Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-30 / 25. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM Ära 50 fillér I960. JANUÁR 30, SZOMBAT A Lottó nyerőszámai (3. oldal.) A rózsák országában (Útirajz az 5. oldalon.) Szabadnapos a kormányos (Riport a 6. oldalon.) Az országgyűlés elfogadta az 1960. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot Az országgyűlés költségvetési Etájának első felszólalója csütörtökön délután Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottsága ipari és közlekedési osztályának vezetője volt. öt követően a többi felszólalók között beszélt Berki Zoltán, a Tiszalöki Erőmű Vállalat igazgatója is. Berki Zoltán országgyűlési képviselő a villamosenergia ipar időszerű kérdéseiről beszélt. — Ebben az évben újabb 150 községet kapcsolunk be a villanyhálózatba, s második ötéves terv éveiben az ország minden falujába eljut a villanyáram. Most már elsősorban arra kell gondot fordítanunk, hogy a falvak népe, a termelőszövetkezetek tagsága eredményesen, gazdaságosan használja fel a villamosenergiát munkájának könnyítésére, a terméshozamok emelésére, a kulturális színvonal további növelésére. Arra kérem a Földművelésügyi Minisztérium illetékeseit, hogy a villamosenergia-ipar vezetőivel tárgyalják meg az energiafogyasztás intenzitásának növelésével kapcsolatos teendőket. A következő időszak alapvető feladata — hangsúlyozta — mező- gazdasági nagyüzemeink villamosítása, a szükséges energia biztosítása. A költségvetést elfogadta. Berki Zoltán után Mokri Pál, Komárom megye országgyűlési képviselője szólalt fel. Az országgyűlés pénteken folytatta az 1960. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés alelnóke nyitotta meg. A vitában elsőnek Apró Antal, a forradalmi munkás— paraszt kormány első elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. Apró Antal elvtárs beszéde — I960, évi tervünk nagyobb feladatokat tartalmaz, mint amilyent annakidején a hároméves népgazdaságfejlesztési terv irányelveiben az országgyűlés 1960. évre előirányzott — kezdte beszédét Apró Antal, majd megállapította, hegy az idei nagyobb feladatok kitűzése egyfelől lehetséges, másfelől szükséges is. Lehetséges, mert soha nem volt olyan szoros és bensőséges a kapcsolat a dolgozó tömegek, a párt és a kormány között, mint ma. A dolgozóknak még soha nem volt olyan magas az életszínvonaluk, mint napjainkban, a szocializmus építésének idején. A jobb munka, a termelés gazdaságosságának javításában elért eredmény alapozta meg ezt az életszínvonalat, amelynek további emelése is kizárólag a jó munkától függ. Biztonságérzet, nyugalom, munkakedv, alkotó- készség él a dolgozókban, s mivel a terv igazi realitását az anyagi megalapozottságon kívül elsősorban a dolgozó tömegek munkaszeretete és lelkesedése jelenti, biztosak leheltünk abban, hogy az idei magasabb tervfeladatok sikeresen megoldhatók. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1959. márciusi határozata, majd pártunk VII. kongresszusának lelkes előkészületed nagy" lendületet adtak falun, városon a termelő munkának, a szocialista munkaversenynek. Nagyobb lépéssel haladhatunk a szocializmus építésének útján azért is, mert a békés építőmunka számára kedvező a nemzetközi helyzet és nagyobb feladataink megoldásában — saját erőnk mellett — bizton számíthatunk a szocialista tábor országainak, önzetlen barátainknak támogatására, a velük kiépített és egyre fejlődő testvéri együttműködésre. Szükséges is volt az idei magasabb szintek kijelölése, hiszen azt akarjuk, hogy a dolgozók élete a lehető leggyorsabban javuljon tovább és a legjobb előfeltételeket teremtsük meg a második ötéves terv eredményes végrehajtásához. Azt akarjuk, hogy mielőbb elérjük a pártkongresz- szus által megjelölt alapvető célokat: befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítsuk a szocializmus építését hazánkban. Apró Antal ezután aláhúzta, hogy A legfontosabb gazdasági mutatókban már tavaly elértük a hároméves tervben 1960-ra előirányzott szintet. A szocialista Ipar termelése már tavaly több volt az 1960-ra előirányzott termelésnél. A lakosság reáljövedelme szintén tavaly elérte, a lakosság áruvásárlása pedig meg is haladta a hároméves tervben 1960-ra előírt mértékét. Ha idei terveinket sikeresen megvalósítjuk, — s erre minden lehetőség megvan — a nemzeti jövedelem 1957-hez képest mintegy 25 százalékkal lesz nagyobb. A szocialista ipar termelése az eredeti hároméves terv szerint 22 százalékkal emelkedett volna. Az idei tervfeladatok eredményes végrehajtásával mintegy 35 százalékot ér el az emelkedés. 1957- ben úgy számoltunk, hogy új áron 57 milliárd forintot fordítunk állami beruházásra. Dolgozó népünk jó munkája lehetővé teszi, hogy három év alatt összesen — szintén új áron számítva — 75 milliárd forintot használhassunk fel beruházísekra. Eredetileg azt tartottuk lehetségesnek, hogy a bérből és fizetésből élők egy keresőre jutó reálbére, illetve egy főre jutó reáljövedelme az 1957. évihez képest 6, illetve nyolc százalékkal legyen magasabb az év végére. Ha jól dolgozunk, nyolc, illetve 15 százalékos emelkedés lesz! — Igen szépek az eredmények és a célok — folytatta. — Minket, kommunistákat, vezetőket, a népi hatalom harcosait úgy ismernek, hogy bármilyen dicséretes, jó munkaeredményekről beszélünk is a méltatás szavaival, várható, hogy hozzáfűzzük: de... és következnek a bíráló megállapítások. Valóban, most is következik majd néhány „de”. Az országgyűlés tanácskozásain felszólaló képviselőtársaim közül számosán méltatták a terv realitását, rámutattak arra, hogy a terv — bár nagy feladatokat ír elő — megvalósítható. Majdnem minden felszólaló tett azonban az ilyen megállapítások után néhány megjegyzést, hozzátette szavaihoz, hogy: de... még ilyen, vagy olyan területen tovább kell javítani munkánkat. Ha városban, üzemben, vagy a falvakban, hivatalokban dolgozókkal beszélünk, szinte egyöntetűen azt mondják: mi tagadás, jól élünk, csak soha rosszabb ne legyen, de azért még egy két dolog kellene, amit szívesen megvásárolnék. Egyiknek több ruha, vagy jobb lakás, a másiknak új bútor, vagy televízió az igénye. Nos, ezért fűzzük mi is hozzá mindig az eredmények elismeréséhe a „de” szócskát és figyelmeztetjük magunkat, figyelmeztetjük a gazdasági és politikai vezetőket a sikerek mellett jelentkező hibák, fogyatékosságok megszüntetésére és felhívjuk a figyelmet arra, hogy szocialista hazánk tovább gazdagodjék, a dolgozóknak legyen jobb lakása, több ruhája, új bútora, televíziója, hogy fokozatosan minden dolgozó kielégíthesse igényeit, valóra válthassa egyéni elképzeléseit. — Sok javítanivaló van még a beruházások vonalán Ságunk növekedése nélkül, belső erőforrásokból történt, sőt már csökkentettük is külföldi adósságaink összegét. Ezek a tények mutatják, hogy népgazdaságunk egyensúlya a fogyasztási alap állandó emelkedése és a felhalmozási alap részarányának növekedése mellett is szilárdan és reálisan belső erőforrásokra épült és épül a jövőben is. Az ipar alapjainak kiszélesítése, ezen belül az alapanyagipar, a szénbányászat, a villamosenergia-ter- melés, a vaskohászat feltétlenül fontos fejlesztése, a mezőgazdaságnak a szükséges építőanyaggal, gépekkel, műtrágyával, nö- vényvédŐ6zerekkel történő fokozott ellátása a biztosítéka annak, hogy ki tudtuk e'égíteni a népgazdaság, a bel- és külkereskeAnnál fontosabb, hogy e téren előrehaladjunk, mert a kiadások igén jelentékeny részét fordítjuk idén beruházásokra. — A nemzeti jövedelem, illetve az ipari termelés jelentős mértékű emelkedése lehetővé tette, hogy a felhalmozási alap részaránya a nemzeti jövedelmen belül az 1958. évi 21 százalékról 1959-ben 22 százalékra emelkedjék 1960-ban pedig — tervünk szerint — ez az arány 25 százalékra nő. Akadhatnak, akik a beruházások növelésének hallatára felteszik a kérdett: nem követjük-e el újra a korábbi hibákat? Erre a kérdésre is nyíltan, egyértelműen válaszolunk: ezen a területen sem ismétlődnek meg a régebbi hibák! A felhalmozási alap részarányának növekedésével együtt ugyanis — éppen dolgozó népünk jó munkájának eredményeként —a fogyasztási alap 1959-ben történt mintegy 7 százalékos növelését ez évben is megismételjük, azaz 1957-hez képest három év alatt 20 százalékkal emeljük. Továbbra is töretlenül érvényesül tehát pártunk és kormányunk azon álláspontja, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. — A nemzeti jövedelem növekedési ütemének fokozódása és a felhalmozási alap részarányának növekedése már 1958- ban és 1959-ben is külföldi adósdelem növekvő igényeit. Egy év alatt soha nem kapott annyi gépet, berendezést és műszert iparunk, mint tavaly. Ebben az évben ez még fokozódni fog. — Említettem, hogy feltétlenül fontos a vaskohászat fejlesztése; külön kívánok szólni a Dunai Vasműről. A fogyasztási cikkek, háztartási gépek. közlekedési eszközök fokozott gyártásához több kohászati termék, különösképpen több lemez kell. A második ötéves terv időszakában meg akarjuk kétszerezni sok országban ismert és keresett autóbuszaink termelését, s 1965-ig 460 000 mosógépet, 150 000 darab hűtőszekrényt akarunk gyártani. A Dunai Vasmű hideg és meleg- hengerművének üzembehelyezése szükségtelenné teszi a finomlemez importját, , sőt a második ötíves terv végén évente 50 000 tonna finomlemezt, tudunk majd exportálni. Ezzel segíteni tudjuk a többi szocialista országot is, ahonnan cserébe más fontos, nélkülözhetetlen alapanyagot tudunk vásárolni. Mindez indokolja, hogy ebben az évben mintegy 580 millió forintot fordítunk a Dunai Vasmű továbbfejlesztésére. A vasmű már ebben az évben több mint 20 000 tonna lemezt. 350 000 tonna acélt és mintegy 420 000 tonna kokszot biztosít népgazdaságunknak. Egyidejűleg gondot fordítunk Sztá- linváros további fejlesztésére is. Apró Antal ezután rámutatott arra, hogy változatlanul nagy problémát jelent a beruházások koncentrálása. A tapasztalatok alapján a kormány úgy döntött, hogy az értékhatáron felüli új beruházás megkezdésére 1960-ban csak 1,3 milliárd forintot lehet felhasználni, a többi anyagi erőt a már megkezdett beruházások befejezésére, illetve gyorsabb ütemű kivitelezésére kell fordítanunk. Oda összpontosítsuk anyagi erőinket, ahol a beruházás a lehető leghamarabb megtérül, segíti népgazdaságunk fejlesztését, korszerűsítését, a műszaki színvonal emelését. — A mezőgazdasági beruházás az idén 27 százalékkal több a tavalyinál. A mezőgazdasági beruházások több mint leiét a mezőgazdaság további gépesítésére használjuk fel Sok egyéb gép mellett több mint 10 000 traktort, több mint 4000 gabonavetö gépet, 1400 gabona- kombájnt, 2400 fűkaszát, csaknem 3500 műtrágyaszórót kap az idén a mezőgazdaság. Az univerzális traktorok aránya ez évben országosan meghaladja az 50 százalékot. A termelőszövetkezetek megerősítésére, illetve fejlesztésére 2825 millió forintot irányoz elő a terv, ebből az állami hitel csaknem 2400 millió. A termelő- szövetkezetek építési beruházásait több mint másfél milliárd forinttal segítjük. — Az idei beruházási program nagy feladatok elé állítja építőiparunkat és építőanyag- iparunkat is. Az építőanyagipar szűk termelési kapacitásának megszüntetésére ez évben több mint 800 millió forintot költöttünk építőanyagipari beruházásokra. Különösen fontos a meglévő cementgyárak kapacitásának bővítése, új cementgyárak építése. Vác közelében építjük fel a Dunai Cement és Mészművet, amely a háromfFolytatás a 2. wMolon.) gazdasági fejlődésünk üteme minden területen meggyorsult
