Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-30 / 25. szám

Folytatta tanácskozását az országgyűlés (♦•'olytatáí *r 1. oldalról.) éves terv legnagyobb építkezé­se. Ennek a gyárnak gyorsabb építése, illetve üzembehelyezése számottevően enyhíti majd a cementhiányt, s az ország ce­mentipari termelését 1963-tól 1965-ig fokozatosan egymillió ton­na cementtel, azaz a jelenlegi országos termelési kapacitás mintegy 76 százalékával növeli. — Az építőipar dolgozói tö­rekedjenek arra, hogy a leg­jobban előkészítsék a beruhá­zásokat, az építkezéseket, a leghatékonyabban hasznosít­sák az építési kapacitásokat, munkaerőt, gépet, anyagot. Válasszák ki a leggazdaságo­sabb megoldást, minden igye­kezetükkel azon legyenek, hogy a beruházásokat a le­hető legrövidebb idő alatt el­készítsék. A Tervező Irodák biztosítsák a mezőgazdasági — különösen a termelőszövetkezeti — építkezé­sekhez a különböző változatú, a helyi anyagok felhasználását is figyelembevevő típusterveket, a megfelelő kapacitást és az anya­got. — Pártunk és körmánjúnk bi­zalmat élvező politikájának ered­ményéként napjainkban a falun történelmi jelentőségű társadalmi — gazdasági átalakulás mégy végbe. A hároméves terv idő­szakának elején hazánk szántóte­rületének kereken egy negyede tartozott még csak szocialista szektorokhoz, s a most érkezett legújabb összesítő jelentés sze­rint ma- tnár kétharmada, egé­szen pontosan 66,2 százaléka. Ezen belül az összes szántóterü­let 51.9 százalékán termelőszö­vetkezetek gazdálkodnak. 1959. november elseje óta 293 000-rel nőtt a termelőszövetkezeti tagok száma. Ma a községek 65,3 száza­léka — számszerint: 2183 — ter­melőszövetkezeti község. Novem­ber elseje óta 767 község lett termelőszövetkezeti községgé, termelőszövetkezeti várossá lett a többi között Szeged, Békéscsa­ba. Gyula, Nagykőrös és, más városok egész sora. — Ezeknek az adatoknak alapján bátran megállapíthatjuk, hogy dolgozó parasztságunk napjaink bau tömegesen lép a közös gazdálkodás útjára : innen, az országgyűlés fórumá­vá is üdvözöljük a termelőszö- ívetkezetekbe lépett dolgozó pa- I«asztok százezreit Űj és egyre gazdagabbá, kulturáltabbá fejlő­di életük küszöbét átlépve, kí­vánjuk nekik, hogy helyi veze­tőiket jól megválasztva, a közös munkában, a közös célok eléré­séért egységesen felsorakozva maguk és hazájuk javára jó Ugészségben, jó munkával nagy «fkereket érjenek el. — A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága fei- BbóHtóttá a párt és az állami seerveket: fokozzák a termelő­j«aövetkezetek megszilárdítására ■rényuló munkájukat, segítsék a t Saövetk özetekbe tömörült dolgo­zató parasztságot, hogy az új ter- [«nelőszövetkezetfckben mielőbb lanegkeadődjék a közös munka. Kormányunk a múlt évihez hasonlóan az idén is elsőrendű fontosságú feladatának tekinti a termelőszövetkezeti mozga­lom támogatását, minden le­hetséges módon. pfcnnakidején a hároméves terv Hegész időszakára nem egészen 2 Hmdlliárd forint közép- és hosszú­lejáratú hitelt irányoztunk elő a termelőszövetkezetek támogatá­séra. Ezzel szemben egyedül a múlt évben több mint három- milliárd forintra emelkedett a termelőszövetkezetek állami hi­tellel való támogatása. A szocia­lista mezőgazdasági nagyüzemek 'létrejöttével megnyílik a mező- gazdaságban is a termelőerők folytonos fejlesztésének 'nagysze­ré perspektívája. A termelőszö­vetkezeti mozgalom lelkesítő fej­lődése még biztosabbá teszi, hogy ebben az évben egész mezőgaz­daságunk továbbfejlődik, teljesít­ünk és túlteljesítjük a mezőgaz­dasági termelés idei feladatait. A múlt évben emelkedett a me­zőgazdasági termelés, fejlődött az állattenyésztés is. Hasznosnak bizonyultak a nagyüzemi barom­fitenyésztés fejlesztését szolgáló állami beruházások. A termelő­iszövetkezetekben egy év alatt megháromszorozódott a ba­romfihús termelése, a