Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

ä SAJTÓ NAPJÁN A népet szolgálni. E rövid mondatban lehetne éssnesűríteni a sajtó dolgozói­nak feladatát. Ennyiben is meg lehetne határozni: mit tegyen, hogyan dolgozzon a kommunista újságíró. De ma ünnep van, ma emlékezünk a halálra üldözött kommunista újság, a Szabad Kép súlyos időkben vállalt har­cára, s újra visszanézünk a meg­tett útra, amely már sokszor, nagyon sokszor hoz örömet, s egyre kevesebbszer bánatot. Sok minden fakad ebből a né­hány szóból: „A népet szolgál­ni”. Elsősorban, hogy a néppel együtt küzd a sajtó dolgozója as egyre újuló eredményekért, s as új alkotásokban, a meg- ifjedott falvakban látja mun­kája gyümölcsét. De a népet szolgálja akkor is, amikor bírál, hogy a jobb munka nyomán még nagyobb legyen a boldog­ság, örömtelibb az élet. A ma­gyar sajtó munkatársának lenni ma nagy tisztesség. Olyan had­sereg propagandistája, agitá­tora és krónikása a kommu­nista újságíró, amely egy új világ megalkotásáért indul harcba, hogy összetörje mind­azt, ami régi és megátalkodott, ami a szocialista építés útjában áll. Kalinin elvtárs mondotta er­ről a munkáról: „Ha azt akarják, hogy tudó­sításuk megfogja az embereket, akkor abba egy keveset a saját vérükből ts bele kell önteniük. Ha a tudósítók írás közben ma­guk is felhevülnek, s átélik azt, ez eregető lesz a tudósításon is — sikerült, élénk alkotás less belőle.” Valamikor a magyar burnsoá lapok munkatársai előtt egyet­len cél lebegett, s ugyanezt követelték a tőkés újságok ké­szítőitől Nyugaton: minél több utcai szenzációval, szeméttel tömni as átlagembert, hogy el­tereljék a figyelmet az égető kérdésekről, a kapitalista rend sok aljasságáról, menteni a ha­lódét, késleltetni az újat. A mi lapjaink feladata alapvetően más. A magyar sajtó céljai ne­mesek: felemelni az embert a szocialista színvonalra, harcolni az elmaradottság ellen, segíteni az MSZMP és a kormány he­lyes törekvéseinek megvalósítá­sát. S ebben új, meg új problé­mák jelentkeznek, sokrétű kö­vetelményeket kell valóra válta­ni. De az újság ma egyre in­kább világítja a szocializmus felé vezető utat. Munkatársai büszkék arra, hogy olyan kor­szakban élnek, amelyben győ­zedelmesen halad előre a pro­letariátus nagy Ugye, amikor a nép egyre-másra aratja ragyo­gó győzelmeit itthon és szerte a világon. Történelmi időket élünk és a sajtó minden munkása szívvel, lélekkel segíti e győzelmek szervezését az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Azok is, akiknek hivatásuk az új élet fontosabb mozzanatait rögzíteni, de azok is, akik a munkapadoknál, a földeken ter­melnek és hírt adnak munká­jukról, akik a kevesebb gond érdekében bírálják a rohanó tempó folyamán még mutatkozó fogyatékosságokat. A magyar sajtó napján, a Szabad Nép megjelenésének ti­zenhétéves fordulóján köszönet jár a sajtó legegyszerűbb mun­kásainak, a munkás és paraszt­levelezőknek, a posta sajtóval dolgozó alkalmazottainak, a lap- terjesztőknek, az újságkészítés valamennyi névtelen dolgozójá­nak. Egyúttal kifejezzük, hogy nem csupán reméljük, hanem bizton akarjuk: a párt szavát az eddiginél is olvasmányosab­ban, eszmeileg és tartalmilag színvonalasabban juttatjuk el az emberekhez, az olvasókhoz. közöktől sem, ha arról van szó, hogy — ahogyan mondják — „Algéria francia maradjon”. Algéria természetesen sohasem volt francia, a franciák itt csu­pán a gyarmatosítók szerepét töltötték be. az ország termé­szeti kincseinek gazdag haszon­élvezői lettek. S amíg Afrika többi részében egymás után váltak függetlenné, vagy leg­alábbis formailag függetlenné az egyes afrikai államok, Al­gériában az őslakosság jogaiért harcoló nemzeti felkelő mozga­lom még ma sem jutott győ­zelemre. Nyilvánvaló, hogy ma már nem lehet arról szó, hogy Af­rikát vagy annak akármelyik területét továbbra is gyarmati sorsban tartsák. Maga De Gaul­le tábornok is erre a józan be­látásra kényszerült e napokban sokat idézett szeptember 16-i rádióbeszédében. Ugyanis Franciaország nevében kötele­zettséget vállalt, hogy a béke helyreállítása után, legkésőbb négy éven belül, népszavazás­sal dönthetnek az algériaiak sorsukról. Ezután a franciák számára is újabb népszavazást rendeznek, hogy jóváhagyják az algériaiak választását. A to­vábbiakban három lehetőséget vázolt fel De Gaulle az algé­riaiak előtt. Az első, hogy el­szakadnak Franciaországtól. Ezt „valószínűtlennek és szörnyű­nek” mondta, mely szerinte csak „nyomort, politikai zűrza­vart és kommunista diktatúrát” ' hozhatna. Franciaország ez esetben is mindenképpen bizto­sítaná a maga szaharai kőola­jának kiaknázását és eljuttatá­sát a Földközi-tengerhez... A második lehetőség a teljes fran- ciásodás. (Tartózkodott az in­tegráció szó használatától). A harmadik lehetőség: külön al­gériai kormány megalakítása az algériaiak kormányzására. Ez a kormány Párizs segítségé­re támaszkodnék és szorosan együttműködne vele gazdasági, közoktatási, hadügyi és külügyi téren. Ebben az esetben Algé­ria belső rendszere föderális jellegű lenne, amely megadná a különböző népközösségek együttélésének biztosítékait. De a De Gaulle tábornokot hata­lomra segítő szélsőjobboldali gyarmatosítóknak, az ú. n. ult­ráknak ebből elegendő volt meghallamok a tábornok kü­lönben igen ködös ígéretében azt a kifejezést, hogy „az al­gériaiak gyakorolhatják önren­delkezési jogukat”, máris „Al­géria feladásának” jeleit vél­ték felfedezni, s nyomban meg­kezdték egy puccs előkészítését, majd véres összeütközést pro­vokáltak az algíri utcákon, a városok életét megbénították s szembeszegültek a kormány intézkedéseivel. A francia kor­mányt az algériai helyzet szin­te válságba sodorta. Franciaor­szág az elkövetkező nemzetkö­zi értekezleten csak nagyon megcsappant erővel és tekin­téllyel képviselheti majd állás­pontját, ha az algériai kérdést Képek Rozsály termelőszövetkezeti községből * Sztojka Miklós nevenapján, december elején választotta a szövetkezeti gazdálkodást. Tizenkét holddal lépett be a szövetkezetbe, meg a lóval, szekérrel, takarmánnyal, szó­val ahogy illik. A közelmúltban hordták össze az abrakot, szénát és a vetőmagot. Képünkön azt örökítettük meg. ami­kor az utolsó fuvart vitte és utána Baba lovát is beadta a közösbe. (Hammel felv.) Szovjet államférfiak az Egyesült Államokban Tóth Endre sertésgondozónak van miért vidámnak lenm, 702 munkaegységet teljesített a mólt esztendőben. Egy munkaegység­re pedig 38 forintot osztottak. A háztáji gazdasággal együtt jóval felül volt a jövedelme a 30 000 forinton. Tizenegy éve dolgozik a szövetkezetben. Ä nagy gya­korlottságot, szívesen végzett munkát példázzák a képen lát­ható süldők is. Mátészalka és Mérk szövetkezeti község' lett Az elmúlt hét folyamán Má­tészalkán is egyre többen dön­töttek úgy, hogy a jövőben a közös, nagyüzemi gazdálkodás útjára lépnek. A Dózsa György utca dolgozó parasztjai, miután aláírták a belépési nyilatkoza­tokat — bár elismerték és sok­ra tartják a Zalka Máté terme­lőszövetkezet eredményeit — úgy döntöttek, hogy maguk új termelőszövetkezeti csoportot ala­kítanak. Tegnap este pedig már azt jelentették Mátészalkáról, hogy a járási székhely tóesz-község lett. Lapzártakor érkezett: Mérk is téesz-község lett. sürgősen meg nem oldja. Egy­felől teljesen lehetetlen ma már az, hogy Algériában gyarmati rendszert tartsanak fenn, lehe­tetlen az is, hogy az algériai bennszülött lakosság jogos kö­veteléseit, felszabadulási és függetlenségi mozgalmát fegy­veres erővel vérbe fojtsák; másrészt viszont Algériában a francia gyarmatosítók elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy továbbra is, — ha kell, a barikádokon — küzdjenek az algériai nép szabadságmozgal­mának vérbefoj'tásáért, s a kor­mány erre irányuló intékedé- seinek kierőszakolásáért. A francia kormány ezeket a kö­veteléseket nem teljesítheti. Hi­szen nemcsak Afrika népeinek egyöntetű tiltakozásával találná magát szemben, nemcsak azt kellene tapasztalnia, hogy Ázsia népei is teljes erővel támogat­ják az algériai nép független­ségi mozgalmát, hanem azt is látnia kellene, hogy az Egye­sült Államok és Nagy-Britan- nia sem nézi szívesen az algé­riai események alakulását. A francia közvélemény és maga Franciaország népe nem azono­sítja magát az ultrák törekvé­seivel. A 45 millió francia nem azonos a másfélmillió algériai gyarmatossal. A francia nép el­ítéli áz ultragyarmatosítók ma­gatartását, s nemcsak támogat­ja a francia kormányt a fa­siszta ultrákkal szemben, ha­nem erélyes intézkedést is kö­vetel a lázadás elfojtására. New York. (TASZSZ): Az Egyesült Államokban tartózko­dó szovjet államférfiak egy csoportja látogatást tett Nelson Rockefellernél, New York állam kormányzójánál. Poljanszkij, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke tol­mácsolta Rockefellernek Hrus­csov jókívánságait. Rockefeller köszönetét mondott a jókíván­ságért, majd kifejezte azt a Óvodabővítésre 30 ezer forintot, járdaépítésre 70 ezer fo­rintot, villanyhálózat-bővítésre 38 ezer forintot szavazott meg köz­ségfejlesztési alapból a tuzséri községi tanács. ■ A Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság jelenti, hogy a Lottó ötödik játékhetén 4 255 053 szelvény vett részt a játékban. Öttalálatos szelvény nincs. Négy találatot 166 szelvényen értek el. a nyeremény összege 19 224 forint. A háíomtaláiatos szel­vények száma 7 623, ' nyeremé­nyük 209 forint. A kéttaláia- tosalc száma 150 767, nyeremé­nyük 10,60 forint. reményt, hogy hasznos és érde­kes lesz a szovjet küldöttség amererikai útja. Befejezésül ki­jelentette: a szovjet államférfiak nagy tehetségű, energikus és bátor emberek benyomását fej­tik. A szovjet államférfiak másik csoportja felkereste O’ Keefet, New York állam alpolgármeste­rét. A baráti légkörben folyta­tott beszélgetésen főképpen Moszkva és New York építkezé­si és városrendezési kérdéseiről volt szó. A jelenlévők helyelés­sel fogadták Konotopnak, a moszkvai területi tanács végre­hajtó bizottsága elnökének azt a kijelentését, hogy jobb váro­sokat építeni és korszerűsíteni* mint lerombolni azokat. Várható időjárás vasárnap es­tig: felhőátvonulások, néhány helyen kisebb esővel, vagy futó hózáporral. Időnként élénk nyu­gati, északnyugati szél. Az éj­szakai lehűlés erősödik. Várha­tó legmagasabb nappali hőmér­séklet vasárnap plusz 2—5 fok között. Mit űzet a Lottó? Eső, hózápor *

Next

/
Thumbnails
Contents