Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-10 / 85. szám
Bevallott és be nem vallott célok a genfi leszerelési konferencián Ezen a héten - a genfi leszereli tárgyalások ismét az érdeklődés előterébe kerültek. Hruscsov és De Gaulle tárgyalásain a leszerelés, mint első számú probléma szerepelt. A kiadott szovjet—francia közös közlemény ás hangoztatja, hogy a két államférfi leszögezte: a leszerelés korunk legfontosabb és halaszthatatlan problémája. Hruscsov és De Gaulle — ugyancsak a közös közlemény szavaival — kifejezte azt az óhaját, hogy a jelenleg Gcnfben folyó tízhatalmi tárgyalások ,,eredményezzék bizonyos összehangolt szempontok kidolgozását az általános és teljes leszerelés kérdésében”. Azt lehetett volna hinni, hogy Két terv Az olvasók ismerik a Szovjetunió tervét az általános és teljes leszerelésről, amelyet Hruscsov ismertetett elsőnek az ENSZ múlt évi közgyűlésén. Ez a terv gondoskodik arról, hogy több szakaszban, pontos határidők betartásával fokozatosan le- szereliék a haderőket, megsemmisítsék az atom- és hidrogénfegyvereket és megszüntessék a külföldi katonai támaszpontokat. S mindezt sz.igorú nemzetközi ellenőrzés mellett. A szovjet terv célja: örökre megszabadítani az emberiséget a háború rémétől. Ezt az ENSZ-közgyűlés nyolcvankét tagállama egyhangúan elismerte, amikor azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy a genfi leszerelési értekezlet lehetőségeivel élve találjanak konstruktív megoldást az általános ós teljes leszerelésre. A másik tervnek, amelyet a nyugati hatalmak nyújtottak be Genfben, egészen más célja van. Maga a terv ködös, megfoghaezek után a genfi Nemzetek Palotájának híres VII. számú üléstermében tanácskozó tizhatalmi konferencia munkája nagy lendületet kap, s a delegátusok végre hozzálátnak a leszerelés gyakorlati intézkedéseinek megtárgyalásához. Nem ez történt. Ellenkezőleg, több mint három heti ülésezés után a konferencia visszakanyarodott oda, ahonnan elindult. Az öt szocialista ország és az öt nyugati állam küldöttei ismét arról vitatkoztak ezen a héten, hogy a konferencia voltaképpen miről tárgyaljon: A Szovjetunió által benyújtott általános és teljes leszerelésről, vagy az úgynevezett nyugati tervről? — két cél tatlan. sem pontos számokat, sem határidőket nem tartalmaz, felhő, amely megy valamerre, de nem tudni, merre — ahogyan a TASZSZ jellemezte — vagy rongyszőnyeg, — ahogyan az angol Statesman című lap nevezte. — Egyetlen dologban konkrét és pontos a nyugati terv: az ellenőrzés kérdésében. Rendkívül részletesen, szinte bő- beszédűen tárgyalja egy nemzetközi ellenőrző gépezet felállítását. Azt azonban, hogy mit ellenőrizzen ez a gépezet, kínosan elkerüli. Mi ennek a ködös nyugati tervnek a célja? Nem tételezzük fel a tapasztalt nyugati szakértőkről, akik ezt a tervet összeállították, hogy képtelenek lettek volna egy gyakorlati, hasznos tervezet összeállítására. Nem is erről van szó. S a genfi tárgyalásokon Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes, a Szovjetunió delegációjának vezetője alaposan leleplezte a nyugati hatalmak valódi céljait. Anglia és Franciaország haderőit pedig egyenként 650 ezer főre. Franciaországnak azonban csupán Algériában mintegy 600 ezer katonája van jelenleg. Ha tehát elfogadná a szovjet iavaslatot, a NATO-ban és az anyaországban összesen 50 ezer katonája maradna. A perspektívák íme, vázlatosan összefoglalva így fest az a kétfajta mód, ahogyan a szocialista országok és a nyugati államok a leszerelési kérdést megközelítik. A két álláspontot — mint látható — mély szakadék választja el. Milyenek tehát ilyen körülmények között a g^nfj leszerelési értekezlet előtt álló perspektívák? A helyzet nem olyan rossz, vagy kilátástalan, mint hihetnők, A másik genfi értekezlet, az atom- fegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi konferencia legalább ilyen nehézségek előtt állott. Tizenhét havi szívós tárgyalásokkal, a szovjet küldöttség rugalmas. célratörő javaslataival méais sikerült az értekezlet munkáját jó vágányba vinni úgy. hogy a megegyezés küszöbön áll. Ugyanez várható a tízhatalmi' leszerelési értekezleten is. S itt még talán tizenhét hónapig sem kell várnunk. Nemsokára összeül ugyanis a csúcskonferencia, amelynek napirendjén a leszerelés első helyen szerepel majd. Várható, hogy a csúcsértekezlet határozatai kimozdítják a leszerelési konferenciát a holtpontról. S addig is a szocialista országok küldöttségei, élükön a szovjet küldöttséggel, fáradhatatlan és türelmes munkával leplezik le a világ közvéleménye előtt a titkos nyugati szándékokat, elemDél-Afrikat Unió Az afrikai kontinens legdélibb részén fekvő, 15 millió lakosú Dél- Afrikai Unió hetek óta a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. A Dél-Afrikai Unió kormányának fasiszta faji ideológiái alapon kiadott, és az ország lakosságának több mint kétharmadát sújtó rendeletéi ellen ugyanis nagyarányú tüntetések zajlottak cs zajlanak le. A rendőrség több városban — térképünkön keretben — a békés és védtelen tüntetőkre tüzet nyitott. A kegyetlen vérengzésnek ez ideig több száz- halálos, illetőleg sebesült aldozata van. Dolgoznak, tanulnak és pénzt keresnek a szamosbecsi gyermekek A szamosbeési általános iskolások a helybeli Dózsa termelőszövetkezetbe járnak dolgozni, a politechnikai oktatás keretében. Az iskolában munkacsapatot alakítottak, melynek vezetőségében az iskola pedagógusai az úttörő rajvezetők kaptak helyet. Szerződést is kötöttek, mely szerint az iskolások felnőtteknek járó munkaegységet kapnak végzett munkájuk után. ! A jövedelmet pénzben kapják meg, melynek felét á gyerekek között szétosztják, másik felét pedig az úttörőcsapat nyári táborozására fordítják. A termelőszövetkezet vezetősége az iskolásokat érdeklődési körüknek és fizikai adottságuknak megfelelő munkába állítja. Kémkedés vagy leszerelés? A nyugati hatalmaknak amint ez az eddigi genfi tanácskozásokból kiderült, hármas céljuk van. Az első célt Herter amerikai külügyminiszter február 18-án az amerikai nemzeti sajtóklubban elmondott beszédében elárulta. Herter akkor azt. mondotta, hogy a genfi amerikai delegáció erőfeszítéseinek ki kell egészíte-' niök az amerikai katonai programot. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az amerikai delegáció utasításokat kapott Washingtonból: harcoljon ki Genfben olyan megállapodást, amelynek alapján amerikai katonai szakértők ..ellenőrzés” ürügyén értesüléseket szerezhetnek a Szovjetunió katonai felkészültségéről. Ezért erőltetik a nyugati küldöttek Genfben az ellenőrzési gépezet felállítását. A második cél: mindenáron el kell kerülni, hogy egy leszerelési megállapodás következtében fel kelljen számolni a szocialista országokat körülvevő amerikai katonai támaszpontokat. A Pentagon, az amerikai belügyminisztérium még mindig azt hiszi, hogy ezzel a támaszpontgyűrűvel „sakkban tarthatja” a Szovjetuniót, a Kínai Népköz- társaságot és a népi demokratikus országokat. Amint tehát valamelyik szocialista delegátus felveti Genfben a Külföldi katonai támaszpontok kérdését, a nyugatiak azonnal viharos ellenkezésbe kezdenek. Ami a harmadik célt illeti, ez abból folyik, hogy Francia- ország háborút visel az algériai nép ellen. A Szovjetunió leszerelési terve előírja, hogy csökkentsék már az első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok haderőit 2 1 00 000 főre, Tizenöt év alkotásaiból Szabadtéri színpadunk Nyíregyházán. Hammel József felvétele. zik és magyarázzák a szovjet terv realitását, s igyekeznek kialakítani azt a légkört, amely meghozhatja a kedvező fordulatot. A vasmegyeri Micsurin ISs saját üzemében dolgossá Jel a közös tehénállomány tejhosamát Ez a fordulat előbb vagy utóbb biztosan elkövetkezik, hiszen a népeknek elegük volt a háborúból, s nem fogják vég nélkül tűrni, hogy a hidegháborús erők maradványai állandóan egy újabb világkatasztrófa Damoklesz-kard- ját lógassák a fejük fölött. A vasmegyeri Micsurin Tsz előrelátó vezetői jelentősen növelni kívánják az állatállományt, ezen belül a sertésállományt is. A közeljövőben 200 jjblacra számítanak, ebből 120 tenyészsüidő «WtHMWWwJfcHMWIO..».« lesz. A szövetkezet a közösben előállított tejmennyiséget saját üzemében dolgozza fel s a visszamaradt tejtermékek etetése jelentősen hozzájárul a sertésállomány gyarapításához, állapotának javításához. w Alképfestés helyett józan helyzetmegítélést 1 Nem túlságosan sok van belőlük. Nem jellemezik közéletünket. mégis beszélni kell róluk, mert léteznek és hatásuk ártalmas. Terjesztőiket köznapi nyelven úgy mondjuk: álképfes- tők. „Színeik” — amikkel dolgoznak, — a rózsaszíntől a legsötétebb színekig terjednek; hangulatuktól függ, milyen „színnel” ecsetelik a pillanatnyi helyzetet. Legtöbbjük vagy az alaptalan borúlátás, vagy az alaptalan derűlátás tolmácsoló- ja, s ezáltal a közhangulat avatatlan karmestere. Menetközben eLget bosszankodunk az élke- pek miatt, de legtimbször továbbmegyünk, nem jut idő és erő e téves nézetek hordozóival komolyabban foglalkozni. Pedig megérné... Ismerek olyan embert, aki minden nap újabb és újabb hajmeresztő hírekkel áll elő; azzal kél, fekszik, hogy egyszer megszólal a rádióbemondó drámai hangja és bejelenti a harmadik világháború kitörését. A körülötte dolgozók eleinte nem sokat törődtek a „vészharanggal,” de mikor már több elvtárs is borúlátóan nyilatkozott az egyébként' javuló nemzetközi helyzetről, a kommunisták gondolkodóba estek. Alkalomszerűen hosszasan elbeszélgettél; vele, s megtudták, az illető egyéniségéből sugárzik a pesszimizmus, a világkatasztrófától való félelem. Nem egy és nem két nap kellett hozzá, míg sikerült reményt, bizakodást önteni a csüggedőbe. De vajon mindenütt így van? Mindenki lelkiismeretesen közeledik az elfogultan ítélkező és élő emberhez? Sajnos nem! Olykor elsősorban magánügynek tartják, holott legalább annyira közügy, társadalmi ügy. A téves nézet, a helyzet felnagyított, vagy éppen kicsinyített értékelése nemcsak a nézetek hordozóit, hanem másokat is rabságába ejthet. És nemcsak a nemzetközi helyzet megítélésére szorítkozik — bár ez is igen fontos, mert az életkedvvel, a munkakedvvel tart rokonságot — de veszélyes, ha egy ember sorsának, egyéniségének, hovatartozásának helyes megítéléséről van szó. N«iéz lenne kimutatni, kik vannak többen, a sötét, vagy a rózsaszínek „rabszolgái”. Mindenesetre az alábbi néhány példa is igazolja, hogy mindkét tábornak vannak még tudatos, vagy ösztönös hívei. Nemrég Ti- szaviden szokatlanul lehangoló hangnemben beszéltek az ottani állapotokról a szövetkezet és a pártszervezetek vezetői. Elégedetlenek voltak magukkal, mindennel; — nem megy itt semmi, sok a nézeteltérés, mindenki a vezetőséget hibáztatja, legjobb lenne lemondani, — így okoskodtak. Holott az igazság, a valóságos helyzet másképp festett. Tiszavid a járásban az egyik legszorgalmasabb község, a tavaszi munkákban az elsők között vannak, április 7-ig sok egyéb vetemény mellett 30 hold burgonyát ültettek el, a saját erejű építkezéshez nem kevesebb, mint harminc köbméter deszka, gerenda áll készen. Igaz, akadtak kisebb- n agy óbb bosszúságok is, de az ottani helyezetet a helyes út jelezte. , Másutt „ruháikat szaggatva” sopánkodtak: „nem vagyunk 2
