Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-13 / 62. szám

KseshatmsM Jéaaefi A FEHÉR MASNI Képzőművészek f vázlatkönyvéből Gondolatok nélkül sietett vé­gig a megszokott úton, munka-- kelfe felé. Havas, februári reg­gel volt, fehéren. világítottak u házak, a fák, megszépült a vén föld, a .tompán csillogó hó jó­tékonyan eltakarta, kopárságát. Olyan nap volt ez is, mint tok más: a portos éppúgy kö­szöntötte, ahogy mindig szokta, a munkáját éppen olyan pon­tossággal végezte, . kollégáival éppen úgy beszélgetett, az ebéd ■s épp úgy zajlott le, mint más­kor. De .mégis volt valami űr az egészben, mintha a valóság­tól távol lebegné, mintha gép beszélne, cselekedne és 6 tá­volról figyelné az.egészet, mint­ha neki semmi köze nem. len­ne ahhoz, amit a teste végez. Hazafelé menet nem tért be a borkóstolóba a megszokott egy deci boráért, hanem hir­telen elhatározással egy cukor­kaüzletbe ment savanyúcukrot vásárolni. *4 hóesés újra megindult és mire hazaért, vastagon ellepte kabátját, kalapját a hó. Lecsap­kodta magáról, kalapját meg- vuhogtatva— és aztán csak állt az ajtó előtt. Állt és valami halvány remény kezdett feltör­ni benne, hogy az, ami történt, (nem volt igaz Valami valószi- jnűtlen álom volt az, hogy a felesége ma reggel minden kü­lönösebb előzmény nélkül ott­hagyta. Gépiesen nyúlt a csengőhöz. Nemsokára nyílt az ajtó és a kislánya állt előtte. Hirtelen nőtt, nyurgalábú gyerek, nagy kék szeme okos komolysággal tekintett apjára. A kamaszlá­nyok szögletes és hirtelen moz­dulatával tette be az ajtót apja mögött és tette fel kalapját a kopott fogasra. A. férfi összetört remények­kel járt-kelt a lakásban: tea­vizet forralt, vacsorát készített. Vacsora után begyújtottak a jéghideg szobába. Amíg a gyúj­tást rakta a kályhába a kis­lány, apja szomorúan nézte. A gyerek, az iskolában történt kis eseményekről mesélt, de lát­szott, hogy gondolatai messze járnak. Nevetni próbált, de a szeme riadtságot árult el. Már lobogott a tűz, a szoba rideg­sége engedni kezdett, ők ott ül­tek a melegre húzódva. Az apa, beszélni kezdett, oda sem fi­gyelve, hogy mit mond, csak beszélt, hogy szabaduljon az ürességtől és valamitől, ami olyan keserűen szorította a szi­vét. Félt a csendtől és félt at­tól. hogy miképpen magyarázza meg kislányának, miért nincs otthon anyu és miért nem lesz itthon holnap sem és azután sem. Megizzasztotta ez a gondolat: milyen szavakkal magyarázza meg egy tizenkét éves kislány­nak, hogy az anyja elhagyta, mert mint reggel hűvösen be­jelentette: nem hajlandó felál­dozni magát. sem a gyerekért, sem érte, mert szeret valakit és élni akar. Míg ült a lassan tüzesedő kályha előtt, kislánya térdének támaszkodva ropogtatta a sava- [nyúcukrot. — Ügye, anyu elment valaki­vel és nem is jön vissza? — kérdezte váratlanul a gyerek és arcát- apja felé ■ fordítottal: Volt i>alami a tekintetében, amitől könny fátyolozta cl a: apa sze- mét. , MF/F.-Á' <4. kislány megfogta apja eres kezét. . ■ A.V. \.i — Apu — mondta' halkan — ne bánkódjf, ■nem, érdemli meg, hogy' szeressük) mikor ittha­. gyoti minket egy idegen kedvé­ért. ■ Hangja meg sem remegett, mikor ezt mondta. — Egy. idegen kedvesebb volt neki,-mint mi.-— Ránézett az apjára és úgy súgta: — Tudod, apu, én iafftam•: an^ut;többször azzal... De talán egyszer még­is csak visszajön, mert hoz­zánk tartozik és egyszer mégis rájön, hogy szeret minket... A gyerekhang elcsuklott és sírásba ment át, lágy, zümmö­gő hangú sírásba, összeköny- nyezte az apja inggalérját, ösz- szemaszatolta az arcát, szétbor­zolta a haját. Majd lassan le­csillapodott és az apja lábainál lekuporodva, félálomba szén-, deredett. Az apa védelmezőén és fáj­dalmasan szeretettel simogatta a lánya haját és egyszerre ke­zében maradt a gyerek hajá­ba kötött fehér masni. Hirte­len szivébe nyilait az a gondo­lat, hogy ezt még a felesége kötötte reggel a gyerek hajába. Valami úgy kezdett fájni a lel­ke mélyén és érezte, hogy nem szégyenli maga előtt, azt a for­ró könycseppet, ami összegyűlt a szeme sarkán. A szobában kellemes, langyos levegő áradt szét, az állólámpa rózsaszín ernyője barátságos fénykévéket bocsátott a kályha felé, ahol aludt a gyerek és a múltba álmodta vissza magát az apa.... Poros, fülledt kisváros. Az ut­cán mezítlábas, verekedő, kia­báló gyereksereg golyózik, csak egy fiú áll félrehuzódva, neki nincs golyója, vele nem játszik senki.... és az utcán egy kis­lány tűnik fel, — egy valóságos angyal, fehér ruhában, nagy fe­hér masnival a hajában. Gőgö­sen lépked, szeme elsiklik a vi- sítozó gyerekek feje felett, el a magányos kisfiún, akinek a sze­me kitágul, úgy nézi a csodát: a gazdag boltos selyembe öl­töztetett leányát... A férfi a karosszékben köny- nyezni kezd. Oh, az a fehér masni! Akkor is az volt a ha­jában, mikor első inasi kerese­téből csokoládét vett neki, le­nézően bár, de kegyesen elfo­gadta. Szégyelte, hogy egy inas­tól kapjon bármit, mikor már egy gimnazista fiú rózsát is do­bott be az ablakán... dehát ez is hódítás __ és a lányoknak legalább lesz mit mesélni az iskolában. A férfi csendesen bólogatott és megigazította a gyerek kar­ját, hogy el ne zsibbadjon... Akkor nem volt a hajában fehér masni, mikor megkérte a Egy elmaradt „Elet és Irodalomb-est utólaauwja Azonnal összeült a vezetőség, hogy eldöntse, ki köteles kifi­Sok lelkes irodalombarát «agy bosszúságára elmaradt a február 20,-ára hirdetett Élet és Irodalom est. Bizonyára bosszú­ságot okozott annak a néhány írónak is, aki eljött. Bosszúsá­ét okozott 'volna sok N községi Bakosnak is, ha valakinek eszé­be nem jut, hogy egy telefon­ihívás az egész és meg vannak mentve. Szerencsésen meg is menekültek az útiköltség feles­leges kiadásától, de ez a bizo- myós valaki, aligha... Annál a művelődési intézmény­nél, ahonnan a telefonálás tör­jön!:. ugyanis nagy felháborodást keltett az említett interurbán. zetni a három forint hatvan fü­lér távbeszélési díjat. Hivatalos beszélgetésnek fog­ható-e fel, vagy kimondottan magánjellegű? Kapcsolatban can-e a hivatal jellegével? Nem ütközik-e a költségvetés valame­lyik rovatának, tételének, altéte­lének meghatározásával, nem lé­pik-e ezzel túl az évi keretet? Érvek’ ellenérvek végteléh so­ra került elő, de a kérdést nem sikerült eldönteni és talán még mindig vitatkoznak, ha meg nem haltak... kezét. Akkor gyászban ült a fé­lig üres szobában, elhagyottan, árván, Fásultan mondott neki igent, a . lakatosnak, merthát j azok jól keresnek már az álla­mosított gyárban, neki meg \ nincsen senkije, semmije. Se j gazdag apa, se áruval zsúfolt j üzlet, se úri udvarlók, —: azok j megszöktek a felszabaduláskor, j Ez maradt meg mentőövnek 1 csak, ez a lakatos, aki úgy néz | rá, mint egy szentképre és I olyan aggódva várja válaszát, j mintha a világon ez lenne a | legfontosabb. .... Nagyot sóhajtott a férfi és lehúnyta a szemét, hogy job­ban lásson a múltba. Mindig keskeny fehér szalag­gal kötötte le a felesége éjsza­kára a haját. Tudta, hogy jól áll neki fe­kete hajához és kék szeméhez. ... A kislány hirtelen feléb­redt és felugrott a szőnyegről. Kék szeme az alvástól elmé­lyült, fekete haja kócosán hul­lott vállára. Az apa is felállt, hogy meg- ! ágyaljon a gyereknek és akkor látta, hogy a masni még min­dig a kezében van. Rámeredt és torz mosoly futott át az ar­cán. Lassan a kombináltszek- rényhez ment és a vitrines ré­szét kinyitva, betette az apró í nippekhez. Eltette a fehér más- j nit az emlékek közé... A szoba teljesen felmelege- J dett, a cserepes szobanövények í szinte lélegzeni látszottak. A i fehér masni mintha mosolygott \ volna az üveg mögött... Kint az utcán a fagyos februári szél szórta a havat, mely a villany­fényben olyan csillogva kavar­góit, mint óriási mixer kezétől összekevert bólé... lyfiányfej. Berécz A'itHás ecsetrajza. Két napja mar nem hallottuk nagyapám hangját. Tegnap az üres teát sem itta meg, reggel óta pedig meg sem mozdult. Dél­felé egy idegen emberrel jött meg apám. Megálltak az ágy elóct, majd egy kis idő múlva a hosszúkabátos ember igenlően biccentett a fejével. Olyan pa­pírtömböt vett elő a táskájából, mint az orvos receptje, csak ő indigót is tett közé. Néhány sort firkanthatott, mert hamar le­tépte a felső lapot. — Ezzel mehet a jegyző úr­hoz, meg a parókiára — mu­tatott az asztalon hagyott cé­dulára. — Tudtuk mór az este — szólt apóm szokatlan, színtelen hangon. — Amíg ő kikísérte az ide­gent, anyám lehúzta fejéről a kifakult, seszínű kartonkendőt és a szekrény fiókjából elővette az ünneplőt, a feketét. — Ki volt az? — álltunk mind a hárman, gyerekek apánk elé. — A halottkém. — Meghalt nagyapám ? — kérdeztem én, aki a legöregebb voltam, már a kilencedik éve­met tapostam. — Menjetek ki játszani, ne zavarjatok most minket — pa­rancsolt ránk válasz helyett. — Itt járt a halottkém! Itt járt a halottkém! — üvöltöttük tcrkunkszakadtából. Éktelen kia­bálásunkra még a szomszádasz- szony, Julis néni is kijött, — Jézusmária, csak nem halt rneg nagyapátok?! — Biztosan meghalt, : .mert édesapám mindjárt , megy,, a jegyzőhöz, meg a paphoz. — Isten nyugosztalja, élhetett volna még szegény — mondta pisszegve Julis néni. Mi pedig lementünk hátra, a szalmakazal elé és hozzáfogtunk halottl^émest játszani.’ Felváltva feküdtünk a szalmából készített ágyra és egy-egy eperfalsvél volt a halottkémi jelentés. Ta­lán estig is eljátszunk így, ha olyan sok érdekes dolog nem történik ezen a napon. Egymás után érkeztek a rokonok. Min­denki feketében jött. Ferkó bá­csi egy demizsón bort hozott, Böske néni egy füsölt oldalast bontott ki a kosarából, kereszt­anyám kenyeret cipelt a vászon abroszban. Estére pogácsa Is volt egy nagy tetőzött tállal. Annyit máskor nem szokott sütni anyánk. Ilyen sokféle még soha nem volt a mi házunkban. Nagyon tetszett nekünk, hogy a szobából mindent kiraktak. A szekrény hátánál azelőtt még nem láttuk a falat. Két nagy egérlyuk is volt ott. Sándor bá­tyánk először üvegcserepet majd kukoricacsutkát szoronga­tott a balta nyelével a lyukba. Keresztanyánk a salétromot, meg a zöldes penészt seprűvel sikál­ta le a falról. Egyre csak mond­ták, hogy láb alatt vagyunk, de mi nem tágítottunk. Ilyen nagy még nem volt a mi szobánk, milyen jó volt ott egy kicsit futkározni. A szoba földjére há­rom vesszőkesár sárgahomokot hoztak, hogy egyszínű, meg az­tán egyenes is legyen. Estefelé járt az idő, amikor a szomszédék szekerén megjött apánk. Sima fenyőkoporsót ho­zott. Be volt az festve feketére, de a koporsós nagyon gyorsan húzhatta rajta a pemzlijét, mert ugyancsak kivilágított a festék aló! a fenyőfa deszka rajzolata, a görcsök. Á dagasztószéklábat . bevitték a szoba közepére és .ahogy anyára a teknőt szokta rátenni, úgy fektették végig rajta a koporsó alját,. Nagyapá­mat valaki megborotválta, fe­héringet adtak rá, meg az ün­neplő ruháját, aztán befektet­ték a koporsóba. Mire elkészültek, már lám­pát kellett gyújtani. Öcsélrrvet elvitték a szomszédba aludni. Nagy könyörgésre nekem meg­engedték, hogy otthon marad­jak. Két lócát hoztunk, meg vagy tíz darab széket, Illés bá­csitól, a kocsmából. Ahogy kö­rül raktuk ülőhellyel a kopor­sót, már jöttek is az ismerősök. Legtöbben olyan nagyapám-ko- rabeli férfiak, Szántó János bá­csi, aki egybeli volt nagyapám­mal, elérzókenyülve álK meg a koporsó végénél. — Hej Pista komám, de erő® legény voltál, amikor a rmllé- neumon együtt vertük az ad- jusztérung marsot Ferenc Jóska előtt. — Hogy kaszált még tavaly aratáskor. — Az ölte meg ilyen hamar, a munka. — De sok harmados kukori­cát megkapált. — Ez a szegényember sorsa. — A gazdagok is meghalnak. —1 De azok legalább élvezik a világot. Amíg így beszélgettek, meg­érkezett az előénekes asszony is. Anyám pogácsával kínálta, meg egy nagy pohár bort ön­tött neki. Elfogadta a második pohárral is. Aztán meggyújtot­ták a két szál gyertyát, ami nagyapám fejéhez volt téve és nagyon szomorú hangon énekel­ni kezdtek. Majdnem minden ének rúgy végződött: „Az örök világosság fényeskedjék neki ’. Bóbiskoltam már, de ilyenko­t

Next

/
Thumbnails
Contents