Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-25 / 47. szám

Sürgős tennivalók Tarpán Jól söpörne as új söprű ••• NEMRÉG EETTEK A MA­GUK EMBEREI a „hírős ku­ruc” emberek, megváltozott az ellenzéki szó értelme. Mindent elleneztek, ami régi, ami rossz és mindenben támogatták az új, az egyre nagyobb erővel ki­bontakozó szocialista viszonyo­kat. S mikor a télen a szövet­kezés gondolata felmerült, ala­posan fontolóra vették a dol­got. Latolgatták: mennyit ha­ladtak előre az elmúlt másfél évtizedben, hogyan alakult a helyzetük párt- és állami éle­tünk demokratizmusának teljes érvényrejuttatása után? Jól- esően emlékeztek, megelégedés­sel szóltak önmaguk, család­juk. szűkebb hazájuk, s egész népünk jólététől. Számoltak az itt-ott még meglévő, de egyre nagyobb ritkaságszámba menő hibákkal is. S mikor mindent mérlegeltek, a szövetkezésről kezdtek beszélni. Előbb csak beszélni, mert nem olyanok a tarpaiak, hogy egyszeri beszél­getés után mondjanak ..igent.” Igaz és vélt előnyökre, való és látszateredményre hivatkozva érveltek hosszú estéken át. S ahányszor a közösről, az össze­fogásról esett szó, mindig nőtt, erősödött a bizalom, szaporod­tak az aláírások. ß mikor már mintegy ezerkétszáz család ki­lencezer hold területtel vallot­ta magát szövetkezetbelinek, so­kan visszavonták korábbi vé­leményüket. „Nem is 'olyan ke­mény dió, mint. amilyennek hit­tük” — mondották a tornaiak­ról. ÉZ EI.SÖSORBAN az egymás­sal szót értő tarpai gazdák és a párt, a népnevelők között ki­alakult baráti viszonynak tud­ható be. Nem volt felelőtlen ígérgetés, „menet közben” or­vosolták a jogos sérelmeket, nyíltan, világosan szóltak a közösbeliek jogaira, kötelessé­geire vonatkozó kérdésekről. Az egységes pártvézetőség — mun­katérvüknek megfelelően — minden réteghez eljutott, min­den párttagot konkrét munká­val bízott meg. Segítségül hív­ták a tömegszervezeteket is. A nőtanács munkája azóta javult, amióta fellendült a faluban a felvilágosító munka. Huszonkét asszony kért részt a nágv fel­adatokból; Nemrég megtartót! •gyűlésükön , kétszáz asszony Vett részt, többségükben olvanok. akik eddig távol tartották ma­gukat a közéleti tevékenység­től. S ennek eredménye többek között gyermekeik sorsával függ össze. Javasolták például, hogv bővítsék a napköziben és az óvodában a férőhelyek számát. Azt is megmondták, hogyan A régi szövőgyár kevésbé kihasz­nált épületét szemelték ki er­re a célra. Ezt a javaslatot a pártvezétőség is támogatja. Job­ban dolgoznak a fiatalok isi A népfrontnak szintén nagyobb lehetősége nyílt a társadalom összefogásra, fái Házépítésre. A legjobbakat pedig felveszik a pártba. De ez a munka is tervszerű. VALAMI AZONBAN NINCS RENDBEN 7árpán. Azért vet­ték ezt észre az emberek, mert néhány héttel ezelőtt szinte na­ponként felkeresték otthonuk­ban a népnevelők a tarpaiakat. Most pedig napok óta feléjük sem néz senki. Amolyan „lég­üres” tér keletkezett, amelyben időt nyernek a rossz-szándé- kúak. s fecseghetnek. Ugyan­akkor, megnyugodva a sikere­ken. a kommunisták külön-kü- lön alkotnak véleményt. Az egységes pártvezetőség ugyanis még csak nem is tanácskozott a tennivalókról az átszervezés óta. Magukra hagyták az új tsz-tagokat. Arra várnak, hogy befejeződjék a brigádok és munkacsapatok kialakítása, s miután ezekben megfelelő arányban nyernek beosztást a párttagok, majd csak akkor bíz­zák meg a népnevelőket fel­adatokkal. Az is hiba, hogy a párt vezetőség engedi húzni-ha­lasztani a brigádok, munkacsa­patok megszervezését. Halaszthatatlan a vetőmag kérdés megoldása is. Orvosolni kell a jogos kérelmeket. Meg kell nyugtatni a kételkedőket Lássanak hozzá az öregek hely­zetének rendezéséhez is. , Ha beszélnek az idős tsz-tagotj, helyzetének rendezését megol­dó kormányrendeletről, ezzel: is nagy szolgálatot tesznek:! megnyugtatják őket. Napirend- [ re 'tűzhető most már az is, kit milyen munkával bízzanak meg. i Igaz, az építőbrigád és néhány ember már munkához látott ! De csak kevesen. Választ vár­nak a hők: el tudják-e helyez-! ni gyermekeiket, hogy nyugod­tan dolgozhassanak? A kommu- nistákra vár az a feladat is. i hogy növeljék a nők iránti bi- ; zalmat á ■ faluban. A szövet- j kezet vezetőségébe egy nőt | sem választottak be. A KÖZSÉGBEN TÖBB PARTSZERVEZET van, egysé­ges pártvezetőség irányítja a politikai,, és gazdasági életet. Halasztás nélkül tűzzék napi­rendre az említett kérdések megvitatását. Bátran adjanak újabb megbízatásokat a kom­munistáknak, s kérjék számon, ki hogyan teljesítette feladatát. Hasznos javaslatokkal segítse­nek a szövetkezet vezetőségé­nek a nag^bb gondok orvos­lásában. Kitől is várhatnának választ a tarpaiak, ha nem a kommunistáktól, a népnevelők­től? Teremtsenek most is olyan légkört, amelyben csak az ér­zi jól magát, aki segít isme­rősének, szomszédjának, más i utcabelieknek a gondok köny-! nyítésében, a nehézségek elosz­tásában, a szövetkezeti gazdál­kodással összefüggő kérdések orvoslásában. Ha valamikor szükség volt erre, most igen! I Minden családhoz jusson el új- ! ra a párt szava. Formálják az emberek életét, sorsát. Azáltal tehetik ezt, hogy gyógyírt ta­lálnak bajaikra. Ne csak alkalomadtán, hiva­talos ügyek intézése közben kérjenek véleményt, segítséget, érdeklődjenek a felnőttek, gyer­mekek, betegek, munaképtele- nek sorsa. iránt, tudjanak örö­meikről. gondjaikról. A közös­ség érdekét akkor képviselik megfelelően, ha rendeznek min­den személyi kérdést. S hogy ez így legyen, a népnevelőknek ismét vissza kell térni most már az új szövetkezeti tagok­hoz. Nagy Tibor. ... ha lenne — vallja ezt na­gyon sok nyíregyházi háziasz- szony. Arról van ugyanis szó, hogy Nyíregyházán az utóbbi időben szinte aFg lehet söprő­höz jutni. A panasz után nyo­mozva, megkerestük, a Vegyi- i nyag Nagykereskedelmi Vá'la- latot. (A söprűk beszerzése ugyanis az ő fel datkürükbe tartozik.) Azt a vá'aszt kaptuk, hogy Nyíregyházára érkezik ugyan bizonyos időközönként söprűszálütmány, ae ez a Keres­letnek csak kis százalékát tud­ja kielégíteni. Egyszóval elis­merték a felmerülő panaszok jogosságát, s azt a meghökkentő választ adták egyben, hogy ez olyan probléma, amelyen nem lehet segíteni, s hogy ez meny­nyire így van, azt bizonyítja, hogy a megyei tanács is foglal­kozott már a „söprű-kérdéssel” de nem tudta tisztára söpörni az ügyet. Miért nincs hát elegendő söp­rű? Azért, mert a vállalat az oros­házi Faipari Vállalattól szokta beszerezni a söprűt, s az emlí­tett-vállalat az utóbbi időben nem tud eleget tenni a megren­delésnek. A nagykereskedelem pedig kisebb szövetkezetektől nem szerezheti be a szükségle­tei. csak állami vállalattal köt­het szerződést. Ahogy mondták az illetékesek, ez a helyzet, s úgyszólván szinte lehetetlen se­gíteni ezen a dolgon. Ettől persze még nem oldódik meg, nem orvosiódik a lakosság jogos panasza. Kicsit csodálko­zunk, hogy csak ilyen merev megszorításokkal dolgozhat a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat. A világért sem akar­juk kátségbevonni a vállalat ve­zetőinek, dolgozóinak jószándé­kát, s távolról sem állítjuk, hogy ők a hibásak. Mégis: vajon nem lehetne-e valamit tenni annak érdekében, hogy ebből a fontos, a háztartásban nélkülözhetetlen cikkből ne le­gyen hiány? Egy év a vencsellői Kossuth Még csa^ egy éve fogott össze 17 ven­csellői egyéni gazda, hogy a Kossuth Ter­melőszövetkezetben tOO hold földön be­bizonyítsa a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét. — Hogy sikerült az első év? — te­szem fel a kérdést Kaláb Bélúnák. a téesz egyik tagjának. .. . f — Mondhatom, ne­künk igazán jól si­került. Meg vagyunk elégedve. Egy mun­kaegységre 51,60 fo­rint jut. 380 munka­egységet teljesítet­tünk, ami közel 20 ezer forintnak felel meg. Ez azonban a múlt évi jövedel­münknek csak egy része. Háztáji gazda­ságunkból is 10 ezer forintot kaptunk. Van egy tehenünk és sertést is vágtunk. Régen két tehéntől sem fejtünk ennyit, mint ettől az egytől, mert jármoltuk. — Milyen nagyobb beruházásokra futot­ta ebből a szép ke­resetből'’ — Még felsorolni is sok, — válaszolja és szeme csillog az örömtől, ahogy mondja egymás után a különböző vásárlá­sokat. — Két téli kabá­tot, egy bőrkabátot, ezer forintos csizmát vettünk, ' hogy csak a nagyobbakat em­lítsem. Amikor a családi ház javításáról, csi­nosításáról beszél, az embernek az az ér­zésé, hogy maga előtt látja az egészet és ő csak mp tagat téeszben és magyaráz, hogy „az így volt eddig, ezt most csináltat­tuk, ezt már régén szerettem volna”. — Ügy szeretném, ha volna annyi ioe- jük, hogy eljönné­nek és megmutogat­hatnék mindent, de éppen vb. ülés van, most nem mehetek. Lepadlóztattuk a szobát', a konyhát le- köveztettük. a torná­cot lebetonoztattuk. A ház végét teljesen átalakították, szép nagy ablak került a régi helyére és mind­ezt egy évi kerese­tünkből — mondja Kalábné székéről felállva. Eddig :s tűkön ült, sietett vol­na vissza az ülésre, ugyanakkor szeretett volna minél többet mesélni egyéves, új életükről. Termeljünk életerős vetőburgonyát Irta: Dr. H estsih Vilmos T. D. Liszenkó , akadémikus januárban hazánkba látogatott Ez alkalommal azt ajánlotta többek között, hogy próbálkoz-, zunk a burgonyaültetés új kí­sérleti módszereivel. Javaslatá­nak lényege, amit az életképe­sebb vetőgumó nyerésének az érdekében tett! hogy ne egész gumót ültessünk, hanem azo­kat annyi felé vagdaljuk szét, ahány egészséges, életképes rü­gye van a burgonyának. A felvetésnek igen nagy a gyakorlati jelentősége, s ré­szemről azjért is tulajdonítok a dolognak nagy fontosságot, mert, úgynevezett' „népi” tapasztala-, taim is vannak ezen a téren. Ugyanis, negyvenhat évvel eze­lőtt a szlovákiai Árva megyébe kerültem és Ott megismerked­tem a parasztok burgonyater- melési módszereivel. Árva megyének az éghajlata egész évben hűvös, és csapadé­kos. Az ottani szólás azt tartja: „ryolc hónapig tart a tél és utána négy hónapig a hideg.” Ilyen éghajlati körülmények között fetűnően jó és nagyon Ízletes burgonya terem. Énnek magyarázata, hogy a hűvös és nedves éghajlat alatt, a Fusa­rium oxisporum és a Verticil- lium albotrum nevű talajgom­bák nem szaporodtak el. Ezzel szemben a meleg, száraz éghaj­lat alatt ez a két gomba roha­mosan elszaporodik és ezek megtámadják á burgonya gyö- kérzelét. A virusbetegségek mellett ezek idézik elő a bur­gonya leveleinek korai fodroso- dását, a levél és szár idő előtti hervadásat. Ez az oka annak, hegy a kinerr.esített és nagy életérejű burgonyáink három év múlva elgyengülnek és ter­mőképességük hanyatlik. Az Árva megyei parasztok annakidején nem egész gumót ültettek, hanem az életképes rügyek számától íüggően négy- hat-nyolc részre vágtak el egy- egy gumót. (Ez jórészt gazda­sági kényszer volt, takarékos­ság.) Ezeket a feldarabolt gu­mórészeket negyven-ötven cen­timéteres ser- és tíz-tízenöt cen­timéteres növénytávolságra ül­tették. A növényápolást nem a nálunk ismeretes széles, hanem keskeny, ivv,u.iy«..u .-apákkal végezték. Gyakran kapáltak és minden kapálás alkalmával gyengén feltöitögelték a növé­nyeket. Az általunk isméit töl- tögetést nem is alkalmazhatták, mert nem' voltak bokrok, sok szárral, hanem az egy rügyből kihajtott egyszálas növények voltak. Találkoztam olyan eset­tel is. amikor a gazda, a mi régi rendszerű kézi búzaveté­sünkhöz hasonlóan zsákból szór­ta ritkásan a területre a fel­szeletelt gumókat. Ezt bekapál­ta a földbe és kelés után ugyan­olyan ápolásban részesítette, mint a sorba, ültetett burgonyát. Mindezeket azért bocsátottam előre, hogy érzékeltessem: ■ a burgenyagumó felaprózásának régebbi, gyakorlati múltja van. Most pedig rátérek arra, hegy miként 'javaslom a Li­szenkó akadémikus által felve­tett kísérleteket megvalósítani — nem kutató intézetben, ha­nem termelő üzemekben. Ja­vaslatom sikeres megvalósítása azt a célt szolgálná, hogy ezzel késleltessük a vetőgumó élet­erejének a hanyatlását és az eddigi három év helyett csak öt évenként váljék szükségessé a teljes vetőmagcsere, amit a nemesítő telepekről kell bizto­sítani Burgonyatermelő állami gaz­daságainkban. s clyan úrmeló- szövetkézotekbori. ahol ed kedvvel teszik, k’s .'rief parcel­lákat kell k'a'a-kítani. Fgy-egy parcella száz négyszögöl lenne. Az 1. számú parcellába a köze­pes nagyságú gumók négyfelé hasított darabjait — legalább huszonnégy órával az elhasoga- tás után — tiz ce.i.imeters nö­vény- és hetven centiméteres sortávolságra ültessük. A 2. par­cellában ugyanilyen nagyságú gumók egészen kerülnek elül­tetésre 70 x 40-es távolságra. Ezt az egészet még kétszer kell megismételni. Ezek szerint az egyes, hármas, ötös parcellába négyfelé hasított, a kettes, né­gyes, hatosba pedig egész gu­mók kerülnek ültetésre. A kísérlet első termésének ösz- szehascnlftésa csak tájékoztató jellegű. A következő évben jö­het a döntő elő.válás. A második évben nem azo­nos, hanem külön kijelölt terü­leten újra elkészítjük a parcel­lákat. Az egyes, hármas, ötös parcellákba a hasogatott gu­mókból nyert vetőanyagot ül­tetjük el de nem hasogatva, hanem egészben. A kettes, né­gyes. hatos parcellákba pedig azt a burgonyát ültetjük el, amely a múl1, évben egészben elvetett gumóktól származik. A k'sóile’ mindkét cs. pori’árud üzemi, 70 x i(l-os távolságra ültetünk a második évben, de mindkét termést pontosan kell lemérni. Csakis a második évi kísér­lettel dönthetjük el, hogy a vagdalt burgonyával történő ültetéssel sikerült- e valóban nagyobb életenergiájú vetőbuí- gonyát termelni. Ismétlem, az ismerteti mód­szernek a célja a vetőgumó életerejének a meghosszabbítása. Tehát nem azon van a hang­súly, hegy e kísérlet segítségé­vel többet termeljünk — erre a kísérleti intézmények hivatot­tak, — hanem azon, hogy leg­alább öt éven keresztül egyen­letes termelési eredményt ér­jünk el. Liszenkó akadémikus sem ál­lította, hogy a vagdalt gumója burgonya után nagyobb termést fogunk kapni, hanem annak a meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy így nagyobb éleiké- pességű, nagyobb életenargiával rendelkező vetőburgor.yáhpz ju. tunk. A vagdalt gumójú bur­gonya ültetését nem közvetlen árutermelési célra, hanem vető­gumó előállítása miatt javasol­ta. Ezt pedig meg lehet és ér­demes is megtenni minden nagyüzemben, mert siker esetén megszűnik a szinte évenkénti vetőgumócsere gondja, zavarta­lanná válik az áruburgenye ter­melése. A vetőgumót pedig a burgonyatermö terülft egy­ötöd-részén elő lehet állítani. 2

Next

/
Thumbnails
Contents