Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-26 / 21. szám
Tűzkeresztség a falvakban — Van két emberünk, Pintér Péter és Egri Kálmán. Kérték a felvételüket tagjelöltnek. A két elvtársnak azt ajánlottak, előzőleg lássanak munkához, mutassák meg; érdemesek • kommunista tagjelöltségre? Kiváló alkalom kínálkozott erre, a járásban is folyó szövetkezeti fejlesztésnél. A két elvtárs kiment falusi pártmunkára a járási brigáddal, úgy hallottuk, szerencsésen sikerült a tűzkeresztség. •— Czimbalmos elvtárs kisvárdai «tepeaervezeti titkár igazított útba bennünket és néhány kilométer után «íamtől-szembe álltunk a falusi tűzkeresztség két szereplőjével. Tisza bezdéden rótták a fagyos utakat és munkájukról már a hangjuk is sejtetett valamit. —• Borekedtünk mind a ketten — mondta az első percekben Egri Kálmán. — Nagyon sokat beszélünk mindennap, én a napokban Jékén voltam, három órát beszéltem szinte egyfolytában, — itt Bezdéden is ezt csináljuk. — Sokmárvdent sokszor el kell mondani, hogy higgyenek nekünk — veszi át a szót barátja, Pintér Péter. A két népnevelő ősz óta» együtt járja a parasztcsaládokat. jól megértik és jól kiegészítik egymást. Tiszabezdéd, már a hetedik község a járásban, s eddig soha nem fogyott el a türelmük. Kettőjüket küldik azokra a helyekre, ahol a legnehezebb célt érni. I Ionosén fárasztó népnevelő munka igen kimeríti őket. Nagyon Ö6sze kell szedni minden tudásukat, figyelmüket, ha nem akai- na.k alulmaradni. Es eddig még nem maradtak alul. Nem egy helyen kínálják meg őket és zsebükbe csúsztatnak néhány almát, kedvességből. A marasztalás mindennapos', a barátság nem egy-két napra való. Egri elvtárs egyéb élmények mellett elmesélte, bánkódik a tolla után, ami állítólag Eperjeskén maradt. — Kár volt érte. nevezetes toli, emlék, mert azzal a tollal százhetven paraszt irta alá a belépési nyilatkozatot, magunk között már el is neveztük' „forradalmi” tolinak. Nem is nyugszom, míg rá nem találok... Szerencsére akad még toll Tiszabez- déden és fog is. ha értelmes népnevelők adják a parasztok kezébe. Életrajz-ismertetésként annyit: Egri Kálmán tíz éve dolgozik a melléktermék és hulladékgyűjtő vállalatnál. A népgazdaság számára fontos beosztásban végzi munkáját, veszendő értékeket ment meg, s eddig közel húszhuszonöt millió forintot tesz ki a megmentett érték, amit irányításával a földről szedtek 'fel a kisvárdai járásban. Két gyerme- ke van, előző éjjel látta őket, az egyik aludt, nem akarta felköl- teni, csak úgy csókolta meg és utazott vissza Tiseabezdédre Pintér Péter a népbolt vállaiat! ellenőre Kisvárdán. Ketten dől- | goznak az ellenőrzésnél Nagy i Józsi bácsival, aki míg munka-1 társa népnevelő munkán van, el- I végzi a Pintér elvtárs teendőit is. Harmincöt boltban ellenőrzi,) milyen árucikkeket kapnak a i vásárlók és nem rövidítik-e meg | őket. Pintér elvtársnak két gyermeke van, vasárnap látta . őket utoíjára és valószínű ma a. másik vasárnapon látja viszont őket. ' A rövid társalgás végén Egri Kálmán kettőjük nevében még megjegyezte: — örülünk, hogy alkalmunk nyílik bebizonyítani; méltóak leszünk a tagjelöltségre... Közben megérkeztek a „sürgetők”, a brigád többi tagjai. Gál István géplakatos, Értékes Gábor oktatási és népművelési előadó és László Pál pénzügyőrparancsnok. Az „acél” brigád minden percet kihasználva sietett a faluba, mert napjainkban a cselekvésé a szó. Pintér Péter és Egri Kálmán tűzkeresztsége a cselekvésben fogant. Megérdemlik, hogy maguk j közé fogadják a kommunisták.. . És mindazokat, akik becsülettel ; helytállnak most a falu új útra vezetésének mozgalmas napjaiban. (Páll G.)! Biszkti elvíárs beszélt a fehérgyarmati fjártnapo« Biszku elvtárs beszél A hallgatóság egy csoportja — Megmondom két szóval, mi a legfontosabb a mj munkánkban: jó felkészültség — veti közbe Egri elvtárs. Még megjegyzi: a népnevelőnek jó emberis - merőnek kell lenni, ha azonnal felismeri a helyzetet és tudja kihez, hogy lehet közeledni, nyert ügye van. „Üttörő brigádnak” nevezik a csoportot, amelyben a írét kisvárdai népnevelő van. Látogatásunk alkalmával is külön- äeges feladatokat kaptak Ketten járták végig azokat a családokat, melyek már beléptek ugyan a termelőszövetkezetbe, de kételyek támadtak náluk. Sok nevetséges rémhír, alaptalan félelem zavarja némely parasztember nyugalmát. Egyesek elhiszik a rémmeséket, félnek, hogy jönnek a leltározók és lesöprik a pa'dlást, elvisznek mindent, amit találnak, még a krumplit, almát, sőt még a boroshordót is. Az ellenség nem tartja a száján a kezét ezekben a mozgalmas napokban. Minden tőle telhető rémhírt bedob a hiszékeny emberek félrevezetésére, lelki nyugalmának megzavarására. Sok helyen lóhalálban zörgettek a postán az emberek és siettek kivenni a takarékba betett pénzecskéjüket, gondolván, még azi is be kell majd adni a szövetkezetbe. Ezek a rémhírek nem kevés borsot törnek a népnevelők orra alá. de legtöbb esetben csak addig zavarják a fejeket, míg a józan ész felül nem kerekedik. És Pintér Péter, Egri Kálmán és a többiek nem becsülik le a lélekmérgező hírek leleplezését, aprólékos alapossággal cáfolják meg sorra ezeket. — Nemcsak a belépésig fontos a népnevelő munka — mondják egymás ellen. — Ha elmegy a brigád, nagyon a sarkukra kell állni a helyi embereknek, a párt- szervezet minden tagjának, hogy bizakodást öntsenek az emberedbe, táplálják az önbizalmat. — Valóban időszerű igazságra tapintottunk a beszélgetés során. Soha nem volt ilyen nagy szükség minden egyes kommunista pártmunkájára, mint most. A tétlenség, vagy felületesség nagy károkat okozhat mindennap. Jó példát szolgáltat a szorgalmas munka végzésére a két pár- tonkívüli népnevelő, a két kommunista jelölt. A szellemileg küVárosnésésen — ukrán vendégekkel ... « ö'agy síkért araion a díszünnepségen a kievi opera művészeinek minden száma Vendégeink az ukrán kultúra ünnepe alkalmából rendezeti ny egyházi kiállításon megyénk veze tőinek kíséretében, (Hammel feiv.) Az ukrán—magyar barátság jegyében rendezték meg Nyíregyházán az ukrán kultúra ünnepét. Szombat este ünnepi díszelőadást tartottak a nyíregyházi József Attila Művelődési Ház nagytermében, melyet zsúfolásig megtöltött a közönség. A diszünI népségén mutatkozott be a dele | gáció művészegyüttese is. Az ukrán—mauyar kiállításon Vasarnap délelőtt tíz órakor nyílt meg ünnepélyes külsőségek között a Gorkij-mozi épületében az ukrán kultúra nap tiszteletére rendezett népművészeti, történelmi és könyvkiállítás. Írások könyvek, beregi him- zésminták igazolják az ukránmagyar történelem, a népi kultúra, a művészet, irodalom és a két nép mai életének számtalan közös vonását. Az egyik vitrinben múltszázadbeli írás: ukrán és magyar parasztok panaszát tartalmazza. Amott ukrán írók magyarra fordított művei. Az ukrán vendégek kezében mézeskáláessziv. — Nyíregyházi emlék... Városnézésen ! A kiállítás megtekintése után \ városnézésre indult az ukrán j művészegyüttes a megyei tár- i sadalmi szervek és intézmé- ; nyék vezetőivel. Ismerkedés a | várossal, a város nevezetességeí- | vei, „bekukkantani” a művészeti és kulturális életbe — ez volt a i céljuk az ukrán művészeknek. Elismerően nyilatkoztak *az ezerkétszáz' férőhelyes modern szabadtéri színpadunkról. Üj gondolatokkal megrakodva távoztak a zeneiskola épületéből, ahol rögtönzött előadáson hall- ' onthatták meg Bartók, Kodály ■ :i: pdalfátdolgozásait Straky Ci- bor és Aginé előadásában. A vendégegyüttes elhatározta, hogy néhány Bartók és Kodály-darabbal tér haza Kievbe. Az épülő színházban is megfordultak a vendégek;■ Cseljul Zagraj, a kievi operáház szólistája így vélekedik róla: — Világos épület. Kicsi, de elragadóan szép. Egyébként kis méretei ellenére is tágasnak mondható. Kedvező feltételeket nyújt majd a színészeknek a fél-- lépésnél, a nézőtérről kitűnő a látás a színpadra. A „míívesztanyán" A nyíregyházi képzőművészek Zrínyi Hona utcai műtermében grafikák, szobrok, festmények. Az alkotók meleg szeretettel fogad-, ták a távoli vendégeket. „Igazi művésztanyába csöppentünk” — fordította a tolmács Vala Pornomenko szavait. — Különösen a szobrok ragadták meg a figyelmet, Nehéz lenne eldönteni, melyik a legszebb...” Utolsó állomásuk a múzeum volt. Ferenczy, Derkovics és a többi neves festő alkotásai nagy hatást gyakoroltak vendégeinkre. Irány Debrecen Ljuda Liszakovszkaja, a kievi filharmónia művésznője így bú-, csúzik a várostól: —Rövid ideje vagyunk csak Magyarországon. Számos történelmi épületet, híres alkotást láttunk. Sok szépet mutattak nekünk. De a legszebb az a fogadtatás volt, amelyben részesültünk, az a szívből jövő szeretet amit már szombat este megmutattak az önök városának lakói. Kimondhatatlanul jól esett az az elismerő taps, amiben együttesünk részesült. — Néhány óra múlva indulunk tovább, Debrecen felé. Búcsúzóul csak annyit: Szívünkben « legkellemesebb emlékekkel távozunk. Kívánunk önöknek sok boldogságot, egészséget, jólétet, és örök barátságot népeink között. „A viszont latasra”! — CsaHány -» 5Í
