Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-19 / 15. szám
Sulyok András szép pénze Az esti félhomályban értünk a nagykállói Zöld Mező Tsz központjába. Szaknatetős sertés- ólak, modern, palatetős tehénistállók, vasrácsos magtárak mellett vezetett utunk. A könyvelőt nagy munkában találtuk. Könyveket, füzeteket lapozott. Alig váltottunk néhány szót, egy mosolygós arcú. kucsmás, középkorú ember lépett be. Nem messziről jöhetett, mert nagykabát nem volt rajta. — Régen tsz-tag? — érdeklődtem tőle. — Majdnem egy éve... — Mégis úgy van köztünk, mintha itt született volna — szólt Kőhegyi bácsi, az idősebe téesz-tag. — Mennyi lesz a jövedelem? Mosolygott. — Nem panaszkodom. Menynyi előleget is kaptam eddig? — fordult a könyvelőhöz. Üjabb könyv került az asztalra. — 324 egységre 4187 forintot — mondta Száraz Istvánná. — Szép pénz — dicsértem. — Ez még semmi — szólt Sulyok András. — A zárszámadás még most lesz. Igaz-e7 mosolygott a könyvelőre. — Negyven forint híjával tizenháromezer forint lesz az évi jövedelme Sulyok Andrásnak — adta össze a számoszlopokat a könyvelő. — Mennyi jut ebből havonta? — kérdezte az idősebbik. Nem nagy tsz a nagykállói Zöld Mező. Növénytermelésből mégis félmillió forint körül volt a bevételük. S amint a tények bizonyítják, nem is hagyják ezt szó nélkül a közös tagjai. Még az asszonyok sem. S ahol az asszonyok szavát várják, hiába kérleli három férfi is egyszerre az egyénileg dolgozó nőket, csak a téesz asszonyokra hallgatnak. Az olyanokra, mint Szárazné. S ők ezt tudják is. Ezért segít szívesen az agitá- cióban. Nagy Tibor Megjelent „4 Szovjetunió Kommunista Pártja története“ új kiadása — Tiz hónapot számítva ezer- kétszázkilencvenhat forint. És ezen kívül a háztáji termése — számolt Szárazné. A ..uyugbatatlanok“ — Vettem egy telket. Építek. Most az apósomnál lakunk. De nemsokára új lakásba költözünk — melegedett a beszélgetésbe Sulyok András. — Tudja — nézett rám — van itt sok- jói dolgozó, nyughatatlan tsz- tag. öröm velük dolgozni. Engem nem is agitáltak, hogy lépjek be. Születik az ember. Azért él. hogy nézzen körül. Én úgy láttam, nekem itt könnyebb lesz. A dohánytermelésben dolgozom. Ide vágytam. No, de megyek is, mert várnak — mondta és kilépett a szobából. Faluláíók Dadán Ennyien még soha nem jártak háztűanézőben Tiszadadán. Reggelente közel száz szomszéd- beli páraszt érkezik Dobról. A falulátók nem puszta vendégeskedéssel ütik agyon az időt, komoly számítások vezetik útjukat. Átjöttek segíteni a dadai népnevelőknek, hogy Dada is mielőbb a XX. századhoz illő korszerű gazdálkodásból éljen. Néhány tiszadobi újdonsült szövetkezeti paraszttal a dadai fcanácsháza folyosóján találkoztam. Ebédutámi tere-fere zsongott a falak között, élmények, találkozások leitek figyelmes hallgatóságra. Az egyik férfigyűrű közepén Polonkai Pál mesélgette a délelőtt megesett találkozását dadai katona-pajtásával, Kiss Dáviddal. így mondta: * — És erre közelebb hajol a cimbora. Azt mondja: komám, tebenned megbízok, neked elhiszem, mondd már meg nekem őszintén, nálatok, Dobon hogy zajlott ez le? Nem volt semmi. ..? — Te ismersz engem — kezdtem — azt is tudod, most nem mint szövetkezeti tag beszélgetek veled, hanem mint régi cimborád... Megmondanám neJ ked. ha valami nem úgy ment volna, ahogy kellene. De nem mondhatok mást, csak azt: így ment nálunk is. mint nálatok. Jöttek a népnevelők, kétszer- háromS70r, tízszer. Fibeszélgettünk és mondhatom, mióta megvagyok, nem váltottam eny- nyi komoly szót. Így zajlott le. . . Polonkai Pál nem szolgált élménynek várható csattanójával. Tréfás szavaiból ugyanis már biztosra vettük; az őszinte eszmecsere után a régi katonacimbora már nyúlt is a toll után. Egyelőre nem ez a kis epizód csattanója. Kiss Dávidnak — mint Polonkai Pálnak megsúgta — nincs nagy kifogása, de a falu „második felével” akar belépni, vagyis az „erős félidő” után. Népnevelő barátja nem haragudott meg ezért, úgy vált el tőle, ha holnap nem, holnapután, vagy azután, előbb, vagy utóbb eszébe jut a röpke szóváltás és Dávid is határozni fog. És a garast újabb dobi paraszt tette be, újabb friss történetek kaptak lábra. Néhá- nyan szégyenlősen arrébb húzódtak az „újság”-szót hallva. Nem jutott eszükbe egy fia élmény se, sem a maguk belépéséről, sem az itteni falu látogatásról. A bátrabbak, a megfontoltak azonban nem bújtak hallgatásba, paraszti mesélőkedvvel, amit talán az ősöktől örököltek, rendre sorolták a találkozásokat, melyek mindegyike megérne egy-egy külön kis novellát. Ilyen bátor tekintetű, nyíltszívű mesélő ember Orosz Gyula is, az egyik közbeszóló, aki alig néhány napos szövetkezeti paraszt. — Téged hányszor agitáltak? — csipkelődtek vele a többiek. — Hát, vagy nyolcszor... kilencszer. .. — sütötte le a szemét és elnyomta a szája sarkában keletkező mosolyt. De aztán komolyan folytatja: — Én biztos százszázalékosan termeltem. Gyenge földön az idén is megtermett egy holdon 15 mázsa búza. Jól eltartottam a hattagú családot. — Egy pillanatra még a tegnapi egyéni gazda beszélt belőle, büszke rá, hogy okos gazda módjára megállt a talpán. Nyomatékkai még megjegyezte: — Jól megéltem a családommal, meg voltam elégedve mindennel... Azt tudtam, ha nekem rendben van a szénám, más nem is érdekes, meg azt tudtam, amit én csinálok, vagy ahol én vagyok, az a világ közepe. .. — És sok vajúdásba került másképpen is nézni a dolgot” — vetettük közbe kórusban. — Nem volt nekem ősi jussom. .. — mondja három felkiáltójellel. — Ügy kaptam én a földet negyvenötben... Meg. ha ez a scrja. mit csavarogjak a nagyvilágba? Messzire, járjak munkába? Asszony nélkül a férfiember igen gyatra. Én például nem lelem meg az. ételt, hiába előttem van. . így mondta tollba vallomását és az új úton megtett első lépésekről, a dadai népnevelő munkáról beszélt. Egyik paraszt nem akar rosszat a másik parasztnak — szokta mondani, ahová eljár, és nem röstell! előtárni saját vívódását. Eddig mindenütt szívesen fogadták Tiszadadán a többi dobi pa- raszttáreával és a megyei népnevelőkkel együtt. Gyakran találkozik olyan emberekkel, mint idős Pucsok Bén! bácsi, aki azt mondta: — Fiam, már ne haragudjon meg. a fűzkitermelő vállalattól beszélt velem egy elvtárs, azt ígértem, neki írom alá, már megbocsásson, de nem akarnám, hogy megsértődjön... Meglepte a tiszadadai parasztokat a népnevelők emberséges fellépése, finomsága. „Nem is gondoltuk, hogy ilyen finoman csinálják ezt, és ilyen türelmesen” — mondták az egyik helyen a népnevelőnek. Nincs is titok semmi, a parasztok minden szóról tudnak, ami a népnevelők reggeli eligazításakor, a tapasztalatok megbeszélésekor elhangzik. Tudják, hogy udvariasan és tapintatosan kell viselkedniük. Az egyik megbeszélésen a népnevelő-csoport vezetője kérdőre vont egy elvtársat, aki állítólag udvariatlan volt egy paraszt bácsival. Figyelmeztették, és haza akarták küldeni. A paraszt bácsi is megtudta az esetet, elment a tanácsházára és maga mondta el, hogyan történt a beszélgetés, mennyire belemerültek és ő is udvariatlan volt. Maga kérte: ne essen „baja” a népnevelőnek, hanem jöjjön el újra hozzájuk és beszélgessenek nyugodtan tovább. Sok hasonló dologról beszéltek még a népnevelők Tiszadadán. Még a népnevelők egyik szakácsa, Papp Erzsébet is beleszólt a beszélgetésbe. Igaz csak annyit mondott: — Igyekezzenek sokat enni, mert néhány nap alatt „átmegy” a falu és nem eszik a dadai asszonyok föztjét. Ha ezután is jó érzékkel, józan paraszti ésszel, belátással és szorgalommal dolgoznak a népnevelők Tiszadadán megértő barátokra találnak rövidesen az egész faluban. Páll Géza A Szovjetunió Kommunista Pártja történetéről szóló eddfg megjelent művek nem elég reálisan értékelték a bolsevikok, a párt, az egész szovjet nép történelemformáló szerepét. Ezért vált szükségessé, hogy az SZKP történetét a párt forradalmi harcához hűen, a marxizmus— lenimzmusért vívott eredményes munka tükrében, szubjektivizmus, személyi érdemek méltatása nélkül új kiadásban jelentessék meg. Az új párttörténeti tankönyv- háromnegyed évszázadot ölel fel. Az 1883-as munkásmozgalmi tevékenység, a marxizmus terjedése Oroszországban, a kapitalizmus fejlődése, a forradalmi demokraták, a narodnyikok szerepe, az első munkásszervezetek megalakulása és Lenin forradalmi tevékenységének kezdetéről szóló első fejezet hűen tükrözi az akkori oroszországi helyzetet. Az új tankönyv a szovjet történettudomány eredményein alapszik. Megmutatja, milyen harc folyt az oroszországi marxista párt megteremtéséért, a bolse- vizmus keletkezése és terjedése idején. Elemzi a lenini szakasz kezdetét a marxizmus fejlődésében. Bemutatja a forradalomban erősödő pártot, értékeli az oroszországi forradalmak jellegét, a bolsevikok taktikáját, a forradalom győzelmének nemzetközi jelentőségét. Értékeli hogyan küzdött a párt a reakcióval különösen a szto- lipini reakció időszakában. Megismerhető, Lenin hogyan védte meg ebben az időszakban a marxizmus filozófiáját. A tankönyv hatodik fejezete elemzi a bolsevik párt tevékenységét az imperialista háború éveiben. „A párt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítője és szervezője” című VII. fejezetben ismertté válik a párt és a tömegek szerepe és tevékenysége. Szól a külföldi katonai intervencióról, a polgárháborúról, majd a Szovjetunió iparának és mezőgazdaságának: fejlődését az előrehaladásért vívott pártmunkát ismerheti meg az olvasó. Külön fejezetet szenteltek a szocializmus győzelméért vívott munka ismertetésének, majd az ország védelmi erősítésének politikájáról ad ismertetőt. Hűen elemzi a Nagy Honvédő Háború időszakában kifejtett tevékenységet, a népgazdaság fejlesztéséért, a szocializmus építésének betetőzéséért végzett pártmunkát. Végül, a XVIII. fejezetben „A Szovjetunió belép a kommunizmus építésének időszakába” című fejezetben a Szovjetunió hétéves tervéről, a XXI. kongresszusról, valamint a kommunista párt, mint a szovjet nép vezető és szervező erejéről, a kommunizmus győzelméért vívott harc élcsapatáról ad összefoglalót. A tankönyv összefoglalója három fontos kérdésre ad választ: Melyek az SZKP történelmi múltjának főbb eredményei? Melyek fejlődésének és harcának alapvető törvényszerűségei? Mire tanít bennünket az SZKP története? A könyv szerzői ezekre a fontos kérdésekre adnak választ, megvonják a kommunista párt történelmi útjának mérlegét. Ez a könyv a győzelmek krónikája. Megismerkedik olvasója azzal, hogy a győzelmek nem az égből pottyantak, nem egy ember intésére születtek, hanem a pártot követő szovjet emberek milliói munkájukkal, vérükkel és verítékükkel vívták ki. A könyv az egész Földet bevilágító leninizmus győzelmének, az elvszerű pártpolitika győzelmének krónikája is. A könyv 925 oldal terjedelmű. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége minden igényt kielégítve terjeszti darabonként 40 forintért. VálJajon Gvöre Józset elvtársi beszélt a párlkongresszusról A napokban Győré József elv- táns, országgyűlési képviselő Vál- lajra látogatott el, hogy élmény- beszámolót tartson a község dolgozóinak a párt VII. kongresszusáról és az ott meghatározott feladatokról. Ez alkalommal zsúfolásig megtelt a kultúrház, ahol a temelrőszövetkezetek eredményeiről kiállítást is rendeztek. — Győré elvtárs érdekes, színes beszámolót tartott és elemezte azokat a feladatokat, amelyekre a kongresszus hívta fel a figyelmet. Részletesen beszélt a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, mint a párt előtt álló legfontosabb feladatról. Nagy figyelemmel hallgatták meg a beszámolót és többen hozzászóltak. Ceglédi János tanácstag a vállaji Újtelep villamosításának poblrémáiról szólt. Sajtos János azt kérte, hogy az autóbusz-járatot bővítsék ki az Újtelepig, ahol társadalmi munkával a közlekedés számára alkalmassá tették az utat. Endrész László. Kormányhatározat az igazgatói és a vállalatfejlcsztési alapra vonatkozó rendelkezések ú; szabályzatáról A Magyar Közlöny vasárnapi számában közli a kormány határozatát az igazgatói alapra vonatkozó rendelkezések új szabályozásáról. A határozat szerint az igazgatói alap legfőbb pénzügyi forrása a tényleges állományi létszám után a megfelelő fejkvótával számított összeg, amelynek 50 százaléka előzetes feltétel nélkül, másik 50 százaléka pedig csak akkor illeti meg a vállalatokat, ha eredményfeladatukat teljesítették. — Terven felüli nyereség után igazgatói alapot csak azok a vállalatok kaphatnak,, amelyek a nyereségrészesedés, illetve a jutalmazási alap rendszerébe nincsenek bevonva. A többlet igazgatói alap igénybevételét a minisztériumok — a vezető állásúak prémiumfeltételeivel összhangban kijelölt — legfeljebb két további feltété! teljesítésétől is függővé teszik. A nyereségrészesedésből és a jutalmazási alapból évközi jutalmazásokra is jóléti stb. kiadásokra tartalékolt, továbbá az élüzem cím és a Minisztertanács-- SZOT vándorzászló elnyerése esetén a vállalatokat megillető ősz- szegeket az igazgatói alapba kell helyezni, s ezen keresztül kell felhasználni. A határozat további része az igazgatói alap összegeinek a fel- használásáról intézkedik. Külön fejezetben foglalkozik a vállalat - fejlesztési alap képzésével és te1 - használásával. 2 Félmilliós növénytermelés — Csomóznak — világosított I fel Kőhegyi bácsi. — Elég jó I termés volt dohányból. Holdanként nyolc mázsa. — Több. mint kátszázezer forintot kapunk érte — dicsekedett a könyvelő. Aztán folytatta: — Az idén jobban állunk maid. Hetven darab hízót nemsokára értékesítünk. Több mint százezer forintért. Tavaly ötvenezer forintot, kaptunk spárgátokéit. — Az idén ebből már százötvenezer forintot várunk — számolt Szárazné. — Most negyven forinttal fizetünk egy munkaegységet, ez év végén öt- vennel. Most is több lett volna, de több mint százezer forint értékű beruházást eszközöltünk saját erőből. — Erdeklődnek-e a szövetkezeti gazdálkodás iránt a szomszédos egyénileg dolgozó parasztok? — Járunk agitálni — mosolygott a könyvelő. — Én két lányt ..agitáltam” be. Kurucz Erzsébetet is én győztem meg, hogy jöjjön hozzánk dolgozni. Be is lépett. Kurucz Mária pedig azt mondta, pár nap múlva menjek vissza hozzájuk, meggondolja addig. Mondtam is a párttitkámak — nézett Kőhegyi elvtársra a könyvelőnő. — hogy úgy agitáljon mindenki, mint én...
