Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-17 / 65. szám

tfagy az izgalom Nyíregyházán, a munkásőrök között. Ma, csütör­tökön válogatják ki azokat, akik a felszabadulás évfordulóján fel­vonulnak díszszázaddal. Minden­ki szeretne ebbe a díszszá2adba kerülni, pedig ide csak a legal­kalmasabbak juthatnak, hiszen nem könnyű dolog egy ilyen dísz­menet: aki a fizikai fáradalmakat jól bírja, csak az tud feszes test­es lábtartással, minden mozdulat­ra ügyelve vonulni. Bizonyos, hogy a munkásőrség díszszázada nem fog szégyent val­lani ezen a napon: együtt vonul­nak a honvéd helyőrség és a nyírbátori határőrség díszszáza­daival a Malinovszkij szobor elé kék kimenő zsávolyruhában, az idén először bakancsban és gép­pisztollyal. A század tagjait mind a nyíregyházi munkásőrökből vá­logatják ki, hiszen nehezebb a dolguk, mint a, katonáknak, vagy határőröknek, akik ráérnek egész nap gyakorolni. Mert a díszmene­tet bizony sokat keli addig gya­korolni, míg minden lépés, min­den mozdulat egyöntetű lesz. S erre a munkásőröknek csak a szabadidejük áll rendelkezésre. Mikor üzemükben, munkahelyü­kön elvégezték a napi munkát, délután öt órára gyűlnek össze és megkezdik a gyakorlást. Felharsan a vezényszó: — Század, vigyázz! S a kezek szorosan markolják a fegyvert, az egész század lépé­se egyszerre csattan, mintha va­lami roppant óriás verné szeges cipőjét a flaszterhez. A fogadóbi­zottság előtt néhány lépéssel fel­harsan a „Jobbra nézz!” is, s a fejek szemvillamyásnyi idő alatt fordulnak jobbra. Már csütörtökön, a válogatás után megkezdik a gyakorlást. A nyíregyházi munkásőrök ezt a feladatot is sikeresen fogják megoldani. A díszszázadba pedig azért szeretnének mindannyian bekerülni, hogy bebizonyítsák: a munkásőrök a felszabadulás év­fordulóján méltóképpen képvise­lik a magyar munkásosztály ha­talmát... Győri Illés György. A „hegedű" elkészült, játszani kell rajta Szép eredmények Aporligeten Aporligeten, az évezredes ős­erdő-maradvány szomszédságá­ban, a híres Bátor-liget mellett új élet alapjait rakják le a dol­gozó parasztok. A télen vált ! Aporliget szövetkezeti községgé. S az évszázados elmaradottság­ból igyekszik ez a nép, az össze­fogás erejével mielőbb kílábolni. A rövid néhány hét alatt, ami a szövetkezet megalakulása óta el­telt, már megmutatták, hogy ten­ni akarnak és tudnak is. Érdekesen jellemezte Kovács Gyula, hajdani uradalmi do­hánykerlész, a termelőszövetke­zet elnöke az aporlígeti életet: — A hegedű megvan, fel is húroltuk, mostmár meg kell kez­deni a hangolást, hogy jól játszhassunk rajta. És a hangolás valóban szépen halad. Akad még, de egy­re kevesebb elütő .hang a húrokon, legtöbbje azonban már szép, egységes dallamot ad. Sokra haladtak az aporligetiek a szövetkezet megalakítása óta. A jószág egy részét, amelynek volt helye és takarmánya, közös fedél alá vitték. Fellendülőben van a tejtermelés. Megkezdődtek a tavaszi munkák. Kilencven hold dohányt termelnek az idén. Pajtára nem lesz gond­juk. Ott vannak az udvarokon. Szorgalmasak az itteni embe­rek. Legjobban talán Kiss Mi- hályné fejezte ki az igyekezetü­ket, aki éppen a dohány meleg­ágyak takaró földjét rostálta Komáromi Jánosnéval és özvegy Rácz Miklósáéval. Kissné ezt mondta: — Mi, kérem, még a hegyeket is elhúzzuk a helyéről, csak meg­legyen az eredményér A szövetkezet vezetősége — maguk a tagok beszélik — ké­pes is arra, hogy eredmények­ben gazdaggá tegyék az aporli- geti dolgozó parasztok szorgal­mát. Vannak jó elgondolások. Többek között úgy tervezik, hogy négyszázötven hold kukorica kö­pött babot termelnek — a tagok egyéni és a szövetkezet közös hasznára. Megkezdték — és már majd­csak be is fejezték — az idei építkezéseket. Teljesen' saját erő­ből. Építési brigádjuk két darab huszonöt férőhelyes szerfás is­tállót hozott tető alá. A szüksé­ges faanyagot is maguk termel­ték ki. Emellett száz sertés be­fogadására elegendő szállás is el­készült — ugyancsak faelemek­ből. Hogy mennyibe került?! Pénzbe egyáltalán, csupán száz- egynéhány munkaegységbe. Jó ólak, téliesíthétőek, bátran elhe­lyezhetik majd bennük a jószá­got. A tagok megkezdték a vető­magvak összegyűjtését. így csil­lagfürtből, napraforgóból, zabból már indulhat a vetés. Gyűjtik a burgonya vetőgumót is. Elkészült az elnök által emle­getett aporligeti „hegedű”, $ mint a fentiekből látszik, nem is szól rosszul. Samu András. Mándolii levelesünk jelenti: Üj autóbusz-megálló épül — Tűz ütött ki Mándokon Ifjúsági nagygyűlés — Megkezdték már a tavaszi munkákat „SZÓLÓBA N".. Gyorsan elárulom, nem Valami atlétikai versenyfutás­ról van szó. Azaa hogy verseny­nek ugyancsak érdekes egy ver­seny ez a KtTályfalviéké, fej­leszti az izmokat, sok izgulas- ra ad okot. Csakhogy a tízegy­néhány ember — ellenfél' hiá­nyában — „saját magát hívta ki viadalra, s a szurkolók meg odahaza, a munkáscsaládoknál vannak. Igaz, eddig csak azért nem volt ellenfél, mert a töb­bi ■ brigádokat „kényszerpihenő­re” tessékelte a fagy, de napo­kon belül újra össze*erbuválód­nak a kis kollektívák, itt Nyír­egyháza peremén, egy európa- hírű építkezésen is... Királyfalvi vasbetonszerelő ■„együttese” a téli napokban is bírókra kelt a gömbvassal, rá­adásul nem is akárhogyan. Tra­dicionális dolog már náluk a versenyzés, többet akarás, való­ságos megszokássá vált a hát­ramaradt 11 év alatt. Mert lé­nyegében azóta van együtt a Királyfalvi brigád. ' Bodovlcs Mihály. Kurucz István, Reszegi József brigádalapitó tagok ma is friss erővel lendítik előbbre a munkát... No, de hogy is tör­tént csak az önmaguk kihívá­sa, meg a „szólóban” való ver­senyzés? Olyau belemelegedéssel rit­kán beszél ember, mint ami­kor a brigádvezető élesztgeti a fiatal emlékeket... Már eltelt két és fél hónap, és... minden sikerült. A feltételeket az el­sőtől az utolsó pontig teljesí­tették, s hogy a kedvük míg csak most jön meg igazán, re­ménykedve dörzsölgetik a mar­kukat’: „Meglesz, meg kell len­ni a szocialista brigád címnek”. S a szó: „szocialista brigád”, a két és félezer forinton felüli átlagkeresetben, a dolgos em­berek egyre jobb sorsában s az alkotásból sarjadó büszkeségé r- zetben nyer igazi értelmet. Mert Királyfalviék mór az év eleji ígérettételkor is a legnagyobb pillanatra gondoltak: a napra, amikor sok sok ember örömé­re átadják a kezük-alkotta mű­vet. .. Hiába volt fagyszabad­ság, hiába csak egymaga dolgo­zott a Királyfalvi brigád egész télen át, „szólóban” is 'meleg perceket teremtettek a vasbe­tonszerelők. Nagy érdemük, hogy a sikeres előkészítés után most akadálytalanul emelked­hetnek a nyíregyházi almatárolö falai... S most, hogy mindennap közelebb érnek április négyhez, a hűségjutalom s a szép ösz- szegü nyereségrészesedés osztá­sa mellett olyan jólesik emlé­kezni. .. A dohányfermentáló impozáns épületére, ahol az átadás óta újabb szabolcsi hír­név születik; az erdősori isko­lára, melyben egy sereg gye­rek örül az életnek; az új bér­házakra, ahova munkáscsalá­dok költöztek be- Mennyi, mennyi munka, és mennyi ked­ves emlék... Mondja is Király­falvi Elek, talán ezért van az, hogy náluk, a brigádban min­dig ünnepvárás, április negye­diké előtti a hangulat. Ezt a mostanit mégis nagyon várják. Nemcsak azért, mert ju­bileumi lesz, de nincs annál nagyobb dolog, minthogy az ember dolga végeztével, ünnep- lőruhásan, táncoló örömmel a szíve környékén érezze, hogy nem szállt el eredménytelenül tizenöt évnyi tegnapja. Aztán pedig könnyen megtörténne;., hogy egynéhány vasbetonos ne­ve is ott szerepel — a kitünte­tettek között. Különösen most, hogy a „szo­cialista” előnévre pályázik a Királyfalvi brigád... ' Angyal Sánd-rr Még ebben az évben autóbusz megálló épül Mándok község­ben. Eddig az utazó közönség a szabad ég alatt várta az autó­buszt. Ezért mintegy negyvenöt- ezer forint értékben típusterv szerint új, közönség kényelmét szolgáló várótermet ütemeztek be. Az ezen felül felmerülő költ­ségeket, és munkákat a község dolgozói, társadalmi úton vég­zik. Március 15-én tűz ütött ki Mándokon. Jámbrik István há­zánál egy kipattanó szikrától meggyulladt a sertésól s az le is égett, de a lakosság gyors be­avatkozásának következtében a közelben lévő szalmát és juh- akolt meg tudták menteni. Március 17-én, ma a megyei KISZ végrehajtó-bizottság ifjú­sági nagygyűlést tart a községben. A nagygyűlést már napokkal ez­előtt nagy érdeklődés előzte meg. Az Új Élet és a 71 Éves Év­forduló tsz-ekben a tavaszi munka már megkezdődött. A tagság a gyümölcsfák mellett a melegágyaknál, trágyahordásnál, burgonyacsiráztatásná.1 szorgos­kodik. Cs. Tóth Endre levelező. Naponta negyven portré Nagyon népszerű a nyíregy­házi gyorsfotó. Naponta negyven vendég tér ide be, hogy igazol­vány, utazási és egyéb portrét készíttessen magáról. A havi for­galom meghaladja a tizenhatezer forintot. Panasz nem, de annál több dicséretes bejegyzés tanús­kodik arról, hogy két nődolgo­zója: Kazár Endréné és dr. Vá­radi Tiborné lelkiismeretes mun­kát végeznek. A műterem meg­felelően fel van szerelve, csak kissé zsúfolt. De ezen is segíte­nek, mert hamarosan bővítésre kerül sor, akkor kényelmesebb és kellemesebb körülmények kö­zött fogadják majd a vendége­ket. HA A 17-60 JELENTKEZIK... Tovább javult a halellátás Űj halastavak építésével 2000 mázsára növekszik termelőszövetkezeteink ez évi haltermelése Az elmúlt évben egy hold ha­lastóról 363 kiló halat értékesí­tettek termelőszövetkezeteink. Összesen mintegy 800 mázsa volt az 1959-es évi „haltermelés'’. Ezt a mennyiséget az idén jelentősen túl akarják szárnyalni. S hogy az így legyen, néhány téeszben to­vább bővítik a halastavakat és újakat is építenek. A tiszavasvári Petőfi Tsz-ben befejezés, előtt áll egy 114 holdas halastó építése, mintegy 3 millió forintos ráfordí­tással. Ez a halastó évente 500 mázsa' halat ad. s közel 3C0 ezer forint tiszta jövedelmet biztosit gazdáinak. Ebben az évben megépül a nagyhalászi Petőfi Tsz 163 holdas halastava is. A térvek elkészül­tek, a munkálatokhoz szükséges több mint kétmillió forint bizto­sítva van. Ököritófülpösön is új halastó épül 60 holden, össze! kezdik meg a tiszavasvári Lenin Tsz halastavának bővítését. Már ebben az évben kétezer mázsa halat adnak a népgazdaságnak megyénk termelőszövetkezetei, s ha a most és később épülő halas­tavakat is bevonják a termelésbe, még tovább javul a halellátás, s egyben növekszik a szövetkezeti tagok jövedelme is. — Igen, máris kapcsolom a főmérnök elvtárshoz... Halló! Nem veszik fel a telefont, azonnal megnézem valamelyik irodában... Sajnos, nem talá­lom. Feljegyzem a hívó számot, s vissza fogjuk hívni. Barátságos, udvarias hang szót vissza a 17—60-as telefon- központból, valahányszor ezt a számot hívjuk, Sok éve haUga-- tóm, s az a tapasztalatom, hogy ez a telefonközpontos nagyon udvarias. Tegnap találkoztam vele. Kántor Jánosnak hívják, a 6 számú Mélyépítő Vállalatnál dolgozik. Amikor beléptem, a kapcsoló készüléknél ült. A hangomról megismert ez a de­rék ember, s mindjárt nevemen szólított, Mikor rámnézett, szinte hihetetlennek tűnt. hogy világtalan. Hisz a szeme épp oly tiszta, élénk, mint másna::.. Három gyermek volt mellet­te. két kislány es egy kisfiú. Tanultak. — Ezek az én drága gyerme­keim! — mondta. — Ideiemnek délután és felmondják a lecket. Margitka ötödikes, őrá még vi­lágosan emlékszem, másféléves korában láttam utoljára■ Jan­csika harmadikos. szófogadj, okos kisfiú, büszke vágyók re. Az ö születésére is emlékszem, de a kis Piroskamat mar csak homályosan, fátyolosán láttam. Ő elsős. Tetszik tudni — sorol­ta — Tiszakóródon földművelő ember voltam, harminc éves koromban romlani kezdett a látásom, s pár év alatt megva­kultam. Szemideg sorvadásovi van... Az asztalon furcsa füzet fe­küdt kinyitva. Tűvel kiszúrkált lapok. Felső lapján bélyegző volt, s a cím „Vakok világa”. Megkérdeztem, mit olvasott belőle? — Arról olvastam, hogy mi­lyen volt a vakok helyzete, sorsa a felszabadulás előtt Ma­gyarországon. A vak embernek csak az utcasarok, a leoldulás jutott. És ma egyedül Buda­pesten több mint 1250 világta­lan van állásban. De az én pél­dám is bizonyítja a vakember jó helyzetét. Amikor elvesztet­tem a szemem világát. Szom­bathelyen megtanítottak olvas­ni és telefont kezelni'. Hét éve dolgozom ennél a vállalatnál. Itt kaptam lakást is. 1100 forint a havi fizetésem a családi pót­lékon kívül. A feleségem is itt dolgozik. Tisztelem és becsü­löm azokat, akikkel dolgozom, akik körülvesznek, hisz én is tiszteletet, megbecsülést kapor, tőlük. Higgye el vakságom el­lenére nagyon elégedett vagyok A k\s Jancsi bátorkodott kö­zelebb és elökotort zsebéből egy pörgettyűt — Tessék nézni, ezt édes­apám faragta. A fiúk márvány­golyót, meg egy vasgolyót akar­tak érte adni az iskolában, de nekem ez többet ér. — Szóralcozik? — kérdeztem. Rádiót hallgatok, újságot ol­vasok és könyveket, de ha van ideje, játszhatunk most is egy kártyapartit — mondta, s ki­vett zsebéből egy csomag ma­gyar kártyát. — Hogy ismeri meg a lapo­kat? — Megmondom én mind­egyikről, hogy melyik milyen. Tessék adni ötöt. — Kézbe vette és megtapintotta mind­egyiket. — Ez makk ász, ez pi­ros tizes, ez zöld hetes,... Ki­finomult a tapintásom... Beszélgetésünk közben gyak­ran búgott a központi állás es ő gyorsan, pontosan kapcsolt, dolgozott. Nem zavartam sokáig a mun­kában. A szerkesztőségig menve azon gondolkodtam: tudják-e az emberek, hogy Kántor Já­nost a mi rendünk tette újra emberré? Gondolnak-e rá, ha a 17—S0 jelentkezik...? (Orosz) Szásád, vigyázz 1 A munkásőrség április 4-rc készül

Next

/
Thumbnails
Contents