Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

MA Több türelern ni el NAPLÓ LAKODALOM — ZÁRSZÁM­ADÁSKOR. A nyíregyházi Ság- vári Termelőszövetkezet nagysza­bású lakodalmat rendez ma Nyír­egyházán: Mák János és Sípos Margit, a szövetkezet tagjai há­zasodnak össze. A lakodalmi va­csorát, ahol mintegy 400 vendég vesz részt, ma este tartják a Szabolcs-étteremben. Egyben a szövetkezet tagsága ez alkalom­mal tartja meg a zárszámadás záróünnepélyét. ★ AZ ÉV ELSŐ ÜJ ASSZONYA 76 esztendős, aki I960, január 5-én kötött házasságot a nyíregyházi anyakönyvi hivatalban hasonló korú „ifjú” férjével. Az új évben eddig 14 házasságot kötöttek Nyír­egyházán és ez idő alatt 90 gyer­mek született. Az év első nyíregy­házi polgára a kis Papp Évike, aki január 1-én született.-A­Sl- ÉS RÖDLIBUSZT indít Nyíregyházáról az IBUSZ Üj- hutára. Az indulás pontos idejét a helyi rádióban és sajtóban rö­videsen közölni fogjuk. Az 1960. évi külföldi társasuta­zásokra az IBUSZ még elfogad je­lentkezéseket. ★ ÜJ BELÉPŐK A NAGYKAL­LÓI TSZ-BE. A nagykállói Virágzó Föld Tsz-be az elmúlt hét folyamán több új család lé­pett be, köztük Papp János 6 hold gyümölcsössel, Gulyás István 3 hold, Kerezs Illés 10 hold, Hor­váth Antal 4 hold, Pósán Ferenc 6 hold szántóval és 1 hold gyü­mölcsössel. A tavasszal alakult szövetkezetbe még további belé­péseket is jeleztek. ★ RENDŐRBÁL, lesz Nyíregyhá­zán 16-án este 8 órai kezdettel a Helyőrségi Tiszti Klub színházter­mében. A bált a Magyar Népköz- társaság rendőrsége fennállásá­nak 15 éves évfordulója alkalmá­ból rendezi a B. M. és a honvéd helyőrség KISZ-szervezete. A mű- ... sorban a népszerű debreceni Dongó-együttes is közreműködik. ★ NYOLC ÉVI BÖRTÖN GYÜJ- TOGATÁSÉRT. A nyíregyházi járásbíróság 8 évi böntönbüntc- tésre ítélte Vas György hétszere­sen büntetett előéletű gyújíoga- tót, aki ittas állapotban, bosszú­ból felgyújtotta sógora lakását. A tűs folytán a szomszéd épület is leégett, s jelentős anyagi kár szár­mazott. ★ KULTŰROTTHONT KAP TI­SZÁN AGYFALU 810 000 forint értékben a községfejlesztési alap­ból. Ugyanitt sportöltözőt is lé­tesítenek. ★ JÉGPÁLYA NYÍLT NYÍREGY­HÁZÁN a 2. számú általános is­kola udvarán. Az új pálya igen látogatott, s a bevételből az is­kola magnetofont vesz. ár ÜZEMI TANÁCSÜLÉS lesz hétfőn a Tejipari Vállalatnál, ahol megvitatják a múlt gazdasági év eredményeit, s az új esztendő feladatait, a teendőket, a felsza­badulás 15 éves évfordulója tisz­teletére továbbfejlesztett munka­verseny érdekében. E feladatokat tejkezelöi értekezleteken, terme­lési tanácskozásokon az üzem va­lamennyi dolgozójával is megvi­tatják. ★ HÁZIASSZONYOK KONFE­RENCIÁJA DIVATBEMUTATÓ­VAL egybekötve volt a TIT klub­termében mintegy 100 asszony részvételével. A Minőségi Tex­tilruházati Vállalat kalapbemuta­tója és 19 délutáni és esti frizura bemutatója nagy sikert arattak. A frizurabemutató első díját Kéki Anialné, a másodikat Karsai Má­gia fodrásznak nyerték. V1NCS RÁ MEGBÍZHATÓ 1 ' statisztika, hogy megyénk­ben mennyien vesznek részt va­lamilyen öntevékeny csoport kulturális munkájában. De, ha megközelítő számot akarunk nyerni csupán a színjátszó moz­galom kiterjedéséről, gondoljuk meg, hány községe van Szabolcs- Szatmárnak. hány iskolája, hány KISZ alapszervezete, üzeme, vál­lalata? Mert ezeknek döntő több­ségében van színjátszó csoport. Nagyon óvatos becslés szerint ebben a pillanatban is mintegy nyolc-tízezer színjátszót foglal­koztatnak ezek a csoportok. Tekintélyes szám! S főként ak­kor gondolunk jelentőségére, ha tudjuk, milyen jó alkalmat nyújt­hat egy színjátszó csoport kö­zössége a művelődésre. Vajon, élnek ezzel a lehető­séggel a csoportok? Ha arra a nagy mohóságra gondolunk, amellyel az együtte­sek mindig új és új darabok felé fordulnak, máris láthatjuk, hogy itt különösebb törekvés a lehetőségek kihasználására nin­csen. Alig tanulnak meg egy da­rabot, azt néhányszor előadják, máris új darab után kutatnak s a foglalkozások teljességgel ki­merülnek abban, hogy a játékot többé-kevésbé előadható szintre emelik. E téren is igen sok még a kívánni való. A mohóság nem engedi, hogy a darabot alaposan kidolgozzák s igen gyakran hal­lani olyan dicsekvésről, hogy egész estét betöltő műsorokat rövid két-három hét alatt gya­korolnak be, ami még rutinos, hivatásos színészeknél sem dicse­kedni való dolog, mert a gyor­saságot a színvonal sínyli meg. Az első elő.'#:lást pihenés és to­vábbi előadások követik, a fog­lalkozások legtöbb helyen úgy­szólván elmaradnak. Mikor ke­rül sor a darab elemzésére? A kor, környezet, mondanivaló ta­nulmányozására, az író és kora társadalmának kapcsolatára s mindarra, amit a darab szerep­lőjének tudnia kellene ahhoz, hogy nagyobb átéléssel alakíthas­sa színpadi figuráját? Bizony mindezekről a színjátszócsoportok zöme elfelejtkezik. r* SAK NÉHÁNY NAGYOBB ^ művelődést ház, mint a nyíregyházi .Móricz Zsigmond és a József Attila Művelődési Há­zak gondolnak arra a másik le­hetőségre, amely egy-egy darab tanulásával az önművelést szol­gálhatja. Mert az egyik lehető­ség a darab tanulásával és köz­rebocsátásával természetesen ki­használt. A másik lehetőség te­hát az, hogy a színjátszók sző­kébb köre a darabon túl széle­sebb bepillantást nyer korok, társadalmak, az irodalomtörténet, helyes világnézet tükreibe. Az ef­féle kóstolgatás egv idő múltán azzal jár. hogy az ember kedvet kap teljesebb és tökéletesebb is­meretek megszerzésére. Ismerek egyszerű munkás—paraszt szín­játszókat, akik a színjátszó pró­bák izgalmas isméi etbővítége so­rán érlelték meg magukban az elhatározást, hogy folytatják ál­talános, Vagy középiskolai tanu­lásukat. Mások könyvtárak rend­szeres olvasói lettek, előbb csak színdarabokat, később regénye­ket, sőt filozófiai műveket keres­ve a könyvtárak polcain. S hal­lottam világnézeti vitákat csalá­di otthonokban, ahol a helyes világnézetet a színjátszó gyer­mek. meny, vagy vő képviselte. C AJ NOS, SZÍNJÁTSZÓ cso­^ portjaink vezetői erre a lehetőségre gondolnak legkevés­bé. A várható előadás izgalma mohóvá teszi az embereket s arra törekszenek, hogy minél előbb elfogadható formába hoz­zák az előadást az olyan fal­vakba, ahová alig, vagy egyál­talán nem jut cl hivatásos szí­nészgárda, vagy még más, fej­lettebb műkedvelő csoport sem. De lássák be a színjátszó rende­zők, hogy egy tetszetős, esetleg több évtizedes darab, megfelelő korrajz s más ismeretek hiánya nélkül sem a színjátszóknak, sem az egyszerű falusi közönség­nek nem azt nyújtja, amit nyújt­hatna. De ha csak a színjátszók ismerik a darab körülményeit — kérdezhetik, — mit segít ez « közönségen? Hát igenis, segít, mégpedig sokat! Gondoljunk csak a Szélvihar előadásaira. Néhány helyen erős meggyőző munkát kellett végezni, hogy felkel teák az emberek érdeklődését a da­rab iránt. Az egyszerű színház­hoz nem szokott közönség a szín­padot legtöbbször úgy képzeli el, hogy ott kosztümös színészek játszanak. Mit tudhat nyújtani a színház mai életünk kérdései­ből? Ez volt egyik oka az ide­genkedésnek, a konszolidáció éveiben a másik ok az az ellen­séges propaganda, amelyet ma már sikerült teljesen elszigetel­nünk. Néhány helyen tehát ne­hezen indult a Szélvihar elő­adása, de kivétel nélkül min­denütt nagy sikerrel járt, pedig talán egyetlen darab sem volt a színjátszó mozgalom történeté­ben, amelyet ilyen sokszor tűz­tek volna műsorra megyénk szín­játszó csoportjai. De a színját­szók, megismerve a darabot, leg­jobb harcosaivá váltak a darab körül íolyo vitáknak. Nem kö­zömbös tehat a közönség szem­pontjából sem a színjátszók mű­velése, nevelése, a szükséges is­meretekkel való felvilágosítása. 1/ EVESEBB DARABOT TE- HAT, több hasznos, gaz­dag mondanivalójú darabot és alapos körültekintéssel, több tü- relemmeL így lehetne összefog­lalni röviden azt a kívánalmat, amit a több ezernyi fiatal, dolgo­zó embert foglalkoztató megyei színjátszó mozgalmunkkal szem­ben támaszthatunk. ■ S. B. g Miért állandó hiánycikk ? Panaszkodnak az emberek, hogy hiába mennek egyik-másik' boltba, nem lehet kapni 35—-10- cs méretű bőrtalpas fiúcipőt, 31—10-es méretű bakancsot bőr­talpasat s még gumitalpasat sem. Aki 23—28-as fehér, vagy 29—32-es fekete gycrmekhóci- pőt szeretne venni, annak is csak azt tudják válaszolni a ci­pőt árusító boltokban, hogy nincs. Megkérdeztünk cipöboltveze- töket és a Cipönagykercskedcl- mi Vállalattól Hernádi elvtár­sat, hogy áll a kereskedelem ezzel a rendszeresen visszatérő jiroblémával? A válasz: Ezek a cipők állan­dóan hiánycikkek. Nagyon keve­set gyárt belőlük az ipar. Hiába jelezzük, jelentjük az igényeket, válasz nélkül hagyják, s nem intézkednek, hogy gyártsanak ezekből a leginkább keresett méretű fiúcipőkből, bakancsok­ból és hócipőkből. Felhívjuk a Megyei Tanács kereskedelmi osztályának figyel­mét, aki illetékes ezt a prob­lémát a cipőgyárak felé erélye­sen felvetni, hogy intézkedje­nek a Könnyűipari Miniszté­riumnál. A megyében működő cipész ktsz-ek arra hivatkoz­nak, hogy ők a központtól ka­pott tervszámok alapján gyár­tanak cipőket. A korábbi évek­ben jobb volt valamivel a hely­zet, mert a ktsz-ek több gyer­mekcipőt gyártottak a belföldi igényeink kielégítésére, viszont amióta nagyobb export-megren­deléseket kaptak, azóta kevesebb a kapacitás a helyi igények ki­elégítésére. Ismételten felvető­dik annak szüksége, hogy bő­vítsék a ktsz-ek kapacitását, s minél előbb valósítsák meg Nyíregyházán a Minőségi Cipő­ipari Vállalat gyermekcipőket gyártó nagylétszámú üzemet. I oobszoros ujito Egy év alatt öt jelentős újítása volt Beregszászi Józsefnek, a Tarcali Kőbánya vezetőjének. Az egyik: kétlépcsős siklót létesítői­tek az újító javaslatára a felső- kőbányából a kőzúzó gépig, s ez­zel megtakarították a követ szál­lító kordélyokat, ezek bérót. Az újítás népgazdasági eredménye több mint egymillió forint. Az anyagmegközeütő és vagonrakodó gép egy év alatt 180 ezer forint megtakarításhoz vezetett. Most valósítja meg az újító a vállalat vezetőségének támogatá­sával aat az újítást a kőbányában, mely kiküszöböl hat darab szál­lítószalagét a termelésből. Egy év alatt 800 ezer forint megtakarí­tásra számítanak m újítással. y» ön az öreg Mali néni /y és mondja, hogy jajj e-\x/ lelkem, tisztára meg- zavarodott a világ, már mindenki * Szabóék esetet fújja a faluban. Pedig beh’ egy emberséges ember volt vi­lágéletében ez a Szabó Gergely, meg istenhivő, törzs helye a templomban, szava az emberek előtt. Csakhogy lelkem, ha a nyehésséges nyavalya beleüt a fiatalokba, rájuk jön a hoppáré, nem ismernek se istent, se em­bert. Hogy lehet, hooy maga még nem hallotta? Mit, mit! Hát, hogy az ifjabb Szabó milyen cir­kuszt csinált! Alighogy leesett róla a tojáshéj, máris föld kell neki. Jussot követelt­Na, de nem is ez az érdekes a dologban. A komámasszony tő­szomszédjuk, ő hallotta meg lát­ta az esetet. Jajj drágaságom, még kimondani is rossz. A múlt i'asárnap éceaka asszonyt szökte­tett az ifjabb Szabó. Szöktetett!!! Pedio hogy készült az a Gergely fia lakodalmára! Egyedüli fiú, j tizenöt hold földjük, szőlő, nagy I csűr. Tellett volna ott lelkem dá- ] rídóra, csakhogy megbolondult az : a fiú. Képzelje, azért szöktetett, mert a lányt nem akarták hoz- záadni, azt mondták a Juliska j apjáék, hogy ne csúfcágoljon j velük, nem illik az ö négy hold- j ;tnk c Szabó Gergely tizenötje- j bez. Ha meg csak el akarja ! csavarni a lány fejét, jobb ha időben odébbáll, mert úgy ki­nyitják előtte az a jtót, hogy meg- J ke serüli. Dehát tudja, hogy can az már [ a szerelemmel. Azt nem vékára j mérik, ugyibár. A Gergely fia j fogta magát, se szó, se beszéd, I úgy, nyakba való kendő nélkül' pletyka elvezette a lányt estennet, a kü­szöbről, De a java csak ezután jött. Szegény Szabó Gergelynek még a lélegzete is elállt, amikor a fia, jobbján a lánnyal átlépte a felsőház küszöbét. Lett erre nagy vihar, mert a Gergely nem engedte be őket a kisszobába, lefeküdni. Csak elkezdett ordi- bálni, hogy milyen gyalázatot hozott őrá a fia, hiszen a csa­ládban még mindenki tisztessé­gesen nősült­A fiú visszakiáltott, törődik is vele, szereti Julist, és ha az ég a földdel összeszakad, akkor sem engedi el mostmár maga mellől... Azt már a sógornőm is csak hal­lotta, hogy a Julis ekkor kiro­hant a hóra, a fiú utána, oszt olyanokat beszélgettek, hogy majdcsak megbékél az apjuk, minden jóra fordul, addig meg­húzódnak a nagyanyjuknál... De csak teltek a napok, már beszélt az egész falu, hát a fiú nem bírta tovább, csak úgy, ko­pogás nélkül beállított az apjá­hoz. Előbb nem szóltak, csak bort ittak, de Gergely nem so­káig bírta, hitta üaza a fiút, egyedül. Felcsattant erre amaz, hogy mit képzelnek, hiszen már a tanácshásán is voltak, össze­házasodtak. Gergely felugrott, hogy a képibe csap a, fiának, de félúton megállt a keze, csak any­agit mondott, hogy mától kezd­ve neki nincs fia... Ügy bizony, kitagadta. Hanem a fiú követel­te a földet, meg a házrészt, erre majdnem ölre mentek. Gergely próbálta jóra bírni a fiát, hogy mit kezdenek a földdel, ahhoz ló is kell, meg eke is, de attól kuss, az az övé! Akkor léptek be az agitációsok, Tudja, akik most járják a falut, házról házra. Mert az ő fülükig is eljutott a hír, hogy Szabóék már csepp híja öldösik egymást. Mondom, megzavarodott a út­láp. A fiú csak mondta az ap­jának, hogy rendben van, a lo­pok maradjanak, csak a földei adja, majd boldogul <5 úgy is. Még jóformán szóhoz sem jutot­tak az idegenek, Gergelyben meghűlt a vér. A fia papírt kért, pillára alákanyarította a nevét a belépésinek­Emlékszik lelkem, a múltko­riban mondtam, hogy nagy fel­fordulást csinál még ez a téesz­csézés. Ha akkor nem mennek oda azok az agitációs emberek, akkor Gergelynek most nem len­ne üres helye a templomban. Mert, az, üres. Csak a köpeny­ajtó mögött ül, gondolkodik. Azt mondják, márt járt nála a fia, újságolni, hogy brigádvezet ónak kiáltották ki a gyűlésen, de Gergely szótlanul hallgatta. De mit meg nem él az em­ber? A két szememmel láttam, máma reggel, hogy Gergely disz­nót perzselt, és Julis is ott sür-> gött forgott. Dél felé már a Gergely násza, a fiatal asszony­ság apja tette be maga után a kiskaput. Érti maga ezt. lelkem? Angyal S. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents