Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-26 / 21. szám

HOGYAN HELYESEN ? A SZABOLCSIAK / Ó fi VMA

Szülőknek — világnézetről

L gy nyíregyházi diak-összeÍJ jövetelen történt, hogy egy teeny versét olvasta fel, de csali erős rábeszélésre. Mindenki azt aondolta, hogy szerelmes vers lesz, s azért tartózkodik felolvasásától. De nem az volt. ,

Szenvedéllyel megírt, őszinte hangú atheista verset. hallottunk, amelyben a fiatal leány az emberekhez fordul, ne higgyenek babonában. előrerendelés- ben, túlvilági erőkben, megmagyarázhatatlan gátakban, mert ilyenek nincsenek, s mind csupán arra valók, hogy az embereket butaságban tartsák. S ahogy felolvasta versét, megjegyezte: csak a szüleim meg ne tudják, mert akitor megvernek.

Mi kényszerítette a leányt mégis, hogy szülei akarata ellenére ezt a verset megírja? Amikor számolt azzal, hogy talán senkinek nem mutatja meg? S miért kockáztatta meg mégis a közzé adást? De nem csupán ezek a kérdések merülnek fel bennünk, hanem a következők äs: Hogyan érezhet ez a lány szüleivel szemben? Miféle kapcsolata van a szülőkkel? Mit tudnak a szülei gyermekük gondolattól ágából? Sok sok kérdés amire választ kell adni, mert nem csupán erre a kislányra vonatkoznak. hanem rajta kívül még nagyon sok fiatalra, akik talán nem is írnak . verset, de lázongó igazságérzetük igen sok fejtörést. szenvedést okozhat nekik.

Y| i kényszerttette a leányt a versírásra? Mj késztet sok fiatalt heves vitára’ Az igazság- érzet, amelynek követelő szavára az ifjú ember. a fiatal leány hallgat a legjobban. A megismerés, a környező világ megértése sarkallja a fiatalokat, s ha eközben ellentmondásokkal találkoznak. keresik, kutatják az igazságot, a valóságot. Az igazság, a valóság kutatása, mégis- [ mérésé, annak elismerése egyet j jelent az emberiség haladásával, j S ez nemcsak a fiatal emberre, j Hanem az egész feilődö embe- 1 ínségre jellemző.

Mi történt a kisleány eseté- j ben? Ellentmondással találkozott,

* ee addig sarkallta, amíg ma- gslban ki nem érlelte a valóság ígaeá képét. Ráébredt arra. hogy otthonában hamisan ismertettél: etette az életet, ráébredt, hogy szüleinek nincsen igaza. Nyilván megkísérelte szüleinek felfogását megváltoztatni, mert ez is a fiatalság jellemvonása. Nehéz elviselni a gyermeknek, hogy az általában példaképként tisztelt .rrülök tévednek, gondolkodásuk Helytelen. A szülő!: itt azonban nem hajlottak a vitára. Sőt! Egyoldalúan testi fenyítéssel zárnák le, ha vitárít kerülne a sor, Mit érnek el ezzel? Talán azt, bőgj' az a gyermek, aki logikus gondolkodással, tudományos ismeretek alapján meggyőződött arról, hogy semmiféle túlvilág, csoda, babona, emberfeletti hatalom stb. nincsen, a verés, fenyítés hatására majd el fogja ismerni mindezeket? Semmi esetre sem. Ellenben azt elérik, hogy a gyermek lemond a szülőkkel való gondolati kapcsolatról, magába zárkózik, és csalódik szüleiben, elveszíti példaképét, s a szülők elvesztik a közlékeny, engedelmes gyermeket.

A tudomány világosan bebi- zonyította már az idealista. vallásos világnézet tudománytalan valótlanságát. Az a szülő, aki gyermekét továbbra is a tu- dőmánytala^i idealista, - vallásos felfogásban) akarja nevelni, nem számol azzal, hogy ennek éppen maga a gyermek szegül ellen, mert tudásra frissebb, ni öcsének előítéletei, régi szokásai. És meg

kell mondani, nem a szülőnek hanem a gyermeknek' van igaza ebben az esetben! El kél! gondolkodnia az ilyen szülőnek, és le kell vonnia a tanulságot.: elmaradt a kortól, nem segítője, de gátlója gyermeke fejlődésének. Persze, igen nehéz ez annak a szülőnek, aki négy, öt vagy hat évtizede is idealista, vallásos felfogással élt. Nem kívánja senki, hegy áz ilyen szülők máról holnapra. adják fel gondolkodásmódjukat. De a gyermek, az ország jövőjének érdeke, hogy a korral, az iskolával, a szocialista neveléssel ellenkező módon ne neveljék. Egy idősebb édesanya mondta ezeket a

szavakat: Gyermekem, ón elhiszem, hogy neked van igazad. De én már csak így akarok meghalni. — Tisztelet és bacsü- lés jár ennek az édesanyának, aki fájdalommal bár, de megérti. hogy így cselekszik helyesen.

AS indinkább közelebb kerül ' az iskolai és a családi nevel és. A szülők nagy többsége megértéssel segíti az iskola munkáját. Felvilágosult, tiszta gondolkodású ifjúság nő fel, bátor, határozott, céltudatos ifjúság. S ez akkor lesz teljesebb, ha még kevesebb ellentmondással találkoznak. S ez elsősorban a szülőkön múlik.

S. B.

Megkezdődött a téli irtás

a haklalóránlházi erdőgazdaság területen is. A munka «agyrémét már gépek vegyük.

— JELENLEG NEM SAJÁT LAKÁSBAN LAKOM. — írje Aranyos Balázs iiszavas- vári lakes. .Saját lakást pedig csak úgy tudnék biztosítani magam és családom részére, ha vásárolnék. ‘Mivel hatodma- gammal vagyok, a keresetemből nincs rá lehetőség, hogy egy lakás árát egyszerre lefizethessem. Ezt csak akkor tehetném meg, ha valamilyen formában kölcsönhöz jutnék. Lehetne-e OTP kölcsönt lakás vásárlására felvenni?

+

Az Országos Taka- j rékpénzíár * jelen- | légi rendelkezések alapján lakás vásárlására kölcsönt nem nyújthat. Ellenben lakásépítésre adhat kölcsönt az OTP, ha az építtető, telekkel ős az építkezéshez szükséges 25 százalék | saját erővel (anyag,

! vagy készpénz) rendelkezik.

Amennyiben tehát építkezni szándékozik. úgy ebben az j ügyben keresse tel a (ászavasvári OTP fiókot, ahol megkapja 1 az errevonatkozó résateíe* tájé koz taváét.

— KALAUZNÖ i SZERETNÉK LEN- | NI. Nagyon boldog ( lennék, ha ez a vá- j gyám teljesülne. Van-e (most Nyíregyházán I kalauznői felvétel?

Mindég}', hogy buszra,^ vagy villamosra.

üdvözlettel: Kozma Erzsébet, Tiszatelek.

Az 53. sz. AKÖV munkaügyi csoportjától azt a választ kaptuk, hogy jelen pillanatban nincs felvétel. De báraiikor adódhat üresedés. Érdeklődni keil rendszeresen.

Villamoskalauz felvétel nincs, de üresedés eseten is csak MÁV-dolgoaók lehetnek villamoskalauzok.

AZ AUTÓBUSZJÁRATOKRÓL ÍR Fekete János nyíregyházi olvasónk: Napnap után látom, amint egy anya hathónapos gyermekével korán reggel az autóbusz-megállóhoz igyekszik. Neki is bérlete van, mint sok más embernek. Előre fizet csak azért, hogy biztosítva legyen számára az állóhely az autóbuszon, mert a kicsit nem bírja a lábán bevinni a bölcsődébe. Számtalan esetben elszorul az ember szíve, amikor látja, hogy nem fér fel az autóbuszra és gyalog kell neki megtenni az utat Borbányáról a városba.

Jogos a borbányai dolgozók számos panasza, mert hiába fizetnek a bérletért: — nem férnek fel az autóbuszra.

Várjuk Fekete János levelére az 53.

számú Autóközlekedési vállalat válaszát.

A BÉKE CUKRÁSZDÁBAN esett meg velem. — írja Kovács Imre Nagyhalászból. r— Kabátomat felakasztottam a „mindenki fogasára”, sálamat pedig betettem a kabát ujjába. Megkezdődött a tánc. Körülbelül tizenhat négyzetméteren lök- döstük egymást, vagy negyvenen. Igaz én még aránylag jól jártam, mert beszorultam partnemőmmel a sarokba. Elég az hozzá, ha táncolni nem is, de szenvedni szenvedtünk. Lassan elszántam magam, hogy elhagyom a helyiséget. Indultam a kabátom után. Félórái keresgélés után végre ráakadtam, de a sálam sehol. Ügy látszik, valakinek nagyon megtetszett. Mit volt mit tenni, jelentettem a vezetőségnek. Azt mondták, nézzék be másnap. Benéztem. Nem lett meg. Azt javasoltam nekik: ruhatárt kellene rendszeresíteni. Szerintem kicsik a zenés cukrászdák, ügy gondolom, a Béke cukrászdát is ki tehetne bővíteni. Sokat segítene a táncolni vágyó fiatalságnak, ha megváltoznának a szórakozási viszonyok.

Nem ártana «gy kis reform e*e*> »

téren sem!

Nagy Feri sovány, jóvágású fiatalember. 17 éves, szőke — s látta a világot. Látta és rájött arra, hogy itthon emberebbek az emberek, melegebb a szó, segítőbb a tett — könnyebb az élet. Ezért jött haza Angliából, haza,

45 tolulta! és m kerékpárral a naswifásfca

— Még csak 14 éves voltam azon a napon... Rossz fát tettem a tűzre, s a szüleim veréssel fenyegettek. Hallottam, hogy a szomszédék disszidálni készülnek, s hallottam, hogy mások is mennek. Ekkor határoztam el, hogy én is megyek világot látni.

— Kerékpárral indultam és 45 forinttal Budapestre. Útközben házaknál aludtam,1 jószívű embereknél. Pesten eladtam a biciklit, s az árán Győrbe utaztam vonattal. Ott egy társasághoz csatlakoztam, s együtt születünk át a határon.

— Másnap vöröskeresztes autó vitt az eisenstadti lágerbe. Felnőttekkel, házasokkal, kisgyermekekkel voltunk összezsúfolva a barakkban. A koszt rossz volt és kevés, csak reggel és délben adtak enni. Aztán a Caritas Belgiumba vitt. Brüsszelben voltunk sok fiatallal egy kollégiumba zárva. Ez volt az úgynevezett „Magyar ház”, s két magyar vezetőnk volt: „Pista bácsi” és egy pap. Nagyon rossz sorunk volt. s én a Vöröskereszthez fordultam segítségért. A Vöröskereszt Anglia- | ba szállított.

üz igére! földién

— Közben leveleztem szüleimmel, akik utánam jöttek Angliáaz elhagyott Nyíregyházára, el-1 kért, a nagysága felmondott, hagyott ismerősökhöz, elhagyottj Crambrookba sikerült nagynehe- otthonba. S az elmúlt évek ese- zen elhelyezkednünk, egy millio... . mos családhoz, lady Straesy há- ’ zaba cselednek. Itt is hajnaltól rossz emlékeit, amiről napokat > estig robotoltunk, apám a

tudna végigbeszélni: : megerőltetéstől tüdőbajt kapott.

Amikor visszajött a kórházból, nem akarták visszafogadni. Mehettünk megint állás után.

— Londonba mentünk. Este pincér voltam, nappal füszerüzletben dolgoztam. A kereset mégis kevés volt. Mister Riley Smith, egy dúsgazdag sörgyáros és több nagy farm tulajdonosa szerződtetett Yorkshire-i palotájába minket cselédnek.

ba. Mindnyájan egy farmra kerültünk: apám pincér és inas lett, anyám szakácsnő, én a kertészetbe kerültem. Kora reggeltől késő éjszakáig dolgoztunk, s ezért hetente mindössze 3 fontot kaptam, amiből még a lakást is fizetni kellett, ®

—Mikor anyám fizetésemelést

Hűt mennek, »égy macska és nyele kutya szolgája

tásra. Apu megint megbetege dett.

— Ha a nagysága velünk vala— Az volt a dolgunk, hogy hat

gyereket, négy macskát és nyolc kutyát kiszolgáljunk. Ezeknek kelett külön-küiön főzni, ezenkívül mosni, ezüstöt pucolni, takarítani. Ha a kutyák húsában a nagysága egy csepp csontot talált, úgy kiabált, mintha gyilkolták volna.

— Semmi szabadidőnk nem volt. Anyu főzött, nekünk gondunk volt a doing roomra, az étteremre, halra, tálalásra, takarímit közölni akart, nem nekünk szólt, hanem a főkomornyiknak. Velünk nem állt szóba, annál sokkal „előkelőbb” volt. Akkor azonban nem zavartatta magát, amikor a személyzet előtt részegen veszekedett a férjével, sőt még kést is rántottak egymásra. Mert az előkelő lady és férje gyakran berúgtak.

Nem bírtuk tevét)!!

— Több mint húszán voltunk cselédek. Külön cipőpucoló, szobalányokat tartottak. Volt miből. A misternek hatalmas versenyistállói voltak, nagy pénzeket szerzett úgy, hogy lefizették a zsokét— 12-kor ebédelték a kutyák,

1-kor a család, s külön a macskák. S nekünk az állatokat is úgy kellett kiszolgálnunk, akár az embereket. Aki hangos szót szólt valamelyik dögre, már szedhette is a sátorfáját.

— Nem bírtuk tovább. Titokban jártunk a követségre, mert ha megtudták volna, hogy hazakészülünk, rögtön kirúgnak. Apám állapota is egyre súlyosbodott. Aztán megkaptuk a hajójegyet és o paoírokat. Felmondtunk.

— Angliában sokat hazudoztak i arról, hogy milyen kegyetlenül

bánnak Magyarországon a haza- : térő magyarokkal. A „Daily Mir- í ror” két fiatalemberről írt, akiket. hazatérésük után felakasztottak. De mi már semmit nem bántunk, csak hazatérhessünk.

— S mi nem érdemeltük meg, hogy így fogadjanak minket. Hűtlenül elhagytuk az országot, mégis kedvesen fogadtak, már a határon is. Apu szanatriumba került, s meggyógyították. Sn pedig el akarok helyezkedni, s magánúton elvégzem a nyolcadik osztályt.

Alig múlt egy hónapja, hogy Nagy Feri és családja hazaérkezett. Haza, ahol nem kell többé kutyákat kiszolgálniok, részeg milliomosnők szekírozását tűr- niök.

Nagy Feri többé nem vágyódik a nagyvilágba...

Gj/öri lilén Györm

.1

— Anyám panaszkodott, hogy nem győzi a munkát. Erre azt üzenték, hogy keljen fel még ko- ! rabban. Pedig addig is hajnalban keltünk és késő estig dolgoztunk. Ha a mister éjszaka jött haza részegen, nekünk is talpon kellett lennünk, kiszolgálni.