Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

MINDIG VIRÁGOS KÖZT Gyermekkoromban gyakran álldogáltam egy-egy édességbolt kirakata előtt s elgondoltam, milyen jó dolguk lahat azoknak, akik cukor- és csokoládágyár- ban dolgoznak. Azok állandóan édességet, cukorkát, finomabb­nál finomabb csokoládét esznek. Azt az ingerlő csokoládét, ami után nekem szinte csorog a nyá­lam, ők talán unottan tolják fél­re, hogy olyan inyecfalat után nyúljanak, amilyet én még biz­tosan nem is láttam. . Körülbelül így jártam a na­Aliinek csupa -virág az élete pókban is. Pedig már nem va­gyok gyerek. A Városgazdálkodási Vállalat virágkertészetében, pontosáéban üvegházaiban sétálgattam egy nagyon kedves, fiatal, szőke kis lánnyal, (neki, még igazán nem lehet semmi kifogása a „kis” jelző ellen!). Balogh Olgával, ak­kor találkoztam először. Először jártam az üvegházban is. Nem tudnám azonban megmondani, hegy az lepett-e meg jobban, amit láttam, vagy pedig amit ő mondott. Amerre mentünk, mindenfe­lé az útbaeső érdekességekről beszélt. Annyi virágnak a nevét sorolta fel rövid idő alatt, hogy elég lenne egynapi leckének, megtanulni valamennyit. Engem azonban nem a nevek ejtettek meg, hanem a sok-sok színben pompázó különböző virág. Nem vagyok romantikus lélek, de most mégis az történt velem, ami annakidején a csokoládéval kapcsolatban. Arra gondoltam, hogy csupa öröm lehet annak az élete, aki itt van állandóan a virágok közt. Csupa virág az élete. Annál na­gyobb volt aztán a meglepeté­sem, amikor ki is fejtettem ezt a nézetemet és Balogh Olga azt válaszolta: „Higgyél el, alig hi­szem, hogy kitegyem a Iában1 innen.” Nem hittem el persze, bár­mennyire is bizonygatta. Az em­ber áhítattal veszi kezébe azt a néhány szál üzletben vásárolt virágot is. Ügy dédelgeti, és sok­szor szinte izgalomtól reszkető kézzel nyújtja át valakinek (persze attól függ, hogy kinek), vagy teszi vázába. Balogh Olga pedig egész virágbircdalomban töltheti el napjait. Elhihstő, hogy el vágyik a virágok közül? Különösen ilyen íia.al kislány? De ő érveket hozott fel a maga igazságának védelmére, hogy mennyi baja van a virágokkal, ültetéssel, locsolással, kezeléssel. A dolgozókkal is foglalkozni kell, ellenőrizni a. munkájukat stb. hány üvegházi kulisszatitokkal, azzal, hogy mi minden történik amíg a virág eljut az üzletbe, azzal a szorongó érzéssel távoz­tam, hogy amikor virágot vá­lasztok ezután az üzletben, az illatfelhő és a tarka színek mö­gött ott látom Snajd a tűzdelést is. A csokor ünnepélyes átnyúj- tásakor — attól tartok — arról fogok beszélni, hogy hányszor kellett ezt a virágot átültetni, meglocsblni, amíg az illető kezé­be került..; Gál Ötezer tonnával több nyersanyagot kell feldolgozni a múaodiU negyedévben iSyírbogdányban A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnak 1960 első negyedévé­ben 52 ezer tonna nyersanyagot kellett feldolgozni az előírások szerint. Ezzel szemben a már el­készült második negyedéves terv 57 ezer tonna nyersanyag feldol­gozását írja elő. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben az évben anyaghiány miatt nyolcezer tonna nyersanyaggal dolgoztak fel ke­vesebbet az előírtnál, és a máso­dik negyedéves terv is nagyobb feladatokat állít eléjük, ugyan­csak körül kell nézni portájukon, hogy behozzák a lemaradást és sikeresen telejesítsék célkitűzései­ket. A párt-és gazdaságvezetők: bíznak azonban a dolgozókban s remélik; a második negyedév vé­gén nem kell szégyenkezniük a terv nem teljesítése miatt. A „tűzdelés“ és az „izzatztó“ Sógor-komasájj, korrupció, fék elein var . . . Kite akadályozzák az állami fuvarozás fejlődését? Szabolcs-Szatmár megyében is állandóan növekszik a személy és teherforgalom. Az 53-as Autó- közlekedési Vállalat az igények­nek megfelelően az utóbbi esz­tendőben is közel 100 tehergép­kocsival növelte tehergépkocsi- parkját. Jelenleg 211 tehergép­kocsi áll a vállalat rendelkezé­sére, s az öt éves tervben ez a szám 430-ra növekszik. Értesülésünk szerint a máso­dik félév eredményei alapján az 53-as AKÖV megint elnyerte a büszke „Élüzem” címet. A dol­gozók még ebben a hónapban 10 napi keresetüknek megfelelő nyereségrészesedést kapnak. Az eredmények ellenére azonban a vállalat nagy nehézségekkel küzd. Az állam ugyanis mindent meg­tesz a növekvő szállítási igények kielégítésére, mégis akadnak szép számmal olyanok, akik a dolgo­zók becsapásával nyerészkedni akarnak, tiltott fuvarokat bonyo­lítanak le, vagy beosztásukkal visszaélve magánfuvarosokkal fu­varoztatnak. « W Nem véglegesen válik ő el a virágok közül, csak estefelé. Mindezt nem panaszosan mond­ta, hanem hogy lehűtsön egy kicsit. Hát le is hűtött, nem is kicsit. Mert én nem nyugodtam bele, tovább érdeklődtem: — Ugye nehéz dolga lenne annak, aki virágot akarna magának ajándékozni? — Nevetve vála­szolta, hogy még nem próbálta meg eddig senki, de nem örülne neki különösebben. (No ez attól függ . :.) Közben megismerked­»»* tem a „tűzdelés” szó üvegházi jelentésével is. Gombostűfejn/i kis palántákat tűzdelnek át kis ládákba', aprólékos, gondos mun­kával. megismerkedtem az „iz­zasztó” légköri viszonyaival is. — Vannak otthon virágai? Vannak. Büszkén sorolja is őket. Legjobban a filcdendront, fi- kuszt, szegfűt és a vágott rózsát szereti, Ez szép dolog, megnyugtató; mégsem virágellsnes Balogh Ol­ga. Miután megismerkedtem né­Mestorséges vóredények Dr. Jiri Podlaha és Jan Dvoracek, a Brno-i klinika orvosai poliészterből készült mesterséges véredényeket készítettek. Állat- kísérletek bebizonyították, hogy a műanyagból készült véredények 244 napig minden ártalom nélkül ellátták funkciójukat az állát testében. A vállalat az igények kielégí­tése érdekében már az első ne­gyedévben több tehertaxit állí­tott a lakosság szolgálatába. Ezek a tehertaxik olcsón, gyorsan, megbízható módon végezték munkájukat. A hiba azonban ott van, hogy egyes személyek, sőt állami vállalatok, intézmé­nyek, kt»z-ek dolgozói maguk akadályozzák az állami fuvaro­zást. A Tüzép-hez beállított teher­taxik például az első időkben minimális mennyiségű tüzelőt szállítottak. A nagyobb mennyi­ségeket különféle kapcsola­tok, sógor-komaság és korrupt anyagi részesedés folytán, a vál­lalatok magánfuvarosokkal szál­líttatták. — Bátyáim megfogták a ma­mát, kitaszították a szobából, hazahurcclták és az ágyra nyomták — mondta szepegve a kislány. — Csak sírni láttam mindig. Azért is jöttem el tői®, mert nem volt mit enni. A testvéreimhez mentem. Ott gyerekek is vannak... A kislányért többször elment az anyja. Könyörgött, hogy leg­alább ő maradjon mellette. De a leányka egy napon — nyíl­ván mások befolyására — ke­ményen odavágta az anyjának: — Nem megyek! Maga nem anyám. A kislányban most a lelklis- meret szólal meg­— Nem igaz, hogy a mama részeges. Az orvos rendelte, hogy naponta igyon meg egy pohár bort, mert vérszegény. S ez a lánygyerek is otthagy­ta a mamát. Nem ő tehet róla. hanem n testvérek! A tanácselnök így hívja Imre fiát a mama. Hidegen hangzik ez a megszólí­tás az édesanya szájából, dehíu talán van igazság benne, mert nem érezteti, hogy a fia. csők azt, hogy egy rideg elöljárója. Először is nem jói tették az elvtársak, hogy nem engem kérdeztek meg legelőbb, mikor a panaszt eljöttek kivizsgálni — kezdte a tanácselnök. — Ami pedig a mamát illeti. írok a legfelsőbb bírósághoz, hogy ha­tálytalanítsák a járási és me­gyei bíróság ítéletét. Ne kell­jen kettéosztani a vagyont. Ma­és duzzog. Tetőződött a baj, amikor a vagyonelkülönítést kérte, mert gyermekei úgy lát­ták, hegy most már oda lesz a vagyon, a juss a mama részé­ről. És akkor a vagyonnál töb­bet érőt, gyemekei ■ szeretetét veszítette el. radjon apánknál. Az asszonyt meg (az édesanyját!) megvizs­gáltatjuk, mert alapos a gya­núm, megzavarodott az elméje. Jobb lesz neki valamelyik in­tézetben. — Édesanyja nem egyszer osztotta meg önökkel a kenye­rét, mikor rászorult. Most meg nincs kenyere, ebédje. Az elnök-fiú csak a vállát vo- nogatta erre, egyéb szava nem volt. A mama Gyenge, sovány, szánalomra méltó asszony. Ijedten, félve tessékel beljebb. Semmi szelle­mi fogyatékossága nem vehető észre, csak nagyon kétségbe­esett. Gyermekei, a menyei nem ta­nácsolták, hogy beszéljünk ve­le, „hisz bolond az” — men doíták. — Kálióba akarnak vitetni! — sírt Kovács néni. — A bíró­ságon a tárgyalás vezetője meg­mondta, hogy a fiam, az éces fiam, akit én szültem, nevel­tem, el akar „intézteim”, mert ő tanácselnök. A legkisebb la nyemat is elvitte tőlem, azr mondja mindenkinek, hogy én nem tudok neki enni adni, néni nevelem, nem Iá1- itt jót. Meg­fosztott az utolsó reménységem­től is... Szavaiból a hangot is legyő­ző szeretet árad - g’ ermekex és a féri iránt. Azt akar«, hogy a férje ne üsse rúgja, ha­nem jobban becsül e. De félre­értette szava't, inkább elment — Ha az apjukkal tették vo'- ná a gyermekek azt, amit velem, egyenként fojtanám meg őket! — mondta. Aztán sírdo- gálva így búcsúzott: — Én mégis szeretem őket. ., Édesanyám... Mit je’enf ez a szó? Ha úgy lenne, ahogy ráfog­ják, akkor sem lenne szabad így viselkedni vele szemben* magárahagyni, éhezte: ni, sai- náltatni a falu népével. Ha nem szólal meg a gyer­mekek szivében a szeretet, s főlég a tanácselnök szivében, akire a többiek hallgatnak — ha nem hajolnak le ehhez az elesett asszonyhoz, az édesanyá­hoz, szereteílenségükkei bizony könnyen odajuttathatják, ahova most ép ésszel szeretnék őt iutfatni: a bolondok házába. De lehetséges ez? Vannak ilyen gyermekek, akik ennyire elvakultak’ Talán még nem ké­ső. ha megkérdez,ik szívüket': a férj, a gyermekek es menyes. S a szívnek így feleljen az ész. anyám, feleségem bocsáss meg, hadd háláljam meg jóságeda:.. O. .4 Az árhivatal árrendezése kö­vetkeztében a mázsánként szál­lítási díjat 5 forintról 3,20 fo­rintra csökkentették. A magán­fuvarosak ekkor visszatorpantak, de belátták, hogy a fuvarozás így is jó üzlet. A fuvaroztató szer­vek pedig — egyes dolgozók sze­mélyi, vagy üzleti kapcsolatai folytán — továbbra is magán­fuvarsokkal szállítottak. A fenn­álló rendelkezések értelmében 100 mázsán felüli tételt magá­nosok nem fuvarozhatnak. A kertészeti technikum 600 mázsa, a gyógypedagia 600 mázsa, a Zalka Máté kollégium, 500 má­zsa, a malomipari egyesülés, a Kölcsey gimnázium, az alsófokú oktatási intézmények, stb. nagy- mennyiségű tüzelőjét mégis ma­gánosok fuvarozták. A rendelke­zést a fuvaroztató szervek dolgo­zói úgy játszották ki, hogy utal­ványukat átadták a fuvarosok­nak, akik a nagy tételeket rész­letekben szállították, hogy ne ve­gyék észre a 100 mázsán felüli fuvarokat. Ugyanígy jártak el a vállala­tok, intézmények a járási szék­helyeken is, ahol ahelyett, hogy a fuvarozó vállalathoz fordultak volna, magánszektorral, sőt ipar­ral nem rendelkező, kontár fu­varosokkal dolgoztattak. Pedig sok a panasz az ilyen fuvarosokra. Nem megbízhatók, drágák, sőt előfordult, hogy lop­tak is a rájuk bízott tüzelőből. Kik szállítják a bútort'’ A nyíregyházi Kisker. Dózsa úti bútorüzletéből március 12-éii például 28 garnitúra bútor ke­rült szállításra. Ebből, az állami vállalat mindössze 2 fuvart vég­zett el, a többit a magánfuvaro­sok és iparral sem rendelkezők fuvarozták jó pénzért. A gépkocsival történő szállítás olcsóbb, gyorsabb és megbízha­tóbb. S a népgazdaság érdeke is azt követeli, hogy a Tüzép, Kül­ker, meg a többi állami válla­lat és szerv az állami ipart, a társadalmi erőt támogassa. A korrupciónak, a társadalom ér­dekeit sértő magánérdekeknek pedig nincs helyük az állami szervek életében, s itt az ideje, hogy az illetékesek felfigyelje­nek a fuvarozások körüli mani­pulációkra. fl fekete szeméívfuvarok Nem sokkal jobb a helyzet a személyfuvarozás terén sem. A vállalat a szükségletnek megfe­lelően feltöltötte gépkocsipark­ját. Minden járási székhelyen, sőt nagyobb községekben, mint Kakamaz, Záhony taxik standol- nak. Mégis akadnak szép szám­mal olyanok, akik nem az állam gépkocsijait veszik igénybe, ha­nem feketén fuvaroztatnak sze­mélygépkocsival rendelkező sze­mélyekkel. A 8/1957-es KPM rendelkezés világosan meghatározta az álla­mi és magángépkocsik haszná­latát. Ezért tűrhetetlen, hogy a magángépkocsival rendelkezők szinte rendszert csináljanak a fekete fuvarozásból. Néhány nyíregyházi magán­gépkocsival rendelkező személy vállal tiltott fuvarokat. Még ar­ra is képesek, hogy a MÁV és á kórház előtt standoljanak fuvart várva. Rendszeresen szállítják a vásárosokat, magánkiskereskedő fcizusokat portékájukkal együtt. Előfordult, hogy maga, az AKÖV dolgozója, Elek Elek sa­ját gépkocsijával fuvarozta feke­tén a vásárra Szász István ke­reskedőt. Vállalati gépkocsivezetők visszaélései Sok vállalatnál, intézménynél hanyagul töltik ki a vállalati gépkocsi menetlevelét. A kocsi­val utazók nem igazolják a pon­tos érkezési időt, így a gépkocsi vezetője hazaérkezése után feke­tefuvart vállalhat. Két hete történt, hogy a Kút­fúró Vállalat gépkocsija haza­tért vidéki útjáról. A kocsi ve­zetője a taxistand másik olda­lára állt a kocsival és fuvart vállalt. Szabó József önkéntes rendőr az MHS gépkocsijával utánament és leleplezte a. fekete fuvart. A menetlevél ellenőrzése során megállapította, hogy a me­netlevél még az ellenőrzés ide­jénél is későbbre volt igazolva, „Üzemi gépjármüvet kizárólag az állami szerv feladatainak el­látásáfa lehet felhasználni” — mondja ki a 8 1957-es KPM ren­delkezés 11. §-a. A feketefuvar tehát mindenképpen törvényel­lenes, büntetendő cselekmény. Ideje, hogy az illetékesek a fekete fuvarokat végző vállala­tok körmére nézzenek, s szigo­rúan megbüntessék őket. Az 53-as AKÖV vezetőségének pedig azt javasoljuk: hívják össze a fuvaroztató szervek, in­tézmények, vállalatok, ktsz-ek vezetőit és kérjék a segítségüket a tiltott fuvarok felszámolása ér­dekében. Nagyobb nyilvánosság, jobb propaganda is szükséges az állami vállalat jó, gyors, meg-, bízható és olcsó munkája mellé, hogy minden fuvaroztató tudja: jobban jár. ha az állami válla­lathoz fordul. Reméljük, végre rendet terem­tenek a fuvarozás körül... . Győri Illés György. fiz állami szerved miért nem az állam segítségét veszik igénybe?

Next

/
Thumbnails
Contents