Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-04 / 29. szám

Több taxiáltMrás és helyi buszjárat beli Nyíregyházának Lj járatok indulnak a városban Újítási díjból televízió, Moszkvics autó es egyebek Mikor a vasútállomásra befut­nak a vonatok, sok száz utasbosz- szankodik, hogy nem tud „felka­paszkodni” a zsúfolt villamosra s gyalog kell megtennie az utat a városba. Nincs kéznél taxi. csak néhány konflis, de ezeket is ha­mar lefoglalják. Az esti vonat­érkezéskor, különösen mikor a pesti gyors megérkezik, még na­gyobb a bosszúság, mert a vonat érkezése után csak jó 15 porc múlva jön a villamos. A kórház­nál is sokan bosszankodnak, mert nincs taxi, ritkán jár az autóbusz és gyalogolni kell a városba. Sokat gyalogolnak a Ság',’ári telepiek, a himesiek. a Morgó temetőnél és az alvégen lakók is. Ezekről a problémákról beszél­gettünk Tóth Ferenccel, a Me­gyei Tanács szállítási és közleke­dési előadójával. — Már elkészítettük a város­ban a közlekedés megjavítására vonatkozó tervet. Növelni akar­juk a helyi buszjáratokat. Az egyik busz a Beloiannisz térről kiindulva a Zsdánov utcán és a Vasgyár utcán át fog haladni a vasútállomáshoz, onnan az Arany János utcán, Makarenko utcán, Móricz Zsigmond utcán. Kiste­leki utcán az SZTK-hoz és to­vább, vissza a Beloiannisz térre. Egy másik busz a Beloiannisz térről a Dimitrov utcán a Mó­ricz Zsigmond utcáig és vissza fog közlekedni. A harmadik já­rat a Rákóczi utcán, Moszkva ut­cán, Vasgyár utcán keresztül közlekedik az állomásra és a Be­loiannisz térre vissza a Széchenyi utcán és Iskola utcán át. A • ne­gyedik járat a Beloiannisz tér­ről Nyírszőlősig és visza közleke­dik majd a Rákóczi utcán, Vas­vári Pál utcán a Himest érintve. Az ötödik buszjárat a Beloiannisz térről az SZTK-hoz, onnan a Sza­badság telepen a Család utcán és a Dózsa György utcán át érke­zik vissza. Voltam a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumban, ahol megígérték, hogy rövidesen több autóbuszt küldenek Nyíregy­háza helyi forgalmának bővítésé­hez. Ehhez a tervhez csak annyit: figyelmen kívül hagyták a ke- mecsei úton lakó családok igé­nyét, ahonnan 60 család kérte az autóbuszt. A Káliói úton pz Épí­tő és Szerelő Vállalat, a tyÉHés más telepek dolgozói is kérték, hogy az autóbusz legalább mun­kakezdéskor és munkavégzéskor pontosan szállítsa őket. A végle­ges terv készítésekor vegyék ezeket is figyelembe. Tóth elvtárs az új taxiállomá­sok létesítésével kapcsolatban ezt mondta: — Beszéltem az AKÖV vezetősé­gével és megígér ték, hogy a nagy vasúti állomásnál és a kórház­nál létesítenek taxiállomást. Ad­dig is, amíg ez megtörténik, egye­lőre az állomáshoz legalább 3 taxit irányítanak a vonatok ér­kezéséhez. Kitűnő termelési eredményeket ért el 1959-ben a Tiszavasvári i Alkaloida Vegyészeti Gyár, Eb­ben sokat segítettek a vállalatnál bevezetett újítások. Kaskütő Zoltán újítási felelős 19 jelentősebb újítási javaslatról számolt be, mikor az újítómozga­lom eredményeiről megkérdeztük. Közel 3 millió forint népgazda­sági eredményűit volt a beveze­tett új-tásoknak. Már 1960-ban nyolc újítás született a gyárban. Az idei eredmények magasan felül­múlják a tavalyi tanulmányi átlagot a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban A nyíregyházi Kossuth Rajos gimnázium tantestülete értékelte az 1959—60-as tanév első félévé­nek eredményeit. Az idei félévi átlag felülmúlja a tavaly félévi és évvégi eredményeket is. A tavalyi 111 bukott tanulóval szemben az idén mindössze 66 az elégtelenül tanulók száma. Csőiéként ugyan a jelesek cs a kitűnők száma, de jóval keve­sebb a7, elégtelen és elégséges tanuló és igen sokan' érték el a jó eredményt. Az iskola történetében az idén először került az értesítőbe a gya­korlati foglalkozás osztályzata. A jobb eredményeket részint az új oktatási módszer, a peda­gógusok áldozatkészsége, részint a szülők és az iskola jobb kap­csolatai