Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1960-03-17 / 65. szám
Tanulságos példák a bírálat köréből Kirándulások, új sportfelszerelés, televíziós készülék Levét Jármi községből Ma már egyre többen ío- gacják megfelel '•<an a jóindulatú bírálalcf. Nines azonban itt még minden rendben, amint az alábbi példák is igazolják. Csokorba szedtünk néhányat ezekből, hogy okulásul szolgáljanak. 1. Vannak, akik bízva a kommunista nevelés bevált módjában, őszintén, nyíltan mondják meg véleményüket. Legtöbben a jóindulatot illően fogadják. Például így: „Jó, hogy megbíráltál, tanultam belőle”. Az összejöveteleken elhangzott kifogások többsége, különösen ha jelen vannak a megbíráltak, a valóságra épül, s éppen ezért ritkán váltanak ki ellenállást. Petneházán Blak-5 János elvtárs taggyűlésen bírálta az egyik községi vezetőt a túlzott mértékű szeszes ital fogyasztásáért, aki mérlegelte az elhangzottakat. „Igazad van. Megváltozók” — felelte a megbírált vezető, aki tényleg meg is változott. 2. Akadnak olyan típusú emberek. akik látszólag elfogadják a bírálatot. Megbánják hibájukat, s ígérik, hogy megváltoznak. Mikor azonban tenni kellene a hibák kijavításáért, fülüket sem mozdítják. Üjabb hibákat okoznak. Később ismét megtörténik az „őszinte” beismerés, de marad minden, ahogy volt. Szakolyban G. I. elvtársat már többször bírálták, amiért nem támogatja megfelelően a helybeli tsz-t. Minden esetben beismerte ezt a hibáját, fogadta is, hogy megváltozik de hiába. Könnyű lenne pedig javítani a helyzeten, mert ha tényleg beismerte a hibáját, íélerővel lehetne azon változtatni. De ehhez akaratra és tényleges tettekre van szükség. 3. Találkozunk olyan jelenségekkel is. hogy elfogadják ugyan a kifogásokat, de azért ha módjuk adódik, „visszacsípnek”, bosszút állnak. Hosszú ideig, „magukban” hordják az ellenük jogosan emelt kifogásokat. Hízelegnek, mosolyognak, a bíráló háta mögött azonban „ütnek” rajta. A nagy- kállói Rákóczi Tsz ’párttitkára idejének nagy részét egy gazda gyümölcsösében töltötte. Igaz a kötelező 120 munkaegységet ledolgozta a közösben, a tsz gyümölcsöse mégis megsínylette a kellő gondozás hiányát. Szóvátették hibáját. Tények elé állították, kénytelen volt elismerni azokat. Később azonban kezdte elmarasztalni azokat az asszonyokat, akik kiteregették hibáját. D. S.-né, az egyik ilyen „kifogott” asszony a járási pártbizottsághoz fordult segítségért. Igazat adtak neki és a párttitkárt '-ok hibájáért a taggyűlés leváltotta tisztségéből. 4. Jó ha bírálnak az emberek. Helyenként azonban berozsdásodik ez az éles fegyver. Különböző módszerek alkalmazása és nem kis „szerencse” folytán egyesek hosszú ideig „féken” tartják elvtársaik, munkatársaik nyelvét. Kiskirálykodnak.. Felfelé hízelegnek, lefelé „rúgnak”. Ezek a bírálat tipikus elfőj tói, akik nyíltan visszaverik a jóindulatú bírálatot is. Ahol ez így van, ott félnek bírálni, s gyűlnek a hibák. Laskodon V. S. és V. F. ha alaposan szembenéznének önmagukkal, sok elvetni valót találnának saját viselkedésükben. Rájönnének, hogy miért félnek tőlük a falubeliek, mi az oka a párttagok passzivitásának, és miért nem volt már egy éve tag- és tagjelölt felvétel. ' Másik példa arra, amikor a bíráló nem ijed meg a :<is::i- rálykodó vezetőtől, mert tudja, hogy igaza van és támogatja őt a közösség is: A balkányi Üj Erő Tsz elnöke lehetetlenné akarta tenni a kommunista agrönómus munkáját. Vajon miért? Azért, mert bírálta az elnök hibáit. Kérte a tsz-tagok nevében, hogy számoljanak él megfelelően a málna árával. Az elnök erre ki- szántatta a málnát... A tsz-tagok végül is megsokallták az elnök hasonló „módszereit”, és leváltották. Az agronómust választották a közös élére. Ez is bizonyítja: rövid időre el lehet fojtani a bírálatot, vissza is lehet érte ütni, később azonban rendszerint napfényre kerül az igazság, és azok kerülnek háttérbe, akik nem engedik érvényesülni a bírálatot. Az imént említett tsz-elnök, elkerülhette volna a leváltást, ha idejében belátja botlásait, ha a munkatársak jóindulatú figyelmeztetését elfogadja, hamegváltozik. Előfordulhatnak hibák, nem kell azonban szégyellni kijavításukat. 3. Előfordul, hogy egyesek tudatosan hallgatnak mások hibáiról. Ennek nem mindig a félelem az oka, hanem például ilyesmi: egyesek örülnek ha gyarapszik a „kifogott” vezető hibája. Várják, hogy csordultig teljen a pohár, hogy ne legyen visszakozz, mentség. Az ilyeneket előbb-utóbb megfosztják tisztségüktől, s valakire csak rámarad a vezetői szék... S kik áhítják a vezetői széket? Legtöbbször a karrieristák és a korábban leváltott, sértődött személyek egy része. Vajon leveleken azért gyűjtögeti B. elvtárs vezetőjének botlásait, mert majd egyszerre akar ki ólaim vele, hogy bugását okozza? Ez Serény munka folyik a kölesei termelőszövetkezetek ben Tudósítónk írja, hogy január elején Kölese dolgozó parasztsága két szövetkezetbe tömörült: egyik a Kossuth, másik a Zöld Mező. A termelési terveket a két szövetkezetben elkészítették, a brigádokat, munkacsapatokat megszervezték és vezetőiket esti tanfolyamon teendőikre ki is ok- fcatták A Kossuth Termelőszövetkezetben több, mint 4000 mázsa trágyát hordtak ki. A gyümölcsösük 3100 termőfaegyseget tesz ki, ahol a metszést már befejezték. Négy kilométernél hosszabb vízlevezető árkot készítettek ás a 30 hold új gyümölcsösükből 10 holdat már elültettek. A Zöld Mező Tsz-ben is hasonlóan megy a munka, a trágyahordásban, metszésbei), árkolásban szépen előrehaladtak már. E mellett 400 folyóméter dohány-melegágyat is elkészítettek. Mind a két termelőszövetkezetben a közeli napokban vitatják meg az eredményesebb munka premziálását. Azt akarják, hogy! ki milyen munkát végez, asze- { rint részesedjen a megtermelt ja- í vakból. I nem helyes! Az idejében elhangzó elvtársi, barát! figyelmeztetés, a jó szó kel’ene B. elvtárs vezetőjének is a hiba felismeréséhez, elkerüléséhez. Ne sajnáljuk egymástól a jóindulatú figyelmeztetést! 6. Kerülnek olyanok, akik a ..kákán is csomót” keresnek. Minden áron, minden összejövetelen, mindenért „bírálnak”. Ha az észrevételek jogosak, nem !ehet senkit megróni érte. Mivel azonban az ilyen emberek gyakran helytelenül ítélnek meg jelenségeket, a környezeti) ltfcen dolgozóknál csökkentik a valóban segítő szándékú figyelmeztetések jelentősegét. Ramocsa- házán az is hozzájárult B. J. pártból való kizárásához, hogy külön utakon járt, mindent kifogásolt, amit a község vezetői tettek. Joga van ugyan minden párttagnak véleményt mondani, ezt meg is védeni. De ha a pártban B. J. nézetével ellentétes határozatot fogadott el a többség, köteles lett volna ennek alávetni magút, és dolgozni érte. Ö azonban csak „fúrt”, intrikált. Érthető, hogy nem tartottak vele a kommunisták. A bírálat és önbírálat helyes gyakorlása rendkívül fontos a kommunisták számára. A bírálónak és a megbíráltnak egyaránt tudnia kell, hogy nem emberek tönkretevése, hanem a ! hiba kijavítása a cél. Érdemes elgondolkozni a szervezeti szabályzat 3/g pontján, amely