Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-17 / 40. szám

Késsülnek a ‘KISZ próbákra a ruhagyári fiatalok

IV em különös? Megismer- tünk már sok ismeretlent, az emberalkotta rakétáknak sikerült kijutni öreg bolygónk vonzási köréből és néha mégis kiderül, nem ismerjük eléggé a tulajdon embertársunkat. Pedig együtt _ élünk, dolgozunk, és egyszerre rádöbbenünk: félreismertük őt. Olyan tulajdonságok után ítéltük el, ami ugyan megvan nála, de nem az a jellemző, s nem láttuk meg a jellemzőt. Van az úgy, hogy a becsületesség mintaképének hittünk valakit és később csalódottan állapítottuk meg tévedésünket, más valakit gyenge, hiányos egyéniségnek véltünk, és később felfedeztük, hogy egészen nagyszerű ember...

Dehát létezik az, hogy minden ember tökéletesn olyannak ismerje meg a másikat, mint amilyen a maga valóságában? A kérdésre igennel kell felelnünk, még akkor .is, ha kicsit ideálisnak és a valóságban el- érthetetlennek tűnik. Lehetséges ez, és csak egy dolog kell hozzá; úgy közeledjünk egymáshoz, hogy ne a rossz vonásokat, egymás gyengéit firtassuk, hanem az uralkodó jellemvonásokat, az egész embert keressük, tudván: senki sem született „angyalnak”, vagy „ördögnek”. Ha mégis előadódik az iménti félreismerés, azt vagy a bizalom hiánya, vagy a hiányos emberismeret okozhatja.

|> izalom és emberismeret.

■*-* Naponta vizsgázunk mind a két „tantárgyból”, s valljuk be, nem mindig ötösre. Még megbocsátható egy-egy nemhivatalos, egyéni téves megítélés, de nem ilyen egyszerű a dolog, ha a hivatalos irányzat képviselői, az emberek neveléséért, előrehaladásukért felelős vezetők követik el a hibákat. Emlékszünk ilyenre: a gyanakvásra, az elfogultságra, a titokzatosságra. Ma már ez a múlté, az MSZMP káderpolitikája az emberek türelmes nevelésére, alapos megismerésükre, segítésükre épül. És a mai káder- munka lelke az őszinteség. Nem az emberek háta mögött készítik a jellemzéseket, hanem szemtől szembe megmondják az erényeket és gyengéket, bemutatják az illetőnek a róla készült véleményt, s ha valamivel nem ért egyet, odajegyezheti a papírra megjegyzéseit. Ez a nyíltszívű, emberséges bánásmód az alapja a kádermunká- nak. Azért is, mert nagyfokú önvizsgálatra, önnevelésre, tárgyilagos önkritikára szoktatja az embereket. Nem egyedüli eset, hogy egyes jófiúskodó vezetőknek odamondják a káderek: „még ezt, vagy azt a gyengémet is tessék odajegyezni, ínért el találom hinni hogy csak ennyi a hibám.”

J

ók tehát a feltételek az emberek nevelésére, értékeik, adottságaik felfedezésére. Egyoldalú beállítás lenne azonban, ha nem ejtenénk szót kádermunkánk fogyatékosságairól. Mert ilyen is van és valószínű: még lesz is, tűig emberek intézik emberek, ügyeit. Melyek ezek? Még itt-ott néhány vezető a régi hangszeren játszik, szavakban ugyan hangsúlyozza a bizalmat, az emberséget, az emberismeretet és egyebeket, csak éppen a maga gyakorlatában feledkezik meg erről. Másoknak még nem vált vérükké a kádermunka, mindent fontosabbnak tartanak, futkároznak a napi teendők, a termelési gondok után, s közben szem elől: tévesztik az émbert. Ügy hiszik, egyedül vannak, minden dolog rájuk szakadt, holott csupán arról van szó, nem fedezték fel a körülöttük munkálkodók erényeit, nem fedezték fel az embereket. Pedig emberek vannak. Nem egy esetbe!) előfordul: nincs kit javasolni a megüresedett helyre, a korábbi vezető nem nevelt a helyetteséből, a beosztottaiból alkalmas vezető kádereket. Ritkán ugyan, de megesik: egyes emberek nem eléggé megfontolt elhatározás, és nem eléggé hiteles emberismeret alapján kerültek a fontosabb posztokra. Nem tették elég pontos mérlegre az egyén osztályhűségét, kapcsolatát a tömegekkel, önállóságát, vezetőkészségét, kommunista fegyelmezettségét, edzettségét, egész jellemét. Bizonyos tekintetben kádermunkánkban még csorbát szenved ‘a tervszerűség. Másutt viszont éppéh az iméntiekre hivatkozva vonakodnak. előléptetni és fontos feladatokkal megbízni az arra érdemes kádereket, holmi abszolút tökéletes ember után kutatnak. Bizonyos: mind a két véglet veszélyeket rejt magában és nem lehet ismertetőjele munkánknak.

