akik életükben egyetlen slukkot sem szívtak. Node megálljunk csak! Nem akármilyen rákot szabad itt emlegetni, hanem csakis tüdőrákot, szájrákot, gégerákot, gyomorrákot, egyszóval olyan rákot, amely a dohányfüst, vagy a dohánylé közvetlen lerakódása következtében keletkezhet. Ilyen rákról már tényleg hallottam. Brrr, rossz még rágondolni is! A MŰLTKORÁBAN VÁLSÁGOS NAPOKAT ÉLTEM ÁT. A tüdőm hergett, a gyomrom vacakolt. Ismerőseim jelentőségteljesen vették tudomásul a tüneteket és gyöngéden vigasztaltak: — Nem hisizem, hogy az a bizonyos félelmetes kór lenne. Talán inkább a tavaszi időváltozás okozta ••• Sógornőm, aki szakképzett ápolónő, már nem volt ilyen udvarias: — Biztos, hogy hajlamos vagy a rákra! Rokoni őszintességgel ajánlom, hogy szakíts a cigivel. Sárga vagy, mint a halál. Lásd be, ha eddig el is került a rák, mindenképpen árt neked a „bagó”. Kiütött rajtam a verejték és hányinger környékezett. — Belátom, — nyöszörögtem — csak hagyj békén... De nem hagyott. Sőt a nyakamra hozott egy hullakémet. — Igazi tudományos koponya — súgta sógornőm bizalmasan. Szívleld meg szavait, amíg nem késő... A HULLAKÉM SZÁRAZ, KESZEG EMBER. Kopasz feje ragyog, mint a Salamon tokája. Orra alatt három szál szőr — mint a szőlőkacs — kunkorodik a füléig és két sárga hosszú foga kilóg a szájából, mint a nyúlnak. — Nésze cak, bajátockám — kezdte émelyítő szívélyességgel — én jót alajok önnek. A ked- vesz szógómője szivesz tájékoztatni engem az önt fenyegető veszedelemről. A tudomány érvei előtt meg kell. hajolnia, kedveszem ..; Hadart, hadart nyüszítve s közben nagy, elálló füleit vakargatta. — Meghajolok, de hagyjuk ezt, ha lehet... — Na, jó. Hagyom. Az én módszejem különben isz a tudatra való hatász. Szabad emlékeztetnem önt arra, hogy a doházásznak barbár eredeté van? Kolombusz nyomában Kortez Ferdinánd katonái hozták Európába az elsző dohányleveleket ész velük együtt az indiánok barbár szokászait is ... Folyt belőle a szó szinte vég nélkül, összefoglalóan körülbelül a következőket mondta el: AZ AZTÉKOK STIMULÁNS SZERNEK HASZNÁLTÁK A DOHÁNYT. Vallási szertartások alkalmával sokágú pipából füstöltek a Gonosz ellen. Jean Ni- cct, az egykori portugál nagykövet Medici Katalint megnyerte a dohányzás hívének, mert állítólag egy pipadohánytól elmúlt az ideges fejfájása. Eleinte a dohányzás és a tubákolás a francia királyi és udvari körökben terjedt el, mert igen drága mulatság volt. Nicot úr megszimatolta a jó üzletet s ezért később dohánymagot hozatott be az újvilágból és megkezdte termesztését. Olcsóbban árusítván, lassan a köznép sorait is meghódította a pápai kiátkozás veszedelme ellenére is. (Nicot nagykövetről nevezték el később a dohány mérges, ma permetezésre és védekezésre használt alkaloidáját nikotinnak.) Col- bért, a polgárosodó francia miniszter — felismerve a dohányban az állami bevételek növelésének egyik fontos forrását — állami monopóliummá tette a dohány termesztését, feldolgozását és forgalmazását. Ettől kezdve a legtöbb országban kifejlődött a dohányipar és a dohánytermesztési ág. — Hol vagyunk ma már az aztékok tabagojától?! — kiáltott fel önfeledten a Tudományos Koponya s közben sárga ujjaival szivarzsebében kotorászott egy jóféle szivar irányában. Egy pillanatra elhallgatott a szivar ■ jóízén ábrándozva, mire én gyorsan közbevágtam: — KÖSZÖNÖM SZÍVES FELVILÁGOSÍTÁSÁT. Az ön tudati ráhatása, világos fejtegetése meggyőzött arról, hogy a jövőben még tüzetesebben tanulmányozzam ezt a kérdést. Parancsol talán egy Tervet? Ja, ön szivarozik? Az más, az egészen más, kérem. Én végleg a Terv mellett maradok, hiszen finomított, fermentált dohányból készült. Ez kérem a civilizáció terméke! Valóban, hol vagyunk ma már az aztékok kukorica- csuhéjba tekert tabagojától? (Za) Megyénk két mezőgazdasági technikumában: Nyíregyházán és Mátészalkán a kiszisták kezdeményezésére tanulókból munkabrigádokat alakítottak. Minden egyes munkabrigád külön parcellát kap, amelyen kapásnövényeket, főleg kukoricát termelnek. E parcellákon adódó minden munkát egész éven át a tanulók végzik el« Amint a parcellák elnevezése is utal rá, a tanulók célirányosan művelik ezeket a parcellákat és azokon speciális elméleti és gyakorlati tanulmányokat folytatnak a többtermelés érdekében. A PIEADOR A felszabadító csapatok lőtték a németeket.'Hosszú gépkocsisor tartott a Tisza felé. A menetből kivált egy teherkocsi . és a nagyhalászi legelőre fordult. Akik látták, csodálkoztak. Mit keresnek a legelőn? Nincs ott említésre méltó építmény, a pásztor ház kicsi, mozdulni sem tud benne a tíztagú család. Bizonyára a csordás „megmentése” sem okozott gondot a náciknak, a gépkocsi mégis feléjük tartott. Vékony arcú, szőke katona ugrott íe a kocsiról. A pásztorlakásban kerekre nyílt szemekkel fogadták az apró gyerekek. A családfő mozdulatlanul állt, nagyobbacska fiai azonban mindenre elszántan követték tekintetét. .. A katona körülnézett, majd az istálló felé vette az irányt. ’ Mikor benyitott, az apaállatok csörgetni kezdték láncukat. Döfésre tartott szarvakkal fordultak az idegen felé. A német rámutatott a legszebb. a legnagyobb, a legvadabb, de a fiúk által mégis legkedvesebbnek tartott bikára és az ajtó előtt álló gépkocsira. Az öreg pásztor elértet-. te a mutogatást. Megpödörte bajuszát s a fiúkra kacsintva, óvatosan közeledett a szalmát hátára dobáló állathoz. Ügy tett mintha félne. Fiai csodálkoztak. Apjukat nem bántják a gondjaira bízott állatok, a legvadabbat — amire a némtt rámutatott — is kezéből etette, gondozta. Most azonban mégis félve közeledett hozzájuk. Feltűnt a fiúknak, hogy lopva még ijesztgette is kedvenceit az öreg, s minél tovább állt mellettük, annál jobban bömböltek. A német megsokallta a várakozást. Intett az egyik fiúnak, hogy ő vezesse ki a bikát. A fiú még bátortalanabbul közeledett. Kezével mutogatott, hadonászott, ezzel is mérgesítve a jószágot. A német káromkodott és ö maga indult a már alaposan felmérgesített állathoz. Az éppen egy csomó szalmát dobott a magasba, amelyből jutott a német fejére is. Az egy pillanatra megállt, mert észrevette az egyik fiú gúnyos mosolyát, de aztán elszántan odalépett •a jószágot jászolhoz kényszerítő lánchoz. Kiszabadította a több mint tízmázsás „legényt”, és diadalmasan vezette a kijárathoz. Csodálkoztak is a bátorságán. Mikor azonban kilépett az ajtón, s a jószág meglátta a tágas legelőt, a hatalmas gépkocsit, fejét a földre szegezte, szarvait döfésre tartotta és úgy hajította hátára a németet, mint egy krumplit. A megrémült katonának sikerült megkapaszkodnia, mielőtt azonban szerencsésen leugor- hatott volna, a megvadult állat a sárba dobta. Rémülten kiabált és kalimpálva hátrált a csúszós udvaron. A bika Dömbölve újabb támadásra készült. Ismét szarvára vette az önkéntes pi- kádort és úgy megdobta. hogy az majdnem a kocsiig repült. A felingerell állat követte. Felismerte a veszélyt a kocsiban nevetgéld tiszt is. A sofőr kapcsolt, s mielőtt a katona elérte volna a kocsit, odébb- álltak. A vékonyarcú reszketett, megmentésért könyör- gött. S ekkor a, rsi felől sortűz dördült. A pásztorom legkedvesebb jószága élettelenül rogyott a földre. Az öreg pásztor szeméből kicsordult a könny és szoborrá dermedve állt sokáig a kimúlt állat teteménél. (N. T.) FIATALOK Az udvart, de még az utcát is betölti a hangszóróból kiáramló sajátságos, kissé rekedtes muzsika. Szót is alig érteni, legfeljebb csak kiabálva. A hang forrásánál, a szobában, kamaszkorból kinőtt, szőke fiatalemberrel találkozom. Kezében seprű s a vizeskancsóból bőven fellocsolt padlón mázol- gatja a sarat. Igazi férfimunka... Az idegen láttán odaugrik a bömbölő masinához, halkit rajta, restelkedve dugdossa a sarokba a seprűt s bemutatkozik: — Péter Gábor — s kisvártatva mondja hozzá — KISZ titkárhelyettes. Olyan sok ellentmondó vélemény hangzott már el a fiatalságról, a kiszisták falusi munkájáról, hogy mindjárt belém csíp az ördög. No, megnézem, hogy itt, a „világ végén”, Kom- lódtótfaluban mivel is ütik agyon az időt a fiatalok, meg azért is izgat a dolog, hogy fiatal tsz-községről van szó, van-e egyáltalán fiatalság. A KISZ-szoba bútorzata egy asztal, sok szék és egy zeneszekrény, a gyomrába halmozott hanglemezekkel. — Kapták? — kérdezem a szép zeneszekrényre mutatva. —Vettük. A KISZ vette — válaszol Gabi minden magyarázkodás nélkül. — Ejha!,— mondom. — És ugyan miből? Erre a bizalmatlanságra, látom, kicsit visszahúzódik, de aztán csak közlékenyebb lesz. — Az ifjúsági közös kasszából, a keresetünkből. Tavaly két hold földet kaptunk. Cukorrépát termeltünk benne. Ebből van a négyezer hétszáz forintos zenegép, kilencszázért a hanglemez — nagy, meg kis „mikrós” is van közte —, és egy tangóhar- mónikát is vettünk ezerhat- százért. Előző nap bőséges eső áztatta a tavaszi földeket. Emiatt má- radt el a krumpliültetés. Ma „szentheverdel” napot tartanak. A zene csalogatja a fiatalságot a szövetkezet központjába. Tizenöt-huszan is összegyűltek már és fiatalos hévvel kapkodják el egymástól a szavakat beszélgetés közben. Alig győzöm feljegyezni. — Fiatalok vagyunk itt vagy százhuszan — mondja Fedics György, aki különben már két éve nős -— szervezettek, vagyis kiszisták hatvanötén. — De különbség csak annyi köztünk, hogy amazok hivatalosan nem járnak a gyűlésekre. Amúgy mindent együtt csinálunk. És a beszélgetés során, amibe Gál Zsiga bácsi, a Két Vadas elnöke is bekapcsolódik később, kiderül, hogy a tótfalusi fiatalságra büszkék lehetnek szüleik, vezetőik. özvegy Gál Andrásné nemrég másik lakásba költözött. Megne- szelték ezt a