Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-15 / 296. szám

Kongresszus után Tiszadobon fi eszel Io**ha tó tények MÁR NÉM FRÁZIS csupán, Aztán számolgatni próbálunk, RRDELE SÁNDOR tanácselnök, a pártvezetőség egyik tagja a kong­resszus után így nyilatkozott: '„Kádár «Ívtárs beszéde megfelelt- várakozásunknak. Ügy érzem, napjainkban egyik • legfontosabb feladatunk -a -szofcializmus építésé­nek meggyorsítása, a mezőgazda­ság -szocialista átszervezése. Na­gyon tetszett Kádár elvtárs vá- Utszbeszéde és Hruscsov elvtárs bátorító szava.”' Redele elvtárs legfontosabbnak az emberek nevelését tartja. A párttagok között azért, mert a 10 egyéni kommunista közül kilen­cen a nagyüzemet választották ugyan, -— és csak Szendi Ferenc elvtárs vív . még éjszakába nyúló csatákat önmagával, viaskodik a megszokottal és az új, a felfelé »velő' kilátások csábító erejével, mégis szükséges az élcsapat tagjainak nevelése. Nem mente­sek még a kispolgári gondolko­dásmód egyes vonásaitól, hajla­mosak a „kistulajdonosi szemle­letre”. Ismerőseik, hozzátartozóik között sok még a tisztázatlan, megoldatlan kérdés. S ók elsősor­ban a kommunistáktól, a legkö­zelebbi hozzátartozóiktól várnak őszinte, igaz választ. Ilyet vi­szont csak azok tudnak adni, akik egy percre sem szüneteltetik önmaguk, környezetük formálá­sát. g. ha a kommunisták hozzá­tartozói megértik, követik a párt helyi politikáját Tiszadobon is, ez lényégében együtt jár a falu »szövetkezeti községgé való alakulásával. FELMERÜL A KÉROÉS: mi a biztosíték, hogy a tiszadobi ve­zetők, népnevelők a meggyőzés eszközét használjak-e nevelés közben? Ennek szükségességét több ok támasztja alá. Először: az elmúlt években" történt túlka­pásokból levonták a szükséges tapasztalatokat s nem engedik megismétlődni azokat. Ismerősök­ről, falubeliekről van szó, akik­kel ezután is együtt maradnak, dolgoznak s nem szeretnék, ha valakinek a szemére vetnék majd: „Beléptem, mert muszáj volt.” Másodszor: van mire hivatkoz­tok A Táncsics Tsz. egy évtizede működik eredményesen: Most is 50 terültöt ér egy munkaegység, 37. 0! Harcosban pedig, — amely a tavaszon alakult, — negyven­ötöt. Kiss János 500 egységre 25 ezer fórint jövedelmet vár az „öreg” téeszbén, Németh József, aki negyedmagával dolgozott ta­vasz ^ óta az Új Harcosban, 1100 egységre közel ötvenezret. Ha csujten ezekre hivatkoznak, sokan választják a közöst, mint tették szt eddig is negyvenen. Olyan emberek is, mint T. Oláh Károly 14 és Gergely Elemér 9 holdas kózépparasztok. Harmadszor: Kádár elvtárs szó­vá tette a kongresszuson: néhol azért vonják el a prémiumot egye­sektől, mert ötvenhatban „hőbör- gött.” A jó munka ellenére sem méltatják az ilyen embereket ju­talmazásra. Hogy miért hivatko­zók erre? Az emberekkel való helyes foglalkozás azt is jelenti, hogy bizonyos idő és becsületes munka után sokan érdemelnek ki újra elismerést és ezt figyelembe kell venni. Nem lehet „hőbörgés- re” való hivatkozással elzárni a boldogulás útját egyébként dol­gos, jóravaló emberek elöl. A ti- , szadobiak befogadják a megté- vedteket és még azokkal is bá- rátságesan vitatkoznak, akik — tájékozatlanságuk miatt — ellen­zik a szövetkezeti mozgalom szé­lesítését. A napokban a tanácselnök fi­gyelmét névtelen levélben hívták fe! B. J. és K. I. egyébként be­csülete^ dolgozó parasztokra, akik a szövetkezettel szemben helyte­len magatartást tanúsítanak. Nem alkalmaztak, megtorlást. Dolgo­zókról, van szó. Asztalhoz ültek, beszélgettek velük életükről, a múltról, a jelenről, a jövőről. Ki­nek használna, ha újra cseléd- sorba süllyednének a tiszado- biak? — kérdeztek tőlük. Semmi esetre sem ß. J .-nek és a hozzá hasonlóknak. Negyedszer: Különböző kósza hírek kaptak lábra az elmúlt he­tekben a faluban. Eleinte azt mondták: „Ráérünk még.” Ké­sőbb: „Mi lesz, ha újra feloszla­tlak a téeszek?"... A népnevelők elmortdták: nálunk többet soha nem lesz ellenforradalom és nen; oszlanak fel a termelőszövetkeze lek. Egyesek azt is kitalálták. „Nyilas volt ez és ez a vezető, ezért nem lépek be.” Akire ezl ráfogtak, soha nem volt nyilas. Tudják ezt g dolgozók is, de az ellenség a vezetőkre is kiveti s hálóját ... Egy asszony, Sz. M.- né a napokban mégállította egyik ismerősét, B. J.-nét: „Igaz, hogy beléptél? Megbolondultál?" — kérdezte ismerősétől. Ettől az asszonytól is barátokhoz illőé.' kérdezték a néptievelők: minden­ki bolond, akik eddig beléptek: Aikik évenként 20—30 ezer fo­rintot keresnek? S te is az le­szel, ha belépsz1? Cs. A. agitáció közben azt kérdezte: „Ha belé­pek, nem csörög majd csajka az oldalamon?” Régem hallottak ilye’ Tiszadobon! Meg is kérdezte s tanácselnök: ..Hány tsz-tagot te­mettek mór el éhhalál miatt a faluban? Hány téesz-tagnak láttál az oldalán csajkát az elmúlt tíz év alatt? Erre Cs. A. csak a vál­lát vonogatta, elszégyelte magát. A KOMMUNISTÁK, a népne­velők a rémhírek ellenére sem vesztették el türelmüket. Annikor ha azt mondjuk: emléke.dik az életszínvonal. Egyre nagyobb elé­gedettség csendül ki a munkás­emberek szavából az üzemekben, mind több parasztember ajkán esik ki akaratlanul is a szó: so­se volt ilyen dolga a falusi em­bernek. Egy ilyen, kedvvel teli társa­ságban hallottam a napokban, hogy kinevették a külföldre disszidált barátjukat. „Nagyké­pűség, már kocsija van... Nyö­gi a részleteket, vagy talán már ki is rúgták a gyárból, és elro­bogott a kocsi ~is... Veszett a pénz...” Utána csak annyit mondtak ezek is, hogy ígérhet­nének Kánaánt, ók akkor is itt maradnának, a tisztességes fize-. lés mellett. Abból is lehet bol­dogulni... HOGY MIÉRT éppen ezt a példát ragadtam ki a sok közül? A napokban történt, hogy szét­terítettek előttem egy irovátko- zolt papírost, melyről ezeket ol­vashattam le: „November közepétől decem­ber elejéig — jó három hét alatt — 9 millió forinttal nőtt a megye lakosságának ’takarékbe­tétösszege... így, jóval az év vé­ge előtt 78 millió forintot rakott már félre Szabolcs-Szátmár né­pe 1950-ben, másfélszer annyit, mint amennyire számítottak..” Említettem, hogy lassan ter­mészetes dolognak tűnik, ha azt halljuk: emelkedik a népjólét. Úgy igaz. a családoknak a fize­tésből kell beszerezni a ház­hoz szükséges holmikat, az élel­met, a ruházatot. És tessék: elénk raknak egy kimutatást, 78 millió forintról! Először meg- hökkenünk, aztán gondolkodni kezdünk: honnan ez a tekintő-, lyes összeg? A FIZETÉSBŐL? De hiszen az ennivaló, a ruházat, a lakás...1? látták, hogy az ellenséges hírve­rések nem hozták meg a Várt hatást, azt kezdték terjeszteni ,.A kongresszuson felfüggesztik a ter­melőszövetkezetek fejlesztését, feloszlatják a meglévőket.” Erre is világos választ kaptak, mégpe­dig a kongresszustól... Ezután azt mondták: „Az ENSZ tárgyal­ja a „magyar ügyet”. Ott majd eldöntik, mi legyen a téeszcsék­kel...?” Figyelmeztető volt mind­ez, hogy egy percig sem szabad magukra hagyni a dolgozó pa­rasztokat. Köztük kell élni, oko­san, megértőén érvelni a pért céljainak elérése érdekében. Ha ez elmarad, rés támad, s az el­lenség azonnai megragadja az al­kalmat,. ,Ha a tiszadobi kommu­nisták elveszítetek voina türel­müket, s a meggyőző szó helyett erőszakot alkalmaznak, ezzel az ellenséget és semmi esetre sem a part politikáját segítették vclna. ria a szövetkezeti gazdálkodás elun vei ben kételkedő dolgozó pa­rasztokkal szemben durván jár­nak el, ezzel nem meggyőzik, ha­nem éltaszítják őket. Ha viszont igaz, elfogadható, emberséges hangon tisztázzák a téves néze­teket és helyes választ adnak a kérdésekre,' jo barátokká válnak. AZ AGITAC1Ö gyümölcse nem síik meg márol-holnapra. Előfor­dul, hogy egyes ‘ „dolgozó parasz­tokkal tízszer, vagy még többször le kell ülni beszélgetni, érvelni, vitatkozni. , Ne , szegje kedvét ez senkinek. Emberek tudatának for­málásáról van, szó, amit nem le­het ■— mint az agyagot — egy „meggyúrással” formába önteni. Ne a pillanatnyi sikerek, hanem a tartós' eredmények elérése ve­zérelné a népnevelőket a most zajló .csatában: .S ha ez így lesz, elszigetelődik, a; ellenség, s a ma r.ég kósza hírekre hallgató kis- íitüek is belátják: a kommunis- .áknak van igazuk. Nagy Tibor. és megmosolyogjuk magunkat: hát persze, hogy a fizetésből. Az utóbbi évek során sokat nöttmi- nálunk az emberek munkájának az értékelése, ennek nyomán meg a fizetség is. Hetvenyolcmilló forintot tudott félretenni megyénk lakossága eb­ben a; évben, a megélhetésen fe­lül. Önmagáért beszél ez a szám! Vajon lehet-e vitatkozni afölött, hogy ez a halomba gyűlt pénz nem a jobbuló életet igazolja-e? Egy bizonyos: a takarékpénztá­riak kimutatása szemmel lát­ható, kézzel fogható tény. PEREGNEK AZ ÉVEK, a dol­gozók egyre tisztábban látják a holnapokat, nyugodtabban hajt­ják álomra fejüket, Nem kell rettegni a munkanélküliség ré­métől, s ez formálja gondolkodá­sukat is. Falun lomtárba kerül­nek a varottvégű harisnyák, me­lyekbe olyan ólbmnehezen gyűl­tek a fillérek, — helyükbe a ta­karékbetétkönyvek kerülnek, száz és ezer forintokkal. Való dolog, hogy a családi házra, a szoba­bútorra, vagy nagyobb vásárlás­ra gyűjteni kell a forintokat, a fizetésekből, az őszi értékesíté­sekből. De a mi dolgozóink mar nem a szerencsés véletlenre épí­tik holnapi boldogulásukat, ha­nem két kezükkel szerzik meg, munkával izzadják ki a biztosat. Az új világ építése közben a ta­karékoskodás javítja az emberek egymáshoz való viszonyát is. A Kölcsönös Segítő Takarékpénz­táraknak már több ezer tagja van a megyében, s ezek a „helyi bankok” most év végén több, mint két és félmillió forintot fi­zetnek ki tagjaiknak. Láttam a lakosság bankjának kimutatását, és nem tudtam ma­gamban tartani a gondolatokat. —angyal— VÁD IRAT! A nemzetközi nő konferencia határozatai Stockholm, (TASZSZ: A lesze- reles kérdéseinek megvitatására összehívott nemzetközi nőkonfe- •jsencia szombaton befejezte mun­káját: A konferencia felhívta a nagy hatalmak kormányfőit: mi­előbb üljenek össze értekezletre és oldják meg a leszerelés kérdé­sét. A konferencia levelet intézett a genfi háromhatalmi értekezlet­hez, ebben sürgette az atomfegy­ver-kísérletek betiltása kérjé-é isek megoldását. A Svédországban rendezet nemzetközi nőtalálkozó végű felhívta a világ nőtársadalmát é nőszervezeteit, egyesítsék erőfe­szítéseiket a leszerelés probíé májának sikeres megoldásara. A (Izsenlrivilug bűnei SzuboicsSzalmárban IRTA: SOLTÉSZ ISTVÁN l\. Hogyan lettek a háztulajdonosokból kilakoltatott bérlők Tisza bércéi en A gyakorló iskolások nngr sikerrel tartották tuet* ettxulvsut.al A munkáshatalom leverése után a Nyírvidék nagyhangú ve­zércikkben állította, hogy: ..Az utca- emberét soha többé nem engedjük politizálni!” Aztán ar­ról is cikkeztek, hogy a forrada­lomnak a csíráját is elfojtották, elpusztították. Ám nemsokára riasztó hírek ébresztették fel rlorthyékat, Mikeczéket, Kál- iayékat kérkedő ábrándozásaik­ból — a spiclik, besúgók, detek­tívek, főjegyzők, csendőrök, fő» szolgabírók, papok arról tudósí­tották az ország vezetőit, akik ppen véres kezeiket mosogatták rogy a nép . újra nyugtalan: a mnkások szervezkednek, a pa­rasztok földosztást emlegetnek. S mi több! Oroszországról beszél­nek! A mándoki főszolgabíró zlgorúan bizalmas levélben je cr, tette a főispánnak: „Értesd, enn arról, hogy Zoller Károly nős Rácz Irmával) mezőladány. akos többek előtt az orosz mun­kásság helyzetét dicsérte, azt a . „derítést tette, hogy 6 Am?; i tán keresztül kap levelet Orosz- .rszúgböl. A kapott levelekbe n ; zz orosz munkásosztály igen ked­vező helyzete van leírva, hogy l: ők jól vannak fizet'e s min­den nagyon olcsó, úgyhogy a műnk: vokn; k arany helyzetük; van.. Az első gondolatuk az volt: csavarni kell még egye' a pré-1 r,en, íekozri kell a terrort Mont j dani sem kell, hogy Zoller Ka- i A Nyíregyházi Felsőfokú Ta­nítóképző gyakorló általános is­kolásai szombaton , és vasárúap délután nagy sikerrel mutatták be iskolájuk kultúrtermében a „Hófehérke és a hét törpe” ci­rolyt letartóztatták Egyik fia iGytaküldönc volt. azonnal elbo­csátották az állásából. • A másik gohdolatuk az volt: kellene va- amit lökni a népnek. így született meg az a „föld­reform” néven csúfolt földesúri spekuláció, amikoris a földbirto- .osok, nagykulákok a használha- atlan szikjéiket, kertalji mocsa- aikat, nádasaikat, sivár futóho­mokos dombjaikat jó megváltási úron továbbadhatták. És így született meg a lAKISZ-mozgalom. Ezt a moz­galmat ezzel a hangzatos jelszó­val indította meg Horthy propa­gandája: „Jó es egészséges la­test adunk a falusi szegénység­iek!” Hogy a jelszóból mi vált valóra, azt jól példázza a tisza- rerceli Hullái- István, Kovács István, Angyal Antal, Horváth -ajos esete... A FAKISZ. azaz teljes néven timondva, az Országos Falusi -fislakásépítő Szövetkezet nem volt más, mint egy banki csu­v...itc.sulást. amely óvatos kölcsö­nöket adott az igénylőknek ház­építés céljára. So|< napszámos szegényember vette igénybe a kölcsönt, mert a nagy propagan­da hatására valóban úgy gondol­ták: a kormány ösz'nte segít­ségéről van szó. Veress főjegyző így szonokolt erről a tiszaberccli képviselőtestületi ülésen: — A mi politikánk keresztény nemzeti politika, amely célul tű­zi ki az egész nemzet felemelé­sét, amely politika a legneme­sebb és legmagyarabb évezredes történelmünk folyamán. Eme ke­resztényi, nemzeti politikának nagylelkű gesztusa az a kezde­ményezés, amely lehetővé teszi a falusi kisemberek számára a családi otthonok felépítését. Ezt a nagylelkű gesztust fo- gad-a el többek között Hullt.r István. Kovács István, Angyal Antal és Horváth Lajos bércé i napszám ősember. Felvették a kell-, csont és gürcöléssel, de boldog, hittel teli igyekezettel felépítet­ték a házukat. Az új lakásba való költözés mindig örömet je­lent. De Angyalék boldogságát semmiféle nagy örömhöz nem le­hetett hasonlítani, amikor kis családjukkal átléphették a sajat házuk, otthonuk küszöbét! Mer» így gondolták: ez már a mi há­zunk. A férfiak kétszeres erővel láttak munkához, már csak azért is, hogy el ne maradjanak a részletek törlesztésével. Ám akár akarták, akár nem, eljött az idő, amikor a törlesztés határidőnapján ráncolt homlok­kal. gond-görnyesztette háttal tá­maszkodtak az új háztulajdo­nosok a falnak. Nincs pénz. Nincs 'miből fizetni. Bgy mazsa veres­2 mű zenés mesejátékot. Két órás műsorukban bemutatkozott a HI. j és IV. osztályosok ének- és zene­kara. balett tánccsoportja. A műsor nemcsak a gyerekeknek, a : szülőknek, -is nagyon tetszett. j

Next

/
Thumbnails
Contents