eredményeztek. Az iskola és a szülők szorosabb együttmű­ködése érdekében rendezték feb­ruár másodikán a szülők akadé­miájának előadását. — Pedig de nehéz volt meg­tanulni... Tizennégy éves vol­tam, de még a nevem nem tudtam leírni. Hiába volt az apám tanító. Tizenegyen vol­tunk testvérek, s elég volt ke­nyeret keresni, nem az iskolá­ba járni... Önszorgalommal ta­nultam meg írni olvasni. Cso­dálkoztak is rajta a postatisz­tek, mikor elmondtam... Gye­rekkorom óta dolgozom, s most, hallja, mégis megkap­tam: könnyű neki, nyugdíjat kap. Rosszul esett Tóth Ge- deonnétól ez... Negyvenöt évig szolgáltam én azért a havi 607 forintért hűségesen... Arra nem gondolnak, hogy ebből a kis pénzből Ilonka testvéremet is segítem, aki Szálkán él, és kézimunkából tartja el magát?! Meg a bátyáimnak te küldök pénzt, csomagot... — Egy életen át kuporgat- tam össze 3600 ölre valót. Eb­ből ezerkettőt eladtam, « a többivel beléptem... De én nem szégyellem a munkát most sem, míg van erőm, dol­gozom. .. Sokan jajveszékelnék az öregek közül... Azt mond­ják, majd elbánnak velünk... Én azt, hiszem, segítenek raj­aink. .. És így szövik tovább a gon­dolatok szálait özvegy7 Vincas Zsigmondné és Kocsar Erzsé­bet. Jósolgatják a jöi'ót. Biztat­ják, vigasztalják egymást. Üj izgalmakkal telik meg öreg szí­vük, s úgy tűnik, mintha meg­fiatalodtak volna. De mostmár búcsúzzunk el tőlük a meglo­pott titkokkal... ★ Csikordul a tanácsháza belső szobájának ajtaja. Egy magas, őszülő halántékú és egy- zömök amolyan sűrű ember lép ki. Az alacaor.y Soós Pál. Hetven- esztendős fejjel még ma is ugyancsak ügyesen forgatja az ácsszekercét A másik, a Pali bácsinál négy- évvel \ idősebb Olcsvári Gábor. Nem tudni, ki invitálta ide a másikat, míg e! nem árulják. Pali bécsi görbesaárú pipát kotor elő és megtörni. Lobban a gyufa. Két böffentés között jókedvre kerekedve megszólal. — No, Gábor, mostmár roeg- í ha tjük az áldomást. — Meg — vágja rá Olcsvári. — De azt Csernyi elvtársnak illene fizetni — néz huncutul az elnökre. ' Pali bácsi forszírozza. — Aztán miért-' — Hm... Csak azért, mert ő lc.tt nekünk i$ mostmár a gazdánk — tréfálkozik Gábor bácsi. Nevetnek. — Az ám. Erről jut eszem­be. Mi lesz a szilváskerttel? — néz várakozóan az elnökre Pali bácsi. — Nem viszik azt el — nyug­tatja az. — Mert még szeretnék inni egy kis jó szatmárit a hátra­lévő időmben. — Ihat még Paii. van ideje — csípi meg Olcsvári bácsi. — Utolérem én még magát... Mi az a négy’ esztendő? — De már csak a közösben!.. — Addig meg bíz sokszor fel kell még emelni a szekercét. — Hát most újból fel kell, úgy látom Pedig már hetven éves vagyok... De ha már így állunk, hat csinálom. — Aztán bírja még? Sértődötten néz. — Látták már a szamoasze- gi Dózsa épületeit ?... Mert azokban minden famunkát én csináltam! — büszkélkedik... — Meg lesz itt is, csak aztán ki ne lökjenek velem, mert öreg vagyok... Mert velünk már csak így bánnak ni — s hátrafelé integet Kezével. Csernyi nyugtatja, Olcsvári Gabi bácsi meg kihúzza magát. Az egész ember mondja szó nélkül is: öreg átn az ország­út. Pedig már ő is hetvennégy esztendeje szívja a levegőt. Ta­lán Paii bácsi sem ismerné el máskor csak most, hogy idö- eebbel van szemben. S kihasz­nálva az alkalmat, rendületlenül magázza Gábor bácsit. Az meg visszavág. — ha szót nem is használ — mert amint az ajtó felé közelednek, legénymódjára kihúzza magát, s Fali bácsit, az ácsot, maga etc engedi... Elnyeli a két idős ember es a téesz-elnök alakját az ajtó. Hangjuk azonban rést talál visszafelé. — Nevezetes nap ez nekem — dicsekszik Pali bácsi. — Miért? —- Mert a nevem napján ír­tam alá annak a belépési nyi­latkozatnak. — Akkor csakugyan meg keli ünnepelni — s neveinek mind a hárman. Hangjuk előszók, alakjukat körülöleli a ltod... És néhány pillanat múlva összekoccanak kezükben a pálinkás poharait. Isznak egymás egészségére, az új életre, s valamennyi öreg­re, akik szívükben reményt rej­tegetnek. s gondot űznek. Bíz­nak abban, hogy nem lesznek üresek és szürkék a hátralévő évek, s ha késői korban is, de jut még nekik is az alkonyati fényből. Elír ír«« Köbnél*. Bemutatjuk az egyik újító csoportot. Balszélen Szlávik László főtechnológus áll, mellette a felesége, aki vegyész­technikus a gyárban. Középen a gyár igazgatója. Varga Já­nos elvtárs és mellette Valovics Gyula üzemi mérnök. A csoportból a képen csak Maczkó Gábor üzemvezető hiány­zik, aki a fényképezés napján a mezőgazdaság szocialista átszervezését segítette a községben. Az öttagú újító csoport hosszas kísérletezések után si­kerrel módosította a kodeingyártás technológiáját. Üjításuk eredménye: 10 százalékkal növelték a kodein kitermelését a mákgubóból. Népgazdasági szinten 2,5 millió forint1 megta­karításra lehet számítani egy esztendő alatt. Az újítóknak kifizették az újítói díj felét: 78 ezer forintot. Az egyik újító televíziót vásárol az újítói díjból, továb­bá bútort és ajándékokat családjának. Egy másik újító családi ház építésre tette félre az újításért kapott pénzt. Az igazgató a fiának, a Szlávik házaspár magának és az üzemi mérnök is Moszkvics személyautót, akar vásárolni, ha az újítói díj másik 50 százalékát is kézhez kapják, örömmel újságolták, hogy újabb nagy jelentőségű újításon dolgoznak. Az újítás megvalósításában közreműködő 20 dolgozónak összesen 23 ezer forint közreműködői díjat fizettek ki, ■ Gáli Sándor immár 30 éve dol­gozik a gyárban. Lakatosüzemi művezető. Ö is újított. „Meg­fogta” a melegvizet, ami koráb­ban használat után kifolyt a csa­tornába. A víz melegét újítási­jával a mákgubó eiőáztatásához tudják hasznosítani. Ez pénzben 165 ezer forintot tesz ki egy év .a’att. t — Érdemes újítani! — mondta Gáli Sándor, mikor a fényképező­gép lencséje elé állt, — Az újír tűsért 9100 forintot számoltak a markomba. Tataroztatok fogom belőle a házunkat, , Az idős munkásember elárulta, hogy most két újítási javaslatot adott be az újitási felelősnek. Mindkettő energiatakarékosság­gal kapcsolatos. O. A. Uiabis naiv l&Siáriiiápy a szálkát fmsz^en A mátészalkai körzeti íöldimí- vesszövetkezetben . még nemrég csitultak el az egyik boltkezeló százezer forintos hiányának hul­lámai, s most, az évvégi leltáro­zásnál Parragh Gyula, az anyag­műszaki üzlet volt ..vezetője kö­zel negyvenezer forinttal nem tudott elszámolni. Parraghnak az egy hónappal korábban fel­vett leltárkor is már huszonkét és félezer forint liiánya volt. A szövetkezet vezetősége Parragh Gyulát nemcsak leváltotta, ha­nem ellene bűnvádi feljelentést is tett. „Hula-Hop" — a kirakatban nélküli mozdulatai nyomán gyorsan pö­rög dereka kökül a kis fehér karika. Kö­rülötte a legmoder­nebb és legpraktiku­sabb farsangi ruháit kínálják magukat Csak dicséretet és elismerést * váll tó belőlünk, hogy a megyeszékhelyen mind több gondot fordítanak a boltok kirakataira. Az ötlet és az ügyes kéz nyo­mán szinte megele­venednek a kiraka­tok! S a jó példa egy­re inkább ragadós. .. (<**! X Bőséges árukészlete mellett figyelemmel kíséri a farsangi hangulatot is. Ezekben a napok­ban a járdaszegélyig egybeverődnek az emberek az áruház« kirakatai előtt és ruhaválasztás köz­ben elismeréssel cso­dálják a tehetséges- kirakatrendezők ke- zenyomát. A „far­sangi résznél” leg­nagyobb sikere a mulatságosan hula- hoppozó bábunak van. Ügyes megol­dással szerkesztették a jelmezbe bújtatott babát, mert szünet Jön a farsang. Napközben megtö­rlek az áruházak, fő a fejük a kereske­delmieknek: miként elégítsék ki az egy­re igényesebb vásártó közönséget. Kopog a DOstas. hozza a meghívót a farsangi estre, a jelmezes karneválra, s máris nagy gondban van­nak a lányok, a fiúk, mert a meghívón ott áll: megjelenés • ilyen és ilyen ruhában... A nyíregyházi Ál­lami Áruház most is szolgálatra készen várja a vendégeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents