Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
TAVASZ ELŐTT TUNYOGMATOLCSON ÍNem szándékozom a harag tüzét éleszteni Tunyog és Matolcs között, hisz úgyis parázslik még. Igaz a tűzoltó munkát megkezdték mór, de azért bocsássanak meg, ha mégis szó- váteszem; nem hordtak még, — s főleg nem valamennyien — elegendő oltóanyagot erre a fel-fellobbanó, gőgből, lenézésből, maradiságból éledező máglyára. Tunyogmatolcs valójában egy község, nem választja el mezsgyehatár Tunyogot Matolcstól, mégis két falu... De ha annak a három embernek a véleménye alapján kellene dönteni, akiket csak úgy, találomra megkérdeztem, három. Ugyanis az egyik tunyoginak, a másik ma- tolcsinak, míg a harmadik ma- tolcstunyoginak vallotta magát, kifogásolva a Tunyogmatolcs elnevezést. Ezek mögött sajnos, húsba, tekintélybe, emberi életmódba vágó okok rejtőznek. Mert az igaz, hogy a két falu végére kiverték a táblát: termelőszövetkezeti község. Az is tény,' hogy a tunyogi parasztok gyermekei egy iskolába járnak a matolcsiakkal, s egy igazgató írja alá az iskolai bizonyítványokat, hisz a két falunak egy tantestülete, egy direktora van. A földművesszövetkezet közgyűlésein is együtt pipázik, vitatkozik a tunyogi kisparaszt a matolcsi tehetősebbekkel. Sőt! Ha levelet adnak a postára, hiába írja rá az egyik, vagy a másik Tunyog, vagy Matolcs nevét, akkor is csak a Tunyog- matolcs-bélyegzőjét ütik rá. Ezek szerint egy falunak tekinthető... Csakhogy ezek nem döntők. Nem bizony. Az a mérvadó, hogy Tunyognak is, Matolcsnak is külön községi tanácsa, s így csak természetes: saját közigazgatása, vb-je, és elnöke van. A különcködés régi keletű. Még abból az időből táplálkozik, amikor még holdra mérte az egyik ember a másikat, elhintve ezzel a gyűlölködés, a megkülönböztetés mag- vát, mely aztán mély gyökeret eresztett a makacs paraszti koponyákban. így aztán csak azt tudták, hogy a tunyogiak szegényebbek. De lehetett ezen csodálkozni? Nem, hiszen öt földbirtokos fürdőit abban a tengernyi könnyben, melyet a tunyogi zsellérek, cselédek, részes munkások hullattak... Az elmúlt évtizedben aztán már egészen elhalványultak az ellentétek, egy lett Tunyog és Matolcs. Mikor viszont kipattant az ellenforradalom, újból csak keresztbe nézett egymásra a tunyogi és a matolcsi ember. Ezért hangoztatták a matolcsiak közül többen: „Mi adózunk a tunyogiak helyett is.” S különváláskor ezt az egy mondatot juttatták kifejezésre, melyet a tanács egyik szekrényére írtak. „Tunyog meghalt.” A matolcsiak akarták, emezek pedig már csak dacból sem ellenezték... Most végre újból el- iudultak a közös úton. Igaz, külön-külön és nem sok értelemmel külön községi tanácsokkal. S még csak bonyolítja a helyzetet az, hogy Tunyog ugyan téesz község lett, de a Szabadság Hajnala Tsz. Matolcson van, melybe a tunyogiak is beléptek. Matolcson alakult egy másik téesz is, Új Élet néven, s azzal a gondolattal: „majd most mi fogjuk megmutatni.” Csökkentek az ellentétek, de ahhoz, hogy biztosan tegyék meg a második lépést is, még sokat kell tenni. Több mint félszáz kommunista ól Tunyogma- tolcson, de az erő szétforgácso- lódik, a külön-külön kis párt- szervezetekben. Itt lenne az ideje, hogy egyesítenék őket, s megkezdenék mostmár az aláírások után a szövetkezetek megszilárdítását, s az emberek nevelését, formálását. Ez követeli meg elsősorban, hogy úgy a tunyogiak, mint a matolcsiak józan fejjel, meggondoltan, a falu népének boldog jövőjére gondolva döntsenek. S az idő sürget, nem tűr halasztást. Az egész községet átfogó, helyesen áttekintő vezetésre van szükség. Az új termelőszövetkezeti tagok itt is, ott is mennének dolgozni, de sok nem tudja, mit csináljon. Elsőrendű feladat, hogy a tunyogmatolcsi kommunisták megtartsák első közös taggyűlésüket, amelyen megfelelő határozatokkal elindulnak a fejlődés útján. Az igaz, hogy az állatok értékelése, a trágyahordás és a föld számbavétele már befejezéshez közeledik, de még mindig akadnak tisztázatlan kérdések, kételyek, gondok, amelyek eloszlatásában a kommunistáknak kell elsősorban közreműködni. De ú«v, mint az iskolaigazgatónak. Mert ha a tunyogmatolcsi kis magyarokat egy tantestület neveli és vezeti, akkor a felnőtteket is egy közös folyamba egyesülő nagy párt- szervezet formálja. Mert a harag, a megkülönböztetés gyökereit csak így tudják kitépni s közös máglyán elégetni örökre. Persze ehhez az szükséges, hogy lássák, tudják, s szívükkel is érezzék ennek a fontosságát. Hisz ez a holnapért érzett kommunista felelősséget is jelenti, az emberekért, az új falu arculatának megteremtéséért. Már pedig ezért tenni, cselekedni igazi pártmunka. Ha már külön kis közösséget alakítottak a matolcsiak, ám legyen, ha úgy akarják. De nem józan kötelessége-e minden jövőre gondoló embernek figyelmeztetni őket arra, hogy ne építsenek majd esetleg ennek következtében újabb dacfalakat, haragormokat emberek és emberek között. Hisz milyen szép lenne együtt örülni a viruló háromezerötszóz holdas határban tavasszal, melyen vaMa Chopin-hünqversen y lesz a Bessenyei klubban Chopin-hangversenyt rendez ma délután 6 órai kezdettel a TIT. művészeti szakosztálya Nyíregyházán, a Bessenyei Klubban (Zrínyi I. u. 13.) Bella Klára és Várkonyi Péter, fiatal művészek mutatkoznak be a város közönségének, akik a varsói Choplin-versenyre készülnek. A nagy zeneszerzőről Straky Tibor tart megemlékezést. A vasárnap esti hangverseny zenei eseményének számit városunkban. Emlékeztetnünk kell arra, hogy külföldi versenyeken indullt fiatal művészeink ál- j tálában igen kiválóan szerepel- \ tek. Ilyen reményeket füzünk j most is a két művész varsói | útjához. Műsorukban Chopin: Geszdúr Impromptu, (Bella Klára elő- j adásában,) es C-inoll Nocturne (Várkonyi Péter előadásában) j szerepelnek. A klub viszonylag szűk helyi- | sége kitűnő akusztikával biztosítja az előadás bensőséges hangulatának lehetőségét. , lóban virágzó nagyüzemet, s boldog életet lehet alakítani. Gyümölcsözőbb előbb kezet fogni, mint később... Mi tagadás, a nagy fordulat után vannak, akik nemcsak lélegzetnyi szünetet tartanak, hanem hosszabb pihenési időt. Pedig erre nincs idő, s bizony az újjászületés, az emberek megszabadítása a tegnapi énjíiktől. rossz szokásaiktól, még ezután következik, amikor egy sorba állnak, munkába indulnak. S erre alapos tervezés. javaslat, elgondolás nélkül aligha tudják felkészíteni ókét a kommunisták. Közös, nagy mederbe terelt gondokból, elképzelésekből születnek meg az életre épített tervek. Csak így lehet eloszlatni a kishitűek kételyeit, az idegenkedés szellemét, amely árnyékként ott lebeg a régi és az új belépők között. Kiszemlélték már a brigádvezetőket, s azokat1 szavazatokkal szentesítették is. De ez még nem minden. A vezetet- teknek is csatasorba kell állni, s bizony még nem tudják, melyik mögött van a helyük. Nagy épülethez sok tégla kell. | Ahhoz pedig, hogy szép is le-1 gyen, megannyi ember elképzelése. Egyik az állatokat félti, s istálló építést, hizlalda létesítést javasol. A másik a kertészet fellendítésében látja a boldogulást. A harmadik a csendesen folydogéló Szamosra gondol, s már maga előtt látja a víziszárnyas telepet, fehérlő libákkal, kacsákkal. A következő a mosolygó Jonathán gyümölcskert híve, vagy a rizstelep bővítése mellett kardoskodik. Mindben a szebb holnap elképzelése, az érte való tenniakarás buzog. De ez csak egy akarattal, megértéssel és egységes vezetéssel váltható valóra. Ha becsülettel munkálkodnak ezért a tunyogmatolcsi kommunisták, s megnyerik az emberek bizalmát, elolvad az idegenkedés jege, tavasz lesz a Szamos partján, s békesség honol a tunyogmatolcsi emberek között. ... Farkas Kálmán Évszázadokon át a rejtelmes történetek földje és a gyarmatosító kalandorok szabad vadászterülete volt Afrika. Az utóbbi esztendők eseményei, a történelmi változások azonban mélyreható következményeket idéztek elő Afrikában is. A Nyugat nagy világlapjainak riporterei nem minden alap nélkül kiáltanak fel tudósításaikban: Afrikában megmozdult alattunk a föld! Afrika ébred! És így tovább. Érdemes összehasonlítani a régi és az új Af- rika-térképet is. Az őslakosság egyre több helyen követeli jussát, s rázza le magáról a gyarmattartók igáját. A hét legjelentősebb eseményei például mind összefüggésben vannak az arikai népek függetlenségi törekvéseivel. Nagy-Britannia gyarmatügyi minisztériumában afrikai bennszülött vezetők tárgyalnak, Rhcdézia és Nyasza- föld további sorsáról. Közben Macmillan angol miniszterelnök Nyaszaföldön tett látogatást, amelyet kíméletlen rendőrterror kísért, mert a bennszülöttek Elantyreben Macmillan ko- csijárak közeledtére „Pokolba a föderációval!” „Bocsássák szabadon dr. Bandát!” feliratú zászlókat lobogtattak. Párizs is fettete vendégeket fogadott. Szenegál és Szudán képviselőivel valamilyen békés megoldást keresnek, trrir.íez: tcsen olyant, amelyek lévén a francia korAz országgyűlés tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) emberiség szebb és boldogobb jövője felé vezető úton. — Egyetértünk ezzel a politikával és teljes erőnkből támogatjuk. mert kormányunkat ugyanazok a célok és elvek vezérlik, mint a Szovjetuniót és a magunk eszközeivel és erejével mi is e politika sikeréért küzdünk. A külügyminiszter ezután arról a következetes békepolitikáról beszélt, amely a Magyar Népköztársaság és más államokhoz fűződő viszonyát meghatározta. Szólott arról a íratásról, melyet Hruscsov elvtársnak az ENSZ-ben elhangzott beszéde és javaslata kiváltott. Rámutatott — Hruscsov javaslata új szakaszt nyitott a világbéke végleges biztosításáért folytatott harcban, új reményeket keltett az egész békeszerető emberiség számára. A szocializmus győzelme egy országban, de még inkább a szocializmus világrendszerré válása, új korszakot nyitott meg az emberiség történelmében: lehetővé vált, hogy a háborúkat, mbit a nemzetközi vitás kérdések megoldásának eszközét, egyszer s mindenkorra kiküszöböljük a nemzetközi életből. Ezt az új helyzetet, ezt az új valóságot tárta fel a szovjet leszerelési javaslat, ezért beszélhetünk teljes joggal arról, hogy c javaslat, minden kétséget kizáróan, megalapozott és reális. —r A Szovjetunió kormányának legutóbbi intézkedése kézzelfogható és cálfolhatatlan bizonyítéka a Szovjetunió őszinte békeakaratának és annak az eltökéltségének, hogy az enyhülés folyamatát továbbfejlesz- sze. A Szovjetunió szeptemberben tette meg javaslatát az általános és teljes leszerelésre. Januárban már egyoldalúan, anélkül, hogy megvárná, míg javaslatát elfogadják, vagy csak érdemben tárgyalják, máris egyharmadával csökkenti hadseregének létszámát. Meg sem várva az enyhülés szakaszának teljes kibontakozását, a Szovjetunió de facto megteszi az első lépést a teljes leszerelés félé — mondota. — Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztásaság fegyveres erőinek létszáma évek óta csupán annyi, amennyi határaink védelméhez múlhatatlanul szükséges. Honvédelmi kiadásaink a most beterjesztett költségvetésének mindössze 4,6 százalékát teszik ki. Ezt számunkra egyedül az teszi lehetővé, hogy a Szovjetunió-vezette szocialista tábor tagjaként élvezzük a szocialista rendszer erejének és óriási ütemű fejlődésének az élet minden területén ható áldásait. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy ehhez a győzelmes táborhoz tartozunk. Bízunk abban, hogy a többi országok követni fogják a Szovjetunió példáját és boldogok leszünk, amikor eljön a nap, hogy hadseregünket a többiekkel együtt megszüntethetjük, és országunk valamennyi fia a békés építő munkának szentelheti erejét, képességeit. Kormányunk nevében kijelentem: teljes szívvel csatlakozik a szovjet lépéshez, üdvözöljük és támogatjuk azt (Nagy taps) — A forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy' a külügyi bizottság és a kormány közös javaslatát emelje határozattá. (Lelkes, nagy taps) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának felhívására vonatkozó határozati javaslat vitája után az elnöklő Rónai Sándor szavazást rendelt el. Az országgyűlés a határozati javaslatot egyhangú lelkesedéssel fogadta el. Dr. Jáhner- Bakos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság elnöke számolt be ezután a Legfelsőbb Bíróság elmúlt 2 évi munkájáról. Majd Lombos Ferenc, a Csehszlovákiában járt parlamenti küldöttség tagja tartotta meg beszámolóját a delegáció látogatásáról. A beszámolókat az országgyűlés elfogadta, s ezzel az ülés befejezte munkáját. Vass István, az országgyűlés alelnöke zárta be az ülésszakot, s jó munkát, erőt, egészséget kívánt a képviselőknek. Afrika reflektorfényben mán.y ezeket az országokat a francia közösség keretein belül megtarthatná, de azért legalább formailag növelné ezeknek az országoknak függetlenségét. Brüsszelben, Belgium fővárosában mind több engedményt ad a belga kormány a kongói képviselőknek, s most már biztos, hogy 1960. június 15-én kimondják Belga-Kongó függetlenségét. Ez csak az első lépés, sok kemény küzdelem vár még a Belga-Kongó-i függetlenségi mozgalomra, hogy kivívja az ország teljes függetlenségét. A tárgyalásokon az Aba- ko-mozgalom képviselője határozottan követelte, hogy a kormányhatalmat haladéktalanul ruházzák át az afrikaiakra. Ezekkel a tárgyalásokkal kapcsolatban a Neue Zürcher Zeitung január 24-i vezércikkében elismeri, hogy fekete-Afrikában a benszülött népeknek ma már olyan képviselői vannak, akik minden tekintetben egyenrangú félként tárgyalhatnak az európai kormány férfiakkal, mert ezek az afrikai vezetők „európai katágóriákban gondolkodnak, s európai kategóriák szerint érvelnek is”. Ez a figyelemre méltó jelenség az afrikai népek tuniszi értekezleten szinte elementáris erővel nyilvánul me... A ma még elnyomás alatt, vagy függőségben elő népeknél nagy önbizalmat ad harcuk fokozásához Guinea és Ghana példája is. Nkruman, a Ghánái Köztársaság miniszterelnöke ezt üzente a tuniszi értekezlet résztvevőihez: „Egy afrikai sem érézheti magát szabadnak, amíg más afrikaiak rabszolgaságban élnek. Támogatjuk a Nyasza-földi, rhodéziai, a kenyai, a kameruni, a belga-kongói és az algériai testvérek hősies harcát!” Az arab és a néger vezetők hangsúlyozzák, hogy az 1960-as esztendő az afrikai függetlenség és szabadságharc befejező szakaszának kezdete lesz. Ezt a harcot különös súllyal támogatja Tunézia és Marokkó. Mint ismeretes, az algériai nemzeti felszabadíiási front segítséget kért az értekezleten résztvevő országoktól. Alig hangzott el a felhívás, Ben Barka, a marokkói népi erők uniójának elnöke kijelentette, hogy pártja az elsők között lesz, amely önkéteseket küld Algériába. Algéria és Dél-Aírika az a terület Afrikában, ahol a fehér lakosság nemcsak a gazdasági és politikai hatalom szempontjából van túlsúlyban, hanem számarányát tekintve is jelentős tényezőt képvisel. A fehér lakosság minden erejét megfeszíti régi kiváltságainak megtartása végett. Amint az algériai események bizonyítják, ezek a fehér gyarmatosítók nem riadnak vissza a legvégső esz*
