Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-05 / 30. szám

Közlemény a varsói barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményben résztvevő államok politikai tanácskozó bizottságának értekezletéről

{Folytatás az 1. oldalról)

Ae államférfiaknak az utóbbi időben bővülő látogatáscseréje a szocialista tábor államai és a békeszerető, független ázsiai, afrikai, latinamerikai országok között létrejövő közeledés szilárd tényezője lett.

A nemzetközi helyzet javulása már kezdi meghozni gyümölcseit a nemzetközi kapcsolatok .számos területén.

1959 végén tizenkét állam, többek között a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország fontos egyezményt kötött az Antarktisz békés felhasználásáról. Helyes irányban tett hasznos lépést jelent az 1959. decemberében az ENSZ közgyűlésen elfogadott határozat is. amelynek értelmében állandó ENSZ-bizottságot hoznak létre a kozmosz békés kutatására. E bizottság tagjai között a Varsói Szerződés Szervezetének hét tagállama foglal helyet: Albánia, Bulgária, Csehszlovákia. Lengyelország, Magyarország, Románia, és a Szovjetunió.

Az értekezlet résztvevői ugyanakkor megállapítják, hogy a béke megszilárdulásával továbbra is konokul szembeszáll- nak a nyugati országok bizonyos befolyásos erői. Ezek az erők vagy olyan körök, amelyek a fegyvergyártásból származó nyereségeiktől nem látják, milyen halálos veszély fenyegeti őket háború kitörése esetén, vagy olyan politikusok, akik olyannyira befagytak a hidegháború jegébe, hogy nem tudnak normális, békés viszonyt elképzelni az államok között.

A NATO-tagállamok nemcsak hogy továbbra is fenntartják felduzzasztott hadseregüket, hanem még inkább növelik létszámát, miközben különös figyelmet fordítanak a volt hitlerista tábornokok és tisztek parancsnoksága alatt álló nyugatnémet Bundeswehrre. A Bun- deshwert rakétafegyverrel látták «1, a Német Szövetségi Köztársaságnak utat nyitottak a fegyver gyártására, mi több. további intézkedéseket tesznek a Bundeswehr atomfelfegyvérzé- sére,

A .nyugatnémet militarizmus erősödésével párhuzamosan megy végbe a japán militarista erők nyilvánvaló újjáéledése es ezen ország további bevonása a háborús készülődésekbe. Erről tanúskodik a Japán és az Egyesült Államok között nemrégiben aláírt új katonai szerződés.

A NATO-tagok, valamint a SEATO, a CENTO és ezek szövetségeseinek fegyverkezési hajszáját semmiképpen sem lehet igazolni és magyarázni.

Ezt megerősíti az is, hogy a nyugati hatalmak befolyásos politikai és katonai személyiségei és a sajtó egy része továbbra is rendszeresen terjesztik a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bizalmatlanságot és az ellenségeskedést. A béke megszilárdulásának ellenfelei nem akarnak tárgyalásokat a vitás nemzetközi kérdések rendezéséről és igyekeznek megakadályozni megegyezés elérését, még ott is, ahol már határozottan kirajzolódott a megegyezés lehetősége.

De a hidegháború híveinek semmiféle kísérlete sem képes megváltoztatni azt. hogy a békés együttélés szükségességének tudata ne váljék napjainkban a nemzetközi viszonyok fejlődésének döntő tényezőjévé.

Az erők megoszlása a nemzetközi küzdőtéren biztosítja a békeszerető államok túlsúlyát és a béke erői a jövőben is felülmúlják a hébprú erőit Ez

kedvező feltételeket teremt azoknak a céloknak az elérésére, amelyekért a Varsói Szerződésben résztvevő államok következetesen és változatlanul harcolnak: a nemzetközi feszültség enyhítéséért és valamennyi ország baráti együttműködésének fejlesztéséért.

Az első helyen természetesen a leszerelés problémája szerepel. Napjainkban ez a nemzetközi élet fő kérdése. E kérdés megoldásától függ, vajon sikerül-e teljesen kizárni az új háború lehetőségét, amely a jelenlegi viszonyok között az emberek százmillióinak pusztulásához és egész államok szétrom- bolásához vezetne.

