Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-07 / 32. szám
NAPSZÉLEM Az AKÖV figyelmébe Január huszonnyolcadikén történi. Géberjén felé igyekezett kerékpárjává! Hegyeshalmi Istvánná. körzeti védőnő, hogy a hozzá tartó«« beteg gyermekeket meglátogassa. Félúton figyelmes lett arra, hogy egy teherautó nagy sebességgel jön utána. Az *t jeges, síkos. A gépkocsi egészen kiszorította sut, üt szél re, i»egcsú**ott és kivágódott az árokba. Szerencsére bokaficamon kívül más baja nem történt. Gébér jenbe érve a szövetkezeti bolt előtt már ott állt az autó. • Hegyeshalmimé szavaira, hogy jjaiaguk egyesre vizsgáztak emberségből”, egy bőrzakós férfi vfeszafeleit az autóból; „ne pofázzon” és csúnya káromkodás után még tovább is folytatta, de Bővítik az építőipari szakmunkásképzés A második ötéves terv nagy építési feladatainak megoldásához több mint 30 ezer új építőipari szakmunkásra lesz szükség. Ezért már az idén jelentősen bővítik a szakmunkásképzést. Megkezdik 24 új tanterem és 9 tanulóotthon építését. Miskolcon és Pécsett egy-egy 400 személyes tanulóotthont létesítenek. Ezenkívül megalakítják az első önálló építőgépészipari tanulóintézetet is. Javítják a szakok latos és a továbbképzés színvonalát is. Javaslatokat készítenék például, hogy a fontosabb szakmákban növeljék az ipar i tanul ó-ok ta tás tanulmányi idejét és egy-egy munkást több szakmára képezzenek ki. Tervezik, hogy újabb munkaköröket is szakmunkává nyilvánítanak. A javaslatok részletes kidolgozása rövidesen befejeződik, s még az idén megkez- dig ezek végrehajtását. Munkás arckép (Varian „Ahány hús, annyi betétkönyv66 mozgalom a megyében Takarékossági ankét volt Nyíregyházán Csütörtökön délelőtt Nyíregyben és a lottó-totó szelvények ■sít már nem is illő részletezni. Utólagosan kiderült, hogy az AKÖV gépkocsi a mátészalkai FÜSZÉRT-kirendeltség szolgálatában álL Hol van ezekben az emberekben az emberség, egymás megbecsülése? Sohasem hallották azt a szót, hogyr tisztesség? Súlyoe vétséget elkövetni, s mikor erre figyelmeztetik őket, mocskos szavakkal illetni egy negyvenéves asszonyt, aki azért ül naponta ! kerékpárra, hogy másokat ápoi- jSMt, gyógyítson, aki nem kíméli magét, hóban-fagyban megy, mert tóvja a kötelesség — ennek elítélésére nehéz szavakat találni. Vajon milyen szitkokat szórtak volna rá, ha netalán agyoogá- Mrtjtutjr házán, a TIT klubjában közös takarékossági ankétot tartott az OTP és a posta. Az ankéton részt vettek az OTP megyei fiókjának dolgozói, a Debreceni Postaigazgatósághoz tartozó járási takarékossági megbízottak, továbbá a területi biztosok. Kocsis János elvtárs, a takarék- pénztár megyei főnöke értékelte a két szerv 1959-ben elért eredményeit a takarékbetét gyűjtésárusításában. A felsorolt eredmények azt mutatták meg, hogy Sza bölcs-Szatmár megye területén 1959-ben jelentősen emelkedett a takarékbetéáállomány. Az értékelést követően az I960, évi feladatodat beszélték meg. A fehérgyarmati járási pcs- tafőnök javaslatára elhatározták az értekezleten, hogy „Ahány ház, annyi takarékhetét”-mozgal- mat indítanak, továbbá versenyt a, „legjobban takarékoskodó járás” cím elnyeréséért. Azt a célt tűzték ki, hogy minden családra legalább 100 forint legyen j takarékbetétben. j CH, Uj feladatok az itjjúság előtt a szövetkezeti községekben A lendület (Tollrajs) Szalui Pa) festőművész munkái 1 Soltész Albert kél rajza A termelőszövetkezeti községek KISZ szervezetei előtt egyik legfontosabb feladat, hogy a fiatalok elősegítsék a közös gazdaságok erősítését. Ennek érdekében több helyen társadalmi munkát vállaltak istállók és más, égetően fontos épületek építésében. A csengeri járás fiataljai úgy döntöttek, hogy mivel járásukban kevés a fa, ebben az évben egymillió facsemetét ültetnek el. Ezenkívül védnökséget vállalnak több helyen majd s silókukorica ás más növények termesztése fölött. A tervek teljesítéséhez is jelentős segítséget kívánnak nyújtani. Nlűtyusi patronálok A mátyusi Petőfi Termelőszövetkezet irodája zsúfolásig ■megtelt. Alig lehet megmozdulni a teremben. A helybelieken kívül vannak itt V ásárosnaményból és Nyíregyházáról is, segítenek ** tervkészítésben, tárgyalják az újonnan felmerült problémákat. Vannak itt azonban sokkal mesz- saebbről is. Budapestről, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalattól Buday László igazgató, Molnár Béla főkönyvelő és Tarics Imre üb. titkár jött el ebbe a távoli kis faluba, amelynek talán még a nevét sem hallották soha. Otthagyták családjukat, a vállalatot, s több mint háromszáz kilométert utaztak, kegy itt, Mátjuison segítsenek az- uj élet kibontakoztatásában, megszilárdításában. Az ember azt gondolná, hogy mit értenek ezek a pestiek, még hozzá nem is .szakmabeliek a téesz fejlesztéséhez és megszilárdításához? A beszélgetés során azonban egyre világosabbá válik, hogy nem csak az általános elvi kérdésekkel vannak tisztában, hanem Mátyus kisebb-na- gyobb problémáit Is tökéletesen ismerik. A község . dolgozóihoz, a téesz-tagokhoz jöttek ők, nemcsak az irodába az elnökséghez. Külön- külön elmentek minden egyes tag házához és elbeszélgettek,' megtárgyalták az új feladatokat, nehézségeket. Az cm berek őszintén e. mondták nekik aggodalmaikat, nehézségeiket, de elképzelésüket és terveiket is. Ezek után természetesen nem csoda, ha ilyen jól ismerik1 a falu iegkisebb | problémáit is. Az általános elvi j politikai segítségen j túl közvetlen vagy | közvetett támogatást is nyújtanak. Hogy j csak két példát em- j líteek; kijavítják tel- j jesen díjmentesen a! községi kutat. Közre- I működnek a falu minél előbbi villa-1 mosításának elintéző- j seben. . Tervük az, hogy j havonként, vagy j másfél havonként a | továbbiakban is ellá- j togatnak a Petőfi Tsz-be. A mátyusiak! minden bizonnyá, örömmel, szívesen fo ' gadják őket. Interjú a Nem mindennapi interjú- alany egy község határa. Kevesen értenek a földek nyelvén. Némi közvetítéssel azonban bárki kedélyesen elbeszélgethet a szemet gyönyörködtető dombokkal, az asztallap-ala- kú rétekkel. Ez történt esetünkben is. Az emberek, Nagy Kálmán, Batári Sándor, Csire Bertalan és Tutkovics József csak tolmácsolták a szabolcsveres- marti földek részünkre adott nyilatkozatát. Nem tettek hozzá, nem vettek el belőle. Itt áll hitelesen minden sora: — Ne vegyék öndícséretnek — kezdte nyilatkozatát a föld — de meg kell mondanom: a veresmarti határ porszemeit mesterien összevegyítette a természet, megterem itt minden, valóságos kis Kánaán. Éppúgy otthonos a ringó búza, mint a mézédes cukorrépa, a dohány, a rostkender, a dinnye. Egyik szavam a másikba- ne öltsem. — jelenleg az a baj, nem azt vetik az emberek az illető mezőbe, ami bele kívánkozik. Nem bizony. Én megértem, ha valakinek a dimbes-dombos részeken van a néhány holdja, oda muszáj vetni mindent. De már bocsássanak meg, mégis sokszor engem kárhoztatnak, holott mondanám, mit hová vessenek, hogy csinálják, de ma még nem értenek meg. Az előbb azt mondtam, megterem itt minden. Való igaz, ügyeljék csak, ha egy kicsit elveresmarti határral ábrándozom, elképzelem magamnak hol, mi teremne meg a legjobban, ha... ha nem kötné az emberek kezét a „magam” kis íöldecskéje. Tehát: a dombos részeiken, a Kis Homokon, a Nagy Homokon kiváló szőlőfajtákat lehetne telepíteni, öntené ez kérem a bort, meg a jövedelmet. Nagy- nagy szőlőtelepítés kell ide. Tovább a dombokon — van egy pár száz — jófajta dohány teremne, füstölhetne belőle a fél ország. — Ritka jó dohányföld a veresmarti, de nem rosz- szabb a talaja cukorrépának, dinnyének, — valóságos dinnyeuborka eldorádó lehetne a bucka« határrész. Van persze kenyérnek való, búzatermő föld is, sima, mint a tükör, jó „fűszeres” talaj kiváló ágya a búzamagnak, — a Szamos dűlő, Görcse dűlő, Román-kert, Kána, Csanda, Szuruj, Lapáj. De mit soroljam, tudják a veresmar- tiak nagyon jól. Megsúgok valamit, sok hagyományos növény is megteremne a határban, ami szintén öntené a pénzt. Régebben a x'erastőgórc részen köménymagot termelt Vigh Bertalan uraság, jól jövedelmezett ez. Ha új ruhát kap a mostani tarkabarka határ, meg lehetne próbálni köménymagot termelni. Erről jut eszembe, milyen illatos volt a falu valamikor, menta-ligetek borították a határt, nem győztem eleget teremni, megvették jó pénzért. Már, ha eszembej ütött, azt is elmondom, hogy a napokban szót váltottam a Tisza-parü füzesekkel; nem érdekes, miről társalogtunk, csak annyi tartozik ide, arról beszélgettünk, milyen hasznot tudnának hajtani a füzesek, Veresmartan minden ötödik, hatodik ember tud fűzfával bánni, itt van a Serbán és a Tóth család, meg mások, valóságos művészei a lehántott fehér fűznek, szép kerti bútorokat csinálnak,- üvegeket fonnak, nem győzik. Hány idős ember szaporíthatná ezzel a család keresetét! Vagy itt van a három holt-Tisza-ág, annyi hal nyüzsögne ott kérem, alig győznék kifogni, lehetne víziszárnyasokat is telepíteni. Az árterületeken azt hiszem megteremne a rizs. Nem mondok el titkot, ha kijelentem: a Fehérréten nagy tőzegtelepek vannak, a Tisza mentén pedig kék agyag található, olyan, amit a Vulkán vasöntöde is keres, sa- mottozáshoz. Hát kérem, meg tudnék én teremni ötször annyit is, mint most, tudna a föld nagyobb hasznot hozni. Kincsesbánya a veresmarti határ, ha okos fejjel, megértőén nyúlnak a megműveléséhez. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a veresmarti határban is eltünedeznek a barázdák, elmosódnak a földeken és az emberek belsőjében is.. tP. G.) í Gondolkodó (Vázlat) Műteremben (Toliraja)
