Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-04 / 29. szám

Az osztályzat: ötös Anya- és gyermekvédő bizottság alakult Nyíregyházán AZ ÜJ ÉLKTKT kereső és új eletet megtaláló falvakat járva, ritka hely, ahol az ember ne találkozna a falusi értelmiség­gel: orvosokkal, agronómusok- kal, állatorvosokkal, de legfő­képpen a pedagógusokkal. A ta­lálkozás alatt természetesen azt érteni, hogy ezeket az elvtár­sainkat, barátainkat ott találjuk a falu szocialista átalakításának első csatavonalában, házról-ház- ra, család tói-családig járó agi­tátorokként küzdenek azért, hogy Szabolcs-Szatmár dolgozó parasztsága megtalálja a szép jövendőhöz vezető utat. Kissze­keresen találkoztam az idős igazgatóval, aki a felszabadulás előtt bátran cikkezett ellenzéki újságokban a feudalista elnyo­más ellen s most ugyanolyan bátorsággal szállt szembe a pa­rasztbarátait visszahúzó kapita­lista gondolkodásmóddal. Kis­szekeres termelőszövetkezeti község lett — a legtöbb közép­paraszt az „igazgató bácsinak” írta alá a belépési nyilatkozatot. Találkoztam Nábrádon a peda­gógusoknak egész szervezett brigádjával: volt közöttük nyír­egyházi magyarszakos, fiatal pusztadobos: igazgató, őszhajú nnekszakoe, történész, fizikus. Ez a padagógusbrigád vitte a helyi elvtársakat segítve a szo­cialista építés útjára a község valamennyi dolgozó parasztját. Igaz, hetekig tartott a felvilá­gosító munka, de nem vesztet­ték el türelmüket. Szalmás, pok­rócos tábori ágyakon aludtak egyetlen tanteremben, de a lel­kesedésük nem csökkent s vé­gűiig siker koronázta fáradozá­sukat. LHUnWE SOROLNI a pél­dákat: ezer és ezerszámra van­nak megyénkben orvosok, mér­nökök, tanítók és tanárok, akik a munkások példáján felbuzdul­va soha nem tapasztalt lelkese­déssel küzdenek a falu saocia- lista átalakaításának nagy ügyéét. Pénzért teszik? Nem, hiszen ezért a munkáért semmi­féle külön díjazás nem jár. —< Előlépte lééért teszik? Ez sem igaz, hiszen annyi igazgatói, vagy igazgatóhelyettesi állás nincs is, amennyien rése tvesz­nek ebben a munkában. Miről van akkor sw>'' Arról, amit a pártkongresszus beszámolója igen egyszerűen, de annál vilá­gosabban fogalmazott meg: a pórtonkívüli értelmiség nagy ré­sze is munkájával segíti a szo­cializmus építését. Azért teszi szíwel-lélekkel, mert ahogy a saját bőrén tapasztalta, hogy a szocialista építés előrehaladása napról-napra növeli az értel­miség társadalmi szerepét, alko­tási lehetőségeit — tudja, hogy a dolgozó parasztok számára is a szocialista út jelentheti csak az anyagi és kulturális felemel­kedést. Manapság, a falu szo­cialista átalakításának nagy ko­hójában nemcsak paraszti lel­kek, jellemek formálódnak újjá, Hanem a falusi értelmiség is mind szorosabban összeforr a szocialista építés nagy ügyével. KÜLÖNÖSEN MEGHATÓ és érdekés az idősebb orvosok, fe­hérhajú pedagógusok lelkese­dése. Mennyit tépelödtek az el­múlt évtizedekben azon: hogyan segítsenek az elesett falusi né­pen! Milyen reménytelen, szinte donquijottei küzdelmet folytat­tak a nyomor és a sötétség el­len a felszabadulás előtti évek­ben! S most íme felismerték a csodálatos lehetőséget, amelyet a népi hatalom, a szocializmus építése nyújt a falu népének és ők, az öreg tanítók, a falu régi és őszinte barátai, csatasorba állnak: itt az alkalom, hogy if­júkoruk merész álmait és vá­gyait valóra váltsák, segítsenek örökre megváltani a falut a sze­génységtől, az elmaradottságtól, a kocsmázástól és asszonyverés­től! A „Szabolcsi Tanító” című folyóirat 1933. januári számá­ban dr. Mikecz Ödön földbirto­kos. Szabolcs akkori főispánja vezércikkben hízelgett a peda­gógusoknak és azt állította, „hogy a nemzet útja a jöven­dőben milyen irányt vesz, a sok-sok ezer magyar tanítónak hétköznapi munkájából igazo­dik lei.” Mintha éppenséggel a tanítóság, vagy az értelmiség lett volna a vezető erő Horthy fasiszta Magyarországán. Ám az akkoriban divatos, megté­vesztő szózatot ugyanaz a lap­szám cáfolta meg a harmadik oldalán közölt beszámolóval. A beszámoló az országos tanító- gyűlésekről szólt, s többek kö­zött ezt idézte Rákos István­nak, a tanítóegyesületek orszá­gos elnökének beszámolójából: „A tanítság nem állhat meg nyomorúságában hivatása ma- * gaslatán. Legsúlyosabb sérel­münk. hogy a tanítóság egy nagy rétege még ma sem kap­ja meg teljes egészében tör­vényszerű illetményeit”. Az űn vezetőrend nem is gondolta ko­molyan azt, hogy az értelmiség­nek valamiféle komolyabb sze­repe lehet az ország vezetéké­ben, irányításában, s különösen keveset törődött a pedagógu­sokkal. A már idézett folyó­irat ugyancsak 1933-as októberi számában, az első oldalon ilyen címet találunk: „A tanító sze­repe a község vezetésében”, a cikket Virányi Sándor alispánj írta, s a tanítók legfontosabbj „vezetési” feladatai között az | első két helyen a káromkodás; elleni küzdelmet, valamint az j állatok bántalmazása elleni 1 küzdelmet emeli ki vastagítoit j betűkkel. Az olvasónak nevet- j betnékje támadna, ha nem len- no iszonyatosan szomorú és tragikus dologról szó! Abban I az időben, amikor a magyar j falvak a koldusmilliók pokla! ' voltak — ilyen feladatokat tűz- j tek ki az értelmiség elé, az, ország, a megye vezetői. MI NEM MONDJUK ári az értelmiségnek, hogy' ő a társa- j dalom vezető ereje. Mi nyíltan j l A közeljövőben pártházai avatnak Túrr lesén Gyönyörű pártházat építettek a túrricseiek. Ä ház ünnepélyes felavatására február hónapban kerül sor. A nagyterem 200 sze­mélyes, a társalgó jól felszerelt, s «rt » pértítóz sokat lendít majd a közteg életén. Amennyi- j ben a vételre lehetőség nyílik, | televíziót is elhelyeznek a párt- í házban. Az avatáskor a falubeli j kultúrcsoport Veres Péter: j Helytállás című művét mutatja 1 be. ‘ és világosan megmondjuk a társadalmi törvényszerűséget, igazságot: a szocialista építés, a népi hatalom vezető ereje a forradalmi munkásosztály. Ám ez a munkásosztály nem semmizi ki, nem kicsinyíti, nem csúfolja és nem alázza meg a dolgozók többi rétégét, hanem szövetségestársként fel­emeli azokat. Mint ahogy' méltó helyre emeli az értelmiségi munkát — és minden becsüle­tes értelmiségit. Azt hiszem, a pedagógusok, falusi orvosok, állatorvosok mostani lelkesedé­sének egyik fő forrása az a felismerés, hogy megtiszteltetés, dicsőséges feladat a munkás- osztály oldalán küzdeni a falu szocialista átalakításáért. A fiatal történelemtanár, amikor megőszült fejjel a ma­gyar történelem éppen e hősi korszakáról fog beszélni a ké­sői nemzedék t előtt, kipiroso­dott arccal mondhatja majd: „Drága fiaim, én is cselekvő harcosa voltam a történelem­nek”. Hány és hány osztály­főnöki órán hangzik majd ei a későbbiekben: „Tudjátok, amikor még egyéni paraszt volt apátok, nagyapátok a párt katonái kimentek a községek­be, hogy., győzelemre vigyék a szocializmust. Én is ott voltam közöttük...” S a fiatalok csil­logó szemmel tekintenek ' fel arra, aki valóban hű katonája volt a forradalomnak. A MUNKÁSOSZTÁLY, a dol­gozó nép és maga a dolgozó parasztság is örömmel látja, hogy • a falu szocialista átala­kításának nagy, vizsgáján , ,a fa­lusi’ értelmiség nagy része ötös­re felél. S azt Szeretné, na közülük senki sem bukna meg. Soltész István Néhány nappal ezelőtt új bi­zottság alakult Nyíregyházán: a nőtanács határozata alapján lét­rejött az Anya- és gyermekvédő bizottság. A város területén ez az új szerv mintegy' 120 asszonyt mozgósít a foglalkozási ágak minden területéről. A bizottság j tagjai elsősorban a külváros, de az egész város területén segítik a szociális, gyermekvédelmi és egyéb egészségügyi problémák megoldását. Így például az édesanyák, kis­mamák és a nők részére külön­féle felvilágosító és egészségügyi előadásokat tartanak. Ezeket az előadásokat havonta rendezik meg a város különböző, terüle­tein, s ezeken elismert szakem­berek tartanak előadásokat. Segítséget nyújtanak az isko­lák, óvodák és napközi otthonok szülői munkaközösségeinek. Rend­Chopin születésének 150. év­fordulója alkalmából a varsói Chopin versenyre menő fiatal művészek egy csoportja hang­versenyezett vasárnap a. TIT klubhelyiségében. Bevezetőként Straky Tibor emlékezteiéit a zeneköltőre, megvilágítva a kort és a stílusirányzatot, melynek kimagasló képviselője tolt. A műsor első részében Bella Klára zongorázott. Jó felkészült­ségű, precíz zongoristának is­mertük meg, akinek játékában főleg Chopin líraisága érvénye­sült. Tetszettek szépen megfor­mált mazurkái, játékában talán az erőt hiányoltuk leginkább, így a d-moll prelüd és a li-moll scherzo szenvedelyes sodrásával, úgy érezzük, adós maradi. En­nek bizonyára az inkább kama­razenére alkalmas zongora is oka volt. Játékát a közönség meleg ünneplésben részesítette. szeresen látogatják majd a Me­gyei Gyermekvédő Intézetet, a szociális otthonokat, a gyógype­dagógiai intézeteket, cigányisko­lákat. Ugyancsak meglátogatják majd a kórházban fekvő vidéjei gyermekeket, s hogy ezek a láto­gatások a gyermekek számára is maradandó örömet szerezzenek, édességekkel ajándékozzál* meg őket. A látogatások alkalmával ellenőrzik is egyben, hogy meg­felelően gondoskodnak-e a ki­csinyekről. A szociális otthonokban havon­ta felolvasásokat és filmvetítése­ket tartanak, hogy szórakozást nyújtsanak az öregeknek és a hozzátartozó nélkül lévőknek. A bizottság ezek mellett más munkákat is végez: feladata va­lóban sokrétű, s tagjai mindent elkövetnek, hogy a párt és a kormány határozata szellemében végezzék munkájukat. Várkonyí Péter, az est másik szólistája, egészen más művészi egyéniség. Ennek megfelelően műsorválasztásában is erősen technikás, nagy lianghatást igénylő darabok szerepeltek. A forradalmi etűd' és az Asz-dur polonaise így igen jó előadásban hangzottak el. Kitűnően formálta meg a kisebb lélegzetvételű mű­veket is, a szép tónusban elő­adott c-moll noktürn-t és a há­rom, aránylag ritkán játszott mazurkát is. A közönség alig engedte le a színpadról és ő ezt több ráadással hálálta meg. Igen örvendetes ténynek kell elkönyvelnünk a közönség nagy érdeklődését, akik számára a TIT helyisége bizony kicsinynek bizonyult. Sok sikert kívánunk a vendég- művészeknek a nemzetközi ver­senyen! Sikerült Cho/jin-emlekhaiigversenv volt• a 7 ÍT’ben ALKONYATI FÉNYEK Titkon randevút beszéltek ta­lán meg?..a A nylon és á hollófekete fej- kendő alul kikandikálnak az ezüst fürtök. Mint a nyugovóra térő alkonyati nap, mely ajándék­képpen visszahinti sugarait, úgy jelképezik e csillogó hajfürtök az emberi alkonyat külső aján­dékait, évtizedek gondjait. ~- Erzsi és Mária néni fejükön .és arcukon őrzik a súlyos esztendő­két. Szívükben pedig a fiatalság, a . bú és az öröm emléklapjait... Az Idő királya által megkoro­názott fejjel ülnek egymás mel­lett. Üj lapot próbálnak fordítani a nagy könyvben. Bánkódva a teleírt lapokon, kicsit aggódva is értük, de reménykedve mégis az újban. A szebb lapot — melyre az első betűket már ráírta a falú — ők képzeletben csak tr.OFt nyitották fel. Nézegetik, s azon gondolkcdnck. mit is fog majd az megőrizni számukra... Mária néni szomorú. A csalá­di fészekből már régen szárny­ra keltek a fiai. s most ..lányai”, a két tanítókisasszony is elbú­csúzott. Pádig ők nagymamá­nak becéztek, csókjaikkal hal­mozták el, a’ főztjét is dicsér­ték ..'. Elmereng. Ki tudja, mire,gon­dol özvegy Vincze Zsigmónd- né? ... Mellette mór bizakodóbb tekintetű az anyakönyvében hetvenhárom esztendőt őrző, ke­délyével , azonban arra rácáfoló Erzsiké. Szamoskor első nyug­díjas postamestere, a minden­kinek csak Kocsim ár Erzsiké kisasszony, aki negyvenöt éve telte le az embereket szolgáló postai tollat. Halkan, suttogva formálják a szavakat, s mint a kikeletre vá­ró madarak, abban reményked­nek ők is, hpgy alkonyuk fényes lesz... Lopjuk meg titkaikat. — Hol lennék Erzsiké?... Ej, pedig az évek már elszálltak. — Tudja... szegény férjemtől, míg élt, mindig azt kértem, hogy ő csinálja meg a kopor­sómat. De ágynak dőlt, s így az­tán magamnak is, meg neki is mással kellett megcsináltat­nom .. . Elköltözött örökre, én meg itt maradtam... Tudja, min­dig azt mondta: én az vagyok, ami a falu ... így aztán én sem akartam mást tenni. Teljesítet1 tejo a kívánságát... Kár, hogy nem érhette meg — sóhajto­zik. — Pedig de sok ráfot csi­nálna most. Mert Laci fiam, ideire hagyta a ksrékgvártó mes­terséget, inkább gazdálkodik. — Azzal biztattak, hegy nyugdíjas leszek ... Igaz lesz-e vagy se, nem tudom... A három hold kis íöldecskémet magam művel­tem. A kertben termett szilvá­ból mindig főzettem egy kevés pálinkát, s azzal fizettem a jó emberek segítségét... Nem tu­dom. hogy lesz ezután. Igaz. a kertet meghagyták háztájinak... így aztán aláírtam ... De tud­ja, hogy volt a magunk korúak között is olyan, aki kikötötte, kinek hajlandó belépni. En nem ,.. Jött Biró Pista, a v. b. titkárunk és megcsinálta... Per­sze megértem én az öregeket. , cinek mar az élettol,.. Mert mi már nem tudjuk úgy kihar­colni a magunkét mint egy fia­tal ... Pedig ugyancsak aeép számmal leszünk a körösben hetven-nyolcvan évesek... — Tudja, hogy a Dénes J«l- csa is belépett. Az imént talál­koztam vele. Ö is tart valamitől. Hiába, elmúltak az évek őr­lette is... Ez a bajunk csak. $ nincs erőnk. Mert az, hogy fe­hér a hajam, még nem számíta­na, csak az erő...., az hiányzik. Reszketnek a kezeim, pedig itt belül még mindig mást dobog­nak. Mint a nóta mondja: „Sze­gény szívem, bolond szívem nem akarja elhinni, hogy elszálltak az évek...” És Mária néni meghomály©- sult szemmel halkan dúdolja a dalt, halvány, reménykedő mo­solyt híva kíséretül. Ki tudja, mire gondol «Hete alkonyé«?!... Egy pillanatra békessége« csend telepszik közéjük. Nézik egy­mást, s elmerengnek a múlton. Aztán a feketeszemű Erzsi néni hajtogatja a lapokat képzelet­ben élete könyvében. — Nekem még erőm is van, Mária... Szeretem a szabad le­vegőt. Még az ősszel is segítet­tem a jó szomszédoknak. Kijár­tam kukoricát törni. Répát pu­colni, forgót csépelni... Carte majd itt lehet-e? — Szükség lesz ott még jé számolóra is. Erzsiké meg ugyancsak érti. Legalább uda- pol bennünket. — Nem felejtettem még «*• — Akkor meg nincs hiba. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents