Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

Mit mond a tanulásról A SZABOLCSIAK FÓRUMA a mérnök, az Napjainkban annyiszor esik szó a tanulásról, s valljuk meg, ta­lán soha nen> volt olyan nagy szükség arra, hogy a dolgozó, az élet különböző területein munká­jukat végző emberek egyre mé­lyítsék tudásukat, mint most, S ehhez hozzá kell még tennünk, hogy ilyen tág tere az önműve­lésnek , még soha nem nyílott, mint manapság. Akadnak ugyan olyan emberek, akik azt vall­ják: „elvégeztem az iskoláimat/ Most már könyvet nem veszek a kezembe, tanuljanak a fiata­lok.” Hogy az. ilyen embereket meggyőzzük — még ha kevesen vannakr is —- állításuk helytelen­ségéről, szolgáljanak bizonyságul az alábbi sorok. Megszólaltat­tunk olyan embereket, akik fe­lelős beosztásiján, komoly mun­kát végeznek. Egytől-egyig mind­annyian tanulnak,, idejüket szinte percnyi pontosan beosztva.­A mérnöknő: Sosem vagyok elégedett magammal Kiss Zoltánná, mémöknő, mint főtechnológus dolgozik a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalatnál. Napi munkája reggel fél 8-tól délután fél 5-ig tart. Szabadide­jét nagyon be kell osztania. Heg- gesztő tanfolyamot vezet, mint­egy negyven fős csoport számára, s bizony erre is nagyon fel kell készülnie. Ezen - túl pedig ő ma­ga is tanul, A víz- és csatorna­mű-üzemvezetői' tanfolyamot végzi, az elsajátítandó anyag hat­van százaléka számára teljesen új, s naponta négy órát tölt ta­nulással. E mellett még a házi munkákat is el kell látnia. S j szinté hihetetlennek hangzik, de mégis tud időt szakítani arra, j hogy hódoljon a művészetnek is.; Rendszeres látogatója a József Attila Művelődési Ház képzőmű­vészeti szakkörének, s mint te­hetséges festőnek is sokan gra­tuláltak már neki. Nyilatkozatát ezek után is enyhe restéi kedés­sel fejezte be­— Abszolút elégedetlen vagyok magammal, szeretnék sokkal töb­bet elérni. A főorvos: Hajnalban tanulok A főorvos, dr. Jánossi Zoltán az SZTK laboratóriumát vezeti. Nagyon elfoglalt ember, napi munkája felelősségteljes, s egy­ben kimerítő is. Esténként szak­mai dolgokkal foglalkozik. Ilyen­kor' nézi át a laboratóriumban napközben előforduló problémák­kal foglalkozó irodalmat, ilyen­kor tisztázza az egyes különleges eseteket. Ez amolyan szakmai Hazai szelehtív növényvédő vegyszer a lucerna rovarkártevői ellen Eddig a virágzó lucernában kémiai úton nem védekeztek a rovarkártevők ellen, mivel nem voltak olyan növény véd íszerek, amelyek a kártevőket hatásosan pusztították volna, egyíde.UVg azonban nem okoztak >7ol.i-, kárt a lucernát beporozó méhek^en is. A Nehézvegyipari Kutató inté­zet íabratóriumában Mslipex néven olyan szelektív növény­védőszert kísérleteztek ki, amely nemcsak a lucernásban használ­ható majd jó eredménnyel, ha­nem a repce, a mák és a vö- röshere vetésben is. A hazai gyártmányú szelektív , növényvé­dő vegyszert — amelyet idén már forgalomba hoznak — ta­valy próbálták ki először á mar- tonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet lucernásában, igen jó eredménnyel. orvos, a tanácstitkár és a tanár? továbbképzés-féle. A kimondott anulásra ilyenkor nem jutna idő. Pedig arra: is kell, szakítani né­hány órát, mert az esti egyetem marxista filozófiai szakán tanul. Minden reggel fél 5-kor csönget áz óra’ a főorvos lakásén, s dr. Jánosai, a hajnali órákat hasz­nálja fel az egyetemi tananyag elsajátítására. S reggelenként, mire a család , felébred, az apa és főorvos már átvette a napi tananyagot. i . ■■ . ■: •, ’• , i. ■ A tanócslitkárnő: Tanulok, hogy elenőrizhessek ^Tovotni Viktorné az orosi köz­ségi tanács titkára, ’ Á múlt év októbere óta úgyszólván egyedül intézi a község mindén1 ügyes­bajos dolgát, mert a tanácselnök államigazgatási iskolán yán. Ren­geteg a dolga mindennap. Mégis kell, hogy forgassa a tankönyve­ket, jegyzetekét.' Mezőgazdasági és pénzügyi szakmái vizsgákra készül. Az elsajátítandó anyag nehéz, s ko­moly munkát igényel. Hogy miért tanul? Erre a következőt /álaszol ta: — Egy tanácstitkárnak minden -zakigazgatási ággal tisztában kell lennie,, mert csak így; vé­gezhet. érdemleges munkát, s csak. így állhat oda szakembereket el-- lenőrizni. , ; A tanár: Hogy taníthassak, nevelhessek Pál György á Vasvári Pál Gimnáziumban tanít magyar, iro­dalmat. Fiatal ember, alig két éve, hogy , áz egyetemet. elvé­gezte, de már második éve, hogy rendszeresen részt vesz a peda­gógusok számára . rendezett szak­mai továbbképző tanfolyamokon. Szabadidejében szak- és irodal­mi folyóiratokat olvas, hogy lé­pést tartson a magyar-,-és; vi­lágirodalom fejlődésével. E mel­lett filozófiai és történelmi .jel­legű munkákból mélyíti tudását. Véleménye szerint egy tanárnak nem szabad megelégednie azzal, amit a főiskolán, vagy egyete­men tanult. Állandóan tanulnia kell, szélesíteni ismereteit, hogy taníthassa és nevelhesse az ifjú­ságot. Már csak azért is, mért a diákok „szigorú kritikusok” is egyben. A fenti példák is bizonyítják, hogy a jóból sosem elég, s hogy a tanulás elengedhetetlen a napi munkák végzéséhez. Mert csak a szakma kiváló ismerete, a széles­körű tájékozottság adja meg azt az önbizalmat és magabiztossá­got, amely elengedhetetlen felté­tele az alkotásnak, a jó mun­kának. (Bézi) A Beloiannisz- téri autóbusz­megállótól menetrend szerint 7 óra 15 perckor in­duló autóbusz feb­ruár másodikán 45 perces késéssel in­dult és 8 óra 15 perc­kor érkezett munka­helyünk, az Építő és Szerelő Vállalat elé. Nálunk a munkakez­dést a menetrend szerinti autóbuszér- kézeshez szabályoz­tuk. Azonban több esetben 5—-10 percet késtünk a pontatlan indulás miatt. Feb­ruár' másodikán, akik hiába várták az autó­buszt, gyalog indul­tak munkába, így aztán mindnyájan el is késtek. Ugyanígy jártak a borbányai iskolában dolgozó ta­nítók, tanárok, az Útfenntartó Vállalat dolgozói, a honvéd tisztek és még sokan mások. Ezen panaszunkat beírtuk a panasz­könyvbe. Kérésünk az, hogy hasonló esetek ne is­métlődjenek meg az elkövetkezendő idő­ben. Indítsák el pon­tosan a reggeli jára­tokat, hogy a mun­kába induló dolgozók ne késsenek el más gondatlansága miatr. A Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat 44 dolgozója Hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulójára a budapesti úttörők feldolgozzák az ör- . szág felszabadításá­ról szóló emlékeket. Levélben kérték a nyíregyházi 12, sz. általános iskola. út­törőit, hogy legyenek segítségükre, s küld­jék el számukra a város felszabadításá­ról fennmaradt tör­téneket, emlékeket —< írja Aczél Attila nyíregyházi olvasónk. — Az iskola tanulói nagy lelkesedéssel fogtak munkához, Feljegyezték a vete­ránok elbeszéléseit, adatokat, gyűjtöttek a feiszabadítási har­cokról. Ezeket ren­dezték és a napok­ban adják fel, a bu­dapesti pajtásoknak. Jár-e . házai- ságkötési segely a szak* szervezettől ? — kérdezi levelében Boza Mária ófehér­tói olvasónk. Az 1956. január elsejével érvény belé­pő idevonatkozó ren­delkezések szerint, a szakszervezet nem folyósíthat házasság­kötési segélyt. Ezzel szemben a szülési és az elhalálozási intéz­ményes segély össze­gét felemelték. KOPKA JÁNOS: mzíákatwzáq.ában XII. Tájak, emberek Aki Bulgáriában jár, a mai tá­jak méjlett a rég múlttal is is­merkedik. • Várna ■ .mellett az Aladzsa • kolostor szerzetesei vés­ték több emelet magasságba cel­láikat, Balcsik városkában . az mint a természet. Egyszerűek, mint egy olyan nép, amely nem felejti el, honnan indult, és ho­vá tart. Találkoztam neves veze­tőkkel, akik szabadidejükben társadalmi munkában építették biztosíték. Bármerre jársz az or­szágban, mindenütt transzpa- censt találsz, amelyre a munká­sok vállalását írták: „Mi három év alatt teljesítjük az ötéves ter­vet, mi két és fél, mi három és fél év alatt...” A transzparens csak külszin, mondhatják nálunk egyesek. Az igaz. De az már nem, hogy Bulgáriában 1959-ben harminc százalékkal termeltek több értéket, mint az előző év­ben. S áz sem, hogy valóban há­rom év alatt teljesíti ötéves ter­vét az ország. — Hozzá kell tenni: a tervek nem voltak la­zák! Ész, szív és lelkesedés. Ez kell a jó munkához, meg tudni, hogy csak akkor él jobban holnap a dolgozó, ha ma többet ad a munkapadnál. Ez a titka az ot­tani sorozatos árleszállításnak, Az emberek udvariasak és élet­vidámak. Nem tűrik a protek­ciót, a korrupciót. Csodálkoztam például azon, hogy ott szinte ismeretlen fogalom a borravaló — hiszen mindenki a fizetéséből él, mondták. Az udvariasság fo­galmába a pincérek, az autó­buszkalauzok, á hivatalnokok is beletartoznak. Azért vannak ott — mondják, amikor megkérdi az ember, hogy mit tesznek érte—, hogy jól lássák el a feladatukat. Részeg embert alig láttam, pe­dig a bor és a pálinka nagyon olcsó. A bolgárok általában ko­rán fekvő és korán kelő embe­rek, pedig szeretik az életet. — Csakhogy az „élét” nem éjszaká­zásból áll — teszik hozzá. A ven­déglők délutántól este tízig töm­ve vannak. A vendégek előtt minden esetben savanyúság, ebből esznek, ha bort, vagy pálinkát is fogyasztanak. Kedvenc ételük a habart csirkeaprólékleves, meg a .kebobcsi”, amely kolbászból, drótrahúzott apró sertéssültből és babból áll. Nagyon szeretik népük tán­cait és dalait. Nem ritka látvány, mikor éttermeikben az egész ven­dégsereg együtt énekel, s bárhol találkozhat az ember különös Giirögstilusű házak égbenyúló szirtek álján királyok élvezték a gyönyörű tájat. Ka- zanlikban rózsamezők pompáz­nak évszázadok óta, hogy kétmil­lió festői sziromból egy kiló ró­zsaolajat sajtolhassanak, amely drágább, mint az arany. Várná­ban ókori sírhalom (kunhalom) emelkedik. Az egyik oldalát levág­ták és márvánnyal burkolták. Rajta nagy betűkkel a felírás: VLADISLAO VARNENSIS. Kö­zépen bolgár, mellette kétoldalt magyar és lengyel címer. A ha­lom tetején, ciprusok között obe- liszk áll, a várnai csata emléke. Szép ez az ország. Festői tájai, amelyekben előkelő helyet ka­pott a tenger, sok turistát von­zanak az év minden szakában. A lakosság megőrzi a múlt emlé­keit, s szorgalmas akarattal év- ről-évre új csodákat teremt, Ök, az emberek, e kis nép fiai, nagy dolgokat művelnek. Ismerik a múltat, s tudják he- lvüket a , világban. Szerények. a tenger partján. a falusi kultúrházat, akik hálót húztak a tengeren egykori paj­tásaikkal, akik ma is halászok. Ezt nem kell indokolni, a válasz rá egyszerű: ezek az emberek partizánok voltak sokszázezer tár­sukkal a hegyekben, s mikor fel­szabadult az ország, kit hová szó­lított az építés láza, a párt, oda ment dolgozni. S aki a termelő- szövetkezetben segíti az építést, bármikor szíves vendég egykori nunkatársánál és harcostársánál, ha az most történetesen a Haza­fias Arcvonal főtitkára is és for­dítva. Náluk nincs felesleges csillo­gás, nehéz volna különbséget ten­ni a fizikai munkás és a ki­emelt értelmiségi dolgozó élet- körülménye között. Ezek az em­berek őszinték. Nem dicseksze- ie!k eredményeikkel, nem hall­gatják el a hibákat, hanem azt mondják: ez és ez ma még nincs. De dolgozunk érte, hogy holnap már legyen. És erre a munka a Népi együttes Bulgáriában. munkaberemelésnek is. Nem ál­lítom, s ott sem akad, aki amel­lett kardoskodik, hogy akkor Bulgáriában már minden na­gyon szépen és jól megy, ott mindenki elérte a csúcsot. De a tizenöt évvel ezelőtti élethez képest óriási a változás, ütemű táncaikkal. A rock and roll csupán néhány bárban ér­vényéül. Oda is nyugati matró­zok járnak... A következő írás címe: A TENGERÉSZNEK LELKE CSAK A TENGER. 5

Next

/
Thumbnails
Contents