A legnagyobb baj az, ha késlekedünk égy-egy elhibázott lépés kijavításával. Ha híjával van a káderek neveléséért felelős embereknél a kellő önkritika, ha pusztá presztízs-kérdést csinálnak belőle. Az egyik községben felelős beosztásba javasoltak olyan embert, akiről az egész falu tudta: nem odavaló, csak éppen azok nem, akik odaállították. Évekig rontotta a levegőt, »lés sok bajt csinált, végül a közfelháborodás hatására le kellett váltani. Ennél az esetnél az illetékesek nem tanácskoztak a „legfőbb káderessű”. a közvéleménnyel, ezért fogtak

57O ezer forinttal jutalmazzák a kiemelt feladatokat legjobban végrehajtó állami gazdaságokat

Az állami gazdaságokban a tavalyihoz hasonlóan az idén is országos versenyt hirdetnek a legfontosabb feladatok megoldására. Az idén a kukorica és az apró- magtermesztés, a gépek gazdaságos használata és a tejtermékek fokozása szerepel a központi versenyben. Az Állami Gazdaságok Főigazgatósága e versenyek jutalmazására 570 ezer forintot fordít. *

A Főigazgatóság és a MEDOSZ elnöksége javasolja a gazdaságok dolgozóinak, hogy egy mázsa sze- ,mes kukorica előállítására a gépesítés fokozásával és jobb munkaszervezéssel a tavalyinál 20 százalékkal kevesebb munkaórát fordítsanak. A gyümölcstermesztésnél a kifogástalan termékek s'-'vának növelése a legfonto-í

sabb: el kell érni. hogy a termésnek legalább 60 százaléka exportképes legyen. Tehenenként 330C liter tejhozam, tojótyúkonként 130 tojás a cél, és javasolják egy liter tej önköltségének 1Ö filléres csökkentését. A juhonkénti gyapjuhozamot 1960-ra 4.2 kilóban irányozták elő.

A szorosan vett termelési fel a datokon kívül az értékelésnél figyelembe veszik, hogy . a- gazdaságokban kellő .gondot , fordítanak-e az épületek karbantartására, a majorságok csinosítására. Értékelendő versenypontnak javasolják a szakmunkásképzés és a tanulóképzés helyzetét, valamint a termelőszövetkezeteknek nyújtott politikai és gazdasági segítés mértékét. 1

mellé. A gyakorlat igazolja, ahol nem hagyják ki a közvéleményt, ott nem kerül sor ilyen visszalépésre. Az egész megyét bejárta a hír a tarpai „vezérkar-választásról.” Tar- pán a falu választott szövetkezeti elnököt, — ez eddig nem rendkívüli, mindenütt így van. — de a falu választott párttitkárt is. Ez már nem mindennapos! És az illetékesek, a járási és megyei, pártbizottság elfogadta, helyeselte a közvélemény hangját. Megyei vezetőket választottak meg másutt is elnöknek, párttitkárnak, tanácsvezetőnek. Ez is kádernevelés. A megyeszékhelyről leköltözni Tarpára, egy távoli kis faluba és hozzálátni a munkához, itthagyni a megszokott környezetet és menni, a kádernevelés vizsgája. Ezután is sok ilyen vizsgára számíthatunk. A szövetkezeti községekben különösképpen megnőtt az érdeklődés a közügyek és azok irányítói iránt. Ezután jobban megnézik, milyen ember is volt az elnökük, a vezetőjük, jobban „le- káderezik,” mint egyéni gazda korukban.

Harminc fiatal nevezett be az „Ifjúság a szocializmusért’ próbákra a nyíregyházi ruházati gyárban. Szilágyi János rCISZ- titkár vezetésével rövidesen hozzálátnak a társadalmi munkákhoz. rendbehozzák az üzem udvarát és segédkeznek majd a Guszev telepi aluljáró építésénél. Előreláthatólag még több munkaórát teljesítenek a ruhagyári fiatalok az egyenkénti húsz óránál, — tavaly ugyanis 500 munkaórát dolgoztak a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet btkötöútjának építésénél A társadalmi munkán kívül gondoskodnak , a másik követelmény teljesítéséről is. A közel.jö mbsn szakmai tanfolyamot rendeznek, felmérték a tanulási helyzetet, <* fiatalok közül többen, — mint Török Mária — megszerzi'; a középiskolai végzettséget. A kulturális követelmények se maradnak teljesítetlenül, a honvédséggé] közösen szervezték meg a tánccsoportot, táncosok már vannak, még egy megfelelő tánctanárt keresnek. Bábszínházát rendeznek a ruhagyári KISZ tintalók a gyár kultúrtermében, s ez is beszámít a kulturális követelmények közé.

Számos jó kezdeményezés van még a ruhagyárban, amely mind az „Ifjúság a szocializmusért" próbákból fakad. A KISZ szer- vezet klubdélutánokat szervez, rövidesen zenekart alakítanak, nemrég az üzemtől rádiót, dia- filmvetítőt kaptak. Az üzem megszerettetésére, a szakma megbecsülésére, az idősebb munkások iránti tiszteletre is neveli a fiatalokat a KISZ próba. Egész emberré, komoly felnőtté érlelődnek a fiatalok, példásan helytállnak a munkában, a termelésben, kiveszik részüket a társadalmi munkából, elsajátítják a pártkongresszus anyagát, részt vesznek a rendszeres szakmai, vagy politikai oktatásban, magasabb általános műveltséget szereznek. fejlesztik kulturális érdeklődésüket és ápolják aZ üzemben hagyományos röplabdasportot.

Ha mind a harmincán becsülettel helytállnak a próbákon, hazánk felszabadulásának 15. évfordulóján elnyerik az „Ifjúság a szocializmusért” jelvényt és oklevelet, és ami talán ennél is többet' ér: a felnőttek, a gyár, a pártszervezet megbecsülését.

Segítsük a fiatal termelőszövetkezeteket!

JXagyoii f ontos a jó szám vitel

f óbban megnézni az em- " bért és egész életre magunkhoz hívni. Ezt a gondolatot juttatta eszembe a kötetlen beszélgetés az emberek neveléséről. Valóban, nekünk nem futólag és nem egy-két évre -kell az ember, hanem egész életre. Nem a futó kádermunka a párt kenyere, hanem a céltudatos, hosszú időre szóló ember- nevelés. Gyakorlatban ennek számtalan apró megjelenési formája van. kezdve • a mindennapos segítéstől, és tanulmányozástól egészen a botlások és törések kiküszöböléséig.

— Egy kommunistának nincs szebb hivatása, mint nevelni a míisik embertársát — mondta egy tizenkilences kommunista a minap. Még csak annyit tehetünk hozzá, ha minden kommunista csak egyetlen pártonkívülit nevel, máris jó kádermunkát végez, a párt felfedezi az embereket és segít abban, hogy a- legjobb tudásuk szerint dolgozzanak a társadalom és saját maguk hasznára.

Páll G.l

Szántó Sándor elvtársnak, a tiszadadai Vörös Csillag Tsz elnökének lapunkban közzétett cikkét igen tanulságosnak tartom és úgy gednolem, hogy a felfejlődött és az újonnan alakult termelő- szövetkezetek sok tekintetben hasznosíthatják vezetési, szervezési, termelési és elszámolási kérdésekben.

Nem vagyok ugyan tsz-tag, de magam is részt vettem a fejlesztési munkában az elmúlt hetek n'att. A szervezés idején igazán lelkes harcosaivá váltak a népnevelők a szövetkezeti mozgalomnak és nagyon sokan igazi barátságot kötöttek több dolgozó paraszttal.

