Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-20 / 43. szám

■Segítsük a Jiatal termelőszövetkezeteket! Az anyagi érdekeltség ösztönző ereje- Újabb fiatalokkal erősödött a komlódtótfalusi KISZ-szervezet Nálunk, a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben már évek óta rájöttünk: az egyszerű mun­kaegység-részesedés nem buzdít­ja kellően a tagokat arra, hogy a munkaegység mögött ott le­gyen a tevékenység minőségi eredménye. Ez persze nem átla­gos, de a tagok egy része csak a munkaegységre, a minél több munkaegység szerzésére törek­szik. És ez a veszély fokozottan fennáll ott, ahol a tagok most ismerkednek a közös munkával. Mi így kezdtük Három évvel ezelőtt tettük meg az első lépést azért, hogy a szövetkezet tagjai jobban ér­dekelve legyenek a termelésben, az 1957-es termelési tervet el­készítettük. Meghatároztuk a szántóföldi növények termelésé­ben, zöldségesben, gyümölcsös­ben a termésátlagokat minden növénynél. Amennyiben a terve­zett termésátlagot túlhaladták, úgy a növényféleség betakarí­tásakor a többtermés ötven szá­zalékát a tag, vagy munkacsapat természetben hazavihette. Miért nem jó ez a módszer? Kiderült azonban, hogy ez a premizálási módszer nem jó. Ugyanis rájöttünk, hogy hiába volt meg a termésátlag-terv túl­teljesítése, de maga az áruk ér­téke nem érte el a tervezettet. És volt eset, amikor a termés­átlagot nem értük el valamiből és az árutervet mégis sikerült belőle túlteljesíteni. így világos­sá vált ennek—a módszernek az igazságtalansága. Az rosszabbul járt, aki túlteljesítette az áruter­vet, mert az alacsony termésát­laga miatt nem részesült pré­miumban, mások pedig / jogtala­nul jutottak hozzá. «• így 1958-ban új alapra kellett helyezni a többtermelés után já­ró javadalmazást. Az alapinunkaegTség pénzalapra helyezésének és a tagok közvetlen érdekeltségének fokozása érdekében az egy má­zsa termény megtermeléséhez szükséges munkaegységet hatá­roztuk meg. Például burgonyá­ból kilencven mázsás átlagter­més esetén egy mázsa előállítá­sára 0,316 munkaegység jutott. Namármost: Ha valaki húsz má­zsával kevesebbet terme) t egy hold földön, úgy 6.32 munkaegy­séggel kevesebbet kapott. Aki húsz mázsával többet termelt, annak 6,32-vel növekedett a munkaegysége. Minden tar» tudja nálunk s feladatát, A munkában nem a véletlen uralkodik, hanem a tu­datosság érvényesül. Még meg kell említenem, hogy az eredményességi munkaegység rendszere megvan az állatte­nyésztésben a műszakiaknál is. A fogatosok a végzett munkájuk utáni munkaegységhez annak a növény-, vagy zöldsége emelési brigádnak az átlagprémiumát kapják, amelyikhez egész éven át be voltak osztva. Az állatte­nyésztők a pénzbevételt tervük után részesülnek prémiumban, szintén év végén. A kovács, a kerékgyártó, és a többi mester­ember szintén pénzügyi tervet kap és annak teljesítési foka ha­tározza meg a prémiumot. Ami még ide tartozik Mint már említettem, a mi szövetkezetünkben egyre jobban a forint és a mázsa a fontos. így a jövedelem elosztásának a rend­szere is megváltozott. Ez idő szerint nálunk a természetbeni részesedés fogalma nem érvénye­sül. Ugyanis a tagoknak család­juk szükséglete szerint adjuk ki a kenyérgabonát, burgonyát stb. Függetlenül attól, hogy mennyi a munkaegységük. Vannak Ki­sebb családok, ahol a munkaegy­ségre annyi természetbeni jut, amennyire egyáltalán nincsen szükségük. Nagycsaládos tagok­nál pedig kevés lenne ez a ré­szesedés. Kenyérgabonából az elmúlt év­ben például ezeregyszáz mázsát kellett volna kiosztani munka­egység szerint és ehelyett a tagok csak nyolcszáz mázsát vettek igénybe. És ezeket a ter­ményeket állami fel\á'árlási áron adjuk el a tagoknak évvégi ei- számo'ásrp A szükségletek ki­elégítése után. a különféle ala­pok meghagyásán kívül, az ösz- szes termelvényt közösen tudjuk értékesíteni. Természetesen nagy­üzemi felárral. Érdemes még megjegyezni, hogy tavaly, a szükségletek alapján, a zárszám­adáskori részesedésnek csupán I tíz százalékát tette ki az a ter­mék, amit a tagoknak eladtunk. Ezzel a módszerrel, amellett, hogy mindenből több árut tu­dunk az. államnak eladni, sok munkát is megtakaríthatunk. Ré­gebben minden növény betaka­rítása után számok ezreivel baj­lódtunk, hogy mindenkinek meg­állapítsuk a teljesített munkaegy­ség utáni természetbeni járandó­ságát, mint előleget. Zárszám­adáskor a maradék szétosztásánál újra kellett kezdeni az egészet. Számtalanszor indult a szekéV- karaván, hogy az egyes osztások­nál a csipri-csupri tételeket a tagoknak hazaszállítsa. Mindez megszűnt. Befejezésül: Nem állítom, hogy a mi szövetkezetünkben beveze­tett módszer szentírás. Ez egy a sok útkeresés közül. Egy azon­ban biztos: amióta meghonosí­tottuk a premizálást, az eredmé- nyessegi' munkaegységrendszert, azóta évről-évre nagyobb a fe­gyelem, növekszik a termelés ás egyre nő a tagok érdekeltsége a munkában. HORVÁTH JÁNOS, a nyíregyházi Ságvári Tsz. elnöke A közelmúltban taggyűlést tar­tottak a komlódtótfalusi kiszisták. Tanácskozásukra meghívták a szülőket is. „Csak” nyolcvan tag­ja van a KISZ-nek Komlódtót- faluban, mégis több, mint két­százan gyűltek össze a kultúrház­ban rendezett taggyűlésre. Csak­nem minden fiatal édesanyja megjelent. Ott voltak a szerve­zeten kívüli fiatalok is. Az édes­apák közül is sokan voltak kí­váncsiak gyermekeik tanácskozá­sára. A jó ifi-munka dicsérete A nagy érdeklődéssel várt tag­gyűlésen Gaál Zsigmond elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke mon­dott megnyitó beszédet. Hangsú­lyozta: eddig is szép eredményeket értek el a fiatalok, számított a szövetkezet vezetősége a kiszisták munkájára. Ezután azonban fokozottabban kíván­nak támaszkodni a szövetke­zeti község fiataljainak lele­ményességére, szorgalmára. Tavaly az alma, burgonya, kuko­rica és más növényféleségek ter­mesztésében tűntek ki a fiatalok. Sokat segítettek különböző épí­tőanyagok, főleg a vályog behor- dásában. A szövetkezet termelési tervének megvalósítását nagyobb­részt a fiatalok munkájára épí­tették a közösbeliek. A kiszsis- ták eredményes munkájának el­ismerése után és tevékenységük támogatását ígérve a szövetkezet elnöke Fedics György KISZ-tit- kámak adta át a szót. Elhatározták, segítik a ter­melési terv teljesítését, min­den kiszista és szervezeten kívüli fiatalt munkával bíz­nak meg. Védnökséget vállalnak a hibrid- kukorica, silókukorica termesz­tése fölött. Jelentősen segítik a burgonya, kukorica, mák és egyéb növényféíeségek termesztését, a hozamok növelését. Mindig ren­det tartanak a szövetkezet köz­pontjában, ahol lehet, parkosíta­nak. A KISZ-szervezet részére munkaegységkönyvet rend­szeresítenek, s ebbe jegyzik a kiszisták által felajánlott és elvégzett munkáért járó munkaegységet, aminek érté­kéből értékes tárgyakat kí­vánnak vásárolni. Aratás után a munkában legjob­ban kivált fiatalokkal kirándu­lást szerveznek Tapolcára. Védnökség a munkaképtelen öregek felett Meghatódva hallgatták a tag­gyűlésen megjelent édesanyák, hogy gyermekeik, a KISZ-tagok milyen nagy felelősséget éreznek és vállalnak a termelőszövetkezet idős, beteges tagjainak élete iránt. Egyhagúan elhatározták, hogy Gulya Jánosné, Gaál Ká­roly, Varga Sándorná, Tóth Vin- céné, Gaál Andrásné és özvegy Árkosi Jánosné idős tsz-tagok háztáji földjét megművelik a kiszisták, a termést betakarítják és haza is szállítják. Jóleső érzés szülőknek ilyenről hallani. Biztosak lehetnek abban, hogy a gyűlésen résztvevőknek sem lesz gondjuk öregségükre. Egyöntetű volt a vélemény ab­ban is, hogy minden kiszista vé­gezzen 10 óra társadalmi munkát a tsz-ben. Ezt a mozgalmat a KISZ Központi Bizottságának felhívására indították el. Ebbe bevonják a szervezeten kívüli fiatalokat is. S amikor Lipők András elv­társ, megyei KISZ-titkár is be­fejezte hozzászólását, felcsendült az Intemacionálé dallama, nyolc fiatal lépett az elnökség elé. A KISZ-be való felvételük alkalmá­val esküt tettek. Fogadalmat arra, hogy hűen szolgálják a fia­talok ügyét, a népet, a pártot. Önkéntelenül emelkedtek fel he­lyükről szülők és fiatalok az eskü szövegének, az Intemacionálé dal­iaménak hallatára. Dorogi Pál elvtárs, alapszervezeti párttitkár is üdvözölte a fiatalok kezde­ményezéseit, az új KISZ-tagokat s további eredményes munkát kívánt nekik. N. T. Szárba szökken a mag Jármiban Ebben az évben minden egyes növénynél megállapítottuk, hogy egy hold földre mennyi mun­kaegység essen. Ezt megtettük egy-egy növény főbb munkáinál is. Követelmény volt a terme­lési terv teljesítése úgy, hogy ne lépje senki túl a ráfordítan­dó munkaegységet. Ha e két kö­vetelménynek a tag megfelelt, úgy jóváírták részére a megha­tározott munkaegységet. Dohány­nál például 180 munkaegység volt holdanként. Amennyiben valaki a megsza­bott munkaegység felhasználásá­val túlteljesítette a tervezett termésátlagot, úgy annak arányá­ban még plusz munkaegységet írtunk neki jóvá. A terv nem teljesítése esetén levontunk az alap munkaegységből. A prémiumot, mint látszik, munkaegységben, azaz pénzben kapták meg a tagok. A pénzalap Az elmúlt évben minden ter­melési ág — növénytermelés, ál­lattenyésztés, gyümölcsös és zöld­séges — megkapta a maga ter­melési tervét — pénzét tőkben. Feladatuk volt ennek a teljesíté­se és túlteljesítése. A termelés Szívós akarattal, küzdve a tegnapi énjükkel, ha nehezen is, de a fejekben már beieszán- tottak az ósdi gondbarázdákba. s a maradiság gyökereit irtva, a haladás magvait kezdik hin­teni Jármiban is. Mert élő köl­temény az, amikor azért, hogy szebb legyen a szemnek, és jobb a köznek, az akaratos, de híres almatermelő, gyümölcsfát imádó jármi paraszt a két ke­zével néhány évvel ezelőtt el­ültetett fákat kiássa, s áttele­píti egy táblába. Fájt, talán könnyet is ejtett titkon, mint apa a gyermekéért, mikor az ásót először a földbe nyomta. De csinálta! Mikor pedig egy pillanatra megtorpantak, ifjú Veres János az újdonsült bri- gadéros azt mondta: „Kezdjük az enyémen!” Nagy szó volt.. Igazi példa. S követték az em­berek. Pedig barmi ncholdnyi szétszórt gyümölcsfát kellett így átültetni. S érdekes, mi­kor dolguk végeztével végig­tekintettek a szépen sorjázó gyümölcsfasorokon, valaki azt mondta: „Mostmár a fák is megtalálták egymást.” S ebből kicsendült a remény, hogy ízesebb gyümölcsöt te­remnek majd ezek a fák, s az új barázdába vetett mag élet- erősebb, szívósabb és táplálóbb lesz mint a régi. A hitvallás után ez a gondolat már akara­tukban és szívükben élt. En­nek reményében szavaztak bi­zalmat éljenzéssel Major Jó­zsefnek, akit a közakarat emelt elnöki tisztre. Ezért választot­ták helyettesének az alig hu­szonnégy esztendős agronómus- párttitkárt, Árkosi Gabit, elis­merve ezzel is korábbi érde­meit. S biztosan ezért hagyta meg a szövetkezetnek a régi. Alkotmány nevet is a három­száz család, hogy Jármi hatá­rában a több mint kétezer hold föld minden barázdájában a közösség javára alkossanak, hi­szen e cél jegyében írták le nevüket is, mikor döntöttek. De valami másért is. Azért, hogy megváltoztatva a környe­zetüket, átformálódjanak ma­guk is. S mindkettő érdekében ülnek most esténként az iskola padjaiba a Székely Jánosok, a Török Józsefek, az idős és fia­tal korosztályok tagjai egyaránt, hogy most már, a magúkénál? '•olíva ős érezve az egész ha­tárt a legtöbbet vegyék el tőle a tudomány révén. Ezekre pe­dig Major, Árkosi, a tanácse1- nök, Tóth Béla tanítja őket, akiket az élet állított a kated­rára a pedagógusok mellé. Pedig az a parasztember, akit alma. de főleg dinnye és mál­natermeléséért az ország hatá­rain túl is dicsérnek, nem bu­ta. Most is ezek termesztését vallja fő jövedelmi forrásának. Mégis ceruzát fogtak, mert va­lami hajtja őket. Valami meg­foghatatlan erő: a közösség ér­deké. Mert különben gondoit-e valaha a jármi paraszt arra. hogy megvizsgáltassa földjét? 11 a ’ Most mee „orvost” sür­getnek. Vizsgálják csak meg a beteg talajokat, s adjanak gyógyírt, hadd teremjenek bő­ségesen. Kevesli már a lucerna vetésterületét is. S az ezelőtti, az egész község által vetett tizenhét holddal szemben most ötvenet sürget. S miért? Mert tágul horizontja, s az eddig benne szunnyadó energia és fe­lelősségérzet most kezd érvény- rejutni igazán. Szerződéskötése­ken töri a fejét, s így okosko­dik: „A fekete földön gazdál­kodó szövetkezetek adjanak ne­künk takarmányt, mi ellátjuk őket dinnyével.” Jó talajba hullott a mag. Ki- csírá-dk és szárba szökken, mert a tegnap még egyénieskedő „csak magamnak” — el vet val­ló paraszt most már a közösség javára gondolkodik. S Verécze Károly, a tekintélyes paraszt most annak örül, hogy gondot okozott a vezetőségnek. Mivel? Azzal, hogy javasolta: minden család adjon egy-egy tyúkot, hogy alapot teremtsenek a közös aprójószág-tenyésztéshez. Termeljenek nagyban málnát, földiepret... Hadd találják meg asszonyaik is a munkát. Nagy szó ez. De az sem kisebb hogy már azon kezd vitatkozni az új kor embere: ki termel többet? Mert a minap az egyik iskolai órán azt próbál­ta mondani Verécze bácsi, hogy minden családnak szabják ki a földet, határozzák meg, meny­nyit kell ezen termelni, s ha túlszárnyalja, a túltermelés fe­le a tagot illesse. Veres János Székely János és Jáger Sándor rá is kontrázott azonnal, mondván: „Akkor mi duplán teljesítjük a tervet. S ez már az egészséges ver­senyszellem csírája, a más mó­don gondolkodó ember... De a gondolatokban folyp erjedést mutatja az az eset is, amely az idős, újdonsült, de ta­pasztalt Győrfi Éndre állatte­nyésztési brigádvezető és a fia­tal Erdei József állatgondozó között történt meg. Endre bá­csi első tette volt rendet te­remteni az állattenyésztésben. Mikor megmutatta és elmagya­rázta, hogy kívánja a rendet, a fiatal Erdei felfortyant: „Már mindenki parancsol itt?” Letet­te a villát. „Én ezt nem csiná­lom!” — jelentette ki, és pa­naszra ment az elnökhöz. Mi történt ezután? Az, hogy más­nap bocsánatot kért a katonás rendet szerető öregtől. S most kukkantson be valaki az istál­lóba. Olyan tisztaság, rend van ott, mint a parancsolat... S az eredmény: máris húsz literrel emelkedett a tejhozam. Ez a tavasz már nemes ma­gokat nevel a jármi határban is. Űj barázdát szánt az eke, s az életet szóró magvetők an­nak örülnek, hogy a próba si­került. Csíraképesek, erősek a magok, mert a kommunisták edzették acélossá a jármi pa­rasztokkal együtt... így formál- lódik az új ember, s környeze­te, szökken szárba ' az elvetett mag Jármiban. Farkas Kálmán. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents