Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-06 / 31. szám
Hívatlanul egy fehérgyarmati tanácskozáson Megjelent a társadalmi Szemle új száma VÉLETLENÜL lettem fül- és szemtanúja egy érdekes, parázs vitának a fehérgyarmati községi tanácson. A tanácselnököt keresve, egy termen kellett keresztül menni, ahol vagy nyolc—tíz ember állta körül az asztalt — bár bőven volt szék a helyiségben. — Nem nagyon tartották be a parlamentáris szabályokat, egymás szagába vágva, hevesen vitatkoztak. Az elnök elvtársat nem találtam a szobájában, így hát visszatértem a vitázókhoz. Igyekeztem észrevétlenül meghúzódni a cserépkályhánál. Nem volt különösebben nehéz dolog, mert a jelenlévők any- nyira el voltak merülve valami érdekes kérdésben, észre se vették, hogy valaki átmegy a termen, vagy éppen ott marad. LASSAN kezdett megvilágosodni előttem a helyzet. Nem hívta ezeket az embereket senki megbeszélésre, csak úgy jöttek össze maguktól, hogy megbeszéljék problémáikat. Valamennyien újonnan belépett téesz-tagok, illetve amint később kiderült, egyikük az elnök volt. Az ő nevét lehetett csak hallani. Péter bácsihoz fordult mindenki, Erdély Péterhez, az újonnan alakult Üj Élet Termelőszövetkezet elnökéhez. Legalább kétszáz belépő nem írta be a belépési nyilatkozatba, hogy a régi Győzhetetlen Brigád Tsz-be, vagy az új Új Élet Tsz-be akar-e belépni. Az alakuló közgyűlés már megvolt, de a vándorlás azóta is tart egyik téeszből a másikba. SEHOGYAN sem tudnak megegyezni, hogy kellene megszüntetni a vándorlást Egyikük azt ajánlja, hogy hívják el Osán Lászlót, a régi téesz elnökét Egy fiatalabb férfi már szalad is a telefonhoz. A vita elcsendesedik. Bizonyára pihennek. hogy majd az „ellenfél” vezérével újult erővel folytathassák. Nincs sok idő a pihenésre, szinte pillanatok alatt megérkezik egy jóvágású, bajuszos, harmincöt év körüli férfi. Most már mindenki helyet foglal. A két „családfő” szembe ül egymással és már folytatják is a vitát ott, ahol abbamaradt A tagok egyelőre csendben ülnek, figyelik a két elnök párharcát A vándorlás kérdését ők sem tudják megoldani. Felvetődik a leltározás is. Akkorra tisztázni kell, hogy ki melyik szövetkezetbe lépett be, ebben mindketten egyetértenek. (1JABB TÉMA kerül felszínre. Ez már felborzolja a tagok kedélyét is és újra aktívabban vesznek részt a vitában. Arról folyik ugyanis a szó, hogy egy harmadik családnak, a matol- csi termelőszövetkezetnek körülbelül öt-hatszáz holdnyi területe van a fehérgyarmati határban és azt valahogy ki kellene mérni nekik. Péter bácsi és családtagjai azt állítják, hogy nagyrészt gyengébb minőségű földjeik vannak, viszont a két határ találkozásánál, ahol a matolcsiak szeretnék — valószínűleg egy táblában — a földjüket, sokkal jobb minőségű a föld. Most már az egyébként egészen nyugcdtnak látszó Péter bácsi is tűzbe ]ön és szinte csak hogy az asztalt nem veri;* úgy védelmezi saját csalásának érdekeit. Azt igyekszik a másik családfőnek bizonygatni, mit jelent egy újonnan alakuló téesz számára. hogy milyen minőségű földön kezdi a közös gazdálkodást Éppen ezért az Üj Élet Tsz nem akarja egy táblában kiadni a legjobb földjéből az egészet, hanem legalább egy részét a távolabb eső, gyengébb minőségű földből. Osán elvtárs a helyi szűk érdekeken felülemelkedve, mindjárt ellenvetést tesz, hogy milyen többlet kiadást jelentene az a matolcsiaknak, hogy több kilométerre kellene járniuk dolgozni. — Az Üj Élet viszont gyengébb minőségű földön nyilván kevesebbet tud ter- termelni — vág vissza Péter bácsi. — MIÉRT VETTÉK meg a matolcsiak. miért nem maradtak a saját otthonukban? — szól közbe egy ősz hajú öreg. bácsi,. nem kis indulattal a hangjában. — Elég bái az, hogy eladták nekik. Legtöbben csak gyengébb minőségű földet vettek — folytatta elé-’ gedetlenkedve. Látszik rajta sehogy se tűd beletörődni a változhatatlan helyzetbe. Senki se ad neki igazat. Egyre hevesebbé válik ismét a vita, nem várják meg, amíg az egyik befejezi mondanivalóját, többen is beszélnek egyszerre, külön csoportokban vitatkoznak. Osán elvtárs azzal akarja lecsillapítani a kedélyeket, hogy ketten úgy sem tudnak dönteni ebben a kérdésben, mert a matolcsiaknak is egyenrangú tárgyaló felekként kell majd részt- venniök a vitát eldöntő megbeszélésen és most hiába egyeznének meg akármiben, ha abba a matolcsiak nem nyugodnának bele CSAK BIZONYÍTJÁK azonban tovább egymás igazát. — Üjabb kérdések kerülnek elő, minden napirendi pont nélkül tárgyalnak itt. Csak úgy, maguktól vetődnek fel a problémák. Nem kell kérni senkit, hogy szóljon hozzá, hozzászól mindenki. Ezek az emberek tegnap még saját terveiket szövöget léik. — Még azon főtt a fejük, hogy miből mennyit vessenek. Mikor kezdjék meg a trágya kihordását. Ma már itt vitatkoznak á tanácsházán, minden hívás nélkül jöttek. Talán még szenvedélyesebben állnak ki a téesz védelmében mint eddig saját érdekükben, egyéni gazdálkodásuk idején. Ezt a vitát eppen ebből a szemontból tekinthetjük értékesnek, hogy a tagság szinte egyik napról a másikra a közösség szemüvegén keresztül szemléli ég bírálja a felmerülő problémákat., NEM VESZEKEDÉS volt, még akkor sem, ha itt-ott túlságosan heves volt a vita. Rávilágított ez arra a fontos dologra, aminek mindnyájan örülhetünk, ami Péter bácsira nézve a legmegnyugtatóbbnak kell, hogy legyén: azok, akik rá szavaztak, bíztak benne, nem hagyták magára, hogy ő az elnök, intézze most már önállóan az ügyeket Jó példa ez minden téesz számára. Hasonló nehéz problémák másutt is merülnek fel, minden téeszben. Még egy örvendetes dolgot állapíthatunk meg. Azt, hogy ha nehezen is, de a tegnap még egyéni termelők nem csak egyéni érdekeik szűk korlátain ttodnak felülemelkedni, hanem ha a helyzet úgy kívánja, immár a téesz, a sokkal nagyobb közösség sokkal nagyobb érdekein is felül tudnak emelkedni egy másik, nagyobb közösség javára. Gál Béla. Az új év első számának vezércikke visszapillantást nyújt az elmúlt év eseményeire. megmutatja, hogy az 1959-es esztendő fordulatot hozott a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében a szocialista tábor és a béke javara. Kónya Albert és Erdei Ferenc tanulmánya ismerteti azokat az elveket, amelyek' az MSZMP VII. kongresszusa szellemében egy távia'i tudományos kutatási terv kidolgozásának alapját képezik. „A mezőgazdaság gépesítése és a gépállomások szerepe a szocialista átszervezés időszakában című írás a szövetkezeti termelés gépesítésének néhány fontos elvi kérdését világítja meg. A falu szocialista átszervezésének, a szövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításának egyik legfőbb feltétele, hogy a termelőszövetkezetekben erős, áktív pátrszervezetek működjenek. Ezek feladatait tárgyalja és munkáját segíti Hidvég. Ferenc és Varga Sándor cikke. A Társadalmi Szemle új száma teljes terjedelemben közli az SZKP Központi Bizottságának 1960. január 9-1 határozatát a partpropaganda feladatáról. A nemzetközi szemlék rovatában a baráti Bulgaria szövetkezeti rendszerének győzelméről és új sikereiről Csizmadia Ernő cikkét találjuk. Löter, a rovatban olvashatunk a Kanadai Kommunista Párt nemrég megtartott VII. kongresszusáról is. A könyvismertetések kozott Salgó László ír „A Kínai Kommunista Part rö id tor- téneté”-rői, Csápó Lászió pe- dg Adam Smith; „A nemzetek gazdasága 1.” kötetének újabb magyarnyelvű kiadásáról. Eitiint egy „tó“ Kíntorjánosflian (Tudósítónktól.) A tőszerű, mocsaras állóvíz Kán tor jánosi község közepén volt, a Petőfi téren csúfította a faluképet. Az év legnagyobb reszé- en egészségtelen levegő áradt a szennyes vízből, s esőzés idején járhatatlanokká tette a környező utcákat. A községi tanacs irányításával csatornát és emésztőgödröt asiax a falubeli emberek, s eltüntettek a tavat. Ezzel a munkával, — amit pénz nélkül, örömmel vállaltak az" emberek — több, mint 5 és .élezer forintot mentettek meg a község számára. Divatom mxöretruhák, cipők, ritka szövetek a nyíregrháxi Altami Áruházban A bírálat hullámhosszán Újdonságok érkeztek a közelmúltban a nyíregyházi Állami Áruházba. Angol import szövet, több színben, méterenként hat- százhúsz forinttól, női taft ruhák kétszázhatvan forinttól. Több fazonban megtalálhatók a minőségi szövetruhák, áruk ezer forint. . Ritkaság Nyíregyházán a cseh import körömcipő, mely több színben és fazonban áll a vásárlók rendelkezésére. Újdonság még az olasz fazonú papucs cipő is, amelyek különböző' színekben kaphatók. Nem jár izgalom, tapasztalás és tanulság nélkül a bírálat hullámhosszán kalandozni. Nagy itt a forgalom, változatos a bírálat témája, mint maga az ek„ a o ... ijd t e mint maga a? ember egyénisége. Vannak recsegő hangú, önmagukért tüzbemenó kéménykötésű „védőügyvéd, k . vannak ruhájukat megszaggató, bűnükét szánó-bánó kéztördelők és szobor némaságával hallgató megbíráltak. Vannak mellékes ügyeeskékből hagy ügyet kova- csolók és az igazi nagy ügyeket parányivá zsugorítani akarók. Szerencsére mégis többen vannak a józan és tárgyilagos bírálók. Különböző rendű és rangú emberek, bírálók és megbíráltak. Viszonyok alaku- • lása, a kölcsönös megértés, vagy harag befolyásolja az adandó helyen kettőjük munkáját, kihat a bírálat szellemének alakulására. Esetünkben a bírálat hullámhosszán a tiszavasvári téglagyár jelentkezett. „Ha valaki egy kicsit félrelép, már figyelmeztetjük” — vetették közbe az elején a téglagyári kommunisták. Érzékeltetni akarták, náluk nem alkalmi és szükséges rossz a bírálat eszköze. Szilágyi Istvánné az égető-kemencék mellett is' él a bírálattal. Az egyik alkalommal Dobsi István ittasan látott munkához, verte-vágta a téglát. Szilágyiné nem bírta nézni, mit művel, odament Kenéz Sándorhoz és Gáli Sándorhoz. Megkérdezte, helyesnek találják-e, hogy Dobsi ezt csinálja. A két téglagyári kommunista elhallgatta a kérdést, nem mentek oda az ittasán dolgozó munkáshoz figyelmeztetni, vagy kiállítani a munkából. Szilágy iné tette meg helyettük,, nő. létére.. A két férfi arra hivatkozott, „nem akartak rikct eni b, , Később a taggyűlésen megbírálták . őket elnéző . magatartásukért. . Ebbel harag soha nem származott, a, gos a bírálat, színigaza vap a kommunista asszonynak. A jóindulat, az emberséges bírálat legtöbbször meghozza s gyümölcsét. Így volt ez Sz. Albert esetében is. Nála is az ital volt a bűnbak, — mint kommunistát ezért bírálták a legtöbbet. De nemcsak bírálták, hanem szárnyuk alá is vették, vigyáztak rá fizetéskor és segítettek elintézni költözködési, családi gondjait is. Sz. Albert régóta nem nézett a pohár fenekére, úgy látszik végleg megszabadult a káros szenvedélytől. Az egykori bírálóival azóta jó, viszonyban van, <fiem haragszik, sőt örül, hogy kézen- fogták, nem hagyták magára. Tapintatosan és emberségesen — mi ".fa T’-7~n tra ét — n mis említik a többi elvtársak a régi dolgokat. Sőt, néhányszor megdicsérték, hogy le tudta győzni önmagát és megjavult. Ez a körültekintő foglalkozás az egyik titka, hogy a téglagyárban nem néznek egymásra haragos szemmel az emberek. A téglagyári kommunisták tapasztalatából tudják, nincs jó, vagy rossz ember, mindenkiben van jó és kevésbé rossz tulaj- donség és arra törekszenek, hogy a jó túlsúlyban legyen és a jó tulajdonságok váljanak az emberekben uralkodó jellemvonásokká. Nem hamarkodják el, ha bíráltak valakit. Nem „azt mondj:'kra , hanem tényekre alapozzák a kritikát, a színigazat mondják, s azt is hét- sz.r m -.g o ■ can ts utána kimondva, Nemcsak bírálgatnak, harem muta, á:i a kivezető utat is, és mindnyájan segítenek az utat elérni. Nem csoda, ha ilyen légkörben mernek bírálni az emberek, nem ritka az alulról jövő megjegyzés, a vezetés kritizálása. Az sem meglejpő, hogy ez a szellem honos nemcsak a párt- szervezetben, hanem* a KISZ- ben és a pártonkívüliek között is. Bírálják a pártonkívülieket a kommunisták, és a kommunistákat a pártonkívüliek. Közismert az üzemben a kommunista Bodák János és a párton- kívüli Róka László barátsága. Együtt voltak katonák, régebben együtt dolgoztak a téglagyárban, megértik egymást, mégis előfordul, hogy baráti alapon összeszólalkoznak az üzem dolgain, s más kérdéseken. Szenvedélyes vitákba csapnak, és műszak után barátságoan válnak el. A barátság nem akadálya az őszinte vélemény nyilvánításnak. Még a nyáron történi, hogy Kőik Sándor KISZ- tag körül mindig összedőltek a téglacsomók. Kőik Sándor egyébként ügyes kezű fiú, jó munkás. Tudták ezt róla, csak azt nem, olyan szenvedélyes meccs-szerető, hogy emiatt elhanyagolja a munkát és siet a pályára. Az őszinte; határozott bírálat itt is hatott, Kőik elvtárs ma az egyik legszorgalmasabb embere az ifjúsági brigádnak, semmi kifogás ellene. E jó jelenségek mellett azon-? ban még így is akad bírálni- való a téglagyárban. A bírálat fegyvere nem porosodik be, gyakran használják. És kétségtelen, ennek is nagy köze van a munkához, a termeléshez, a minőségi téglákhoz, hogy minél több „családi ház jöjjön ki” a téglagyár udvarán. Nem elvont fogalom a bírálat, nem önmagáért és egymás bosszantásáért van, hanem az egyéniségek formálására, a munka menetének ygyengetésére. Az elvtársi bírálat jó „tisztítótűz”, csak érteni kell hozzá minden kommunistának, ne perzseljen; ne' égessen sebeket. Az igazat mindenképpen ki kell mondani, érintsen az bárkit, a kommunistákénak pedig nemcsak joguk, hanem kötelességük kíméletlen harcot folytatni a hibák ellen; Megjegyzendő: a hibák ellen és nem az emberek ellen! Nem lenne haszon nélküli néhány pártszervezetünknél, ahol kedvezőtlen képet mutat a birálat helyzete, napirendre tűzni és foglalkozni a bírálattal, a bírálók és a bíráltak közötti viszonnyal. Nem maradhat egyetlen kommunista se, aki ne tudná alkalmazni e fegyvert, aki ne tudná, mikor káros az elhamarkodott szó és mikor káros a hallgatás. ■' Ha így lesz, nem lesznek légköri zavarok a bírálat .hullámhosszán. Páll Géza 2