Ügy érzem, hogy a népnevelői munkánk mostani befejezésével nem szabad megszakítanunk a kapcsolatot a termelőszövetkezetekkel, hanerrf tovább kell támogatni azokat gyakorlati tettekkel.

Mi, akik Nyíregyházáról az ipari és egyéb vállalatoktól jártunk a községekben, a termeléshez és annak szervezéséhez nem sokat értünk a mezőgazdaságban. Annál jobban otthon vagyunk a számviteli, beszerzési, értékssí- tési dolgokban. A számviteli munka igen fontos a termelőszövetkezeti gazdálkodásban. S kétségtelen. hogy most, amikor a termelőszövetkezetek felduzzadtak,. nagyon megszaporodott az irodai munka is. A tagnyilvántartás, a föld, vetés, vetőmag, felszerelés számbavétele, a különféle elszámolások nehéz feladat elé állítják a. szövetkezeti könyvelőket.

A kezdeti nehézségek idején látogassuk minél gyakrabban meg az általunk is szövetkezeti útra segített dolgozó parasztokat. Olyan szívvel és odaadással támogassuk őket, mint az új élet választásakor.

Simon Sándor,

a nyíregyházi TÜZÉP dolgozója.

ßaioqlt néni új&úqja

. Táskámban a Népszabadság február 14-i számával, bekopogok özvegy Balogh Bertalanné- hoz. Rajta kívül egy fiatalasz- szonyt és három szép kis gyereket találok a szobában.

— Olvasta-e már Balogh néni a tegnapi Népszabadságot?

— Jaj, lelkem, nem látok én már olvasni! — fordul hozzám a tizenöt éve özvegy, öreg néniké,

Erre már veszem is elő az újságot, kikeresem a „Kormányrendelet a termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról” című cikket és felolvasom neki a rá vonatkozó részt. Odajön egészen közel hozzám, figyeli, hol olvasom. Az. előbb még gyanakvó tekintetét hirtelen 'hrodt érdeklődés hatja át. Valahogy. túlságosan váratlanul érts az egész, dolog, még értetlenül . néz egy darabig, vagy nem akarja elhinni az egészet.

Egészségi állapota felel ér ickiődöm. Elpanaszolja, hogy nemcsak a korban van benne hanem állandó orvosi kezelési: is szőrül, így aztán nem nehe?

— Gondoltak-e arra, hogy kiszámítsál;, inilyen lesz az arány a kifizetendő járulék és a téesz aranykoronánként számított hozzájárulása között? — teszem fel a kérdést a vezetőségnek.

— Erre még nem gondoltunk, — válaszolják — de hiába is gondoltunk volna, mert nem tudjuk még, hogy mennyi a mintegy 1300 holdnyi területünk összes aranykorona-értéke.

Hozzávetőleges átlaggal számolva 16 ezer forint körül lesz a téesz évi hozzájárulása, ezzel szemben a tizenöt tag járuléka 46 ezer.

A Béke Tsz-ben már tudják a pontos aranykorona-értéket. A hozzájárulás összege csak a fele lesz, míg a járulékban részesülők száma körülbelül ugyanannyi, mint az Űj Életben.

A különbözet tehát egész Ti- szabecsre vonatkoztatva mintegy 68 ezer forint. Űjabb állami segítség a termelőszöve'ke- zeti tagoknak.

meggyőzni, hogy őt mindenképpen megilleti a járadék.

Most már a múltjáról. a férjéről és a gyerekeiről kezd beszélni, arról, hogy a vele élő lánya is szívbeteg, tőle sem várhat sok segítséget, hiszen három gyereke van.

— Nem jön tehát rosszul ez a járadék? — kérdem búcsúzóul.

— Jaj, nem bizony! — mondja szinte egyszerre a lányával.

Nem enged el könnyen, amikor el akarom tenni az újságot, kétségbeesve fordul hozzám. ho°y hagyjam ott az újságot. Bizonyára egyszeri olvasásra nem tudtam még teljesen elhitetni véle ezt a kedvező hírt.

★

Megnéztem a tiszabecsi két termelőszövetkezetben, hogy az előzetes számítások szerint, — hiszen orvosi vizsgálat, jóváhagyás még nem volt — hány 'éradákra jogosult lesz, olyan "’int Balogh néni. Az Űj Életben tizenötöt számoltak össze.

Bizalom és emberismeret