töb1 Valamikor sok vita folyt arról, j hogy kié a művelődési otthon és ! annak berendezése. Kié legyen a | rendezvények bevétele? Ki fedezze a kiadásokat? Az elmúlt évek során az ilyen jellegű nézeteltérések teljesen megszűntek. Nyilvánvalóvá vált, hogy az otthon nem öncélú intézmény, hanem azért van, hogy a község lakosságának, így a fiataloknak is művelődését szolgálja, neveljen, tanítson és szórakoztasson! Jó kapcsolat alakult ki a művelődési otthon és a KISZ-szervezet között. Az együttműködés folyamatos. A legtöbb kulturális, sőt sportrendezvényt is együtt szervezzük. A szpartakiádon vándorzászlót nyertünk, a leány kerékpárcsapat országosan negyedik helyezést ért el, röplabdában a Jányok másodikok lettek a megyében. A bevételekből kirándulást szerveztünk Egerbe, Budapestre, Visegrádra, valamint sportfelszerelést vsttünk, nagy rádiót, lemezjátszót, táncruhákat stb. Jelenlegi célkitűzésünk, hogy a művelődési otthont kibővitjük. Üj nagytermet építünk, s a régit kisteremmé alakítjuk ebben az évben, községfejlesztésből. E munkában is segítenek a KISZ- szervezet tagjai. Közös elhatározásunk, hogy mire a nagyterem elkészül, a művelődési otthon megszépül, a berendezést is modern bútordarabbal, telviziós készülékkel gyarapítjuk, mégpedig a rendezvények bevételeiből. Földváry József műv. otthon ig. Török Béla KISZ-titkár Jól segíti a vasmegveri szövetkezetét a Kemecsei állami Gazdaság mezőgazdásza Soltész Istvánt, a Kemecsei Al iami Gazdaság főagranómusát azzal a feladattal bízták meg, hogy segítse a vasmegyeri Micsurin Termelőszövetkezetet. Soltész elvtárs, megbízását becsülettel teljesíti. Rendszeresen látogatja a termelőszövetkezetet, részt vesz a közgyűléseken, pártgyűléseken s . hasznos javaslatokat tesz a pártmunka és gazdasági feladatok jó megoldása érdekében. A szövetkezet tagjai szívesen látják gazdaságukban a főagranómust, aki a könyvelés segítése mellett főleg szakmai vonatkozású kérdésekben nyújt jelentős segítséget. Alagút épül a La Manche-csatorna alatt London. (Reuter): M. A. Cameron, az angol közlekedésügyi A szerencsés ll-es A Lottó 11-ik játékhetén, egy 11 tagú tiszavasvári lottózó kollektíva egy négyes és két hármas találatot ért el. bek között ezt írja elő: „A párttag kötelessége, hogy... Személyekre való tekintet nélkül tárja fel a párt előtt a munkában észlelt hibákat és rendellenességeket, küzdjön megszüntetésükért, harcoljon a munkában a lát- szatsikerekre való törekvés, az önteltség, és önelégültség ellen.” Nagy Tibor. bizottság főtiszviselője hétfőn nyilatkozott a La Manche-csatorna alatt építendő alagút tervéről. Az angol szakember szerint ha az alagutat megépítik, Londonból Párizsoa alig több mint négy éta alatt lehet majd eljutni vonaton. Naponta 216 vonat közlekedhetne mindkét irányban. A kollektíva a tiszavasvári Munka Tsz dolgozóiból alakult, Molnár Ferenc darálókezeló szervezte, s 33 szelvényen a 23 számból álló variációt tiapsi Miklós agrönómus állította ösz- sze. A kollektíva az elmúlt év decembere óta játszik rendszeresen, s törekvésüket most koronázta szerencse. A Képzelet szárnyán Jónéhány ember, akiknek javarésze eddig csak a könyvek, a filmek, meg a képzelet szárnyán járták be a nagyvilágot, most arról tanakodnak, mikor indul a vonat a nyíregyházi állomásról és mikor ér a távoli világváros kapujába. Ezúttal saját szemükkel láthatják meg az ismeretlen tájakat. Az utazás, különösen ha három-négyezer kilométeres, mindig hallatlan izgalommal jár. így van ez az utazási