lányok s mire a bútorokat kellett bepakolni, Till Piroska, Ferenczi Kati, Gi- riti Ica és Ari Jolán kitakarították, kimeszelték a lakást. A fiatalok összeszervezkedtek, hogy az épülő pártházhoz mindegyik harminc óra társadalmi munkával járul hozzá. — A munkában, különösen a növénytermelésben elsősorban a fiatalságra támaszkodunk — mondja Gál Zsigmond. — A mi fiaink önálló ifjúsági brigádokban vannak s képzelje, még azok az apró suttyók is olyan önérzetesek, tudja, akik még koruknál fogva nem lehetnek szövetkezeti tagok, hanem családi segítség, szóval még ezek is egy csoportban, külön dolgoznak. A gyümölcsös talajmunkáját végzik és a fák közt répát termelnek. Az ifjúsági brigádok vállalták a cukorrépa, burgonya, mák, kukorica, silókukorica és a napraforgó termelését. Többtermelési prémiumuk a tervezett feletti termés huszonöt százaléka — pénzben. A KISZ közös kasszájáról is gondoskodnak. Van egy kollektív munkaegységkönyvük és abba gyűjtik a tervben meghatározott és a társadalmi munkában vállalt feladatokon kívül szerzett munkaegységeket. Ebbe a könyvbe kerül a köztes babtermelés is. Van idejük a komlód tótfalui fiataloknak a szórakozásra, kulturális és sportéletre is. Már mostanában' is korábban állnak munkába, mint az idősebbek, nyáron pedig a hajnalcsillag kint találja őket a mezőn. így korábban hazakerülnek és akkor van melege a futballabdá- nak, röplabdának, no meg büszkeségük, a lemezjátszó sem pihen ilyenkor. És szerepeket is tanulnak. Április 4-én is egy igazi fiatalos bravúrt hajtottak végre. Senkit nem avattak be a dologba, már tartott az ünnepség, amikor előálltak: szerepelni akarnak. És pár perc múlva nekik tapsolt a közönség a Kaszárnyában, laktanyában című színdarab előadásán. A községi könyvtár olvasóinak négyötöde fiatal. Aznap este, amikor ott jártunk, negyven fiatal készülődött Csengerbe, hogy színházi előadást lássanak. Egyébként színdarabbal, ének- és táncszámokkal készülődnek a kulturális seregszemlére. Bármennyire szerettem volna, nincs arra mód, hogy a kom- lódtótfalui fiatalság színes, vidám, dolgos életét bemutassam teljes egészében. Ehelyett, hogy érzékeltessem, mennyire megtalálták helyüket az új körülmények között, azt árulom el, hogy a községből mindössze három fiatal ment el a tsz-köz- séggé válás után városra. Ünneprontás nélkül meg kell jegyezni valamit. A termelő- szövetkezetnek égetően szüksége van a képzett szakmunkásokra: traktorosra, kovácsra, kerékgyártóra, lakatosra. Azonban baj van a fiatalok általános képzettségével: soknak nincs meg a nyolc általánosa. Néhány fiatalember már tanul az öthónapos traktorosképzőn, de ez kevés. Több kellene. Nem. nem kizárólag a fiatalok bűne, hogy félbemaradt az általános iskolájuk, hanem az egyéni gazdálkodás körülményei, az . otthoni segítségadás szükségszerűsége akadályozta meg a fiatalságot a tanulásban. Most már más a helyzet. Lenne idejük tanulni,. több a szabad idejük, mint az egyéni gazdaságban volt. Eddig nem csinálták, de mint a tsz. és a KISZ vezetői elmondják, a fiatalságban megvan a hajlandóság a tanulásra. Ősszel esti iskolát szerveznek, ahol a fiatalok befejezhetik .általános iskolai tanulmányaikat. Samu András. I
