Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-15 / 296. szám

Értékelték az ifjúsági brigádok kongresszusi eredményeit — ' Megválasztották az „Ifjúság a Szocializmusért“ próba opera-! tív bizottságát — Kijelölték a „Felszabadulási Kulturális Szemle“ operatív bizottságának vezetőjét. Ülést tartott a KISZ városi végrehajtó bizottsága Pénteken délután ülést tartott a KISZ Nyíregyházi Városi Vég­rehajtó Bizottsága. Asztalos Sán­dor elvtárs, városi titkár három fö napirendi pontot terjesztett a bizottság, elé: a kongresszusi if­júsági brigádok munkájának ér­tékelése, az „Ifjúság a Szocializ­musárt” próba, valamint a „Fel- szabadulási Kulturális Szemle” mozgalom operatív bizottságai­nak létrehozása. A legjobb ifjúsági brigád A KISZ városi végrehajtó bi- íottsága értékelte az egyes váro­si ifjúsági brigádok kongresszusi verseny-eredményeit. A vb. ván­dorzászlaját a Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat Szi­lágyi brigádja nyerte el. A cso­port tagjai: Szilágyi Sándor, Al- vári Mihály, Babosi Sándor, Ke­rekes József, Jeles János, Bod­nár László, Tulipán Tibor, Ju­hász György és Herlicska Tamás. A kongreszus tiszteletére felaján­lották: 1959 november harmincig túlteljesítik, illetve befejezik éves tervüket. Ez 160 darab D 24-es kalapácsos daráló alkatrészeinek legyártását jelentette, minőségi, selejtmentes munkával. Vállalá- j sukat az alábbiak szerint teljesí­tették: November tizenkilencedi­kéig legyártották a vállalt 160 darab D 24-es daráló alkatré­szeit. November végéig mintegy I ötvenezer forint értékű túltelje­sítést értek el. Már az 1960-as tervükön dolgoznak, mintegy 132 százalékos teljesítménnyel. A j verseny alatt megszilárdult a bri­gádban a munkafegyelem, késés, j igazolatlan mulasztás nem for- I dúlt elő. jó eredményeket érlek el áz 53. Autóközlekedési Vállalat és a Dohánybeváltó és Fermen­táló Vállalat kiszesei, és KISZ-en kívüli fiataljai. Az 53-as AKÖV-nél két ifjú­sági brigád is kivette a részét a kongreszusi versenyből. Az esz­tergályos műhelyben havi ötezer forintos megtakarítást vállaltak a fiatalok. Felajánlásukat 145 százalékra teljesítették. Havi át­lagban 7262 forintot takarítottak meg. A felújító műhelyben is ha­sonló jó eredmények születtek. A fiatalok vállalták, hogy a ta­karékosság területén elérik a ha­vi nyolcezer forintot. 135 száza­lékos munkát végeztek. Havi megtakarításuk 10 877 forint. A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat Ifjúsági műszakjának 63 fiatalja tervét 107,4 százalékra teljesítette. Emellett száz százalékos minősé­gi munkát végeztek. Az „ifjúsági brigád” — Szendrák Veronika csoportja — tervét 128,2 száza­lékra teljesítette. Ezek a fiatalok is 100 százalékos minőségi mun­kát végeztek. Ezután a KISZ vb. köszönetét nyilvánította minden kiszistának és KISZ-en kívüli fiatalnak, aki az MSZMP hetedik kongresszu­sának tiszteletére tett felajánlá­sát teljesítette. S kérte a fiata­lokat, továbbra is mutassanak fel ilyen jó eredményt a szo­cialista munkaversenyben. A KISZ Központi Bizottsága két mozgalmat kezdeményezett: az „Ifjúság a Szocializmusért” és a „Felszabadulási Kulturális Szemlét”. Az „Ifjúság a Szocializmusért44 próba összesíti a KISZ összes hasznos tevékenységét. Ezt a próbát nem lehet elválasztani a KISZ többi munkájától. Asztalos elvtárs is­mertette a próba alapgondolatát és főbb pontjait. Ezután megvá­lasztották a vb. mellett működő és a próbát megszervező opera­tív bizottság vezetőit: Timár és Zajácz elvtársat. A másik moz­galom a „Felszabadulási Kul In ralis Szemle1*4 A Szemle sikeres lebonyolítása érdekében szintén operatív' bi­zottság megválasztását határozta el a végrehajtó bizottság, mely­nek irányításával Porzsolt István elvtársat bízta meg. — A verscoy nem állt meg! — fejezte be beszédét Asztalos elvtárs. — Mert azok a fiatalok, akik a kongresszusi versenyben az idősebb elvtársakkal vállvet­ve haladtak a jobb eredmények felé, most újabb és újabb célok felé törnek. Ezt példázzák az áp­rilis negyedikéi felajánlások és az „Ifjúság a Szocializmusért” Szocializmusért” próba letételére és a benevezések a „Felszabadu­lási Kulturális Szemlére.” Jó úton halad fiatalságunk! —Csallány G.— A helyes gyermek- táplálkozásról és nevelésről... tart előadást december tizenha- todikán, szerdán délután hat órai kezdettel dr. Szóberer Margit gyermekorvosnő a városi tanács nagytermében. Az előadás után tanácsokkal és felvilágosítások­kal is szolgál a szülőknek. krumpliért 1 pengőt adnak. Kel­lene száz mázsa is, hogy tör­pébb legyen a gond. De melyik napszámos embernek van száz 'mázsa krumplija? A tiszaberceli újházépítők nem tudtak fizetni, nem tudták törleszteni a köl­csönt a bankban. S 1935 nyarán a bank, a keresztény nemzeti po­litika eme nagygesztusú intéz­ménye elárverezte a házakat. Annyi engedményt adott, hogy az építők, mint bérlők lakhat­nak tovább a lakásban. A lak­bért havi 6 pengőben állapítot­ták meg. 6—7 mázsa krumpli árában. Miptha a föld rendült volna meg Angyalék, Kovácsék, Hulla­nék, Horváthék lába alatt. Ho­vá tűnt az a boldogság, amely napfényesre melegítette a szívü­ket a költözés idején? A ház már nem is az övék. Elég volt öt esztendő, hogy a tető ne le­gyen az ő tetőjük, a falak ne az ő falaik, az ajtók, ablakok ne az ablakaik, ajtóik. Szó, ami szó, a lakbért sem tud­ták fizetni. Ugyan miből? Mar két évi tartozásuk voLt. A bank várt valamennyit, aztán a köz­ségi elöljáróság útján küldözget­ni kezdte a felszólításokat: fi­zessenek, mert baj lesz. Veress főjegyző szóban is figyelmeztette őkt, ripakodva követelte a bank pénzét. Mintha bizony a szegény­emberek tehettek volna arról, hogy nem volt munkájuk, nem volt keresetük s annyi pénzük se, hogy rendes élelmet vegye­nek a családnak. így érkezett el 1937 októberé­nek egyik, szomorú, nagyon szo­morú napja. Nem mintha zuho­gott volna az eső és szürke, fe­kete borongás szomorította volna az eget, hanem ezen a napon csendőrök jelentek meg a „fak- szoe- somn" és a végrehajtó pa­rancsszavára négy családnak kel­lett kiköltözni a banki házak­ból. Irgalom és kegyelem nél­kül, a hideg télvíz előtt rakták ki Angyalék szegényes holmiját, két kicsi gyerekét a kertaljára, Kovácsékat, Hullárékat és Hor- váthékat. Sírás és jajgató pa­nasz verte fel a falu végét ,'de hasztalan. A csendőrök még egy darabig ott ácsorogtak, villogtatták fel­tűzött szuronyú puskájuk acélját, káromkodva zavargatták a kíván­csiskodó embereket, aztán ellep­tek. Már sötétedett. A gyerekek dideregve bújtak a párnák közé, a hideg harmat rájuk szállt. Sírtak. Sírtak az asszonyok is. mert mi mást tehettek volna. Nézték az eget, könny csurgott az ar­cukon és csodálkoztak, hogy nem száll le az égből a haragvo isten és nem pusztítja el ezt a kegyet­len, szívtelen világot. Az embe­rek hallgattak. Ők nem sírtak. Nem azért, mert szégyelltek vol­na, hanem azért, mert a kegyet­lenül szomorú gond. kínlódó gyötrelem befelé hullatta a férfi­könnyeket — ahogy nagy tájda­lom idején van. Dehát tehetetlenkedjenek? így hagyják családjukat a puszja földön, mint a mezei nyúl? Bújjanak a szalmakazalba va­lahol, mint az egér? A férfiak megmozdultak és el­szánt mozdulattal felkar-t.’k a szegényes motyói a halukra. Visszavették a házakba — fel­érték a pecsétet, újra beköltöz­tek. És megfogadták, hegy onnan csak életük árán mozdulnak ki. Nem aludtak egész éjszaka. Várták a csendőröket. A csendőrök nem jöttek, csak Veress főjegyző üzente meg, hogy elrántja a bajukat. így is történt. Bíróság elé kerültek és 1938 március 30-án megkezdték a kiszabott börtönbüntetés kitöl­tését. S a bank újból megkereste a községi elöljáróságot, hogy a nevezett családokat újra lakol- tassák ki a házakból... Hiába írtak, könyörögtek Angyalék. így kérvényeztek a főispánhoz: „... mély alázattal kérjük mél­tóságodat, méltóztatna azt a FAKISZ igazgatóságánál kijárni, hogy szüntetné meg ellenünk a folyamatba tett kilakoltatást és csinálna velünk egy olyan meg­állapodást, hogy havi bérlet cí- mán fizetnénk 5 pengőket... méltó?.tassék azt figyelembe ven­ni, hogy mindnyájan nagy csalá­di! emberek, kizárólag napszám­keresetből élünk, tartjuk és ru­házzuk gyermekeinket. Mind a négyen háborút járt fronthar­cos katonák vagyunk, kik az egész háborút a tűzvonalban be­csülettel harcoltuk végig. Kér­jük méltóságodat, vegyen ben­nünket atyai pártfogásába és mentsen meg attól, hogy nagy családunkkal az utcára kerül­jünk. ..” A főispán a legkeresztényebb és legnemzetibb politika nevé­ben így válaszolt: „Tudatában vagyunk annak, hogy nyomasz­tó gazdasági helyzet nevezette­ket tartozásuk törlesztése tekin­tetében emberfeletti megerőltetés­re kényszeríti, az eddigieknél messzebbmenő engedményt tenni azonban a reánk bízott állami érdekek veszélyeztetése nélkül módunkban nem áll”. (A következő folytatás címe: J örök rabrág néniéi rabság, úri rabság.. ■) Mennyi hiti a 2x2 ? A ház előtt futó kis árok •* szinte folyammá dagadt. „Iviegtohadt” a vízáteresztő be- tongyűrű. Középkorú. Kucsmés parasztember tágítja az iszappal, szalmácsomokiial eltömött kis „híd” száját. Siket Istvánt keres­sük. — Siket István nincs erre, de Siket Gyula én ■» agyok. így kezdődik a találkozásunk Beljebb te? ékel a kon-háta. —■ sürgeti a kemence, azért ma­rad. frissen Kelt, kovasz-szagú kenyerek sorakoznak az asztalon. P z a vizes idő beszorítja az ^embert a tűz mellé — pana­szolja. De sietve hozzáteszi. — Persze jó ez a vetésre..; Az ázott kucsmát lehelyezi az ágyra és kicsit hivatalosan, de tapinta­tosan megkérdi, miről lenne szó. Miről? Mondom, kicsit kényes té­ma. Kényes? — Húzza fel feke­te szemöldökét. — Hát akkor csak ki vele — biztat. Athullám- Zik arcán egy hamiskás mosoly. — Hogyan segíti a helybeli népfríont-bizottság a mezőgazda­ság átszervezését? — ez a kér­dés. A mosoly szélesedik, a szó szaporábbá válik. — Hogyis? — néz maga elé. — így is meg úgy is .:. Hivatalosan a népfront kö­rökben, ezüstkalászos tanfolya­mokon és amúgyis egyénileg. És meglepően ízes, szabatos monda­tokkal jelzi, most ez utóbbit tartja beszédtémának. Erről van­nak személyes tapasztalatai. Si­ket Gyula, a naményi népfront­bizottság elnöke megbecsült pa­rasztember. Ha valaki beszédbe elegyedik vele, egy mondatából észreveszi, ez az ember okos, tá­volra látó.,, lő z az esős idő valósággal készteti az embert a be­szélgetésre. Esténként parázs vi­ták kerekednek... — meséli, — A múltkor azt mondom az egyik magamfajta „fiúnak”: hallod, vehetnétek már egy új vetőgé­pet, „Vesz a banat” — márcsak így mondom, ahogy ő — „minek az, nem mindegy az új vagy a régi? Nem szaporítja az a ter­mést. Jó az, de nem minden.” Ebben is maradtunk. Mert úgy van az bizony, hogy az emberi szorgalmon kívül másat, többet már nem képes beleadni a mun­kába a paraszt. A puszta erején kívül semmi másat. .. Tudom magamról. Minden nap beállítom az órát csörgőre, nehogy egy per­cet is elaludjak reggel. Még a télen is. És egy így megy mi­óta ...? Nem iszom meg, nem verem el a pénzt, dolgozunk az asszonnyal inunk szakadtáig, és . . .. W-rCl-.w-U» <* x­tárcamoa. Kifele mutatja az em­ber a jót, de az igazság, hogy