ba­romfitelepeken megnégyszere­ződött a tojástermelés. Az »déri a tavalyinál nagyobb felada­tokat kell megoldani az állatte­nyésztésben is. Ebben az évben például legalább 530 000 mázsá­val több vágóá’latot, 60 millió literrel több tejet, 60 millió da­rabbal több tojást és 1400 má­zsával több gyapjút kell adni a , mezőgazdaságnak, mint tavaly. Az állattenyésztés fejlesztésé­nek fontos előfeltétele a bő­séges takarmányellátás. Ki­emelkedő jelentőségű tehát a kukoricatermesztés, amelyben vannak biztató, szép eredmé­nyeink. A legértékesebb takarmánynö­vény vetésterülete jelentékenyen nőtt, s ami különösen fontos: az eddigi legmagasabb termésátlag­gal fizetett. Száraz szemester­ményre számítva a tervezett 12,9 mázsa helyett — katasztrális hol­danként átlagosan 14,9 mázsa ku­koricánk termett. A silókukorica vetésterülete egy év alatt több mint kétszeresére nőtt. — Ezeknek az eredményeknek az .elérése köszönhető annak, hogy a szemes- és silókukorica termesztése a mezőgazdasági ter­melők, valamint az irányító szer­vekben dptgozó vezetők figyel­mének középpontjába került. Ki- szélesedett' a hibridkukoricavető­mag felhasználása. 1958-ban az ország kukorica vetésterületének még csak 7, 1959-ben viszont már 40 százalékán használtak hibrid­vetőmagot. Az állami gazdaságok­ban és termelőszövetkezetek szán­tóföldjein — nagyon helyesen — szinte általánossá vált a hibrid- vetőmag felhasználása. — Most célul tűzhetjük ki. hogy ebben az évben orszá­gosan a vetésterület mintegy 60 százalékát vessék be hib­ridmaggal. Szerény számítás szerint is ilyen módon csaknem három millió métermázsával növelhető ez évben a kukoricatermés, ez pedig — átszámítva — mintegy 5—6000 vagonnal több sertéshúst jelent. Szüntelenül figyelmet kell for­dítani a mezőgazdasági áruter­melés és ezzel együtt az állami felvásárlás tervének teljesítésére is. Igaz, a jövőben jobban tá­maszkodhatunk állami gazdasá­gainkra és termelőszövetkeze­teinkre, de nem nélkülözhetjük az egyénileg gazdálkodó termelő­ket, sőt a háztáji gazdaságok áutermelését sem, különösen az állati termékek tekintetében. Ügy gondolom, hogy teljesen jo­gos az államnak a mezőgazdasági árutermelési és felvásárlási terv teljesítése iránti igénye akkor, — amint az elmondottakból is kitűnik — ha nagy erőfeszítése­ket teszünk, hogy a mezőgazda­ság több gépet, építőanyagot, műtrágyát, növényvédőszert és más szükséges eszközöket kapjon 1960-ban a múlt évihez képest 8,9 százalékkal kell növelni a me­zőgazdasági termékek lei vásárlá­sát. Kormárijamk bízik abban, hogy dolgozó parasztságunk az idén újabb sikereket ér el a ter­melés fejlesztésében és az áru­termelés növelésében. — Külkereskedelmünknek is nagyobb feladatokat kell megol­dania, mint tavaly. A külkeres­kedelmi lehetőségek [elhasználá­sával is tovább akarjuk javítani a lakosság ellátását, ezért a ta­valyihoz képest mintegy 20 szá­zalékkal növelhetjük a fogyasz­tási cikkek behozatalát. Elsőren­dű követelmény, hogy a nemzet­közi fizetési mérlegnek az előző évek szívós munkájával megte­remtett egyensúlyát megtartsuk, tovább szilárdítsuk. — Nemcsak a külkereskede­lemben, hanem egész népgaz­daságunkban elért eredmé­nyeink egyik alapvető ténye­zője, egyszersmind jövőbeni sikereink biztosítéka az, hogy egyre bővül gazdasági együtt­működésünk a szocialista or­szágokkal. Ez az együttműködés — első­sorban a KGST keretében — a múlt évben minden területen lényegesen tovább fejlődött. A szocialista országokkal kialakult kereskedelmi kapcsolataink nagy jelentőségének jellemzésére meg kell említenem, hogy már elké­szítettük a KGST-ben résztvevő valamennyi országgal az 1961— 65-ös évekre szóló — tehát má­sodik ötéves tervünk egész idő­szakára érvényes — hosszúlejára­tú külkereskedelmi megállapo­dásokat is, amelyek aláírására már a közeli hónapokban sor kerül. — Kormányunk a békés egy­más mellett élés politikájának jegyében a továbbiakban is ar­ra törekszik, hogy a tőkés or­szágokkal is erősítsük gazdasági kapcsolatainkat, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alap­ján. Ezen az alapon kívánjuk nö­velni áruforgalmunkat az emlí­tett országokkal. — Ez évi tervünk ebben a vonatkozásban is fejlődést mu­tat. Pozitívan értékeljük, hogy az utóbbi hónapokban megállapodá­sokat irtunk alá, vagy hosszab­bítottunk meg több mint 20 tő­kés országgal. Szélesítjük a kül­kereskedelmi forgalmat többek között Ausztriával, Angliával, Görögországgal és más kapitalis­ta országokkal is. — örvendetes, hogy fejlődnek gazdasági kapcsolataink a füg­getlenségüket nemrég elnyert ázsiai és afrikai országokkal is. — A legteljesebb bizakodással nézünk építő munkánk idei feladatainak sikeres megvalósítása elé — folytatta. — Meggyőződésünk, hogy minden alapunk megvan erre a derűlátásra. Munkásosz­tályunk, parasztságunk, értelmi­ségünk az utóbbi két évben min­den tervfeladatot túlteljesített. Bízunk abban, hogy dolgozó né­pünk az eddig elért termelési sikereket ebben az esztendőben újabb és még nagyobb győzel­mekkel tetézi. A kongresszusi munkaversen y hatalmas sikerei azonban nem felejtethetik el ve­lünk, hogy a múlt esztendő vé­gén nem kívánatos jelenségek is mutatkoztak: nem egy helyen jelentkezett a már sokszor elítélt „mennyiségi” szemlelett. A lét­szám felesleges duzzasztása, az anyagkészletek felesleges fo­gyasztása, itt-ott a minőség rom­lása, a műszaki fejlesztés hát­térbe szorulása. A szocialista munkaverseny célkitűzései, nem szorítkoz­hatnak ezért egyoldalúan és általában mindenütt mennyi­ségi, többtermelési eredmé­nyek elérésére. Az I960, évi munkaverseny sike­rének kivívásában, az eredmé­nyek elérésében számítunk a szocialista munkaversenyben élenjáró szocialista brigádok munkájára, aktív közreműköflé- sére, amelyek példamutató kez­deményezésükkel nemcsak ter­melési célok elérését, termelő munkájuk fejlesztését vállalták, hanem egyszersmind a szocialis­ta magatartás és erkölcs, a kö­zösségi szellem elmélyítését is vállalták, tanulnak, tovább mű­velődnek. A vállalatok, üzemek vezetői támogassák, segítsek eze­ket a nagyszerű kezdeményezé­seket. Jk Felszólalásának befelező ré­szében a gazdasági vezetés né­hány kérdéséről, a gazdaság; ve­zetők feladatairól beszélt Apró Antal. — Rendkívül sok múlik a ve­zetőkön. A, továbbiakban is kö­vetjük azt, amit az előző évek­ben tettünk, hogy intézkedési jogukat növeljek, önállóságukat fejlesszük. De ezzel az önállósággal jól kell és tudni kell élni. Legye­nek a vezetők a vezetésük alatt álló területnek valóban egyszemélyi felelős irányítói, gazdái. Feltétlenül biztosítsák a helyes szocialista legyeimet és külön kiemelem: üzemekben különcé­képpen a technológiai fegyelmet. Vezessenek határozottan. Legye­nek igényesek önmaguk és mun­katársaik munkájával szemben. Tanuljanak állandóan, képezzék magukat, s erre buzdítsák mun­katársaikat is. Beszéljék meg munkatársaikkal feladataikat, magyarázzák rreg nekik msgbi- 'zatásuk célját, jelentőségét, s ha munkatársuk ezt a feladatot el­vállalta, vagy erre utasítást ad­tak neki, követeljék meg az adott szó megtartását. Legyenek nyugodt vezetők, de ugyanakkor türelmetlenek és kibékíthetetle- nek a hibákkal, a lazaságokkal, a kötelezettségmulasztással szem­ben. Kíméletlenül lépjenek fel gazdasági vezetőink az anyagi jellegű visszaélésekkel szemben is. A rendszeres állami ellenőr­zést, a hozott határozatok és törvények végrehajtását erősíte­nünk kell a kormányban, a mi­nisztériumokban, a Tervhivatal­ban, a tanácsoknál és minden más területen. — A dolgozók túlnyomó, nagy többsége szereti a rendet és a fegyelmet es' elvárja a vezetőtől, hogy ezt biztosítsa. Az ilyen ve­zető nem válik népszerűtlenné, éppen ellenkezője az igaz: él­vezni fogja a dolgozók többsé­gének megbecsülését, feltétlen bizalmát, s ez a biztosítéka an­nak, hogy vezetők és beosztot­tak eggyéforrottan, egy akarat­tal tudnak küzdeni az adott kol­lektívára váró feladatok jó meg­oldásáért. — Legnagyobb kincsünk a dolgozó ncp alkotó tevékeny­sége. Olyan erőforrás ez, amely nem apad el soha, ha a dolgozók érzik, hogy az or­szágban minden az ő érde­kükben történik; az ő javu­kat szolgálja mindaz, amit az országgyűlés, a párt, a kor­mány határoz és javasol. Tudjuk, hogy dolgozó népünk szereti hazáját és boldog szocialis­ta országot, megelégedett csalá­di életet akar. Mindenki legyen azonban tudatában annak, hogy terveink megvalósítása, a nép­gazdaság erőteljesebb fejlesztése és az egész nép — benne saját maga és családja — jövőjének alakulása egyéni munkájától függ nagymértékben. Biztosak vagyunk abban, hogy népünk ez évi fáradozásait, erőfeszítéseit si­ker fogja koronázni. — A beterjesztett költségve­tés szocialista építésünk meg­gyorsítását, hazánk erősödését, a dolgozók életének további javu­lását szolgálja. Ezért javaslom, hogy a tisztelt országgyűlés azt fogadja el, emelje törvényerőre. (Nagy taps). Ezután Kerkay Andorné, a Fe­jér megyei képviselőcsoport ne­vében a könnyűipari tárca költ­ségvetéséhez szólt-hozzá. A köny- nyűiparnak továbbra is fő célja, hogy megtartsa a választékok bő­ségét és még jobb minőségre tö­rekedjék. Igyekezni kell kiküszöbölni * női szandáloknál, gyermek- lábbeliknél mutatkozó hibá­kat és azt Is, hogy egyes szezoncikkeket nem mindig a kellő mennyiségben gyárta­nak. Az ipar számolt ezekkel a felada­tokkal, szem előtt tartja a dol­gozók igényeit, óhajait. A könnyűipar költségvetése elősegíti a dolgozó nők további elhelyezkedését is. A tavalyinál 20 százalékkal nagyobb összeg áll rendelkezésre a könnyűipari beruházásokra. A könnyűipari beruházásokat elsősorban vidéken valósítjuk meg. Szombathelyen fonoda létesül, a kaposvári fono­dát bővítik, szó van arról is, hogy Özdon ruhagyárat helyeznek majd üzemben a nehézipari köz­pontban élő asszonyok és lányok foglalkoztatására. Berettyóújfa­lun, Bácsalmáson Szekszárdon és Baján is épülnek majd könnyű­ipari üzemek az elképzelések szerint, 1961-ben. Az új, vagy felújításra kerülő könnyűipari üzemeknél a beruházási keret megállapításakor gondoltak arra is, hogy a könnyűiparban nagy számban dolgozó nők munkakö­rülményeit könnyítsék, kielégít­sék az egészségvédelmi követel­ményeket. Befejezésül a könnyűipar mű­szaki fejlesztésével foglalkozott. A költségvetést elfogadta. Darvas József beszéde Darvas József országgyűlési képviselő a művelődésügyi tár­ca költségvetéséhez szólt hozzá. Többi között a következőket mondotta; — Szinte fel sem tudjuk mérni azt, hogy a kultúra minden te­rületén milyen új feladatokat jelent az az óriási jellegű forra­dalmi változás, ami most a fa­lun végbemegy. A szocialista mezőgazdaság a dolgozó parasztok számára űj igényeket, új kívánságokat, új tartalmat jelent. Kel kell készülnünk arra, hogy eze­ket az egyre növekvő igénye­ket kielégítsük, és úgy töltsük meg tartalom­mal az emberek növekvő kultu­rális igényeit, hogy valóban szo­cialista emberekké váljanak. Aj elmúlt esztendőkben találkozott az ember néha olyasfajta pénz­ügyi szemlélettel, hogy a kultúra csak viszi a pénzt, vissza nem igen ad. A kultúra igenis „hoz” pénzt, mert a műveltebb ember, a műveltebb emberfő, a neme­sebb lelkitartalom — mindez sok­szorosan visszafizetődik a terme­lésben is. A költségvetés az el­múlt évekkel szemben nagyobb ütemben emeli a kultúrára for­dított összegeket. Az elmúlt évhez képest több mint félmilliárd fo­rinttal emelkedik a kulturális tárca költségvetése. — A Művelődésügyi Miniszté­rium helyesen osztja el a ren­(Folytatás a 3. old*lofi.) 2

Next

/
Thumbnails
Contents