Az emberiség érdeké megköveteli, gátolják meg azt, hogy valaha is működésbe hozzák a hallatlanul pusztító erejű nukleáris rakétafegyvert. S e cél eléréséhez a legbiztosabb út valamennyi fegyverfajta, valamennyi hadviselési eszköz megsemmisítése, vagyis minden egyes állam általános és teljes leszerelése. Éppen ezért az ilyen leszerelésről szóló javaslat, melyet a Szovjetunió terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében, megfelel az emberiség legéletbevágóbb érdekeinek. Ez magyarázza, miért hat a Szovjetunió ezen javaslata óriási erővel a népekre. Nagy jelentőségű az az egyetértés, amely- lyel az ENSZ tagállamai helyeselték a közgyűlés lezajlott

14. ülésszakán az általános és teljes leszerelés eszméjét.' örvendetes az a tény is, hogy ezt a döntést azon határozati javaslat alapján hozták, amelyet két olyan hatalom dolgozott ki közösen, mint á Szovjetunió és az Egyesült Államok.

Ahhoz, hogy a történelem folyamán először valóra váljék az államok leszerelési egyezménye,' mindenekelőtt ót kell térni a szavakról a gyakorlati tettekre.

Ez á mai nemzedék legfontosabb történelmi feladata. A Varsói Szerződésben résztvevő államok, miután a jelen értekezleten eszmecserét folytattak a megtartandó leszerelési tárgyalások távlatairól, arra a következtetésre jutottak, hogy jelenleg — jobban mint bármikor — megvannak a kedvező feltételek a Kelet és a Nyugat államai között a gyümölcsöző leszerelési tárgyalások számára.

Az ENSZ-ben a szovjet kormány előterjesztett leszerelési .javaslata visszatükrözi a Varsói Szerződésben résztvevő államok, valamennyi szocialista ország közös álláspontját. A Varsói Szerződésben résztvevő valamennyi állam kifejezi azon törekvését, hogy részese akar lenni az általános és teljes leszerelésről kötendő egyezménynek.

Az értekezleten képviselt államok megelégedéssel állapítják meg, hogy az első állam, amely gyakorlati lépéseket tett az említett ENSZ-határozat megvalósításának irányába, a Varsói Szerződés szervezetének résztvevője — a Szovjetunió, — amely egyoldalúan egymilliókétszóz- ezer fővel csökkenti fegyveres erőit. A Szovjetunió fegyveres erőinek létszáma most alacsonyabb lesz annál a színvonalnál, amelyet maguk a nyugati hatalmak javasoltak 1956-ban a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok számára, továbbá alacsonyabb az amerikai fegyveres erők tényleges létszámánál, noha az Egyesült Államoknak jelentősén kisebb a területe és határainak hosszúsága, mint a Szovjetunióé.

Nyugaton egyesek készek a nemzetközi ügyekben tett bármilyen helyes „cselekedetet, bármilyen jó kezdeményezést hamisan magyarázni, eltorzítva feltüntetni. Éppen így tesznek most a leszerelés ellenfelei, amikor azt állítják, hogy a Szovjetunió fegyveres erőinek

újabb csökkentése nem a leszerelés felé vezető lépés, hanem a fegyveres erő átszervezése. Ilyen könnyelmű állításokat a leszerelés területén megnyilatkozó gyakorlati tettekkel szemben csupán szándékos lelkiismeretlenség diktálhat.

Mindenki előtt világos, hogy csupán az az állam képes egyoldalúan csökkenteni fegyveres erőit, amelynek nincsenek agresszív szándékai.

Az értekezleten képviselt államok úgy tekintik a Szovjetunió döntését fegyveres erőinek új, nagyarányú csökkentéséiül, amely a szocialista tábor más országaival történt összeegyeztetés alapján hozott, mint a Varsói Szerződés Szervezetének közös hozzájárulását a leszerelés ügyéhez, mint olyan kezdeményezést, amely megkönnyíti az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény elérését a Kelet és a Nyugat államai között. A Varsói Szerződés Szervezete megalakulása óta a tagországok fegyveres erőinek összlétszámút 2 596 600 fővel csökkentették, a Szovjetunióban végrehajtott jelenlegi egyoldalú hadseregcsökkentés pedig 3 796 500 főre növeli ezt a számot.

Tudnak-e a NATO államok ilyen pozitív intézkedéseket felmutatni? Sajnos, a NATO intézkedései mindmáig a háborús készülődések fokozásának és a fegyveres erők, valamint a felfegyverzett növelésének irányába mutatnak.

A Varsói Szerződésben résztvevő országok szükségesnek tartják, hogy rámutassanak a Német Demokratikus Köztársaság pozitív példájára. A Német Demokratikus Köztársaság önként 90 ezer főre csökkentette fegyveres erőinek állományát és lemondott a hadkötelezettség bevezetéséről. A béke ügye és Németország nemzeti jövője* szempontjából nagy' jelentőségű az a tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság politikájával bebizonyítja: ha Németország lemond az atomfegyverkezésről, a revanspolitikáról. a határok felülvizsgálásáról és a militarizmusról — békében és jólétben élhét, s méltó helyet foglalhat el a népek családjában.

Az értekezleten képviselt államok felhívást intéznek az Északatlanti Szerződés tagállamaihoz és közülük különösen azokhoz, amelyek a legnagyobb katonai erővel rendelkeznek, hogy fegyveres erőik csökkentésével válaszoljanak a szovjet fegyveres erők egyoldalú csökkentésére, kövessék a Szovjetunió példáját.

Az értekezlet résztvevői abból indulnak ki, hogy a Szovjetunió leszerelési javaslatát sokoldalúan meg kell vizsgálni a tíz állam bizottságában, amely idén március 15-én kezdi meg munkáját. Ezzel kapcsolatban megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Bulgária kormányai, vagyis a Varsói Szerződésnek e tizss bizottságban helyet foglaló tagállamai e bizottságbeli képviselőinek azt az utasítást adják, hogy minden módon segítsék elő a bizottság gyümölcsöző munkáját és törekedjenek az általá- „ nos és teljes leszerelésre vonatkozó szerződés mielőbbi kidolgozására.

Az értekezlet résztvevői azon reményükét fejezik Ki, hogy a nyugati hatalmak szintén hozzájárulnak a leszerelés problémájának mielőbbi megoldásához.

Az általános és teljes leszerelés sikeres megvalósítása érdekében hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszer szükséges. A jelenlegi viszonyok között a leszerelés területén végrehajtandó gyakorlati lépésektől elszakított ellenőrzést a leszereléssel

homlokegyenest ellentétben álló célokra lehet felhasználni: réseket kereshetnek más országok védelmi rendszerében, olyan értesüléseket szerezhetnek, amelyek megkönnyítik egyik, vagy másik ország megtámadási terveinek összeállítását Ezért azok az államok, amelyeknek nincsenek agresszív szándékai, természetszerűen gondoskodni igyekeznek arról, ncgy a nemzetközi ellenőrzés mérete megfeleljen a leszerelés tényleges fokának. Az általános és teljes leszerelés feltételei között pedig az államoknak nem lesz alapjuk egymástól félni; minden lehetőség meglesz bármilyen ellenőrzés, bármilyen felügyelet megvalósítására. Ha a leszerelés általános és teljes lesz, akkor az ellenőrzés is mindent felölelő és teljes lesz.

A Varsói Szerződésben résztvevő államok pozitív tényként4 állapítják meg, hogy már huzamos idő óta egyetlen atom- és hidrogénbombát sem robbantottak a földgolyó egyik részén

sem. De ha nukleáris robbantásokat egyelőre nem is végeznek, nincs még nemzetközi egyezmény e robbantások betiltásáról. Aggodalmat keltenek azok a törekvések is, amelyek arra irányulnak, hogy visszafordítsák azt a haiadást is, amely már gyakorlatilag megtörtént a nukleáris kísérletek megszüntetése felé vezető úton.

Ha a kísérleteket a felek egyike valóban felújítaná.. akkor ez sajátszerű láncreakciót idézhetne elő, amelynek eredményeként bolygónk ismét a nukleáris feevvervkísérteti robbantások terén folytatott verseny küzdő terévé válnék, az ebből eredő valámennyi veszélyes következménnyel együtt.

Az értekezleten képviselt államok remélik: a genfi tárgyalások valamennyi résztvevője a lehető legnagyobb erőfeszítést teszi meg, hovv a legrövidebb időn belül aláírják a nukleáris fegyver valamennyi fajtájú kísérletének megszüntetését, a levegőben, a földön, a föld alatt és a víz alatt egyaránt.

Az értekezlet résztvevői alapos véleménycserét folytattak a német kérdésben.

A Varsói Szerződés Szervezetében képviselt államok saját tapasztalatuk alapján nem egyszer érezték, mit hoz a népeknek a német agresszió. Mindezen államok közösen érdekeltek abban, hegy a német militarizmus soha többé ne fenyegesse szomszédai biztonságát és a világ békéjét. Közös érdekük arra buzdítja őket, hogy határozottan síkraszálljanak a német békeszerződés aláírásáért.

Miközben az NDK teljes készségét fejezi ki, hogy bármely pillanatban hajlandó tárgyalásokat kezdeni és békeszerződést kötni, a másik német állam — a Német Szövetségi Köztársaság — akadályozza e szerződés megkötését. Olyan rendellenes, példátlan helyzet alakult ki, hogy a békeszerződés megkötését az az állam utasítja vissza, amely egyik jogutódja a tizenöt évvel ezelőtt feltétel nélkül kapitulált, legyőzött, a háborút kirobbantó félnek.

Miért akadályozza makacsul a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a békeszerződés megkötését? Mindenekelőtt azért, mert a békeszerződés hivatott a háború eredményeként kialakult helyzet megszilárdítására, többek között a német államhatárok fenntartására. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya pedig ellenzi ezt. Csupán egy következtetésre lehet jutni: a Német Szövetségi Köztársaság kormánya arra számít, hogy beköszönthet egy kedvező időpont, amikor megváltozhatnak a fasiszta Németország szétzúzásának eredményeként Európában megvont határok. Ez a jelenlegi viszonyok között tulajdonképpen törekvés az új háború kirobbantására, hiszen nem mond le saját területéről egyetlen olyan állam sem, amellyel szemben a Német Szövetségi Köztársaság területi igényekkel igyekszik fellépni.

A Varsói Szerződésben résztvevő államok teljes határozottsággal kijelentik, hogy a nyugatnémet kormánynak ezek a számításai kudarcra vannak ítélve. A Német Demokratikus Köztársaság, mint a béke megbízható támasza, útját állja a? új, agreszív kalandokra törő német militaristáknak. A Varsói Szerződésben résztvevő államok támogatják azokat az intézkedéseket, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a béke biztosítására tett az Adenauer-kormány revahspoli- tikájával szemben. A szocialista tábor egyesített ereje szilárd biztosítéka annak, hogy nem engedi meg sem a Német Demokratikus Köztársaság függetlenségének megsértését, sem Lengyelország nyugati területeinek ismételt elrablását, sem pedig Csehszlovákia határainak megsértését.

Az értekezlet résztvevői kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a nyugatnémet revansvá- gyók terveit nem támogatják a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi szövetségesei. Nem támogathatja és nem is fogja támogatni a Német Szövetségi Köztársaság békevágyó lakossága sem.

A békeszerződés megkötése, a revans és a határrevizió mindenféle eszméjének megtagadása, a lemondás Németország felfegyverzéséről és atomfegyverkezési politikájáról — ez valamennyi európai nép biztonságának és a német nép békés jövőjének legjobb útja. Az NDK következetesen síkraszáll ezért az útért. Ha ugyanerre az útra lépne az NSZK is, ez a legmeggyőzőbb hozzájárulás lenne részéről a béke megszilárdításához, valamint az általános és teljes leszerelés megkönnyítéséhez.

A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azért utasítja vissza a békeszerződés javaslatát, mert nem akarja Nvugat- Berlin kérdését azon az alapon rendezni, hogy Nyugst-Berlin szabad város legyen. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya odáig megy, hogy követeli az NDK területéin fekvő Nyugat-Berlin bekebelezését De mert ez nem valósítható meg, jobbnak látja a megszállási rendszer fenntartását, amely lehetővé teszi Nyugat-Berlinnek a nyugtalanság és a háborús veszély tűzfészkeként való fel- használását.

A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azért ellenzi a német kérdés békés rendezését mert nem akarja a német egység kérdésének békés megoldását a két német állam közötti tárgyalások és . a békeszerződés megkötése útján. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ezzel ellenséges magatartást tanúsít a német egységgel szemben.

A Német Szövetségi Köztársaság kormánya hallani sem akar békeszerződésről, mivel attól fél. hogy ennek aláírása megváltoztatná a Nyugat-Né- metországban kialakult helyzetet. Azt a helyzetet, amely lehetővé teszi emberek elítélését csupán azért, mert van bátorságuk megvédelmezmi haladó meggyőződésüket és fellépti* a német nép nemzeti jogai és a béke védelmében. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának egész tevékenysége ar(Folytatás a 3. oldalon.)

*