Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

o/? Lzó (Lök Tjioa (Lai'vól í. Hoszú ideig kérette magát Szoboszlai Gábor bácsi. Kiköté­sei voltak. Valahányszor talál­kozott az elnökkel, Szarka Ká­rollyal, mindig azt mondta: „Csak akkor megyek, ha a tekintélyes emberek is ott lesznek."’ S emiatt aztán majd csak utoljára ma­radt, sereghajtónak, mert mire észrevette, hányán nem írták még alá a belépési nyilatkozatot, már jóformán alig néhányan vol­tak... De hogy ne mondhassák má­sok: „nézzétek, Szoboszlai maga ment a tanácsházára aláírni”, így hát megvárta az éjszakát... Ejfélt elütötte már az óra. amikor a tanácselnök lépéseket hallott. Kopogtattak. Szoboszlai Gábor jött, a nyolc holdas gazda. Egy ideig csak állt, nézte az elnököt, meg akik az irodában voltak, majd meg­szólalt: — Egy kérésem lenne Károly. — Csak tessék Szoboszlai bácsi. — Mégpedig az, hogy jönnél le hozzánk egy emberrel... aztán... aztán majd meglátjuk, no... Tu­dod az asszony is úgy szeretné, ha... — Mikor? — Most azonnal. •— De hiszen, elmúlt mór éjfél fe, Gábor bácsi. — Jöttök vagy nem? — Eljössz velem Urban elv- tórs? — szólt az egyik népneve- Sfcnek az elnök. ' —*■ Már miért ne, ha Szobosz- fcó bácsidig úgy akarja. Az öreg mosolygott. Hajnalodott, mire kikutyagot- (Mc á falu végére. Mikor betop­pantak a lakásba, ín ár az egész Itáz fenn volt. A gyerekek ott gubbasztottak az ágyakon, Szo- bosalai néni szeme kisírva. <— Mi a baj Szoboszlai néni? kérdezte a tanácselnök. i — Nincs nekem semmi bajom, Ä"äga lelkem — határozta el pégre magát. — írj te is alá Gá­bor — fordult a férje felé. így aztán senki nem tudta *neg, hányadiknak írta alá a be­lépési nyilatkozatot Szoboszlai Cábor, mért a történet december Ä4 -ről 25-re virradó éjszaka volt... 2. Réggel öt óra lehetett, amikor Szarka és Urbán elvtársak a ta­nácsháza felé ballagtak. Azt szá­molgatták, kik maradtak kívül, amikor özvegy Szűcs József né háza elé értek. Talán eszükbe gém jutott volna, hogy az özvegy és a testvérei még kívül van­nak, ha az öreg néne meg nem jelenik a csomaggal a hóna alatt a kapuban. — Jó reggelt Berta néni. Bol­dog karácsonyi ünnepeket — köszöntötték. — Köszönöm, viszont kívánom eénök elvtárs. — Szeretnénk Berta nénivel beszélni. :— Most fiam? — Most. — Miről lenne szó Károly? — Hát csak arról, hogy ma­guk még nem írták alá a belé­pési . nyilatkozatot. — Hát most hol írjam alá fiam? — Itt ni a hátamon — s ceru­zát vett elő, odaadta az asszony kezébe. Hátára tette a belépési nyilatkozatot Urbán elvtárs, s az öreg asszony aláírta. ’ — Köszönjük Berta néni. — Szívesen fiaim — mosolygott s elballagott,­3. Közgyűlést ült a falu. Minden család képviseltette magát az ün­nepi aktuson, amikor az új tagok felvételét tárgyalta a Béke Tsz. tagsága. Hetven családfő várta a döntő szót. Csak egy,, egyetlen egy ember maradt kívül az egész faluból, Marcsó Pistának, a téesz elnöknek az apja; idős Marcsó Géza bácsi. Mikor döntöttek a felvételűket kérő parasztok ügyében, valaki megszólalt a hátsó sorokból. — Mi legyen az öreg Mar- csóval? Csend lett. Csák a fiának á szíve dobogott heveseiben. Va­jon mit dönt a falu, a tagság ennék a makacs embernek az ügyében, akivel* ő jó évtizede nem beszél. — Ki kell rekeszteni — java­solta- valaki. — Szégyent hoz a falura, hisz csak egyedül ő nem lépett a szövetkezeti útra. így nincs he­lye itt — mondta más. — Hát azt mégsem lehet. Meg kell találni a módját, hogy idetaláljon — javasolták többen. — Ez. a helyes. Majd a falu behozza — mondta ki a döntő szót a közgyűlés. S ezután sor került az új' Ve­zetőség megválasztására. Elnök­nek továbbra is Marcsó Istvánt javasolták. A vezérkarba került Szoboszlai, Gábor bácsi is. S most az elnökkel, Marcsó Ist­vánnal, Tiba Tibor agronómus- sal, Kertész Imrével, Dobos ■ La­jossal, Szilágyi Bélánéval és Jó­nás Imrével, közösen tervezi az egész falu, az egy családdá egye­sült Tivadar jövőjét. (F. K.) A kocsordi TBC Gyígyintézet tíz éve az egészségügy szolgálatában TlZ ÉV ELŐTT nyitotta meg kapuját a kocsordi Tbc. Gyógy­intézet a gyógyulást keres j be­tegek előtt, hogy azután, minden ágyát állandóan kihasználva, fo­lyamatosan működjék. Ez az egy mondatba szorított .tény egyrészt örvendetes,- másrészt azonban el­szomorító is és minden esetre el­gondolkoztató. Örvendetes, hogy az addig családját, környezetét fertőző, a megfelelő kezelés hiá­nyában állapotában romló beteg szakszerű kezelcsi lehetőséghez jutott. . Elszomorító, hogy tíz év előtt megyénkben annyi tüdőbe­teg volt, hogy ennek a szaztizen- öt ágyas intézetnek egyetlen ágya sem Szabadult fel hosszabb idő­re, mint azt egy távozó és egy újonnan érkező beteg cseréje in­dokolta. A „SÖTÉT SZABOLCS” és talán még „sötétebb Szatmár ’ elhanyagolt egészségügyi viszo­nyairól, a műit örökségeként ka­pott rengeteg betegről, az az­előtti emberi lakásnak nem ne­Mozgalmas délután Ahol a népszámlálás egyik „vezérkara" dolgozik — Szóval azt az egyet tessék tisztázni, hogy nem mint kőmű­ves mester dolgozik tovább, ha­nem... —• szólt Utána Lipa And- rásné az egyik távozó felülvizs- gálónak; s közben Hopkó Tatjá­na, fiatal tanárnő által átnézett íveket vizsgálja felül. Ügy néz ki ezen a délutánon a Zsdánov utca iáltálános isko­la egyik tanterme, mint egy tőzs­dehelyiség. No nem szó szerint, csupán annyiba hasonlít, hogy itt is sokan vannak, s a felül­vizsgálok szinte nem tudják ho­va rakni a népszámlálási íveket. A népszámlálás egyik },vezér­kara” dolgozik itt. A felülvizs­gálok egymásután jönnek, s a számlálóbiztosaiktól kapott íveket mutatják be Lipa Andrásnénak, a Statisztikai Hivatal munkatár­sának, aki ellenőrzi a felülvizs­gált íveket, s felhívja a figyel­met a hiányosan kitöltött ,vagy tévesen bejegyzett adatokra. S közben a felülvizsgálók megbe­szélik a . tapasztalatokat, tisztáz­zák az esetleges félreértéseket is. Most derül ki, hogy milyen hatalmas feladatot, és körültekintő munkát jelent a népszámlálás. A népszámlálásban résztvevő pedagógusok annak idején az előkészítő tanfolyamok alkalmával nem gondolták, hogy ilyen jelentős és nagy figyelmet igénylő munka lesz. Szakembe­rek és olyr nők akik részt vettek a legutóbbi ltM9-es népszámlálás­ban is, egyaránt bizonyítják, hogy a mostani sokkal alaposabb több­rétű adatgyűjtést jelent. Akik nem ismerik a kulissza- titkokat, azt hihetik, hogy a fe- lülvlzsgálóknak úgyszólván egész kényelmes feladatuk van. Talán könnyebb,-.. mint a- számlálóbiz­tosok dolga, akik házról házra járva kitöltik a kérdőíveket, fel­veszik az adatokat. De azért őket sem irigyeljük... . Drégelyi Lászlóné szintén fe­lülvizsgáló. Már átnézte az íve­ket, s a kabátját veszi. Készülő­dik, hogy délutáni dolga után lásson. Lesz mit csinálnia, hiszen számlálóbiztosaitól délelőtt vett át harminckét darab ívet, azokat kell átnéznie. Ellenőrzi, hogy az egyes rovatok ’ jói vannak-c ki­töltve, nincs e valami levédés. Mikor ezzel végzett, utána elin­dul, s bekopog a lakásokba, hogy az előírásnak megfelelően a helyszínen is ellenőrizze a számlálóbiztosokat. Az első na­pokban pedig együtt járt azok­kal, .hogy munkájukhoz még több segítséget adhasson. Drégelyi Lászlóné felügyelete alá három számlálóbiztos tartozik: Kecske­méti Lászlóné, Krón Pálné és Bakó . Jánosné. Érdemes megem­líteni a nevüket, mért mindany- nyian nagyon pontos és' tiszta munkát végeznek,, úgyszólván hi­ba nélkül látják el feladatúkat. Mintegy tizenöt felülvizsgáló van a teremben. Egymás, munká­ja iránt érdeklődnék, kérdezget­nek, s mutogatják .-egymásnak az íveket, kölcsönösen segítenek. S a szorgos munka közben nyílik a tanterem ajtaja, s egy idősebb bácsika lép be. Szilágyi Mihály, a Széchenyi utca 18-ban lakik, s kiderül, hogy miért jött. Nem volt otthon, mikór a népszám­láló náluk járt, s most szeretné megkeresni, hogy ne annak kell­jen őutána fáradozni. Hamarosan útbaigazítják, s tovább folyik a munka. A népszámlálási felülvizsgálók gondosan nézegetik az íveket, s amelyik hibásan van kitöltve, azt visszaadják, hogy megfelelő adat kerüljön a rovatokba. S ez idő alatt- a számlálóbiztosok sorba bekopogtatnak a lakásokba... Mintegy háromszáz ember végzi Nyíregyházán a népszám­lálási munkákat. Kezdetben, vol­tak kisebb-nagvobb fennakadá­sok, de a napok múltával egyre kevesebb hibásan kitöltött ív akad. A népszámlálást végzők — na­gyobbrészt pedagógusok — pon­tosan és lelkiismeretesen dolgoz­nak, s munkájuk nyomán a nép- számlálás befejeztével a Statisz­tikai Hivatal megbízható, pontos adatokhoz jut, melyek élethűen mutatják azt a fejlődést, melyet az elmúlt tíz év alatt dolgozó né­pünk, s országunk megért. vezhető sok vályogviskóról már nagyon sokan és nagyon sokat írtak. Felvetődik a kérdés: az intézel tíz éves munkája lényegesen' semmit sem változtatott a kör­nyék tüdőbetegének állapotán? Szó sincs róla. Tíz év előtt a rengeteg kezelésre szoruló beteg közül a legsürgősebb és legsú­lyosabb esetek kerültek felvétel­re. Az évek folyamán jutottunk el a mai állapothoz, hogy a be­tegek legnagyobbrésze friss, kez­deti megbetegedéssel kerül ápo­lás alá. Arról, hogy ez a tény mit jelent a betegek gyógyítha­tósága szempontjából, azt hiszem, nem kell beszélnem. IGEN SOKAT fejlődött az in­tézet az elmúlt tíz év alatt » kivizsgálási és gyógyítási lehető­ségek terén is. Tíz év előtt már az is nagy eredmén* volt, hogy a súlyosan fertőzó betegeket kör­nyezetüktől elkülöníthettük, és az akkori lehetőségeknek megfe­lelően kezelhettük. Tíz év alatt a szocialista fejlődés útján elin­dult államunk intézetünket, a többi hasonló vidéki kis intézet­tel együtt, a korszerű intézetek nívójára emelte. Ma már felsze­relés és ellátottság szempontjá­ból vidéki és városi intézet kö­zött lényeges különbség nincs. Ez helyes is, mert csak így vár­ható, hegy egy-egy területi gyógy­intézet környéke betegeit .agy lássa el, ahogy az a tudomány mai állása szerint megkívánható, KORMÁNYZATUNK a gümő- kór gyógyításának országos vi­szonylatban elért eredményeit, figyelembe véve, a gümökórnak, mint népbetegségnek felszámolá­sát tervezi. Üj és lei bővített ré­gi gyógyintézetekben 8000 gümő- kóros beteg gyógyításához szük­séges ágy felállítását határozta el. Az eddiginél is nagyobb küz­delem indul, hogy a népünket sor­vasztó betegség a múlté legyen. Ebből a küzdelemből a kocsor­di intézet is ki fogja venni a részét, és. hogy nem eredmény­telenül, arra az elmúlt tíz év munkája biztosíték. BÍZUNK ABBAN, hogy eljön az az idő is, amikor ennek a hatalmas munkának eredménye­képpen a kocsordj gyógyintézet be fogja csukni kapuját, és nem vesz fel újabb gümőkóros bete­get. mert arra már szükség nem lesz. Dr. Páljy Róland (Megjelent a mátészalkai „Üj utakon” c. kiadványban.) Nem dohányozhatnak a finn iskolások A finn államelnök rendeletileg megtiltotta, hogy a diákság az is­kolákban, az -iskolákhoz tartozó kertekben, udvarokon, az odave­zető utakon, az iskolák vagy a diákság, által rendezett összejö­veteleken dohányozzék. A rende­let- szerint a dohányzás „nem való az ifjúságnak és ellenkezik a jószokásokkal.” S/ombaíon este: bállal egyiiaköSöü, nagyszabású műsoros estet rendez Nyíregyházán a nyírbátori határőrség kultúregyüflese Január 9-én, szombaton este 7 órai kezdettel nagyszabású mű­soros estet és bált rendez Nyír­egyházán a József Attila Műve­lődési Házban a Nyírbátori Ha­tárőrség kuli úregyüttese. A mű­sorban fellép az országos tánc­versenyen első díjat nyert ci­gánytáncegyüttes, ezenkívül sza­valatok, zenekari számok, han> szerszőlók és népi táncok tesLk ki az előadást. Utána a Határőr­ség nyolc tagú . „Melódia” tánc- zenekara szolgáltat a bálhoz szükséges zenét. Bejár? Y : a műsorra 14, 12, 1.0 és fi forint, a bálra 8 forint. További neon fénycsövek lesznek Nyíregyházán örömmel tapasztaljuk Nyíregy­házán, hogy egyre több utcában világít már esténként neon fény. A TITÁSZ nyíregyházi üzem­KARÁCSONYKOR VOLT 121 El VÉS Williarh Edward Davis kará­csonykor ünnepelte 121-ik szüle­tésnapját. Davis Észak-Karolinában, Wins- ton-Salembera látta meg a nap­világot mint rabszolga szülők gyermeke. Okmányaiból születé­sének pontos dátuma ugyan nem állapítható meg, de a társada­lombiztosító tanúsága szerint ő a legidősebb a biztosítottak kö­zött. (A ,,Combat”-ból) A TÁJFUN MARTALÉKA LETT ÉGY CSENDESÖCEÁNI SZIGET Az Üj Hebridák csoportjához tartozó legfőbb szigetet decem­ber utolsó napjaiban egy rend­ívül erős tájfun elpusztította. A brit-francia közigazgatás alatt álló szigetcsoport fővárosa, Port Vila (2500 lakos), teljesen eltűnt. Ausztráliából és a környező szi­gete») po,: '1 ■ m?bíöexpedfciók indeátaiv a szerencsétlenség szín- betwcxe. fLP A) vezetősége „rákapcsolt” a város neonfényesítésére. Ez a munka különösen szorgos volt 1959 utol­só hónapjaiban. Azt látjuk, hogy a szorgalom az újévre is meg­maradt. Iszály Péter elvtárssal, a TITÁSZ üzemvezetőjével beszél­gettünk az első félévi tervükről. Elmondta, hogy tovább folytat­ják a neon fénycsövek elhelye­zését a városban a Petőfi utcán az állomásig, a Vöröshadsereg utcán a kórházig, a Dózsa György utcán végig, a. Zsdánov utcán a tűzoltó laktanyáig, a Bocskai ut­cán a Béla utcáig, a Rákóczi ut­cán a Búza térig. Mintegy ötven fénycsövet helyeznek el a kö­zeli hónapokban, aminek költsé­gei meghaladják a félmillió fo­rintot. 2000 éves mozaikot talál»a?- Pólóban Szakértők megállapítása szerint „rendkívüli művészi értékű” ró­mai mozaikot találtak Istriában, a Pola közelében végzett föld­munkálatoknál. A mozaik egy római villa padlóburkolata*, kö­rülbelül 63 négyzetméter. A há­rom méter mélységben kiásott falakat épségben maradt ír- ' ' díszítik. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents