Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

Bevallott és be nem vallott célok a genfi leszerelési konferencián Ezen a héten - a genfi leszere­li tárgyalások ismét az érdek­lődés előterébe kerültek. Hrus­csov és De Gaulle tárgyalásain a leszerelés, mint első számú probléma szerepelt. A kiadott szovjet—francia közös közlemény ás hangoztatja, hogy a két ál­lamférfi leszögezte: a leszerelés korunk legfontosabb és halaszt­hatatlan problémája. Hruscsov és De Gaulle — ugyancsak a közös közlemény szavaival — ki­fejezte azt az óhaját, hogy a jelenleg Gcnfben folyó tízhatal­mi tárgyalások ,,eredményezzék bizonyos összehangolt szempon­tok kidolgozását az általános és teljes leszerelés kérdésében”. Azt lehetett volna hinni, hogy Két terv Az olvasók ismerik a Szovjet­unió tervét az általános és tel­jes leszerelésről, amelyet Hrus­csov ismertetett elsőnek az ENSZ múlt évi közgyűlésén. Ez a terv gondoskodik arról, hogy több szakaszban, pontos határ­idők betartásával fokozatosan le- szereliék a haderőket, megsem­misítsék az atom- és hidrogén­fegyvereket és megszüntessék a külföldi katonai támaszpontokat. S mindezt sz.igorú nemzetközi ellenőrzés mellett. A szovjet terv célja: örökre megszabadítani az emberiséget a háború rémétől. Ezt az ENSZ-közgyűlés nyolc­vankét tagállama egyhangúan elismerte, amikor azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy a genfi leszerelési értekezlet lehetőségei­vel élve találjanak konstruktív megoldást az általános ós teljes leszerelésre. A másik tervnek, amelyet a nyugati hatalmak nyújtottak be Genfben, egészen más célja van. Maga a terv ködös, megfogha­ezek után a genfi Nemzetek Pa­lotájának híres VII. számú ülés­termében tanácskozó tizhatalmi konferencia munkája nagy len­dületet kap, s a delegátusok vég­re hozzálátnak a leszerelés gya­korlati intézkedéseinek megtár­gyalásához. Nem ez történt. El­lenkezőleg, több mint három he­ti ülésezés után a konferencia visszakanyarodott oda, ahonnan elindult. Az öt szocialista ország és az öt nyugati állam küldöttei ismét arról vitatkoztak ezen a héten, hogy a konferencia volta­képpen miről tárgyaljon: A Szovjetunió által benyújtott ál­talános és teljes leszerelésről, vagy az úgynevezett nyugati tervről? — két cél tatlan. sem pontos számokat, sem határidőket nem tartalmaz, felhő, amely megy valamerre, de nem tudni, merre — aho­gyan a TASZSZ jellemezte — vagy rongyszőnyeg, — ahogyan az angol Statesman című lap nevezte. — Egyetlen dologban konkrét és pontos a nyugati terv: az ellenőrzés kérdésében. Rendkívül részletesen, szinte bő- beszédűen tárgyalja egy nemzet­közi ellenőrző gépezet felállítá­sát. Azt azonban, hogy mit el­lenőrizzen ez a gépezet, kínosan elkerüli. Mi ennek a ködös nyugati tervnek a célja? Nem tételez­zük fel a tapasztalt nyugati szakértőkről, akik ezt a tervet összeállították, hogy képtelenek lettek volna egy gyakorlati, hasznos tervezet összeállítására. Nem is erről van szó. S a genfi tárgyalásokon Zorin szovjet kül­ügyminiszterhelyettes, a Szovjet­unió delegációjának vezetője ala­posan leleplezte a nyugati ha­talmak valódi céljait. Anglia és Franciaország haderőit pedig egyenként 650 ezer főre. Franciaországnak azonban csu­pán Algériában mintegy 600 ezer katonája van jelenleg. Ha tehát elfogadná a szovjet iavaslatot, a NATO-ban és az anyaország­ban összesen 50 ezer katonája maradna. A perspektívák íme, vázlatosan összefoglalva így fest az a kétfajta mód, aho­gyan a szocialista országok és a nyugati államok a leszerelési kérdést megközelítik. A két ál­láspontot — mint látható — mély szakadék választja el. Mi­lyenek tehát ilyen körülmények között a g^nfj leszerelési érte­kezlet előtt álló perspektívák? A helyzet nem olyan rossz, vagy kilátástalan, mint hihetnők, A másik genfi értekezlet, az atom- fegyverkísérletek megszüntetésé­ről tárgyaló háromhatalmi kon­ferencia legalább ilyen nehéz­ségek előtt állott. Tizenhét havi szívós tárgyalásokkal, a szovjet küldöttség rugalmas. célratörő javaslataival méais sikerült az értekezlet munkáját jó vágány­ba vinni úgy. hogy a megegye­zés küszöbön áll. Ugyanez várha­tó a tízhatalmi' leszerelési érte­kezleten is. S itt még talán ti­zenhét hónapig sem kell vár­nunk. Nemsokára összeül ugyan­is a csúcskonferencia, amelynek napirendjén a leszerelés első helyen szerepel majd. Várható, hogy a csúcsértekezlet határoza­tai kimozdítják a leszerelési konferenciát a holtpontról. S addig is a szocialista országok küldöttségei, élükön a szovjet küldöttséggel, fáradhatatlan és türelmes munkával leplezik le a világ közvéleménye előtt a tit­kos nyugati szándékokat, elem­Dél-Afrikat Unió Az afrikai kontinens legdélibb részén fekvő, 15 millió lakosú Dél- Afrikai Unió hetek óta a nemzet­közi érdeklődés középpontjában áll. A Dél-Afrikai Unió kormá­nyának fasiszta faji ideológiái alapon kiadott, és az ország lakos­ságának több mint kétharmadát sújtó rendeletéi ellen ugyanis nagyarányú tüntetések zajlottak cs zajlanak le. A rendőrség több városban — térképünkön keret­ben — a békés és védtelen tünte­tőkre tüzet nyitott. A kegyetlen vérengzésnek ez ideig több száz- halálos, illetőleg sebesült aldozata van. Dolgoznak, tanulnak és pénzt keresnek a szamosbecsi gyermekek A szamosbeési általános iskolá­sok a helybeli Dózsa termelőszö­vetkezetbe járnak dolgozni, a po­litechnikai oktatás keretében. Az iskolában munkacsapatot alakí­tottak, melynek vezetőségében az iskola pedagógusai az úttörő raj­vezetők kaptak helyet. Szerződést is kötöttek, mely sze­rint az iskolások felnőtteknek já­ró munkaegységet kapnak végzett munkájuk után. ! A jövedelmet pénzben kapják meg, melynek fe­lét á gyerekek között szétosztják, másik felét pedig az úttörőcsapat nyári táborozására fordítják. A termelőszövetkezet vezetősége az iskolásokat érdeklődési körüknek és fizikai adottságuknak megfele­lő munkába állítja. Kémkedés vagy leszerelés? A nyugati hatalmaknak amint ez az eddigi genfi tanácskozá­sokból kiderült, hármas céljuk van. Az első célt Herter amerikai külügyminiszter február 18-án az amerikai nemzeti sajtóklubban elmondott beszédében elárulta. Herter akkor azt. mondotta, hogy a genfi amerikai delegáció erőfeszítéseinek ki kell egészíte-' niök az amerikai katonai prog­ramot. Mit jelent ez? Azt jelen­ti, hogy az amerikai delegáció utasításokat kapott Washington­ból: harcoljon ki Genfben olyan megállapodást, amelynek alapján amerikai katonai szakértők ..el­lenőrzés” ürügyén értesüléseket szerezhetnek a Szovjetunió kato­nai felkészültségéről. Ezért eről­tetik a nyugati küldöttek Genf­ben az ellenőrzési gépezet fel­állítását. A második cél: mindenáron el kell kerülni, hogy egy leszerelé­si megállapodás következtében fel kelljen számolni a szocialista országokat körülvevő amerikai katonai támaszpontokat. A Pen­tagon, az amerikai belügymi­nisztérium még mindig azt hi­szi, hogy ezzel a támaszpont­gyűrűvel „sakkban tarthatja” a Szovjetuniót, a Kínai Népköz- társaságot és a népi demokra­tikus országokat. Amint tehát valamelyik szocialista delegátus felveti Genfben a Külföldi ka­tonai támaszpontok kérdését, a nyugatiak azonnal viharos ellen­kezésbe kezdenek. Ami a harmadik célt illeti, ez abból folyik, hogy Francia- ország háborút visel az algériai nép ellen. A Szovjetunió lesze­relési terve előírja, hogy csök­kentsék már az első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok haderőit 2 1 00 000 főre, Tizenöt év alkotásaiból Szabadtéri színpadunk Nyíregyházán. Hammel József felvétele. zik és magyarázzák a szovjet terv realitását, s igyekeznek ki­alakítani azt a légkört, amely meghozhatja a kedvező fordula­tot. A vasmegyeri Micsurin ISs saját üzemében dolgossá Jel a közös tehénállomány tejhosamát Ez a fordulat előbb vagy utóbb biztosan elkövetkezik, hiszen a népeknek elegük volt a háború­ból, s nem fogják vég nélkül tűrni, hogy a hidegháborús erők maradványai állandóan egy újabb világkatasztrófa Damoklesz-kard- ját lógassák a fejük fölött. A vasmegyeri Micsurin Tsz elő­relátó vezetői jelentősen növelni kívánják az állatállományt, ezen belül a sertésállományt is. A kö­zeljövőben 200 jjblacra számíta­nak, ebből 120 tenyészsüidő «WtHMWWwJfcHMWIO..».« lesz. A szövetkezet a közösben előállított tejmennyiséget saját üzemében dolgozza fel s a vissza­maradt tejtermékek etetése jelen­tősen hozzájárul a sertésállomány gyarapításához, állapotának javí­tásához. w Alképfestés helyett józan helyzetmegítélést 1 Nem túlságosan sok van be­lőlük. Nem jellemezik közéle­tünket. mégis beszélni kell ró­luk, mert léteznek és hatásuk ártalmas. Terjesztőiket köznapi nyelven úgy mondjuk: álképfes- tők. „Színeik” — amikkel dol­goznak, — a rózsaszíntől a leg­sötétebb színekig terjednek; hangulatuktól függ, milyen „színnel” ecsetelik a pillanatnyi helyzetet. Legtöbbjük vagy az alaptalan borúlátás, vagy az alaptalan derűlátás tolmácsoló- ja, s ezáltal a közhangulat ava­tatlan karmestere. Menetközben eLget bosszankodunk az élke- pek miatt, de legtimbször to­vábbmegyünk, nem jut idő és erő e téves nézetek hordozói­val komolyabban foglalkozni. Pedig megérné... Ismerek olyan embert, aki minden nap újabb és újabb haj­meresztő hírekkel áll elő; azzal kél, fekszik, hogy egyszer meg­szólal a rádióbemondó drámai hangja és bejelenti a harmadik világháború kitörését. A körü­lötte dolgozók eleinte nem so­kat törődtek a „vészharanggal,” de mikor már több elvtárs is borúlátóan nyilatkozott az egyébként' javuló nemzetközi helyzetről, a kommunisták gon­dolkodóba estek. Alkalomsze­rűen hosszasan elbeszélgettél; vele, s megtudták, az illető egyéniségéből sugárzik a pesszi­mizmus, a világkatasztrófától való félelem. Nem egy és nem két nap kellett hozzá, míg si­került reményt, bizakodást ön­teni a csüggedőbe. De vajon mindenütt így van? Mindenki lelkiismeretesen közeledik az elfogultan ítélkező és élő em­berhez? Sajnos nem! Olykor el­sősorban magánügynek tartják, holott legalább annyira közügy, társadalmi ügy. A téves nézet, a helyzet felnagyított, vagy ép­pen kicsinyített értékelése nem­csak a nézetek hordozóit, ha­nem másokat is rabságába ejt­het. És nemcsak a nemzetközi helyzet megítélésére szorítkozik — bár ez is igen fontos, mert az életkedvvel, a munkakedvvel tart rokonságot — de veszélyes, ha egy ember sorsának, egyé­niségének, hovatartozásának he­lyes megítéléséről van szó. N«iéz lenne kimutatni, kik vannak többen, a sötét, vagy a rózsaszínek „rabszolgái”. Min­denesetre az alábbi néhány pél­da is igazolja, hogy mindkét tá­bornak vannak még tudatos, vagy ösztönös hívei. Nemrég Ti- szaviden szokatlanul lehangoló hangnemben beszéltek az ottani állapotokról a szövetkezet és a pártszervezetek vezetői. Elége­detlenek voltak magukkal, min­dennel; — nem megy itt sem­mi, sok a nézeteltérés, minden­ki a vezetőséget hibáztatja, leg­jobb lenne lemondani, — így okoskodtak. Holott az igazság, a valóságos helyzet másképp festett. Tiszavid a járásban az egyik legszorgalmasabb község, a tavaszi munkákban az elsők között vannak, április 7-ig sok egyéb vetemény mellett 30 hold burgonyát ültettek el, a saját erejű építkezéshez nem ke­vesebb, mint harminc köb­méter deszka, gerenda áll ké­szen. Igaz, akadtak kisebb- n agy óbb bosszúságok is, de az ottani helyezetet a helyes út je­lezte. , Másutt „ruháikat szaggat­va” sopánkodtak: „nem vagyunk 2

Next

/
Thumbnails
Contents