máról hónnapra éiümy Es így éi Namény kétharmada. Egy hely­ben topogunk tizenöt éve. Igaz, alakult a parasztok gazdasaga sokat. Ismerjük a műtrágyát is stb. De mit ér, ha nem akkor adom a földnek, mikor kívánja, mert pont nincsen pénzem? Az­tán a néhány holdamon nem csi­nálhatok komoly vetésforgót. Meg a többi dolog . .. — Ha az ember ismeri a szor- zótáblát, olyan . ez mint a két­szerkettő. És nálunk ismerik, csak néha behunyják a szemüket. Meddig? Nemcsak rajtuk múlik. Namény ban most., kétféle ember ran. Sok parasztnál most az Járja: „Igyunk, majd lesz vala­hogy.” Józanon meg azon erős­ködnek: kétszerkettő nem négy, hanem öt. Ha egyszer feketét mendatak, nem akarják megmá­sítani a szavukat csak azért, hogy hűek maradjanak önma­gukhoz. A falu másik fele már „ben van” a közösben. Ezek már elszántak magukat. Nem azon töprengenek, mi lesz velük, hanem hogy s mint csinálják majd bent.;: W ezek közé tartozik Síket 0 Gyula is. így festi egyszerű vonásokkal a jelenlegi magyar falu bonyolult lélekrajzát. Hitelesen, az élmé­nyektől vezetve. És szavainak nyomatéket adva fejtegeti, meny­nyire hasznos a felvilágosult pa­rasztok és a szűklátókörűek esz­mecseréje. Mennyire perdöntő agitációs érv falun az ilyen em­berek szava. És ez azt is jelenti: sokszor, nemcsak az úgynevezett „tekintélyes” parasztokra számít­hatunk. A legtekintélyesebb pa­rasztok azok, akik már megkós­tolták a tudományos fejlődést, fogékonyak az ésszerű gazdálko­dás iránt, még akkor is, ha csaik néhány vékás a földjük és nein az „első” gazdák között emlege­ti« őket. \! annak olyan parasztok is T — folytatja Siket Gyula nekitüzesedve — akiknek nem fog az emlékezőtehetségük. Pe­dig itt volt a szemünk előtt a Tomcsányi uraság. Én is ott vol­tam napszámos. Egy árok vá­lasztotta el a nagybirtokot a gazdákétól. Égy nap sütött rá­juk. egy eső verte, a Tomcsányi tengerije mégis a mennyezetig ért, a gazdáké nem. Pedig még akkor kiscipöben járt: a nagy­üzemi gazdálkodás. Mi volt Tomcsányinak? Egy traktora tár­csával, vetőgépe, hengere, egr cséplőgépe. Ennyi az egész! Mű­trágya? A háború vége felé kezdték használni. Mégis Totn- csányinak soha nem ütött be egy rossz esztendő, bezzeg nem úgy a gazdáknak. Kétszer-háromszo? annyi termett az uraságnak egy- egy darab földön. Ezt tudják a naményi gazdák. Látták, sokan ott dolgoztak nála. Azt is tud­ják, hogy a 7—800 holdas bir­tokon ezer sertést, 200 növendék- marhát, 14 pár ökröt, 10 pár igás lovat, meg ki tudná felso­rolni még mennyi jószágot tar­tott. De a haszna csak az övé volt persze, csak az. uraságé... C iket Gyulának hamiskásan ^ megcsillan a szeme ahogy súgja: — Hallgatom néha Szabad­Európát is. Mindennek lehordja a nagyüzemet. De miért? Mon­dom is az embereknek: Idefi­gyeljetek, ez csak a mi nagy­üzemeinket akarja lejárni. Bez­zeg az övéket nem ócsárolja, mert azok már működnek... Nem a paraszt hasznára.., Az urak itt is megcsinálták volna a nagyüzemet rég, hát arra vár­junk, nem tudjuk mi megcsinál­ni magunk, a magunk szakállá­ra, a magunk zsebére...? ★ \.j ár pirul a kenyér, mire vé- getér a beszélgetés. Elvá­láskor még megjegyzi: — A paraszti lélek roppant bonyolult, érzékeny. A paraszt-, ember nem tud átállni egyik napról a másikra. Nagyon vi­gyázni kell erre a közösben. Azt ákarja, hogy legyen otthon, is mire nézni', legyen a háztáji jó­szágnak elég takarmány, ne le­gyen üres a portája. Ezért vias­kodik önmagával... Siket Gyula riépfrontelnök jól tudja, mennyi a 2X2. Most már azt sürgeti, hogy egyéni gazda-: társai is nyíltan elismerjék ezt a sarkigazságot, az új életforma bátor megválasztásának egyetlen helyes útját. PM1 (?. s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents