Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-15 / 63. szám

Kiosztották az 1960, évi Kossuth-díj a kát (Folytatás az 1. oldalról.) kiemelkedő szerep jut a tudo­mány és a technika művelői­nek, köztük mindenekelőtt I legkiválóbb képviselőinek, a Kossuth-díjasoknak — mondotta, majd ismételten köszöntötte az új Kossuth-díja- sokat, akik most 19-en csatla­koznak a már 928 főt kitevő Kossuth-díjasok táborához. Dobi István ezután átnyújtot­ta a kitüntetéseket. A Miniszter- tanács határozatát dr. Gál Tiva­dar, a forradalmi munkás—pa­raszt kormány titkáságanak ve­zetője ismertette. I. A kormány a tudományok, ta­lálmányok. újítások, a termelő munka módszerének alapvető tö­kéletesítése' tere:: elért eredmé­nyeiért a Kosuth-díj II. fokoza­tával és a vele járó 85 000 fo­rintos pénzjutalommal tüntetne ki Bezzegb Lászlói, a Magyar Op­tikai Művek tervező mérnökét és Schinagl Ferencet, a Magyar Op­tikai Művek konstruktőrjét, a geodéziai műszerek fejlesztése te­rén elért kimagasló egyéni ered­ményeikért, valamint a „C” tí­pusú teodolit konstruálásáért (a díj egyenlő arányban megosztva); Dr. Albert Jánost, az Építő- anyagipari Kutató Intézet mér­nök kutatóját, az építőipari kuta­tás terén kiemelkedő nagyértékű munkásságáért az építőanyagipari anyagok gyártástechnikájának ki­dolgozásában kifejtett elméleti és gyakorlati munkájáért; Beke Ödön akadémikust, az Eötvös Tudomány Egyetem taná­rát, a magyar—finnugor nyelvtu­domány terén kifejtett félévszá­zados tudományos munkásságáért. A Kossuth-díj III. fokozatával és a vele ' járó 20 000 forintos pénzjutalommal tüntette ki: Erdélyi Eleket, a Baromfiipari Igazgatóság főmérnökét és Knoll Istvánt, a Baromfiipari Igazgatóság mérnökét, a ha­zai élelmiszerfeldolgozó ipar technikai színvonalának nagy­mértékű emeléséért (a díj egyenlő arányban megosztva); Almási Istvánt, a Borsodi Szénbányászati Tröszt Ormosi Szénbánya Vállalata vájárját, kiemelkedő munkateljesítmé­nyeiért, valamint a termelés gazdaságosságáért, az anyag­takarékosságért, a fiatal bá­nyászok neveléséért kifejtett példamutató munkájáért; Kutassy Lajos mérnököt, MÁV műszaki tanácsost, a feszített vasbetonaljak terve­zésében és használatbavételé­ben kifejtett úttörő munkás­ságáért; Dr. Huszák Istvánt, a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem ideg- és elmeklinikájá­nak Igazgatóját, a központi idegrendszer pusztulásával járó betegségek, elsősorban a sclerosis polinsulárysnak bio­kémiai hátterére vonatkozó kutatásban elért eredmé­nyeiért; Buti Sándor vásárosfalusi (Győr-Sopron megye) általá­nos iskolai tanítót négy évti­zedes oktató-nevelő munkájá­ban elért módszertani és gya­korlati eredményeiért, faluja művelődési és társadalmi éle­tében végzett kiemelkedő munkájáért; Bártfai Sándort, a karcagi Lenin Termelőszövetkezet el­nökét és P. Szabó Imrét, a karcagi Lenin Termelőszövet­kezet elnökhelyettesét, a ter­melőszövetkezetben 1951 óta kifejtett kiemelkedő munká­jukért (a díj egyenlő arány­ban megosztva); Báldy Bálintot, a Kisállatte­nyésztési Kutatóintézet tudo­mányos osztályvezetőjét a baromfitenyésztésben kifejtett három évtizedes munkássága nyomán elért kiváló eredmé­nyeiért; Méhes Jánost, az ebesi állami gazdaság szerelőkombájnosát, kiváló munkateljesítményei­ért, valamint az új munkaer­kölcs és az egészéges munka­verseny kialakításában elért kimagasló eredményeiért. II. A kormány a művészet és iro­dalom terén kifejtett munkássá­gáért a Kossuth-díj első fokoza­tával és a vele járó 50 000 forin­tos pénzjutalommal tüntette ki: Vedres Márk Kossuth-díjas szobrászművészt, az utóbbi évtizedben kifejtett munkás­ságáért, különösen az 1959-ben befejezett „Békeút” című al­kotásáért; Weiner Leó Kossuth-díjas zeneszerzőt a magyar kamara­zene kultúra ápolásáért. A Kossuth-díj II. fokozatával és a velejáró 35 000 forintos pénz­jutalommal tüntette ki: Darvas József Kossuth-díjas írót Kormos ég című drámá­jáért; Kárpáti Aurél írót egész élete művéért, elsősorban sok év­tizedes kritikai munkásságá­ért; Ruttkay Éva színművésznőt, elsősorban a Háború és a béke című színművében Na­tasa szerepében elért művé­szi teljesítményéért. Az új Kossuth-díjasok nevében Vedres Márk mondott köszönetét a kitüntetésért. Növényvédelmi bemutató parcella a nyíregyházi úttörő Tsz.-ben A nagyüzemi gyümölcstermelés mind nagyobb mértékű kialaku­lása szükségessé teszi, hogy a termelőszövetkezetekben megis­merkedjenek a szakszerű vegy­szeres növényvédelemmel. En­nek érdekében Éa megyei párt- bizottság. a megyei tanács, a MÉK, a MÉSZÖV mezőgazdasá­gi osztálya, az Agrár íuuomány! Egyesület kertészeti munkaközös­sége és a MÜNÖSZER Vállalat elhatározták, hogy Szabolcs- Szatmár megyében vegyszeres növényvédelmi bemutató par­cellát létesítenek. A fenti országos megyei szer­vek a nyíregyházi Úttörő Terme­lőszövetkezet gyümölcsösét vá­lasztották ki erre a célra. A Jo- nathán és Red delicious fajtákból öt holdnyi területet jelöltek ki a szövetkezet termő gyümölcsö­sében. initmttr"TT,**'**********'1*‘*** A külföld híreiből FRANCIA PARASZTOK TÜNTE­TÉSE Perigueux. (MTI): Az AP je­lentése szerint vasárnap 15 000 francia paraszt tüntetett a kor­mány mezőgazdaságpolitikája el­len. ★ BEFEJEZŐDTEK DE GAULLE ES MACMILLAN TANÁCS­KOZÁSAI Párizs, (MTI): Vasárnap De Gaulle vidéki kastélyában befeje­ződtek Macmillan angol minisz­terelnök és a francia elnök tár­gyalásai. A bizalmas tárgyalások lefolyásáról és eredményeiről nin­csenek jelentések. ★ MACMILLAN PÁRIZSBÓL VISSZAÉRKEZETT AZ ANGOL fővárosba London, (MTI): Macmidan an­gol miniszterelnök hétvégi párizsi magánlátogatása után vasárnap este repülőgépen visszaérkezett Londonba. Az angol kormányfő vasárnap öt órás különmegbeszálést folyta­tott Debré francia miniszterelnök jelenlétében De Gaulle elnökkel. Szóvivő szerint nemzetközi kér­désékről tárgyaltak. Macmillan ismertette legutóbbi afrikai kör­utazáson szerzett benyomásait. Szóba került a leszerelés és a né­met kérdés is. ★ BEN GURION WASHINGTONI MEGBESZÉLÉSEI Washington, (AFP): Ben Gurion izraeli miniszterelnök washingto­ni programjának befejezéseként háromnegyed órás beszélgetést folytatott Herter amerikai kül­ügyminiszterrel. Ben Gurion a megbeszélés után nem volt haj­landó nyilatkozni. Az izraeli miniszterelnök vasár­nap este Washingtonból tovább utazott New Yorkba, ahol való­színűleg találkozik Adenauer kan­cellárral. Szerdán utazik tovább Londonba, ahol Macmillan angol miniszterelnök fogadja. ÖSSZESKÜVÉST SZŐTTEK SU­KARNO ELLEN Djakarta. (MTI): REUTER je­lentése szerint Maladi indonéz tájékoztatásügyi miniszter szom­baton este közölte, hogy egy fel­forgató szervezet Sukarno elnök és Nasuticn vezérkari főnök meg­gyilkolására készül. A szervezke­dés nyilvánvalóan összefüggésben van a néhány napja megkísérelt merénylettel. Két róka került terítékre a szamasszegi erdőben A mátészalkai vadásztársaság tagjai vasárnap dúvadírtást ren­deztek. Ezúttal a szám essz égi erdőt „fésülték” át. Megállapí­tották az éber vadászok, hogy ötventől jóval több őz és mint­egy négyszáz darab fácán tar­tózkodik az erdőben. Ez a meny- nyiság elegendő az állomány gyarapításához. Veszélyezteti azonban, különösen a fácánállo- mányt és szaporulatát a róka. Ezért vadászatot rendeztek a ró­kák irtására. Sajnos, csak két darab került terítékre a ravasz dúvadból. Elhatározták, a közel­jövőben ismét vadászatot rendez­nek rókák és más dúvadak ir­tására. Nyíregyházi obsitosok Ünnepélyes összejövetelt ren­dez ma Nyíregyházán a járási kiegészítő parancsnokság és a Hazafias Népfront járási bizott­sága. Ma adják át a Helyőrségi Tiszti-klub nagytermében az 50 éveseknek az elbocsátó emlékla­pot, s ezzel törlik őket a kato­nai nyilvántartásból. Vasárnap reggel fél 9 órakor a nyíregyházi obsitosoknak ren­deznek ünnepélyt a Tisztiklub­ban. Márciusi gondolatok Franciaországról A z ember még az emlékezés meg- hitt óráiban sem léphet ki a je­lenből. A minap Petőfi verseit olvas­gattam, s az jutott eszembe, hogy a március nagy magyar költője Francia- országtól tanulta meg a respublika szót. Attól a Franciaországtól, amelyik rövidesen — ha Hruscsov elvtárs meg­betegedése miatt később is valamivel — vendégül látja a szovjet kormányfőt, a béke követét. Attól a Franciaországtól, amelyiknek egyik legragyogóbb szelle­me, Voltaire ezt mondta két évszázad­dal ezelőtt: „A háború a legnagyobb valamenyi bűn között”. Hruscsov elv- táns rövidesein francia földre lép s mi, a tartós béke hívei ezt kérdezzük; ho­gyan viselkedik majd a respublika or­szága?! Ha élne, bizonyára nagyon kí­váncsi lenne rá Petőfi Sándor is. Voltaire valóban gyűlölte a hábo­rút. Irt egy regényt, a Micromégas-t, amelyben meglátogatja a földet egy si- riusbeli óriás. Ilyen párbeszéd folyik egy földi filozófus és Sirius-lakó kö­zött: „Tudd meg például, hogy ebben a pillanatban, amikor hozzád szólok, százezer fajtánkbeli állat, aki kalapot visel a fején, ugyanannyi hozzá ha­sonló teremtményt gyilkol le, akinek a fején turbán van: így volt ez az egész földön emlékezetet meghaladó idők óta. —■ Nyomorultak! — kiáltott fel méltatlankodva a Sirius-lakó — nagy kedvem volna, hogy kettöt-hármat lép­jek, s ezeknek a nevetséges gyilkosok­nak egész fészkét összetiporjam. __ ÍV e fáradj — felelte a filozófus 1 — elég szorgalmasak ezek, hogy biztosan elpusztítsák önmagukat. Tíz év múlva századrésze sem lesz élet­ben ezeknek a nyomorultaknak... Mel­lesleg .szólva, a büntetést nem is ők érdemelnék, hanem azok az otthonülj, tétlen barbárok, akik palotáikból pa­rancsokat adnak ki egymillió ember legyilkolására s aztán ünnepélyesen kö­szönetét mondanak Istennek a sike­rükért”. Am akkor, amikor azt várjuk, hogy Franciaország tevőlegesen járuljon hoz­zá a nemzetközi feszültség enyhülésé­hez, támogassa a szovjet leszerelési ja­vaslatot, hogy megvalósuljon a lefegy- v erzett béke időszaka, nemcsak arról van szó, hogy ez valamiféle tradicio­nális kötelesség, amelynek a legbecsü­letesebb és legjebb francia gondolko­dók, Voltairetől Barbußsig és Aragonig- iránti tiszteletből kell táplálkoznia. E szeFemi és politikai örökség, éppúgy, mint a mi Petőfi-hagyomanyunk arra int, hogy a haladás, az emberiség min­denkori leghaladóbb útját járjuk, de sohasem volt annyira világos, mint ép­pen manapság, hogy erről az útról le­térni egyet lelent az öngyilkossággal! Következetesen küzdeni a nemze.közi feszültség enyhüléséért, Franciaország számára élet-halál kérdése. Ezt nem lehet megkerülni sem veroáiis játék ;al, Algírban másképpen beszélni, mint Pá­rizsban — nem lehet szaharai stombom- bafelhőkksl táplált nacionalizmussal misztifikálni. Egyet'en járn:tö út van: a békés megegyezés köveken.ce., támo­gatásával megőrizni a franciák b terü­letét és életét! \ ajon nem aggasztja a fra.ieiá- ’ kát az. hegy a közelmúltban Straus» nyugatnémet hadü tymin'szter körutazást tett Dél-Európában és tárgya­lásokat folytatott Spanyolországgal és Görögországgal közös haditámaszpontek, katonai együttműködés érdekében?! Amikor Franco-Spanyolorszagában si­kerűit Washingtonnak katonai báziso­kat telepíteni, a francia sajtó helyesen látta: „az amerikaiak kezükbe ragad­ták a falangista tőrt Franciaország há­tában .És mit szól ma ahhoz, hogy ezt a tőrt a francia nép halálos és ősi ellensége, a revansvágyó német milita- rizmus ragadja kezébe? Biztosak vagyunk abban, hogy a franciák nem felejtették el a Glane fo­lyó melletti város nevét, Oradourt. 1944. júniusában a „Das Reich” nevű SS had­osztály „Der Führer” nevű ezredének egyik különítménye meglepte ezt a vá­rost. A férfilakosságot pajtákba terel­ték a, banditák és géppisztoly -sortüzek- kei gyilkolták le. Az asszonyokat a templomba kergették. Ide hajtották az iskolákból a gyermekeket tanítónőikkel együtt, az óvodákból a kicsinyeket az óvónőkkel együtt — eltorlaszolták az aj­tókat, ablakokat és a bentlévőkro rá­gyújtották a templomot.. . Amikor a banditák eltávoztak, csak üszkös romok maradtak a városka helyén s a romok közölt csodálatosképpen kát iskolástáska _s két kis piros sapka, Egy kisfiúé és egy kislányé voltak, a Demmery gyer­mekeké. Az anyjuk vélztle .ül távol volt és pusztítás után találta meg elevenen megégett gyermekei holmijait, am'nt oijongc-fájdr’:m középe ié kút; tott a romok közöt kicsinye: holtteste után... Oradourt, a fajdalom városát a fran­ciák nem építették fel, s a templom üszkös falaival szemben emlékmű ma- gaslik. .Ezt írták rá: „Souviens-toi!” — Emlékezz! IVem kötelességük-e a franciáknak ’ is tehát, hogy gátat vessenek az új német militarizmusnak, amelyik már­is új oradurokról álmodik vérgőzös esze­veszett ábrándjai közepette?1 Nemrégiben jelentek meg Moszkvá­ban De Gaulle tábornok memoárjai. A harmadik kötetben ezt találjuk: „Az én kötelességem és kormányom kötelessé­ge Franciaországgal szemben abban áM, hogy megtegyük a szükséges intézkedé­seket a német veszély újjáélesztése el­len”. Akkoriban De Gaulle az egyik leg­fontosabb intézkedésnek tartotta a Szov­jetunióval való szövetséget és együtt­működést. „Az volt a véleményem — írja visszaemlékezéseiben a tábornok — hogy a német veszély ellensúlyozására Oroszországnak és Franciaországnak kü­lönleges megállapodást kell kötnie, mert közvetlen veszélynek vannak kitéve”. Őszintén meg kell mondani, hogy a francia kormányok az utóbbi évtized­ben túlságosan feledékenyeidnek mutat­koztak, sőt, alaposan hozzájárultak ah­hoz, hogy újra megnőjjön a volt SS-ban- tíiták étvágya. De még nem késő! I_I cuscsov franciaországi látogatása *"*■ nyilvánvalóan a legkiemelke­dőbb nemzetközi esemény a csúcstalál­kozó előtt. A francia nép máris kinyil­vánította, a találkozóra való készülődés koitpette, hogy Voltaire szelleme hatja át. Ám De Gaullék még adósak a ■vá­lasszal: mit tesznek a respublika oecsú­1 p ff-' p rt SOLTÉSZ ISTVÁN 2

Next

/
Thumbnails
Contents