láztól égő túrricsei, nyírbátori, paszabi és még hatvan termelőszövetkezeti világjárónak felcsapott embernél is. Kedden délelőtt a Természettudományos és Ismeretterjesztő Társulat székházában találkoztak egymással és tették meg az első utat, igaz még csak képzeletben. De május 31-én már személyesen ... Folynak a tréfálkozások az előkészületről, előkerülnek a pénztárcák is. Az utazóknak nem kerül pénzükbe Lemberg, Kiev, Moszkva, a szövetkezet fedezi a költségeket. Az egyik széken fejkendős falusi asszony nézegeti az útlevélkérő lapot: Kövér Gáborné, a paszabi Tol- buchin Termelőszövetkezet növénytermelője. — Nem akartam hinni a fülemnek — lelkendezik Kövérné. — Nem láttam én semmit, csak szaladtam haza a családhoz megmondani a hírt, hogy engem küldenek... Kövér Gáborné nyolc éve tagja a szövetkezetnek. keze sok dohányzó ember számára me mim atta a finom dohánylevelet. Legkedvencebb növénye az illatos, finom tapintású dohány, mely ugyan nem mindig hagyja tisztán a kezét, de mindig megadja a jövedelmet. Havonta harminc-negyven munkaegységet is megkeres. — Meg akarom nézni, hogy élnek u szovjet asszonyok — tér vissza a munkájáról a legizgalmasabb témára. — Kíváncsi vagyok, ott vannak-e az állattenyésztésben, mert minálunk még jobbára a férfiak vannak az állattenyésztésben. Sok minden érdekel, még az is, hogy öltöznek a szovjet asszonyok. Igen megnyugodtam, hogy nem repülővel megyünk, mert én megvallom, félek még a szaladó szekéren is. Megemlíti, meg szokott nézni minden szovjet filmet, most is emlékszik a Befejezetlen elbeszélésre, olvassa a szovjet könyveket is. Kövérné- nek három lánya tanul oroszul és most az édesanya lesz a tanítványuk. Beszélgetésünk közben a kérdések özöne árad Májer István megyei MSZBT titkár felé. — Hány rubelt kapunk? Milyen ruhát és hányat vigyünk magunkkal. — Egy érces férfl- harg közbekiált: — Hát bort, vagy pálinkát vihetek-é? — Kitör a kacagás. Májer István sorra megadja a válaszokat, jó tanácsokkal is szolgál. Megjegyzi, hogy kint jártakor látott olyan magyar turistát, aki egy egész sült csirkét dobott ki az ablakon. „Tehát csínján bánjunk az ennivalóval, mert mindenki kap bőven.” Két-három öltöny ruhát sem célszerű vinni, csak törődik, nincs rájuk szükség. Aprópénzt, jelvényeket jó vinni, mert a gyereket szenvedélyes gyűjtői, no, meg a szalvétáknak ... Az asztal körül tovább folyik a felvilágosítás, az érdeklődés. Aki végzett a dolgával, búcsúzik. —, Megyek szótárt venni — mondja újdonsült ismerőseinek Fucskó Béláné, aki férjével utazik a Szovjetunióba. Érdeklődésünkre elmondja: Ilyen öröm még nem érte, férjével mehetnek Moszkvába. — Még itt vagyok, de gondolatban már utazom, álmomban már ott jártam; Eöjüs Mátyás az elnök mesélte, hogy egy napig megy a vonat zöldben, nagy erdőn keresztül. — Nem bánom, csak a Lenin- hegyet lássam meg, onnan meglátom az egész Moszkvát — szól közbe a férje, a nyíbátori Vörös’ Csillag főkertésze. A Fucskó- házaspár régi ápolója a magyar és a szovjet nép barátságának; az asszony szervezte meg a nyírbátori járásban az orosz nyelv- tanfolyamokat, hivatali munkája után segíti a nyírbélteki baráti kört és a járás nőtanácsainak asszonyaival igyekszik megismertetni a szovjet asszonyok életét. A barátság vonatának utasai, a szabolcsi termelőszövetkezeti dolgozók, gyári munkások, értelmiségiek készülnek a látogatásra, s nemcsak útipoggyászukat, hanem mindennapi életük apró mozaikjait is magukkal viszik és hasonló élményekkel térnek majd haza. Pall G. 2
